Ma Kálmán, Ede, Edvárd névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A világot gengszterek és diktátorok sodorják a szakadék szélére, de van út egy jobb jövő felé
Nem meglepő, hogy egyes elemzők szerint már a harmadik világháború kellős közepén járunk, de a hétköznapi embereknek nagyobb a hatalmuk, mint gondolnánk.
Először is: a második világháború utáni világrend legfontosabb pillérei, bár súlyosan meggyengültek, egyelőre még nagyjából a helyükön vannak. Az ENSZ és legtöbb szervezete, a Nemzetközi Bíróság, valamint az olyan együttműködésen alapuló, multinacionális nyugati demokratikus szövetségek, mint az EU, a NATO és a G7, eddig túlélték a jelenlegi zűrzavart. Másodszor: a zsarnokok korszaka a végéhez közeledik. Ezek a dühös öregemberek többnyire idősek otthonába, börtönbe vagy a sírba tartanak. Bárcsak a félelemre és gyűlöletre épülő örökségük velük együtt halna ki. Végül pedig: számos „közepes hatalomnak” számító és fejlődő országban a fiatalabb nemzedékek – amint azt például az indiai „Cockroach” (Csótány) ifjúsági tiltakozó mozgalom is mutatja – egyértelműen kifejezik undorukat és elutasításukat azzal szemben, amilyen a világ ma. A jövő nem a politikai gengszterek és gyilkosok, a diktátorokés megalománok kezében van, hanem a világ hétköznapi embereinek kezében. Milliók és milliók mindennapi, egyéni kedvességén, önzetlenségén, hitén és bátorságán múlik. Simon Tisdall (The Guardian):
Ne nézz fel! A világ romokban hever. Bármelyik nap ránk szakadhat az ég. A véget nem érő háborúk, a súlyosbodó humanitárius válságok, az erősödő tekintélyelvűség, a működésképtelen demokráciák, a féktelen faji és vallási szélsőségesség, valamint a fékezhetetlen törvénytelenség sötét árnyékot vet a Nyugat új politikai évének kezdetére. Mindezt tetézi a döbbenetes mértékű globális gazdasági egyenlőtlenség, a vállalati és egyéni kapzsiság, a felelőtlen állami eladósodás, a mesterséges intelligenciával kapcsolatos veszélyes kockázatvállalás, a klímaválság, valamint a nukleáris fegyverek terjedése – és máris kibontakozik előttünk egy valóban apokaliptikus világkép. Ennyi elég ahhoz, hogy bárki becsukja a szemét, befogja a fülét, és Munchhoz hasonlóan felüvöltsön. És mindez csak egyre rosszabb lesz.
A jobb, biztonságosabb és derűlátóbb jövőt ígérő demokratikus vezetők – köztük Nagy-Britannia frissen hivatalba lépett miniszterelnöke, Andy Burnham, aki „a lehetőségek új korszakáról” beszél – sem tudják kivonni magukat ebből a tágabb nemzetközi környezetből. A múlt heti globális kötvénypiaci felfordulás, amelyet külső tényezők váltottak ki, máris jelentősen megemelte a hitelfelvétel költségeit, így a pénzszűkében lévő Burnham-kormány alig kezdte meg működését, máris nehéz helyzetbe került. Az, hogy Burnham első külföldi útján Ukrajnát választotta, szimbolikusan fontos volt, ugyanakkor egy újabb komor valóságra is rámutatott. Vlagyimir Putyin ukrajnai inváziójának egyik legelszántabb ellenzőjeként Nagy-Britannia ma már de facto háborús állapotban van Oroszországgal – és támadásnak van kitéve. Argentína pedig szintén a brit védelem sebezhetőségeit figyeli. Aligha ezek azok a „lehetőségek”, amelyekre Burnham gondolt.
Nem csoda, hogy egyes elemzők szerint a harmadik világháború már elkezdődött. Akik szerint ez túlzó megfogalmazás, gondolják végig a világ 2026-os állapotának néhány pillanatfelvételét. Kijevtől Khorramshahron, Kordofanon és Kacsinon át a konfliktusok fellángolnak és elcsendesednek, de mintha soha nem érnének véget. Oroszország Ukrajna elleni totális agressziója – amely immár nagyrészt a civilek mindennapos meggyilkolására és terrorizálására irányuló kísérletekből áll – ötödik éve tart. Trump elvesztette iráni fogadását, de továbbra is gyilkol és bombáz, láthatóan mindenféle végpont nélkül. Dél-Szudánban borzalmas atrocitások maradnak megtorlatlanul. Mianmarban tovább dúl a népháború a brutális katonai junta ellen. Izrael válasza a 2023-as mészárlásokra elhúzódó regionális háborút robbantott ki, amelyben Palesztina, Libanon, Szíria, Jemen, Irak, Irán és az Öböl-államok is érintettek. Világszerte soha nem látott számú ember kényszerül elhagyni otthonát fegyveres konfliktusok miatt.
Ezek a háborúk egyre szorosabban összekapcsolódnak, és azzal fenyegetnek, hogy egyetlen, ellenőrizhetetlen globális háborúvá olvadnak össze. A szövetségi rendszer – a második világháború utáni világrend egyik legfontosabb pillére – önmagát emészti fel. Donald Trump vámokkal, csapatkivonásokkal, sértésekkel és gúnyolódással provokálja Európát és a NATO-t, éppen akkor, amikor azok különösen sebezhetők. Kanada és az Egyesült Államok kardot rántott egymás ellen, miközben a Fehér Házban ülő erőszakoskodó képtelen fenyegetéseket fogalmaz meg Venezuela – vagy éppen Grönlandhoz hasonlóan annak annektálása – kapcsán. Kína Észak-Koreát segíti, amely Oroszországot is támogatja, Oroszország Iránt segíti, Irán pedig a Hezbollahot és a húszikat. Japánban, Dél-Koreában, a Fülöp-szigeteken és Ausztráliában egyre fenyegetőbbnek tűnik Kína, miközben a Washingtonnal fennálló partnerségek meggyengülnek. Tajvanon nő az inváziótól való félelem, amit tovább súlyosbít Trump Xi Csin-ping iránt tanúsított behódoló engedékenysége.
Bármerre nézünk, a háborúk, a klímaválság vagy természeti katasztrófák okozta humanitárius válságok tömeges és kaotikus migrációt, alultápláltságot és betegségeket idéznek elő. A szenvedés egyre inkább meghaladja az ENSZ által irányított segélyezési rendszer kapacitásait, amelyet az amerikai és brit támogatások csökkentése bénít meg. A termékeny Ciszjordániában a Palesztin Hatóság szerint 900 ezer palesztin élelmiszer-bizonytalansággal küzd, miközben otthonaikat és földjeiket szélsőséges telepesek ostromolják – írja az Élelmezési Világprogram. Szomáliában milliók éheznek a rekordméretű aszály közepette, miközben az El Niño miatt áradások is várhatók. Hasonló veszélyek fenyegetik Kolumbiát és Afganisztánt is. A humanitárius és emberi jogi borzalmak egyéni sorsokban is testet öltenek. Hongkongban például a beteg Jimmy Lai, a szólásszabadság bátor harcosa napi 23 órát magánzárkában tölt – a kínai kommunizmus demokráciával és polgári jogokkal szembeni gyűlöletének megkínzott áldozataként.
A nyugtalankodó kötvénypiacok talán még a legkisebb problémát jelentik a világ gazdasági és pénzügyi gondjai között. Közeleg egy, a 2008-asnál is súlyosabb összeomlás? A jelek baljósak. Az Egyesült Államok államadóssága nemrég elérte a rekordnak számító 40 ezer milliárd dollárt. Franciaország, Nagy-Britannia, Japán és más országok is súlyosan eladósodtak. A kezelhetetlen folyó fizetésimérleg-hiányok, a növekvő infláció és a beruházások óriási összegeinek az elpuffasztott mesterségesintelligencia-vállalatokba történő átirányítása mind arra utalnak, amit a piaci elemzők kedves eufemizmussal „rendezetlen korrekciónak” neveznek. Egyes becslések szerint az Nvidia chipgyártó, valamint az Amazon, a Google, a Meta és a Microsoft együttes „értéke” az amerikai részvénypiac teljes értékének mintegy 23 százaléka. Eközben az északi félteke megfizethetetlen energia- és élelmiszerárai fenyegetik a lakosságot ezen a télen, amit tovább súlyosbít Trump közel-keleti, véget nem érő kalandja. A legrosszabb esetben mindez globális recesszióhoz és további politikai instabilitáshoz vezethet. Ez egy hatalmas buborék, amely csak arra vár, hogy kipukkanjon.
A klímaválság és a globális felmelegedés egzisztenciális veszélyeit aligha kell részletesen magyarázni a pusztító nepáli–tibeti árvízkatasztrófa után. Hasonlóképpen életellenes, ráadásul elkerülhető, ember okozta veszélyt jelent a nukleáris fegyverek gyors terjedése, beleértve az úgynevezett „harctéri” vagy taktikai atomfegyvereket, amelyek nagyobb valószínűséggel kerülhetnek bevetésre olyan háborús övezetekben, mint Ukrajna vagy Irán. Mind a kilenc nukleáris hatalom bővíti vagy korszerűsíti arzenálját, és ebben Kína jár az élen. Olyan országok, mint Dél-Korea és Szaúd-Arábia, mérlegelik nukleáris lehetőségeiket. Most pedig ez az atomfegyverkezési verseny a világűrre is kiterjed. Úgy tűnik, az emberiség megállíthatatlan, végzetes lendülete az önpusztítás felé valóban nem ismer határokat.
A felvilágosodás utáni liberális társadalmak alapvető értékei mindenütt ostrom alatt állnak. A jogállamiságot rendszeresen semmibe veszik. Miközben Putyin és Benjamin Netanjahu, Izrael miniszterelnöke figyelmen kívül hagyják a háborús bűnök miatt kiadott elfogatóparancsokat, Trump és behízelgő talpnyalója, Marco Rubio aktívan dolgozik a Nemzetközi Büntetőbíróság felszámolásán. Európa-szerte politikai előretörést érnek el a szélsőjobboldali rasszisták, őrültek és bigottak – ezt láthattuk ismét ezen a hétvégén a kelet-németországi Szász-Anhalt tartományban. Jövőre Franciaország is elérkezik saját sorsfordító politikai számvetéséhez. Az Egyesült Államokban pedig Trump, a Kongresszus behódoló többségének és a becstelen legfelsőbb bírósági bíráknak a támogatásával „alkotmányos diktatúrát” épít, hogy aláássa a jövőbeli választásokat – ennek groteszk szimbóluma a 250 láb, vagyis mintegy 76 méter magas „Trump-diadalív”. Kongassanak a vészharangok: az amerikai demokrácia és az egész nyugati demokratikus hagyomány súlyos veszélyben van.
Mit lehet tenni? Van-e egyáltalán okunk a bizakodásra?
Először is: a második világháború utáni világrend legfontosabb pillérei, bár súlyosan meggyengültek, egyelőre még nagyjából a helyükön vannak. Az ENSZ és legtöbb szervezete, a Nemzetközi Bíróság, valamint az olyan együttműködésen alapuló, multinacionális nyugati demokratikus szövetségek, mint az EU, a NATO és a G7, eddig túlélték a jelenlegi zűrzavart.
Másodszor: a zsarnokok korszaka a végéhez közeledik. Ezek a dühös öregemberek többnyire idősek otthonába, börtönbe vagy a sírba tartanak. Bárcsak a félelemre és gyűlöletre épülő örökségük velük együtt halna ki.
Végül pedig: számos „közepes hatalomnak” számító és fejlődő országban a fiatalabb nemzedékek – amint azt például az indiai „Cockroach” ifjúsági tiltakozó mozgalom is mutatja – egyértelműen kifejezik undorukat és elutasításukat azzal szemben, amilyen a világ ma. Burnhamhez hasonlóan szenvedélyesen hisznek a lehetőségek és a változás erejében.
A jövő nem a politikai gengszterek és gyilkosok, a diktátorok és megalománok kezében van, hanem a világ hétköznapi embereinek kezében. Milliók és milliók mindennapi, egyéni kedvességén, önzetlenségén, hitén és bátorságán múlik.
Úgyhogy ne veszítsük el a reményt. Tartsuk nyitva a szemünket. Vegyük le a dugót a fülünkről. És ne nézzünk le!
Következő cikk: Orbán-féle médiabefolyásolási recept Magyarország után a választások előtt Szerbiában is megjelenik
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az újságírók nem hagyják magukat
Rengeteg az ellentmondás ebben az egész történetben. Egyetlen dolog azonban igazán fontos: nem adjuk fel. Ott >
Mindenkinek tudnia kell, ki fojtogatja a Nova.rs-t
Brent Sadler nagyon szeret a média függetlenségéről beszélni, ezért a Nova című lapnak adott interjújában is >
A Diákok listájának politikai éréséhez vezető utak és tévutak
A saját hibáinkból való társadalmi tanulás soha nem volt különösebben nagyra becsülve ezen a vidéken. Minden >
Miért a diákok?
A diákok szerepe ezért egyszerre prometheuszi és felvilágosító. Összeszedettek, udvariasak, értelmesek és jól neveltek. Eszükkel és >
„A nacionalista gonoszt a szellemi és mindenekelőtt erkölcsi értelemben elégtelen szerb elit hozta létre.”
A gyűlölet, a hazugságok, a rágalmak és a megosztottság terjesztésével Vučić 2026-ban ugyanabba az agóniába taszította >
Žarko Korać: A diákok a kampány hajrájában megnyerik a bizonytalan szavazókat, Vučić stagnál és „politikai pályafutása vége felé tart”
Aleksandar Vučić hosszú éveken át tartó hatalmáról beszélve Korać úgy vélte, hogy a különböző botrányok és >
Hasból szavazni
De végül emiatt nem kell kétségbeesnünk, mert nem ez a fontos. Az a fontos, hogy mi, >
A jedi visszatér
Hogy visszatér-e, és már a kardját élezgeti, rálehel, pucolgatja egy puha ronggyal, ahogy princetoni professzorunk gondolja? >
Az „Állatfarmon” élünk
Nap mint nap, minden szempontból egyre inkább az az érzésem, hogy nem egy normális társadalomként működő >
Dodiknak adtak tanácsot, Trumpnak gyűlt meg velük a baja
Trump kijelentése egy nappal azután hangzott el, hogy a New York Times beszámolt: LaCivita, aki Trump >
És most búcsúzik
Nem mintha az elnöknek a törvény szerint olyan nagy hatáskörei lennének, de „ne adj isten” helyzetekben >
A magyar nemzetiségű polgárok egy része nem a VMSZ-re, hanem a Diáklistára fog szavazni
Az lesz a nagy kérdés, hogy a VMSZ úgy dönt-e, hogy Vučićtyal együtt süllyed el, vagy >