Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Orbán-fáradtság
Orosz elemzői vélemények a magyarországi változásról
Szamorukov szerint Ukrajna vonatkozásában Magyar Péter jóval békülékenyebb lesz elődjénél, ami nem jelenti azt, hogy Kijiv kegyeit keresné. Már csak azért sem állítható az utóbbi, mert a megválasztott kormányfő ragaszkodik ahhoz, hogy Ukrajna csak egy Magyarországon megrendezett népszavazást követően csatlakozhasson az Európai Unióhoz. Amihez hozzátehetjük, hogy a Tisza Párt ellenzi Ukrajna gyorsított felvételét is. Emiatt azonban aligha fog éles vitába keveredni uniós partnereivel, mert pillanatnyilag ugyanez az álláspontja a francia elnöknek és a német kancellárnak is. Az orosz elemző szerint Magyar Péter kormánya – ugyanúgy, mint Orbáné – nem fog fegyvereket szállítani Ukrajnába, és a magyar kisebbség jogainak védelmében is fellép majd. Sz. Bíró Zoltán (Élet és Irodalom):
A Kremlnek a magyar választási eredményre adott reakciója mára nem újdonság. Az elnök szóvivője jelezte, hogy készek együttműködni az új magyar kormánnyal, az előzővel pedig nem voltak barátok. Ami valóban így is lehetett. Putyin aligha tekintette Orbánt a barátjának, inkább afféle kliensnek, aki különféle ügyekben segítségére volt. Képes volt lassítani az Európai Unió Ukrajnával kapcsolatos döntéseit, és közben tudott járni legkevesebb két tucat orosz állampolgár szankciós listáról történő levételében, illetve megakadályozta többek – így Kirill pátriárka – felvételét a listára.
*
Az már a választások előtt is feltételezhető volt, hogy amennyiben Magyar Péter pártja gátszakadásszerű győzelmet arat, Moszkva elengedi Orbán kezét, és a korábban tapasztalt magyarországi orosz aktivitás is csökkeni fog. Ez utóbbi már csak azért is valószínűsíthető, mert az új kormány nyilván igyekszik majd mielőbb megszüntetni azt a helyzetet, hogy a magyar államigazgatás intézményeinek szervereibe – ez aligha csak a külügyminisztérium esetében történt meg – már-már szabad bejárásuk volt az orosz hekkereknek. Magyar részről talán arra is találnak majd megoldást, hogy Köztes-Európa országaiban ne épp Magyarországon legyen a legnagyobb létszámú az oroszok diplomáciai képviselete. Moszkva most kivár. Várja az új magyar kormány megalakulását és első lépéseit. Különösebb bizalomnak nincs jele, inkább a távolságtartásnak. Amit az is jelzett, hogy Putyin nem gratulált a megválasztott új miniszterelnöknek. Moszkvai magyarázat szerint azért nem, mert Magyarország „nem baráti ország”, ezért nem jár ki új vezetőjének az elnöki üdvözlet. Magyar Péter ezt alighanem fel tudja dolgozni.
Az orosz sajtó kitüntetett figyelemmel követte mind a választási kampányt, mind magát a választást. Ez éppúgy igaz a kormányzathoz közel álló lapokra, mint azokra, amelyek emigrációba kényszerültek. Itt is, ott is fontosnak tartották, hogy beszámoljanak a magyarországi fejleményekről. Ezúttal minden korábbinál több elemzés jelent meg rólunk, a Fidesz súlyos választási vereségéről, annak okairól és lehetséges következményeiről. Két alaposabb, a felszín alá bepillantó írást ismertetek részletesebben, mert ezekben olyan szempontok is felbukkannak, amelyek nemcsak a protokolláris megnyilatkozásokból szoktak hiányozni, de többnyire a helyszíni tudósításokból, politikusi interjúkból is.
Az egyik legmélyebb, a választási eredményt nemzetközi kontextusba is elhelyező áttekintést az emigrációban élő kiváló orosz politikai elemző, Kirill Rogov által vezetett RE: Russia portál közölte, alig két nappal a választást követően. Az írás név nélkül jelent meg, ami utalhat arra, hogy szerkesztőségi álláspontnak tekinthető. Már az elemzés címe is fölöttébb beszédes: A Trump-hatás: Orbán Viktor veresége azt mutatja, hogy Európa megosztottságának kockázata jelentősen csökkent. Az írás már az elején rögzíti, hogy az európai szélsőjobboldal közelmúltbeli kudarcsorozatának leglátványosabb epizódja kétségtelenül Orbán elsöprő veresége volt. Ugyanakkor ez még nem jelenti a „jobboldali hullám” hanyatlását Európában. Inkább arra utal, hogy annak jellege módosult. Az írás szerint Magyar Péternek sikerült megosztania Orbán választói táborát, és a Fidesz megszokott „kultúrharcos” fellépésével szemben a „kormányzat elszámoltathatóságának” programját helyezte kampányának középpontjába. Az ellenzék sikerében – némiképp meglepő módon – közrejátszott az is, hogy Donald Trumpnak és kormányzatának erőteljes támogató kampánya nem tudta megnövelni az Orbánra szavazók számát. Épp ellenkezőleg. Orbán veresége tovább erősítette az európai szélsőjobb pártjainak azt a felismerését, hogy jobb minél inkább távolságot tartani az amerikai elnöktől, nehogy az a benyomás alakuljon ki a választóikban, hogy ők Trump Európa-ellenes politikájának mentegetői lennének.
A RE: Russia cikke szerint Orbán súlyos kudarca új helyzetet teremtett Ukrajna európai segélyezésének tekintetében is, azt a korábbiaknál kiszámíthatóbbá és stabilabbá tette. Az áprilisi választási eredmény továbbá véget vetett Trump azon kísérleteinek, hogy szövetségeseiből álló hídfőállást hozzon létre Európában, és megossza az öreg kontinens országait az orosz–ukrán háború lezárásának alapvető kérdéseiben. Ez a Kreml számára nyilvánvalóan rossz hír, merthogy „szertefoszlottak azok a remények, hogy Orbán olyan revizionista frakciót vezethetne és radikalizálhatna, amely megpróbálná elérni az Oroszországgal és Ukrajnával kapcsolatos európai politika újragondolását”. Orbán vereségével annak esélye is lényegesen csökkent, hogy ugyanezen cél érdekében fel lehetne használni Trump európai befolyását.
Az elemzés arra is felhívja a figyelmet, hogy Orbán vereségét saját pártjának egyik volt tagja okozta, aki ugyanúgy jobboldali, de a távozó miniszterelnöknél jóval mérsékeltebb formában. Ez volt az oka elsöprő győzelmének: Magyarnak ugyanis sikerült elragadnia Orbán hagyományos jobboldali szavazóinak egy részét, míg a liberális Magyarország az „Orbánnal szembeni” határozott ellenszenve miatt szavazott rá. Az eddigi magyar miniszterelnök vereségét azonban nem szabad összekeverni a „liberális Európa” győzelmével: a vele szemben álló hagyományos liberális ellenzék valószínűleg nem ért volna el ilyen lenyűgöző eredményt, nemhogy győzelmet Orbán Fidesze felett. Ezért a magyar választások eredményét nem a jobboldali trend megfordulásaként kell értékelni, hanem a populizmus egyik ágának vereségeként, illetve a „jobboldali hullám” korrekciójaként.
A RE: Russia cikke arra is figyelmeztet, hogy a magyar választások eredményét félreértés lenne a „liberális Európa” visszatérésének tekinteni, de a mérsékelt jobboldal magyarországi sikere kétségtelenül a demokrácia győzelmét jelentette a „populista autokratizáció” és az új európai patrimonializmus irányzata felett. A választók, beleértve a jobboldaliakat is, a korrupció, az elmozdíthatatlanság és a hatalomkoncentráció ellen szavaztak, vagyis azokkal a jelenségekkel szemben foglaltak állást, amelyek szándékosan gyengítik a fékek és ellensúlyok rendszerét. Más szóval: a választások fókusza ez esetben a „kultúrharcok” (migránsok, identitás, hagyományos értékek) szerinti polarizációról a kormányzati elszámoltathatóság demokratikus programjára helyeződött át. A Magyar Péter vezette mérsékelt jobboldalnak ez a sikere fontos tanulságokkal szolgál a jövőbeli koalíciók számára az új „erős emberek” konzervatív populizmusa elleni küzdelemben. Mindazonáltal Orbán veresége nagymértékben a magyarországi helyzetnek is következménye volt: a tizenhat éven át tartó kormányzás kiváltotta általános fáradtságnak éppúgy, mint a magyar gazdaság kudarcainak és az egyre több területre jellemző korrupciónak.
Az emigrációban működő orosz nyelvű portál elemzése arra is rámutat, hogy Orbán nem ismerte fel időben a Trump jelentette strukturális csapdát: az áthidalhatatlan ellentmondást az amerikai elnökkel való ideológiai rokonság és Trump Európával kapcsolatos kemény és faragatlan retorikája között. Ezt a csapdahelyzetet az európai szélsőjobboldal pártjai előbb érzékelték, mint Orbán, aki kritikátlanul olyan „erőforrást” látott az excentrikus amerikai elnökhöz való személyes közelségében, ami inkább vitt, mintsem hozott szavazatokat. A most távozni kényszerülő miniszterelnök úgy gondolta, hogy Trump hatalomra kerülését követően egy új jobboldali koalíció vezetőjévé válhat és magát az európai liberalizmus legfőbb ellenfeleként tüntetheti föl, aki képes egy alternatív külpolitikai irányvonalat felkínálni Európának a Moszkvával és Washingtonnal kialakítandó kapcsolatokban. Ám az európai közhangulat megváltozott: Európa egyre inkább kettős fenyegetéssel találta szemben magát, úgy érezte, hogy egyszerre leselkedik rá veszély az Egyesült Államok és Oroszország felől. Orbánnak azonban ez nem tűnt fel.
*
A korábban Moszkvában működő, de az Ukrajna elleni nyílt háború megkezdése után Berlinbe áttelepült Carnegie Központ kutatója, Makszim Szamorukov ugyancsak hosszú elemzést szentelt a magyarországi választásoknak. A Központ honlapján megjelent Moszkva Orbán nélkül – Mit jelent Oroszországnak a magyar miniszterelnök leváltása című cikkében arról értekezik, hogy noha Orbán Viktor pártja súlyos vereséget szenvedett, az újonnan megválasztott Tisza Párt aligha fog radikális változásokat végrehajtani (https://carnegieendowment.org/ru/russia-eurasia/politika/2026/04/russia-hungary-no-orban). Abban ugyan biztos a szerző, hogy Magyar Péter mindent megtesz majd annak érdekében, hogy megváltozzék a Magyarországról mára kialakult kép. Eddig ugyanis kétségtelenül az Európai Unió leginkább oroszbarát országának tartottak minket. Ugyanakkor vannak olyan objektív kényszerűségek Budapest Oroszországhoz, Ukrajnához és az Európai Unióhoz fűződő viszonyában, aminek figyelembevételétől az új kormány nem tekinthet el. Magyarország energiaigényeit már Orbán előtt is döntően Oroszország felől elégítették ki, ezen a téren Szamorukov nem vár gyors és lényeges változást. Szerinte Orbán bukásában nem a kormányfő Oroszország-politikája játszotta a meghatározó szerepet, hanem a magyar gazdaság elhúzódó stagnálása, valamint az, hogy a miniszterelnök elveszítette a kormányzás iránti érdeklődését. Az összességében húszévnyi kormányzás után Orbánt „sokkal jobban kezdte érdekelni a globális vezetőkkel való találkozás és az európai szélsőjobboldali pártok támogatása, mint bármilyen próbálkozás a magyar gazdaság fellendítésére”. A belpolitikai gondok figyelmen kívül hagyásának az lett a következménye, hogy egy új ellenzéki erő, a Tisza Párt meg tudott szerveződni és fel tudott emelkedni. Vezetője, Magyar Péter és a párt kis létszámú vezetésének zöme ugyanabból az uralkodó elitből kerül ki, mint a Fideszé. A Tisza Fidesszel szembeni fellépése nem elsősorban értékalapú – véli Szamorukov –, mint amennyire generációs természetű. A Tisza esetében olyan pártról van szó, amelynek prominens politikusai készek kihasználni azt a közhangulatot, hogy a magyar társadalom számottevő része ráunt Orbánra, belefáradt hosszú miniszterelnöki jelenlétébe.
A rövid időn belül felemelkedni képes új ellenzéki erőt elsősorban az aggasztja, hogy a Fidesz és Brüsszel közötti ideológiai viták miatt Magyarország évek óta nem fér hozzá az Európai Unió által befagyasztott forrásokhoz. Magyar Péter most azt ígéri, hogy ahol csak lehetséges, eltávolítja a Fidesz-kádereket a fontos közhatalmi funkciókból. A szerző szerint a Tisza Párt vezetőjének döntenie kell, vagy beéri a meglévő rendszeren belüli kozmetikai változtatásokkal, vagy hosszú és fáradságos küzdelembe kezd a régi gárdával, ami kevés sikerrel kecsegtet. Ugyanez érvényes az új kormány Moszkvával és Kijivvel fenntartott kapcsolataira is. Szamorukov szerint „az oroszországi energiafüggőségből származó előnyök haszonélvezőinek köre nem korlátozódik Orbánra és rokonaira. A paksi atomerőmű építéséhez nyújtott több milliárd dolláros orosz hitel, a Török Áramlat vezetéken érkező orosz gáz viszonteladása és a Druzsba vezetéken szállított kedvezményes olaj mind jelentős tételek a magyar gazdaságban. Egyetlen vezető sem engedhetné meg magának, hogy mindezt egyik napról a másikra feláldozza.” Amihez azért tegyük hozzá, hogy ez egyik napról a másikra nem is menne, a jelenlegi helyzeten mégis mindenképpen változtatni kellene; leginkább azért, mert semmi jele nincs annak, hogy a Kreml belátható időn belül változtatni készülne harcos Nyugat-ellenes politikáján. Ilyen politikai háttér mellett aligha lenne bölcs dolog egy mondvacsinált okokból indított és immár ötödik éve tartó háborút folytató ország energiaszállításaitól függővé tenni Magyarország energiabiztonságát. Az európai országok szinte kivétel nélkül belátták ezt. Nekünk is ezt kellene tennünk.
Szamorukov is úgy látja, hogy Magyar Péter igen óvatos az energetikai kérdésben. „Az ebben az ügyben tett nyilatkozatai ritkák és kitérőek voltak. Tervei szerint a meglévő megállapodásokat a korrupció szempontjából fogják ellenőrizni, és csak a 2030-as évek közepére csökkentik fokozatosan az orosz ellátástól való függőséget, ami nem teljesen egyezik Brüsszel elképzeléseivel.” Az utóbbi, mint az közismert, 2027 őszéig szeretné felszámolni az orosz szénhidrogén-importot teljes egészében. A Berlinben élő orosz kutató szerint könnyen elképzelhető, hogy az EU ebben a kérdésben engedékeny lesz, és az uniós támogatások felszabadítását nem köti majd szigorúan az orosz energiaimport teljes tilalmának magyar betartásához.
*
A Kreml, mivel hozzászokott, hogy külpolitikáját személyes kapcsolatokra építse, Orbán távozásával a korábbiaknál nehezebb helyzetbe került mind a szankciók elfogadásának lassítása, mind az Ukrajnának nyújtandó segélyezés blokkolása tekintetében. Moszkva aligha tud majd az orbánihoz hasonló szoros kapcsolatot kialakítani az új magyar miniszterelnökkel, véli a szerző.
Szamorukov szerint Ukrajna vonatkozásában Magyar Péter jóval békülékenyebb lesz elődjénél, ami nem jelenti azt, hogy Kijiv kegyeit keresné. Már csak azért sem állítható az utóbbi, mert a megválasztott kormányfő ragaszkodik ahhoz, hogy Ukrajna csak egy Magyarországon megrendezett népszavazást követően csatlakozhasson az Európai Unióhoz. Amihez hozzátehetjük, hogy a Tisza Párt ellenzi Ukrajna gyorsított felvételét is. Emiatt azonban aligha fog éles vitába keveredni uniós partnereivel, mert pillanatnyilag ugyanez az álláspontja a francia elnöknek és a német kancellárnak is. Az orosz elemző szerint Magyar Péter kormánya – ugyanúgy, mint Orbáné – nem fog fegyvereket szállítani Ukrajnába, és a magyar kisebbség jogainak védelmében is fellép majd.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Orbán-fáradtság
Szamorukov szerint Ukrajna vonatkozásában Magyar Péter jóval békülékenyebb lesz elődjénél, ami nem jelenti azt, hogy Kijiv >
A transzatlanti MAGA-fantázia
A magyarországi parlamenti választás ebben a hónapban nem volt egyértelműen Trump melletti vagy elleni népszavazás. Orbán >
Orbán és Vučić autokráciájának hasonlóságai és különbségei
Szerbiának sokkal nehezebb dolga lesz. Nemcsak Vučić rendszere miatt, hanem azért is, mert nem nézett szembe >
2x40 millió és közte egy kis apróság
Orbán Viktornak 2005-ben, immár nem miniszterelnökként, egy különös mondat hagyta el a száját Friderikusz Sándor A >
MAGYAR PÉTER ÉS DEÁK FERENC
Magyar Péter eddigi politikai művét hasonlítgatták már sok mindenhez, de egyvalamihez nem. Ahhoz a korhoz, személyhez, >
Az ember, aki ott sem volt - Szijjártó a Telexen
Ez az interjú szánalmas vergődés volt, az elemi önreflexió teljes hiánya. Felmerül a kérdés, hogy miért >
Lehet-e, legyen-e jövője a Fidesznek?
Antall József emlékezetes szavai, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, valóra váltak, Magyar Péter forradalmat csinált és győzelemre >
Orbán Viktor felépített egy „propagandagépezetet”. Magyarország következő vezetőjének le kell azt bontania
A propagandarendszer lebontása időigényes lesz. A Tisza kétharmados többséggel visszafordíthatja a jogi változtatásokat, de a magánmédia >
Mit várok a Tisza kormánytól?
A kétharmados felhatalmazást, az erős mandátumot azért kapta a kormány a választóktól, hogy a szükséges jogi >
Orbán korszaka egy szempillantás alatt véget ért, és Magyarország következő miniszterelnöke egy sietős ember
Pénteken Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének hivatalából magas szintű delegáció érkezett Budapestre informális >
Végre
Megtörtént a felszabadulás, forradalom zajlik, a rendszer végre megváltozhat. Magyar Péter történelmi érdeme, hogy elindította a >
Egy örömteli Budapesten, a populisták veresége után egy példátlan átmenet lehetőségét láttam
Mindenekelőtt azonban ott van az a felbecsülhetetlen értékű lehetőség, hogy megmutassuk: létezik kiút a mély populizmusból. >