Ma Konrád, Zelmira, Anzelm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Az EU figyeljen oda jobban, mi történik Szerbiában
A Guardian szerkesztősége nyomatékosan ajánlja, hogy az EU figyeljen oda jobban, mi történik Szerbiában, ahol lassan egy éve folyik a harc a demokráciáért. A hatalom autokrata módon csap le a tömegtüntetések részvevőire, ám ezt Brüsszel nem hagyhatja annyiban egy tagjelölt országban, bár eddig jobbára elfordította a tekintetét. A kiváltó ok az újvidéki állomás előtetőjének leszakadása volt, 16 ember halt meg, amiért sokan a kiterjed csalást és korrupciót okolják. A követelések gyorsan kiegészültek azzal, hogy reformokat kell végrehajtani, valamint előhozott választásokat kell tartani, és átláthatóbb közállapotokat kell teremteni. Vučić egyre drákóibban válaszol az elégedetlenségre. A felvonulók azonban több támogatást és szolidaritást érdemelnek az Uniótól. A tekintélyuralmi és cinikus államfő gyalázatos hatást gyakorol a Nyugat-Balkán politikájára. Akár Koszóvóban, akár Boszniában. Odahaza teljesen elvesztette a közbizalmat, miután saját céljaira használja fel az államhatalmat. Brüsszelnek volnának gazdasági eszközei, hogy jobb belátásra térítse, de idáig tartózkodott a bírálattól, nehogy Szerbia még inkább az orosz pályára álljon rá. Szabad és tisztességes választásokat kell tartani, meg kell fordítani a lopakodó autokráciát. Amikor az USA, Moszkva és Peking megkérdőjelezi az EU liberális értékeit, még inkább ki kell állni azokért a szervezet közvetlen szomszédságában. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
FAZ
Már csak a veszekedés van a Barátság-vezeték miatt, Magyarország Ukrajnát ostorozza, amiért az többször is támadta a csőrendszert, Kijev viszont azzal fenyeget, hogy bajba kerülhet a magyar olajellátás, ha az Orbán-kormány nem változtat a hozzáállásán.
Az ukránok kétfrontos harcot vívnak az orosz energiaszállítások ellen: keleten katonai erővel, nyugaton viszont szavakkal a magyar, illetve a szlovák kormány ellen, de a vita itt is egyre élesebbre vált.
Budapest és Pozsony nem hajlandó leválni az orosz nyersolajról, arra hivatkozik, hogy földrajzi okokból nem tud máshonnan energiahordozót beszerezni. Ám emellett tény, hogy mindkettő a lehető legjobb viszonyt ápolja Moszkvával és kézzel-lábbal tiltakozik Brüsszelben Ukrajna megsegítése ellen. Azt sem vették jó néven, hogy a Bizottság 2027-ig teljesen leállítaná az olajimportot.
A nemzetközi szerződések alapján az ukránok kötelesek átengedni az olajat, de a jog engedélyezi számukra, hogy fegyveres viszály esetén támadják a háborúval összefüggő infrastruktúrát az ellenség területén, mivel annak bevétele a másik fél hadi kasszáját hizlalja.
Orbánnak van egy igen befolyásos barátja, Trump, aki elárulta, hogy időnként tanácsokat kér a magyar vezetőtől. De hogy pontosan hol áll a háború kérdéseben, azt nehéz kideríteni.
Die Presse
A magyar könnyűzenei koncerteken újabban rendszeresen felharsan a „Mocskos Fidesz!”, mint ahogy a múlt héten, Majka balatoni koncertjén is. A rappert a Forbes éppen most nyilvánította az ország legértékesebb celebjének, mindenki róla beszél, főleg a Bindzisztánban játszódó „Csurran, cseppen” miatt - tudósít Gajdos Dávid.
Pláne, hogy a hatalom tiltakozott, miután nemrégiben eljátszotta a színpadon, hogy lelövik a nagy embert. Az állami propaganda média felháborodottan kapálózott, mondván, hogy az énekes Orbán megölésére buzdított, ám ily módon gyakorlatilag beismerte, hogy a szám valóban a kormányfőről szól.
Maga a művész a Strand Fesztiválon csupán arra szólított fel, hogy mindenki menjen el szavazni jövő tavasszal. Viszont a tömegnek nem volt szüksége ösztökélésre ahhoz, hogy szidja a Fideszt, mint a bokrot. Ez történt az éppen következő szám előtt, vagy taps közben.
De nem Majka az egyetlen előadó, aki korábban közel állt a hatalomhoz, vagy éppen távol tartotta magát a politikától, ám mostanra elfordult Orbántól. Geszti Péter is meglepő kritikával jelentkezett.
Amerikában Hollywood hiába volt Trump ellen, nem tudta megakadályozni győzelmét. Most az a kérdés, veszélyes lehet-e Orbán számára a fesztiválok fiatalságának forradalmi hangulata?
Wall Street Journal
A vezércikk Trump szemére hányja, hogy abszolút következetlen az Ukrajnának küldött amerikai fegyverek felhasználása ügyében. Mert egyrészt megrója Bident, amiért az jó ideig nem engedte, hogy ezeket a harceszközöket oroszországi célpontok ellen fordítsák. Másrészt viszont kormányzata keresztbe tesz annak a törekvésének, hogy tartós béke jöhessen létre, jóllehet ez lehetne a négyéves elnökség egyik legfontosabb eredménye.
A demokrata hatalom félt attól, hogy még jobban elmérgesedik a viszály, ezért kötötte meg Kijev kezét. A Pentagon viszont újabban pont azt tiltja meg az ukránoknak, hogy az orosz hátországban, stratégiai célpontok ellen vessék be az ATACMS-rakétákat. Azaz a megtámadott ország elbukik a tengerentúli bürokrácián.
Az egész mögött a védelmi tárca stratégiai főnöke, Colby van, aki fű alatt már többször keresztbe tett az elnöknek. Legutóbb pl. azt üzente az európai szövetségeseknek: felejtsék el, hogy Trump biztonsági garanciákat ígért. A kérdés csupán az, hogy ki határozza meg az USA Ukrajna-politikáját? Az elnök vagy pedig helyettesének, Vance-nek az embere a Pentagonnál?
Politico
Európa úgy ítéli meg, hogy kudarcot vallanak a béketárgyalások, mégis szüksége van azokra, hogy megmondhassa Putyinnak: csak blöfföl. A terv az, hogy Unió addig segédkezik az elnöknek, amíg az rá nem jön: a Kreml nem gondolja komolyan a háború befejezését, ezért be kell keményíteni vele szemben. Ennek érdekében az EU körbeudvarolja a Fehér Ház urát.
A legnyíltabban Macron képviseli ezt a felfogást, hangsúlyozva, hogy Oroszország változatlanul fel akarja számolni a független és demokratikus Ukrajnát. A 27-ek egy hete bizalmas telekonferenciát bonyolítottak le ez ügyben és beavatottak szerint általános volt a vélemény, hogy az orosz vezető nem akar szívből és igazán tárgyalni, viszont van rá esély, hogy megkapja érte a magáét Washingtontól.
A közösség alapvetőnek tekinti az amerikai szankciókat a diplomáciai siker érdekében. Egy másik forrás arról számolt be, hogy a biztonsági garanciák révén Kijev az erő pozíciójából léphet fel a zöld asztalnál, a többiek pedig a megtorló intézkedésekkel tudnak hatni Putyinra. De még nem tudni, hová óhajt kilyukadni a végén az orosz politikus. Mindenesetre a nyomás miatt egyre szorultabb helyzetbe kerül.
Bloomberg
A vezércikk kiemeli, hogy az európai vezetőknek az eddiginél pontosabb választ kell adniuk arra, hogy mire is való az EU, és ha ez megvan, akkor úgy kell összeállítaniuk a következő hétéves költségvetést, hogy az megfeleljen az égető feladatoknak, mert lehet, hogy több esélyt nem kapnak.
Olyan kihívások tornyosulnak Brüsszel előtt, mint a harcias Oroszország, a klímaváltozás és a versenyképesség feljavítása. A közös célokra a bruttó nemzeti jövedelemnek mindössze 1,1%-át fordítják, ami egyben be is határolja a lehetőségeket.
De pl. a védelmi kiadásoknál a hatáskör megmaradt nemzeti kézben, ami azután meg is mutatkozik a képességeknél, illetve a hadseregek együttműködésének technikai korlátainál. A németek és a hollandok azért nem akarnák növelni a közös büdzsét, mert bizonyos fokig joggal tartanak attól, hogy elherdálják a pénzüket. Lásd az agrártámogatásokat, amelyek visszahatnak a földárakra és elősegítik az urambátyám-rendszert.
A megoldás azonban nem a „kevesebb EU” - azokra a területekre kell összpontosítani, amelyek a legnagyobb hozzáadott értékkel kecsegtetnek. Ilyen a kutatás, a környezetvédelem, a nemzeti áramhálózatok összekapcsolása.
A Bizottság tervezetében vannak jó elgondolások, de most két év alkudozás jön. Pedig többet kell tenni és gyorsan. Bátor lépések szükségeltetnek a magántőke bevonására, a biztonság, a növekedés és a zöld célok érdekében. Valamint a populisták ellensúlyozására. Mert ha most nem ragadják meg a lehetőséget, akkor lehet, hogy következő alkalom már nem lesz.
FT
Európa eladja a lelkét Trumpnak, és amit gyakorlatiasságnak álcáz, az valójában megalkuvás, és a közösség csakis saját magának árt vele. Így vélekedik a szemleíró, Martin Sandbu, aki feltűnőnek tartja, miként hajbókoltak az EU vezetői az elnök előtt. Először, amikor elfogadták, hogy a NATO-tagállamok 5%-ra növeljék a katonai kiadásokat, majd amikor belementek a vámegyezségbe, noha az előnytelenebb számukra, mint a korábbi változat.
Nyilvánvaló a stratégia: igazodni kívánnak a politikushoz, nem pedig ütközni vele és ehhez a hízelkedést választják eszközül, bár nem tudni, megéri-e az önbecsülés elvesztése. De az vezérli őket, hogy a szó nem kerül semmibe, akkor meg miért ne ajnározzák a Fehér Ház gazdáját? Továbbá amit elértek, az jobb minden más lehetőségnél. Végül pedig szájra tett kézzel elismerik, hogy egy sor ígéretet nem gondoltak komolyan.
Csakhogy ily módon elfogadják, hogy ha el akarnak valamit érni, akkor nem mondják meg az igazságot. Valamint hogy áttérnek a látványpolitizálásra. Ellenben feláldozzák, hogy ráolvashassák Trump fejére, ha az megszegi a nemzetközi szerződéseket.
Vagyis a szervezet eljátssza a politikai tőkéjét, hogy a szabályokra épülő nemzetközi kereskedelem védelmében mozgósítani tudjon más országokat az elnök ellen. De leginkább a kontinens lelke van veszélyben. Mert ha a vezetők nem közölhetik nyíltan, hogy mit csinálnak, az a bizalmatlanság receptje, mérgezi a demokráciát. Felgyorsítja a földrész trumpizálódását.
Pedig lehetett volna másként is csinálni, Zelenszkij februárban megmutatta: a Fehér Házban szembeszállt amerikai kollégájával és semmivel sincs rosszabb helyzetben, mint Európa.
Guardian
Trump csupa kétbalkezes talpnyalóból állította össze csapatát, a kiválasztásnál a hűség volt az első számú szempont. Az ilyen vezetők szimbiózist alakítanak ki olyanokkal, akik képtelen saját jogon érvényesülni, lásd Hegsethet, Pam Biondit, Kash Patelt, Robert Kennedyt vagy Kristi Noemet – hangsúlyozza Robert Reich, aki korábban demokrata munkaügyi miniszter volt, jelenleg pedig tiszteletbeli professzor a Kaliforniai Egyetemen.
Hogy ennyi elfuserált, fegyelmezetlen embert sikerült összeverbuválni, annak okát abban látja, hogy saját erőből ezek a figurák sosem vitték volna semmire, mert amint kiderül az alkalmatlanságuk valami normális munkahelyen, azonnal eltávolítják őket. De ezt úgy is lehetne mondani, hogy az utcára kerülnek, milyest olyan teendőt kapnak, amihez legalább minimális intelligencia és jellemszilárdság szükséges.
Ezért megtanulták, hogy ha valamit szeretnének elérni, ahhoz bele kell bújniuk a nagy ember fenekébe, ölebként kell viselkedniük, masszírozniuk kell a főnök egóját. Persze az is szükséges hozzá, hogy a boss ne tudjon különbséget tenni egy sokat tudó tanácsadó, illetve egy alázatos varangy között. Na, itt lép be a képbe Trump.
A történelem persze tele van olyan önkényuralmak romjaival, amelyek szárnyakat adtak a hozzá nem értésnek. Az ilyen vezetők szeretik magukat körülvenni jellemtelen alakokkal és bolondokkal. Akik azután meg nem mukkannak, csak adják a lovat a nagy ember alá. Így viszont elszigetelik a való világtól, és előbb-utóbb bizonyosan súlyos hibákat követ el. Még a bukását is okozhatják ily módon.
Ez a totalitárius rendszerbe vezető út, az elnök javában halad rajta. Amerika és a világ máris szenved miatta.
Washington Post
Max Boot erősen nehezményezi, hogy a titkosszolgálat feje politikai tisztogatással felérő személycseréket hajt végre az általa irányított ügynökségeknél, mert ez az USA biztonságát veszélyezteti. A washingtoni Külkapcsolati Tanács vezető elemzője emlékezteti Tulsi Gabbardot arra, hogy ha nem jól működik a hírszerzés, illetve az elhárítás, az nem ritkán sok emberéletet követel.
Riasztó látni, hogy a kormányzat hadjáratot folytat a feltételezett „mély állam” ellen, ám akiket elbocsát, azokról az esetek túlnyomó többségében kiderül, hogy hozzáértő és elkötelezett köztisztviselők. A fejlemény különösen aggasztó, amikor a titkosszolgálat magas rangú tisztségviselői találják magukat az utcán, jóllehet az egyetlen bűnük az, hogy nem azt mondják, amit az elnök hallani akar. Így volt ez Oroszország, Irán és Venezuela kapcsán.
Gabbard, aki régóta arról ismert, hogy Moszkva propagandáját szajkózza, azt állítja, hogy „áruló összeesküvésnek” kíván megálljt parancsolni. A CIA tanácsát figyelmen kívül hagyva közzétett egy jelentést, amelyben a Szenátus republikánusai megkérdőjelezték, hogy az oroszok 9 éve beleavatkoztak a választási hadjáratba.
Pedig annak idején kétpárti bizottság éppen az ellenkező következtetésre jutott. Vezetője nem volt más, mint Rubio, a jelenlegi külügyminiszter és nemzetbiztonsági tanácsadó. De az elbocsátásoknak megvan az a hátulütőjük is, hogy akik maradnak, azok esetleg félnek megosztani főnökeikkel az igazságot.
Der Standard
Paul Lendvai megbénult frontállamnak nevezi Lengyelországot, miután a jelek arra utalnak, hogy Varsó a jövőben már aligha lesz Ukrajna legfőbb szövetséges a háborúban. Idáig egyetlen más európai állam sem töltött be ilyen kulcsszerepet Kijev ellenálló képességének megerősítésében. Nem beszélve a befogadott egymillió menekültről.
Csakhogy új elnök lett és ő alaposan korlátozza a kormány kül- és belpolitikai mozgásterét. Nawrocki már a kampány során rájátszott a németellenes érzelmekre, és úgy néz ki, hogy háborús erkölcsi, illetve anyagi jóvátétel kérdése változatlanul napirenden marad. A nacionalista erők könnyen eszközként tudják felhasználni.
Az országban jobbratolódás ment végbe és az államfő érvényesíteni kívánja vétójogát a meggyengült koalíció felett, amelyet a tehetetlennek tűnő Tusk irányít. Ily módon Nawrocki egyúttal egyengeti a PiS útját vissza a hatalomba.
FAZ
Bár a volt német kancellár a migrációs válság 10. évfordulóján úgy nyilatkozott, hogy a németek igen nagy eredményeket értek el a menekültek befogadásában, az újság kiadója azt javasolja neki, hogy módosítsa egykori legendás jelszavát. Mint emlékezetes, az úgy szólt, hogy „Megcsináljuk!”, de ebből mára az lett, hogy Merkel megcsinálta. Mármint felhozta a semmiből az AfD-t, amely éppen a tömeges népvándorlás miatt tért magához a kómából és indult meg üstökösként felfelé.
Berthold Kohler vegyesnek tartja az eltelt évtized mérlegét, azt viszont látja, hogy a szélsőjobb igencsak profitál a kudarcokból, miközben azért az országnak jól jön a dolgozni hajlandó külföldi munkaerő.
Viszont az is egyértelmű, hogy a német állam képtelen volt megbirkózni a csaknem kétmillió ember helyzetének rendezésével. Szűk keresztmetszetnek bizonyult a bűnözés visszaszorítása, a szociális juttatásokkal visszaélő rétegek leleplezése, valamint a beiskolázás. Az meg teljes fiaskó, amikor ki kellett volna toloncolni azokat, akik nem maradhatnak. Főleg ha ily módon gyilkosságokat lehetett volna megelőzni.
New York Times
Sok jót nem mond Izraelről legújabb kommentárjában Thomas Friedman: úgy ítéli meg, hogy a gázai hadjárat páriát csinál az országból, amely ily módon öngyilkosságot, emberölést és testvérgyilkosságot követ el egyszerre. A Közel-Kelet egészen kiváló elemzője, aki három Pulitzer-díjat kapott kommentárjaiért, rámutat, hogy Netanjahut csakis a saját politikai túlélése foglalkoztatja, ezért képes még országa nemzetközi tekintélyét is feláldozni.
Ártatlanokat öl meg tömegesen, kettészakítja a társadalmat és a világ zsidóságát. Legutóbb egy kórházat lövetett, ott 20-an vesztették életüket. Ez annyira kirívó eset volt, hogy még ő is hajlandó volt némi megbánást tanúsítani. Ám ami történt, az óhatatlan velejárója politikájának, amelynek célja, hogy elhúzza a háborút.
A Hamászt katonailag már rég megsemmisítette, levadászta minden vezetőjét, akinek köze volt az október 7-i támadás előkészítéséhez. Viszont gyalázatos, amikor arra használod a hadsereged, hogy több százezer palesztint telepíts ki, mondván, hogy biztonságba kell helyezni őket. Csak éppen amikor elmennek, letarolod az otthonaikat, nehogy visszatérhessenek.
Az ugyancsak szégyenletes, ha leállítod a humanitárius segélyeket, abban bízva, hogy az emberek éhezni fognak és akkor elmennek. Az eredmény az, hogy az izraeliek kétszer is meggondolják, beszéljenek-e héberül külföldön. Mert a világ különbséget tud tenni a zsidó állam túléléséért vívott háború és aközött, ha a miniszterelnök szeretné megúszni a felelősségre vonást.
Ráadásul egyre inkább úgy néz ki, hogy a harc Gáza megszállásáért folyik. Hogy ne legyen semmiféle palesztin partner a térségben. Mindennek csakis Trump tudná útját állni, de félő, hogy Putyin után Netanjahu is átveri. Ezért feladja a gázai tűzszünet tervét a kormányfő által hajszolt illúzió, a „teljes győzelem” kedvéért.
Le Monde
A szerkesztőségi állásfoglalás egyértelműen Netanjahut teszi felelősség a gázai éhínségért, habár Washington garantálja a büntetlenséget a politikusnak. A Trump-kormányzat feltétel nélkül támogatja a miniszterelnököt, noha az ENSZ megállapította, hogy tömeges éhség fenyeget az övezetben. És a helyzeten csak tovább ronthat, hogy az izraeli hadsereg rohamot kíván indítani Gáza városának elfoglalására.
A tényeket azonban nemigen lehet vitatni: Jó kétévnyi háborúskodás után tönkrement szinte az összes agrárföld. Nem folyik gazdálkodás. Ugyanakkor nem jut be több külföldi segély, sőt inkább az ellenkezője az igaz. Félreállították a küldemények elosztásával foglalkozó civil szervezeteket, illetve az ENSZ illetékes szakembereit, helyüket egy izraeli ellenőrzés alatt álló, gyanús kompánia vette át.
A következmények katasztrofálisak, a munka kaotikus. Az izraeli rajtaütések folytán úgy halnak meg emberek, hogy próbálnak egy kis élelmet szerezni. Ez a humanitárius válság soha nem alakult volna ki, ha a zsidó állam nem használja fegyverként az éhezést. Egy olyan hatalom, amely demokratikus. Az amerikai bűnrészesség azután politikai és erkölcsi hibát jelent.
FT
Gideon Rachman úgy véli, hogy Kína a ritkafémekkel csapdát állított a Nyugatnak, mert sem az amerikai hadiipar, sem az európai zöld átmenet nem tud meglenni a kritikus ásványi anyagok nélkül. A lap külpolitikai fő elemzője szerint Trumpék már rájöttek, hogy ebben a pókerben Peking ingujjában van az ász. Hiszen csaknem teljes monopóliumot élvez ezeknek az ásványoknak a feldolgozásában.
Ha Washington megint a sztratoszférába akarná emelni a vámokat, a kínaiak biztosan ismét korlátoznák a kivitelt. Ez sokkal hatékonyabb fegyver az USA-val szemben, mint az, hogy Európa nem szállít, mondjuk, Gucci-táskákat. Merthogy pl. az Egyesült Államoknak olyan fegyverekhez kellene a ritkaföldfémek, amelyekkel adott esetben az ázsiai nagyhatalom ellen háborúzna.
Európának pedig a többi közt az elektromos autók akkumulátoraihoz van szüksége rájuk. A kínaiak évtizedek óta építik ki a stratégiai erejüket. Úgy néz ki, hogy Washington és Brüsszel végre ráébredt: valamit sürgősen tenniük kell, ám idáig mégsem sok történt. Ám egyikük sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy újabb évtizedeken át maga előtt tolja a problémát.
Következő cikk: Orosz csővezeték elleni támadások újabb mélypontra sodorták Ukrajna és Magyarország kapcsolatát
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Lehet-e, legyen-e jövője a Fidesznek?
Antall József emlékezetes szavai, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, valóra váltak, Magyar Péter forradalmat csinált és győzelemre >
Orbán Viktor felépített egy „propagandagépezetet”. Magyarország következő vezetőjének le kell azt bontania
A propagandarendszer lebontása időigényes lesz. A Tisza kétharmados többséggel visszafordíthatja a jogi változtatásokat, de a magánmédia >
Mit várok a Tisza kormánytól?
A kétharmados felhatalmazást, az erős mandátumot azért kapta a kormány a választóktól, hogy a szükséges jogi >
Orbán korszaka egy szempillantás alatt véget ért, és Magyarország következő miniszterelnöke egy sietős ember
Pénteken Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének hivatalából magas szintű delegáció érkezett Budapestre informális >
Végre
Megtörtént a felszabadulás, forradalom zajlik, a rendszer végre megváltozhat. Magyar Péter történelmi érdeme, hogy elindította a >
Egy örömteli Budapesten, a populisták veresége után egy példátlan átmenet lehetőségét láttam
Mindenekelőtt azonban ott van az a felbecsülhetetlen értékű lehetőség, hogy megmutassuk: létezik kiút a mély populizmusból. >
Mit jelent Orbán veresége a világ többi része számára
A választás geopolitikai következményei is jelentősek lehetnek. Orbán alatt Magyarország többször megvétózta az Ukrajnának szánt segélyeket >
„Soha nem voltunk barátok”
„Ha Vlagyimir Putyin felhív, felveszem” – mondta. „Ha beszélnénk, elmondhatnám neki, hogy jó lenne négy év >
Fordulat és rendszerváltás a politikában
Ha az Orbán-rendszer győz, az a világ önkényuralmainak és diktatúráinak győzelme lesz. Ha a demokratikus Tisza-mozgalom >
Magyarország: Nyugtalanság, félelem és remény a választások előtt
Deutsche Welle: Az elmúlt hetekben nem Orbán uralta a kampányt, hanem az Orbán-rezsim sötét és piszkos >
Orbán, a megosztó konzervatív radikális, aki átformálta az európai politikát
A küszöbön álló választás – vélekedik az EurActiv – többről szól majd, mint Orbán, mint egyén >
Orbán sorsa figyelmeztetés: nem érdemes túl közel kerülni Trumphoz
Trump és Vance teljes körű támogatása „akár halálos csók is lehet” Orbán Viktor magyar miniszterelnök vasárnapi >