Ma Áron, Ferenc névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (108.)
Süllő szalonnába csavarva
Sáfrány Ferenc
Vasárnap vendégségben voltam Nándornál és kedves feleségénél, aki valamikori diákom volt a jobbik fajtából, kinek a nevét is időben megjegyeztem, lenn a Tisza-parton, ahol a hétvégi házukból takaros otthon lett az évek során, és ha valahol kedvem lenne élni, akkor szívesen lennék a szomszédjuk. Ez egy egészen elvarázsolt környék, félsziget, a Maros toroknál és a téli kikötő bejáratánál. Én a mennyek országát is valahogy így képzelem el. Körülöttem víz, az ősi erő, fák, halak, madarak. Csönd és megnyugvás. Főleg a kora reggeli órákban és késő este szép itt élni, ha a Tisza is úgy akarja. Mert néha, időről időre azért ijesztget, mutogatja erejét és olyankor nagyon morcos és veszélyes, ahogyan Petőfi emlegette. De ez a ház alapzata komoly vasbetonból készült és állja a megpróbáltatásokat. A legmagasabb ponton épült, így a felső szintre még a legmagasabb vízállásnál sem tört be. „Tizenkét centi tartotta, én meg ott ültem magamba roskadva, néztem és vártam a fejleményeket…” – meséli barátom, aki már reggel nyolckor feltette az alaplét, hogy igazi halászlé kerekedjen belőle, valahol egy óra táján, amikor az ember már elég éhes, hiába falatozik közben, hogy a jó birspálinka meg ne fogja idő előtt.
Már többször voltam itt vendégségben, így otthon érzem magam, de most régi emigráns szerb barátainkra vártunk, akikkel a legnehezebb éveket töltöttük Szegeden, még a kilencvenes évek elején. Többször említettem már, hogy bennem ők tartották a lelket. A jelszó a következő volt: „Minden opció jobb, mint a baranyai lövészárkok, és az ott uralkodó őrület!” – hajtogatta Szasa, és én rövid időre megnyugodtam.
Most ő nem jött el, de megjelent Cile barátunk és felesége, akiket én személy szerint nagyon vártam. Ez a generációmbéli jogász gyerek az én hírnököm még ma is az otthoni eseményeket illetőleg. Igazi értelmiségi, aki 91-ben még júliusban átjött. Miután a behívót megkapta, elment a kaszárnyába, ahol látta, hogy az őrület nem ismer határokat, a jobb kéz nem tudja, mit tesz a bal. Fogta magát hazament, előkaparta fiókjában heverő útlevelét, és Szegedig meg se állt. Két évig haza se ment. Még látogatóba sem.
2000. október 5-én egy vasdoronggal a kezében Belgrádba vette útját, majd hazafelé tartva felhívta feleségét, és ezt mondta: „Semmit se tettünk! Minden marad a régiben. A mocsok még sokáig uralkodni fog.”
Amikor én arról faggattam, hogy mikor menjek haza, a következőket válaszolta: „Amíg a radikálisok hatalomra nem kerülnek, és őket a nép el nem zavarja, addig itt semmi lényeges változás nem várható és nem is lesz.” Húsz eltelt év után látom, igaza volt. Sőt.
Délelőtt, a kertben üldögélve, a folyót nézve nosztalgiáztunk, beszélgettünk. Közben még az is kiderült, barátom személyesen ismeri Novákot. Még a lakásában is megfordult ifis korában, amikor Szolnokon megnyerte élete első tenisz tornáját, mert a nagy rokonságából hasonszőrű srácokkal játszottak párost is. Milyen kicsi a világ, mondogattam neki. Amikor az alföld egyik legnagyobb városába, Hódmezővásárhelyre fuvarozta őket, a zsenge ifjú, ma újdonsült világelső ott ült mellette az anyós ülésen. Azóta ennyit változott a világ? Csodálkoztunk el mindketten.
Közben a halászlé elkészült. Nem részletezem, régen ettem ilyen finomat. Nándi beleadott apait, anyait, na meg négykilós harcsát, pontyot, süllőt. Felesége tésztát is főzött, de még véletlenül sem volt ez holmiféle bajai, hanem igazi bácskai halászlé. Tíz ujjamat megnyaltam utána.
Délután kivittük őket hajózni. Fel az új hídig, amit még én sem láttam, amióta elkészült. Lefelé már csorogtunk, élveztük a folyó szelíd sodrását, a napsütést, a fenséges tájat, amit ha valaki gyerekként megismert, magába szívta, soha nem akarja elhagyni. Biztosan minden folyó szép, de a Tisza a legszebb. Nekem.
Estefelé jött a nagy attrakció. Tíz darab méretes süllő, bacon szalonnába göngyölve, gyomrában fokhagyma gerezdekkel került az izzó parázs fölé, roston, lassan sütve, szakértelemmel forgatva, hogy meg ne kapja. Alatta néhány egész krumpli alufóliába csomagolva csak az én kedvemért parázsban sült, a takaros menyecske pedig fantasztikus szerb salátát varázsolt hozzá. Ilyen jót már régen ettem. Az első süllővel megbirkózva még egynek neki estem, de a szemem volt nagyobb a kelleténél. Még jó, hogy időben megjött az eszem, és felénél abba hagytam. A jóból is megárt a sok, ebből meg pláne. Az ízét még most is a számban érzem.
Este tízkor asztalt bontva, megjegyeztük, mi a bajunk nekünk itt? Talán még jót is tettek velünk?
Ezen még azért töprengek egy ideig, de két hét múlva Újvidékre vagyunk hivatalosak. A szerb vendéglátás nem tűr halasztást ezek után.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerbia katonai unióról álmodik Magyarországgal
A megfigyelők a két ország együttműködését aggodalommal szemlélik. Vučić és Orbán jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. A >
Egy szokatlan barátság
A Budapestről, illetve Tel Avivból keltezett összeállítás szokatlan barátságnak nevezi Orbán és Netanjahu viszonyát, bár mint >
Vance grönlandi vendégszereplése erkölcsi szempontból téves, stratégiailag pedig katasztrofális
Timothy Snyder a Guardianben azt gondolja, hogy Vance kurta grönlandi vendégszereplése nem csupán erkölcsi szempontból volt >
Lázadnak a szerb és török fiatalok, a Nyugat sunyi módon hallgat
Paul Lendvai szerint ugyan a tömegek más és más okból fordultak szembe Ergogannal, illetve Vučić-tyal, de >
Netanjahu Budapesten
Szinte az egész világsajtó beszámol arról, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság letartóztatási parancsa ellenére a héten >
Az már fasizmus, ami most van Amerikában
Így értékeli a Die Zeitban a Yale Egyetem filozófusa, Jason Stanley, aki éppen ezért két professzor >
A hazafiság elve és gyakorlata
Aztán jött Magyar Péter. Ő ugyan senkit nem csábít el más pártoktól, sőt épp az ellenkezőjét >
A Signalgate bagatellizálása rosszabb mint maga a botrány
Hogy a Fehér Ház próbálja bagatellizálni a Signalgate-et, az rosszabb, mint az alapbotrány maga, hogy ti. >
Miért hirdeti Orbán a szerb nacionalizmust?
A magyar miniszterelnök igyekszik országát közép- és dél-európai regionális hatalomnak beállítani. Emellett az etno-nacionalista nézetek sem >
12 pontban az orosz–ukrán háborúról
„Még egy ilyen győzelem, és végképp elveszünk” – mondta állítólag az épeiroszi Pürrhosz király több mint >
Trump a végén sírni fog, de nem csak ő
Chris Patten azt jósolja, hogy Trump politikája nagy szenvedést hoz az egész világra, megtépázza Amerika tekintélyét. >
A Trump-kormányzat részéről az ostobaság jelenti a legnagyobb veszedelmet
A hutik elleni támadásról napvilágot látott részletek teljes hozzá nem értésről és nagyképűségről tanúskodnak, és ez >