Ma Zsófia, Szonja névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Ukrajna ismét megtalálta önbizalmát, és ez jó hír, akár lesz tűzszünet, akár nem
Nathalie Tocci azt tapasztalta, hogy Ukrajna ismét megtalálta önbizalmát, és ez jó hír, akár lesz tűzszünet, akár nem. A római Külügyi Intézet igazgatója megjegyzi a Guardianben, hogy az európai szövetségeseknek hosszú távra kell szerepet vállalniuk, de ez meg fogja érni, mind nekik, mind Zelenszkijnek. Viszont kibillentette hitéből a földrészt, hogy Trump ideológiai alapon összeszűri a levet Putyinnal. Kijevben a hangulat bizakodó, az emberek fáradtak, de nincsenek kimerülve. Ugyanakkor minden eddiginél elszántabbnak tűnnek, hogy megvédjék országukat. Ehhez alapot nyújt, hogy a hadiipar mind többet termel, bár az gond, hogy nincs elég katona. A közvélemény ugyan már nem hiszi, hogy le lehet győzni Oroszországot és így vissza tudják szerezni az elvesztett területeket, de már nincs félelem, a korábbiakkal ellentétben. Azt azonban senki sem gondolja, hogy az ország egymaga boldogulhat, bár erős az érzés, hogy az USA magukra hagyta őket. De változatlanul szükség van az USA-ra, főleg a hírszerzésben, a felderítésben és a légvédelemben. Ha Amerika legalább jóindulatú közömbösséget tanúsít Ukrajna iránt, akkor feltehetőleg ugyan fokozatosan kiszáll a viszályból, de továbbra is szállít fegyvereket, vagy engedélyezi, hogy az ukrán fél mástól szerezzen be amerikai harceszközöket. Ezzel párhuzamosan az ukránok egyre inkább beilleszkednek a kialakulóban lévő új európai biztonsági szerkezetbe. Ezzel együtt a következő hónapokban aligha érnek véget a harcok. Ezért a szövetségeseknek folytatniuk, sőt fokozniuk kell a támogatást. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Economist
Hszi nehéz helyzetbe hozta Putyint, mivel elment ugyan a Győzelem napi ünnepségekre Moszkvába, de itt messze nem egyenlő felek viszonyáról van szó. A látogatás rávilágított, hogy a két szomszédállam összefog a Nyugat és a 45 után létesült nemzetközi rend ellen. Egyben megerősítette, hogy Moszkva Kelet felé fordul.
A két politikus szorosan összehangolja lépéseit, amióta Trump visszaköltözött a Fehér Házba. Emellett a meg akarták mutatni az amerikai elnöknek, hogy az nem tudja leválasztani Oroszországot a Középső Birodalomról. És ez így is, de elsősorban azért, mert az oroszok teljes mértékben Kínától függnek. Sokkal jobban, mint idáig bármikor.
Az árucsere 4 év alatt 66%-kal nőtt, értéke eléri a 245 milliárd dollárt. Csak éppen a kínai piac 34%-kal részesedik az orosz exportból, míg ellenkező irányban ez az arány mindössze 4%. A nyugati szankciók azonban nem sok más opciót hagytak a Kreml számára. Ily módon viszont Hszi fontos ütőkártyához jut.
Nagyon kedvezményes áron tudja megvenni az energiahordozókat. A moszkvai tőzsdén a legtöbb ügyletet immár nem dollárban, hanem yüanban bonyolítják le. Ebből azonban baj lehet a tartalékok miatt, ha netán megromlanak az államközi kapcsolatok. A kínai befektetők ugyanakkor nem tolonganak Oroszországban, nem sok kedvük van korszerűsíteni az orosz gazdaságot.
Egy bécsi elemző cég szerint a viszony sokkal inkább gyarmati, mint amilyen az orosz-EU-együttműködés volt a háború előtt. Emellett azt látni, hogy Peking időnként tartja a távolságot a diplomáciában is, mert nem szeretné újabb katonai kalandokra bátorítani Putyint. A washingtoni Johns Hopkins Egyetem egyik tanára szerint a függést úgy lehet mérsékelni, ha Moszkva javítja kapcsolatait Amerikával.
Washington Post
Max Boot úgy értékeli, hogy Trump teljesen pancser, amikor valamilyen megállapodást kell összehozni, ellenben nagyon jó, ha visszavonulót kell fújnia. A washingtoni Külkapcsolati Tanács biztonságpolitikai elemzője szerint az elnök módszere az, hogy kreál valamilyen problémát, majd próbál egyezségre jutni. Ám ez nehéz, amikor olyan valós bajról van szó, mint pl. Ukrajna.
Aki rámegy a Fehér Ház honlapjára, az alternatív valóságba csöppen. Ott ugyanis az áll, hogy a Fehér Ház gazdája sorra köt áttörést jelentő szerződéseket, ennélfogva az ország halad az „új Aranykor” felé. Dűlőre jutott a huszikkal, a britekkel, Kínával, meg az ukrán ásványkincsek kitermeléséről is.
Mostani öböl-menti útja kapcsán is várni lehet egy sor túlturbózott nyilatkozatot mindenféle befektetésekről, amelyből azután vagy lesz valami, vagy nem. Ám az ilyen egységekkel az a helyzet, hogy azok leginkább marketing felhajtást jelentenek. Trump imád alkukat bejelenteni, a tartalom azonban már édes mindegy neki.
A tőzsde üdvözölte a vámok mérséklését Kínával, de ha a falba vered a fejed, és emiatt agyrázkódást kapsz, majd pont ezért jobbnak látod abbahagyni a saját egészséged rongálását, akkor az nem éppen a zsenialitás jele. Puszta túlélési ösztön. És hát az elnök valójában egyetlen célját sem érte el a vámháborúval.
Viszont már sokkal nehezebben birkózik meg az olyan akadályokkal, mint az ukrán, illetve közel-keleti válság. Putyin, a diktátor nem hajlandó kompromisszumra, mert azt hiszi, hogy nyerhet, Washington viszont nem kíván nyomást gyakorolni rá. Legalább egy évtized kell, amíg bármiféle új bánya létesül Ukrajnában és lehet, hogy addigra olyan elnök lesz az USA-ban, aki szép csendben túllép a megállapodáson.
Ugyanakkor Trump Kijev, Kína és a huszik ügyében is feladta irreális követeléseit és ez jó jel az Iránnal folyó tárgyalásokon. Aligha születik olyan eredmény, amiért Béke Nobel-díjat kap, de kiegyezni várhatóan még mindig jobb lesz, mint engedni, hogy Teherán atomfegyverhez jusson, vagy háborút indítson.
Wall Street Journal
A vezércikk arra tüzeli az amerikai kormányzatot: semmiképpen se menjen bele, hogy Irán fenntartsa urándúsító képességét, mert az egyenes utat jelentene az atomfegyver megszerzéséhez. Az előzmény az volt, hogy a Kongresszus két házában a republikánus törvényhozók megüzenték Teheránnak: ne számítson olyan megállapodásra, amelynek a vége nukleáris bomba előállítása. Trumpot pedig arra intették, hogy álljon a sarkára.
Vagyis az Iszlám Köztársaság váljon meg a centrifugáktól, mert ha valóban csupán polgári célokra kell neki uránium, azt be tudja szerezni Kanadától az Emirátusokig, bárhol. Úgy, ahogyan azt 23 másik ország csinálja. Csakhogy az ajatollák igényt tartanak az atomcsapásmérő képességre, ezért most elővették ismét azt az ötletet, hogy a két ország hozzon létre konzorciumot. Ám ily módon az ellenőrzés megint csak iráni kézben maradna és annak, mondani sem kell, mi lenne a vége.
Witkoff, az elnök különmegbízottja közölte is, hogy Iránban szó sem lehet a jövőben újradúsításról, ez vörös vonal. Az érintett létesítményeket le kell bontani. A mullahok bölcsen tennék, ha meghallanák az üzenetet.
Die Welt
Netanjahu akkor is veszít, ha nyer – erre figyelmeztet vendégkommentárjában Ahmad Mansour izraeli arab, aki teljesen jogosnak minősíti a háborút a Hamász ellen. A gondot ott érzékeli, hogy az izraeli kormánynak fogalma sincs, mi legyen, ha már legyűrte a terrorszervezetet.
Azt teljesen egyértelműnek tartja, hogy a zsidó államnak joga és kötelessége az önvédelem. Az viszont óriási hiba volna, ha Izrael tartósan ellenőrzése alá vonná Gázát és elűzné onnan a palesztinokat. Nagyon úgy tűnik, hogy cseppet sem viseli lelkén a túszok sorsát, mintha hatályon kívül helyezte volna az emberség parancsát.
Teljesült viszont a Hamász egy sor stratégiai célja: a csoport kormányozza továbbra is a térséget, sikerült állóháborúba belevonnia az izraeli hadsereget. A társadalom megosztott. Ha a foglyok életéért cserében tűzszünet jön létre, az azt jelenti, hogy a milícia életben maradt. Ám ezt a Netanjahu-kabinet szélsőségesei igyekeznek minden erővel meggátolni, mert ha nem sikerül, az végzetes jelzés volna az ország ellenségei számára. A következmények pusztítóak lennének az egész Közel-Keleten.
Izraelben a légkör feszült, a gazdaság nyög, a katonák kimerültek. A szélsőjobb azonban ragaszkodik az egyállami megoldáshoz, vagyis, hogy honosítani kellene a palesztinokat. Csakhogy ez a demokratikus izraeli állam végét jelentené, mert a zsidók pár éven belül kisebbségbe kerülnének.
Ezért az egyedül életképes opció, hogy legyen államuk a palesztinoknak is. Ehhez át kell gondolni az izraeli település-politikát. Cserében az araboknak készeknek kell lenniük a megbékélésre, egymással és a valósággal is.
Netanjahu a teljes győzelemre játszik, mert október 7. ügyében kibújna a felelősség alól. Trumpnak viszont már elege van. Más arab államok viszont jó esélyt szimatolnak a maguk szempontjából. Ezért ad Katar drága elnöki gépet Washingtonnak.
Az izraeli győzelem még odébb van, de ha valaki nem dolgozik már most azon, hogy miként legyen utána, az alulmarad, még akkor is, ha megnyeri a háborút.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ukrajna ismét megtalálta önbizalmát, és ez jó hír, akár lesz tűzszünet, akár nem
Nathalie Tocci azt tapasztalta, hogy Ukrajna ismét megtalálta önbizalmát, és ez jó hír, akár lesz tűzszünet, >
Orbán felhúzta az erdélyi magyarokat
Mégpedig azzal, hogy a vasárnapi romániai elnökválasztás előtt beállt az ultranacionalista jelölt mögé. A kb. egymilliós >
A szaúdi udvar és a Trump-ház megérdemlik egymást
A Daily Telegraph világgazdasági szakírója kifejti, hogy a szaúdi gazdasági együttműködéssel Trump már megint rossz lóra >
Az amerikai Nagy Ugrás - hátra
Trump azt kockázatja, hogy Kína karjaiba tereli Európát, Hszi legnagyobb örömére. Mert az USA káoszba süllyed, >
Ez maga a rendszer
S persze ugyanez köszön vissza a folyamatosan hangoztatott nemzetiségi politikában, ahol a „nemzeti érzés”, a „magyarság >
„Farkasokkal táncoló”
Az Economist elemzése szerint a bizonytalanság és a feszültség egyszerre jelentkezik a beharangozott ukrajnai béketárgyalások előtt, >
Az ukrán-magyar kémjátszma
Az sem világos, hogy mi történik az Ukrajnából származó titkosszolgálati információkkal. „A legnagyobb kockázat az, hogy >
Orbán összeesküvés-játéka
Orbán belpolitikai játszmát folytat az összeesküvéssel, az Ukrajnával kirobbant kémvádat az ellenzék ellen igyekszik fordítani – >
Egy horogkereszt-szörnyeteg Von der Leyen fejjel
Mivel az USA már nem számít ellenségnek, most az EU került a moszkvai propaganda célkeresztjébe. Megjelent >
Választási pamflet
Csakhogy nekünk nem olyan Európa kell, amelyben egy sírgyalázóval bármiben is egyet lehet érteni. A mi >
Elváltak haragos útjaik
A rezsim félreérthetetlenül, pont úgy viszonyul Magyar Péterhez, ahogy üldöző az üldözötthöz, miközben Gyurcsány Ferenc, aki >
Orbán ügynökei kémkedtek Ukrajnában?
Az ukrán vádakból az rajzolódik ki, hogy a magyar katonai hírszerzés a többi közt fel akarta >