Ma Pongrác névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Orbán összeesküvés-játéka
Orbán belpolitikai játszmát folytat az összeesküvéssel, az Ukrajnával kirobbant kémvádat az ellenzék ellen igyekszik fordítani – fejti ki Stefan Löwenstein, a jobboldali Frankfurter Allgemeine Zeitung közép-európai tudósítója. Az ilyen ügyekre az a jellemző, hogy nehéz átlátni őket, megy az egymásra mutogatás, miután Kijev letartóztatott két kisebbségi magyart és közölte, hogy azok a magyar katonai titkosszolgálat javára dolgoztak. A magyar fél tagad, de az egyértelmű cáfolat nem így néz ki. Az tény, hogy az Orbán-kormány immár nem egyszerűen bírálja a szomszéd államot, pl. a kisebbségi jogok ügyében, hanem a nemzeti konzultáció keretében kampányt folytat Kijev uniós tagsága ellen. Úgy állítja be, hogy a másik ország ellenség. Ugyanakkor nyugtalanító az a belpolitikai vonulat, hogy a kémügy kapcsán titkosszolgálati együttműködéssel gyanúsítják Magyar Péter pártját. A kérdés az, tesz-e a hatalom olyan intézkedéseket egy évvel a választás előtt, amelyek kipöckölnék a versenyből a túlságosan is megerősödött riválist? Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Le Figaro
A francia Nemzeti Tömörülés meghívta Orbán Viktort és az európai szélsőjobb több más neves képviselőjét is a győzelem megünneplésére. Itt azonban nem arról van szó, hogy egykor két vállra került a hitleri Németország: azért gyűlnek össze június 9-én, hogy megemlékezzenek a tavalyi EP-választáson aratott diadalról.
A magyar vezetőn kívül olyanok hivatalosak az eseményre, mint Salvini, Wilders, vagy a spanyol Vox elnöke, Abascal. A nacionalista dzsemborin ott lesznek Strasbourgból a Patrióták képviselői is.
Le Penék 32%-ot szereztek egy éve, így 30 képviselőt küldhettek az Európai Parlamentbe. Ők alkotják a legnagyobb csoportot a 14 országból összeállt és 85 törvényhozót számláló pártcsaládban.
A francia szélsőjobb erős asszonyával ugyanakkor az a baj, hogy az emlékezetes uniós korrupciós ügy miatt a bíróság 6 évre eltilthatja közhivatal gyakorlásától. Ha ez bekövetkezik, akkor a pártelnök, Bardella áll rajthoz helyette két év múlva az elnökválasztáson.
Spiegel
Világszerte szorul vissza a demokrácia, mind több országból lesz szép, csendben autokrácia. Zsugorodik a politikai közép, Németországban a következő választáson eltűnhet a többsége. Még akkor is, ha a lakosság zömét nem villanyozza fel az AfD esetleges hatalomra kerülése. De a mostani koalíció sem.
Így értékeli Henrik Müller, aki korábban a lap munkatársa volt, jelenleg pedig gazdasági újságírást tanít a Dortmundi Egyetemen. Megjegyzi, hogy a „választási tekintélyuralmakban” a sokszínűség már csupán homlokzat, egy klikk uralmát rejti. Így van ez Magyarországon, Indiában és Oroszországban.
Szorulnak vissza a polgárok szabadság-, illetve beleszólási jogai. Az emberek mégsem mennek barikádra. De az nem igaz, hogy a helyzet a 30-as évekre emlékeztet. Teljesen mások a gazdasági és társadalmi feltételek, ezzel tehát nem lehet magyarázni a jobboldali populisták, illetve a szélsőségesek felemelkedését.
Igazából Európának továbbra is igen jól megy a sora, de ez nem látszik meg a közhangulaton. A populista állítások termékeny talajra találnak. Egyre többen hajlandóak feladni a szabadságjogokat, hogy cserében illiberális módon kormányozzák őket. Az USA-ban jól látni jelenleg, mi van akkor, ha felrúgják a megszokott játékszabályokat.
Trump a legszívesebben rendeletekkel irányít, gyakran úri szeszélye alapján, kapkodva, téves feltételezésekből kiindulva. Ám döntései nem ritkán ütköznek a valósággal, ezért kénytelen időről időre visszavonulót fújni. Az illiberális vezetők kifejezetten kontraproduktívak a gazdasági jólét szempontjából. Minél tovább vannak hatalmon, annál inkább erősödik a korrupció, az urambátyám-rendszer, illetve szűkül a szólásszabadság.
Ezért tévedés azt gondolni, hogy a populizmus kiutat kínál a stagnálásból. A demokráciák tartósan jobb eredményt hoznak. Csak az kell hozzá, hogy a polgárokat érdekelje a közélet és megalapozottan alakítsák ki véleményüket. A demokrácia egyszerre komoly és unalmas, de van rosszabb.
Süddeutsche Zeitung
Semmi esélyt nem lát, hogy Putyin hajlandó volna belemenni érdemi tárgyalásokba Ukrajnával az oknyomozó rovat vezetője, Nicolas Richter. Szerinte az elnök inkább lyukra akarja futtatni Európát. Pedig a 4 vezető kontinentális hatalom tegnap egyértelmű üzenetet küldött neki a hétvégén Kijevből:
Európa összetart, Ukrajna oldalán áll és bírja az USA támogatását – legalábbis amíg Trump meg nem gondolja magát. Ám nem szabad, hogy a négyek túlbecsüljék saját erejüket, sokkal inkább számít, hogy mennyi pénzt, hadfelszerelést, illetve diplomáciai támogatást adnak Ukrajnának. Továbbá, hogy a NATO európai tagjai mennyit költenek saját védelmükre.
Putyin ugyanakkor nem hagyja megfélemlíteni magát, tehát hasztalan a látványos nyugati egység. De az út jelképesen mégis volt annyira fontos, hogy az elnök kénytelen volt közvetlen párbeszédet javasolni, noha a tűzszünetbe nem ment bele. Inkább folytatja hírhedt játszmáját időnyerés céljából. Azaz menne tovább a háború, de úgy, hogy a Kreml ura ne haragítsa magára amerikai kollégáját.
Ezért változatlanul az a kérdés, ki tart ki tovább. Ha Trump beleun és teljesen kivonja magát a viszályból, akkor az európaiaknak egyedül kell bizonyítaniuk, mennyit is ér számukra Ukrajna.
The Times
Putyin ugyan új hangot ütött meg, de változatlanul ragaszkodik az ukrán kapitulációhoz. Azaz jelentős területeket kíván megtartani. Ez a véleménye Marc Bennetts-nek, a konzervatív újság orosz és ukrán szakértőjének.
Az elnök bedobta, hogy közvetlen dialógust kellene kezdeni, ám kizárta a fegyvernyugvás lehetőségét és megismételte, hogy a zöld asztalnál a háború „alapvető okait” kell tisztázni. Ez pedig gyakorlatilag nem jelent mást, mint hogy mennie kell Zelenszkij Nyugat-barát kormányának, illetve, hogy a NATO vállalja: soha nem veszi fel Kijevet.
Továbbá alighanem magába foglalja, hogy az ukránok mondjanak le végleg a Krímről, valamint a négy keleti övezetről, benne olyan nagy városokkal, mint Herszon és Zaporizzsja, amelyet az oroszok el sem tudtak foglalni.
Zelenszkijt joggal nyugtalanítja, hogy a béke akadályának tűnik Trump szemében, azért a kezdeti elutasítás után elfogadta, hogy csütörtökön Törökországban találkozzon Putyinnal. Jó húzás volt részéről, mert ha úgy adódik, bemondhatja, hogy a másik csak blöfföl. De a véleményét alighanem a tanácsadója, Kuleba fogalmazta meg: hatalmas illúzió azt hinni, hogy Oroszország elfogad bármit, ami pragmatikus és ésszerű.
Moszkva csupán vállvonogatással reagált az európai vezetők fenyegetésére, miszerint újabb szankciókat vezetnek be, ha nem hallgatnak el a fegyverek, miután a retorziók sok hatást eddig sem fejtettek ki.
FT
Göröngyösre sikeredett az új német kancellár rajtja, hiszen csak a 2. fordulóban kapta meg a jóváhagyást, de Németország és Európa érdekében túl kell lépnie a pofonon. Ezt hangsúlyozza a szerkesztőségi vélemény, hozzátéve, hogy Merz a jelek szerint kész is cselekedni, mind a földrész biztonsága, mind pedig versenyképessége érdekében.
Emellett arra is hajlandónak látszik, hogy német üzleti élet szemébe mondjon kemény igazságot az ügyben, mennyire kiszolgáltatott az ország gazdasága Kínával szemben. Hogy megszegte választási ígéretét és eltörölte az adósságféket, az azt támasztja alá, hogy nem csupán a száját járatja.
Ám annál rosszabb, hogy csak hajszálvékony többségre támaszkodhat a Bundestagban, és egyre jön fel az AfD. Az kell, hogy bátor legyen, kezdve azzal, hogy használja fel az egymilliárdos külön keretet. Emiatt óhatatlanul lesznek ellenségei. Sok múlik azon, miként kormányoz, mennyire tudja a maga oldalán tartani a pártját, illetve miként rendezi a vitákat a szövetséges SPD-vel.
Az első jelek arra utalnak, hogy a befektetők bíznak benne. Nem teheti meg, hogy kiábrándítja őket.
Wall Street Journal
A vezércikk úgy látja, hogy három kő között őrlődik az USA Szíriában, mert teljesen mást és mást tanácsol neki török, izraeli és szaúdi szövetségese. Macron a minap a Damaszkusz elleni szankciók beszüntetésére szólított fel, amikor vendégül látta a szír elnököt, ám az közölte, hogy nem kívánja eltávolítani az országból a zászlója alá sereglett dzsihadistákat, mert azok nem jelentenek veszélyt.
Hogy Európa sürgeti a rendezést, az nem meglepő, hiszen szabadulna a szír menekültektől és a megtorló intézkedések gátat jelentenek. Erdogan azt mondja, a jelenlegi damaszkuszi vezetés szavatolja a stabilitást, így ki lehet vonni az amerikai csapatokat az országból. Ezzel szemben Netanjahu nem győzi hangoztatni: nem szabad megbízni Sharaa-ban. Meghogy a török államfő hazabeszél, mert előretolt helyőrséget kíván létesíteni szír földön a kurdok ellen.
A szaúdiak lehetőséget adnának a bizonyításra az új damaszkuszi garnitúrának, mármint hogy tényleg megvédi-e a kisebbséget és elkerüli a viszályokat a szomszédokkal. Az USA pedig az engedményekért cserében fokozatosan enyhíthet a tilalmakon. De Amerika számára talán az a legmegfelelőbb szerep, ha megakadályozza az összecsapást a régió két vezető ereje között.
Guardian
Simon Tisdall szerint Trump nagyon téved, amikor azt hiszi, hogy ő alakítja a Közel-Kelet sorsát, mert valójában az öböl-menti államok diktálnak az amerikai külpolitikának. A lap elemzője úgy véli: bármennyire is kínos, az USA-nak nagyobb szüksége van a térség országaira, mint viszont.
A politikus azt hirdeti, hogy nagy dolgokat hoz a héten esedékes szaúdi, Emirátus-beli és katari látogatása, de szokás szerint megint illúziókat kerget. Valójában a meggondolatlan, összefüggéstelen és a tényekkel számot nem vető washingtoni irányvonal alapvető módosításra szorul.
És a regionális hatalmaknak meg is vannak az eszközeik, hogy megfelelő irányba tereljék az Egyesült Államokat. Utóbbi tisztában van azzal, hogy nem léphet túl a partnerek véleményén Gáza, Szíria és Jemen ügyében. Mert szüksége van rájuk Kína ellen. Emellett minden áron alacsonyan tartaná az olajárakat, és befektetéseket, illetve fegyverrendeléseket vár a térségből.
Ennek azonban megvan az ára. Mert pl. addig hiába akarja az izraeli-szaúdi megbékélést, ameddig nincs érdemi fejlemény a palesztin állam megteremtése kapcsán. Rijadban alighanem a fejére olvassák, hogy járjon közben Jeruzsálemnél a gázai blokád befejezése és a tűzszünet érdekében.
Egyre feszültebb az amerikai-izraeli viszony, Trump a jelek szerint kezdi felismerni, hogy a Netanjahu szélsőséges koalíciója nem a béke barátja. Európa ugyanakkor nem hajlandó enyhíteni a szankciókon Szíriában, ami nagy hiba, mert visszaengedheti Iránt és Oroszországot.
Ha az elnök bátrabb és tisztességesebb lenne, a héten útba ejtené Gázát, hogy személyesen győződjön meg, milyen pusztítást okozott ő és az szélsőjobbos izraeli vezetés. De nem megy el, mert tudvalevőleg nem úriember. És nem is államférfi.
Die Presse
A neves izraeli történész és volt washingtoni nagykövet, Itamar Rabinovichnak az a véleménye, hogy Netanjahu immár teljesen Trumptól függ, nem tudja megkerülni a Kongresszusban, ahogy azt az elődjeivel csinálta. És bár az elnök tett egy-két jót Izraellel, a kormányfő immár tehetetlen az USA-val szemben.
Márpedig az amerikai politikust nem szabad lebecsülni: kiismeri magát a térségben, emlékszik minden névre és tényre. Ezzel együtt nem egy Ronald Reagan, szeszélyes és kapkod. Izraeli kollégája ugyanakkor kitűnő, amikor egyben kell tartani a koalíciót.
A szakértő, aki dolgozott Rabin és Peresz alatt, nem hiszi, hogy a zsidó állam teljesen megszállja Gázát és elűzi a palesztinokat. Csak éppen egyszerre akarja fegyverszünetre kényszeríteni a Hamászt, illetve elérni a túszok szabadon bocsátását. Ám a kettő együtt nem megy. Ez a politika nem vezet sehová.
Mert bármennyire is önhitt a hatalom, katonai erővel nem tud mindent elérni. Ám a kormány szélsőséges tagjai megakadályozzák a párbeszédet. Ugyanakkor nem jó az, ha egy politikus ilyen sokáig uralmon van. Maximum 8-10 év után távoznia kellene, ráadásul felelős az október 7-i kudarcért. Az ellenzék ugyanakkor megosztott és nincs vezetője.
Az elemző nem gondolja, hogy van értelme szétbombázni az iráni atomlétesítményeket, mert a szaktudást nem lehet megsemmisíteni. A legjobb egy rendszerváltás lenne Teheránban, mert a gond az, hogy kinek a kezében vannak a nukleáris eszközök. A szaúdiaknak alighanem már van ilyen bombájuk Pakisztánban és ebbe az irányba megy Törökország, valamint Egyiptom is.
Izrael ugyanakkor aggasztóan elszigetelt a világban. A Palesztin Hatóság pedig korrupt, rosszul dolgozik és olyan, idős emberek állnak az élén, akiknek vissza kellene lépniük.
Wall Street Journal
A jobboldali lap általában rokonszenvez az amerikai kormányzattal, de most ki van akadva azon, amit a Trump-család a saját kibocsátású kripto valutákkal művel. A szerkesztőség úgy jellemzi a helyzetet, hogy az elnök szeret közel szállni a naphoz, de most minden eddiginél merészebb. Nincs senki, aki szóljon neki, hogy ebből baj lehet?
A politikus már a múlt hónapban bejelentette, hogy a washingtoni golf klubban vacsorát annak a 220 embernek, aki a legtöbbet vásárolta a Trump-érmékből. Utóbbiak több mint 300 millió dolláros bevételhez juttatták családi vállalkozását és annak partnereit. Csakhogy kiderült: a 25 legnagyobb vevő közül 19 alighanem külföldi, márpedig ők nem adhatnak pénzt politikai kampányokra. Nem lehet, hogy egy páran közülük ily módon igyekeznek elnyerni a Fehér Ház jóindulatát?
Azután ott van a másik kripto üzlet, a World Liberty Financial, az meg október óta 550 milliót hozott a konyhára. Ezek az ügyletek nagyon rossz csillagzat alatt születtek, mert a hatalom éppen most kívánja szabályozni a kripto piacot. Vagyis ütőkártyához jutnak a demokraták, nem beszélve a sajtóról, amely a következő négy évben utazni fog Trumpék ez irányú tevékenységére. Merthogy az igen jövedelmező, miközben az elnök azt közölte a vámok kapcsán, hogy a gyerekek legfeljebb a jövőben két babát és öt tollat kapnak ajándékba.
Azaz az elnök családja robog egy politikai karambol felé.
Következő cikk: Az ukrán-magyar kémjátszma
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az ukrán-magyar kémjátszma
Az sem világos, hogy mi történik az Ukrajnából származó titkosszolgálati információkkal. „A legnagyobb kockázat az, hogy >
Orbán összeesküvés-játéka
Orbán belpolitikai játszmát folytat az összeesküvéssel, az Ukrajnával kirobbant kémvádat az ellenzék ellen igyekszik fordítani – >
Egy horogkereszt-szörnyeteg Von der Leyen fejjel
Mivel az USA már nem számít ellenségnek, most az EU került a moszkvai propaganda célkeresztjébe. Megjelent >
Választási pamflet
Csakhogy nekünk nem olyan Európa kell, amelyben egy sírgyalázóval bármiben is egyet lehet érteni. A mi >
Elváltak haragos útjaik
A rezsim félreérthetetlenül, pont úgy viszonyul Magyar Péterhez, ahogy üldöző az üldözötthöz, miközben Gyurcsány Ferenc, aki >
Orbán ügynökei kémkedtek Ukrajnában?
Az ukrán vádakból az rajzolódik ki, hogy a magyar katonai hírszerzés a többi közt fel akarta >
A politikai újonc Magyar Péter véget vet Orbán bűvhatásának
Tavaly február óta rakétasebességgel tör előre a Tisza elnöke – állapítja meg a svájci közmédiában, az >
Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja
Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >