Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
"Putyin kenyérmorzsát hagy Trumpnak"
A Bundeswehr müncheni akadémiájának egyik neves professzora szerint a húsvéti tűzszüneti javaslattal Putyin csupán udvarolni kíván Trumpnak, olyan, mint a Jancsi és Juliskában: kenyérmorzsával jelzi az utat. Tehát csak jelképes politizálásról van szó. Azt igyekszik ily módon jelezni, hogy változatlanul érdekelt a fegyveres viszály lezárásában, miután amerikai részről egyre élesebb formában nyilvánul meg az elégedetlenség. Carlo Masala szerint azonban a washingtoni nyomás semmit sem ért el az égvilágon, mert a Kreml részéről minden a megszokott kerékvágásban halad: váltakozik a provokáció és a szimbolikus gesztus. Így el lehet húzni a párbeszédet és kudarc esetén az ukránokra lehet rátolni a felelősséget. Moszkva a helyzet súlyosbítására törekszik, hogy keresztül tudja vinni maximális követeléseit. Ám egyúttal érdeke, hogy rendezze a viszonyt a Fehér Házzal, mert a szankciók nagy terhet jelentenek számára, ezért ezer örömmel megújítaná főként a gazdasági együttműködést. Jóindulata jeléül több gesztust is tett, ám ezzel egyben el akarja terelni a figyelmet arról, hogy a zöld asztal mellett a kényes kérdésekben egy centit nem mozdult az álláspontja. Ugyanakkor azt hallani, hogy Rubio béketerve jelentős mértékben elébe menne az orosz kívánságoknak, ideértve, hogy orosz területként ismerné el a Krímet. Sajnos, egyáltalán nem kizárt, hogy ilyen szerződés lesz a vége, ami azonban súlyos helyzetbe hozná Kijevet. Hiszen elvileg el kellene utasítania, miután nem kap cserében semmiféle biztonsági garanciát. Ha mégis rábólint, az belülről destabilizálná az országot, ugyanakkor Washington közjogilag elfogadná a Krím bekebelezését. Ennél rosszabb forgatókönyv nem létezik Zelenszkij számára. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Neue Zürcher Zeitung
Fico ugyanolyan illiberális rendszer akar Szlovákiában, mint amilyen Magyarországon van, a hírhedt orosz mintára ennek érdekében fogadtatta el a civil szervezetek működését szabályzó törvényt. A lépés arról árulkodik, hogy meg akarja félemlíteni a bírálókat, azon van, hogy beléjük fojtsa a szót – állapítja meg a közép-európai tudósító, Meret Baumann.
Igaz, hogy az éles kifogások hatására kihúzták az eredeti terv méregfogait, ám ha szélesebb összefüggésben nézzük az előterjesztést, akkor még bőven van ok az aggodalomra. Merthogy ahhoz az alapot az orosz ügynökjogszabály szolgáltatta. Azon kívül a jóváhagyás teljesen előkészítetlenül, lóhalálában zajlott. A képviselők 24 órát kaptak, hogy véleményezzék a tervezetet.
Miközben pl. az Európa Tanács emberi jogi biztosa arra panaszkodik, hogy a szöveg igencsak bizonytalan megfogalmazásokat tartalmaz, kezdve attól, hogy mi számít civil szervezetnek. A kormányfő kijelentette: olyan szervezetek tartoznak ide, amelyek a hatalom ellen dolgoznak. Ám ez ajtót-ablakot nyit a politikai önkény előtt.
Azon kívül azt érzékelni, hogy a politikus mindenben koppintja az orbáni forgatókönyvet a demokratikus intézmények és a másként gondolkodók elhallgattatására. Először ugyanúgy az igazságszolgáltatást vette célba, majd jött a közszolgálati média, most pedig a civil társadalom van soron.
Csak éppen ő korlátokba ütközik, mert inog a kormánytöbbség és a hatalom kénytelen tekintettel lenni egyik mérsékelt koalíciós partnerére. Továbbá Fico idáig óvakodott attól, hogy amúgy isten igazából maga ellen hergelje az EU-t. Pozsonyban ellenséges retorikát alkalmaz, Brüsszelben viszont főként a külpolitikában hajlik a kompromisszumra.
Ezzel együtt hiba volna, ha az Unió hagyná magát megvezetni. A szlovák kormány célja az ország illiberális átépítése – magyar módra. Ezért Brüsszelnek időben közbe kell avatkoznia. De Pellegrini elnöknek is meg kell szólalnia, ha tényleg félti a nyugatbarát irányvonalat. Így nem szabad aláírnia a civil törvényt, függetlenül attól, hogy azt felvizezték.
Spiegel
Nyomul a populizmus, de meg lehet akadályozni, hogy Trump kárt tegyen a német demokráciában is, habár ez elnök felbátoríthatja a radikális pártokat Európában. Erről ír Cathryn Clüver Ashbrook, aki a transzatlanti kapcsolatok és az amerikai politika szakértője a Bertelsmann-alapítványnál, korábban pedig 10 éven át dolgozott a Harvardon, majd a Német Külpolitikai Társaságot vezette.
Az új amerikai kormányzat alig 80 nap alatt oly mértékben tönkre vágta a nemzetközi rendet, hogy már a teljes felszámolása folyik. Azaz nem csupán odahaza szünteti meg a demokratikus kereteket, hanem a világban is. Nagyon úgy tűnik, hogy Washingtonban a nagyképűség és az érvényesülés vágya szabja meg az új hatalmi politikát. A cél új valóság kialakítása, kerül, amibe kerül.
A rendszer lényege: nyers erő: biztosítékokkal. Az elnök a gazdaságban pont olyan elánnal rombol, mint ahogyan az államot és a demokráciát igyekszik átalakítani, de hogy ilyen tempóban halad, ahhoz kellett a jó előkészítés. A forgatókönyvet az olyan populistáktól vette át, mint Orbán, Ergogan és Chavez.
Eszköze az államapparátus átpolitizálása, megfélemlítés minden szinten, nyomásgyakorlás a sajtóorgánumok tulajdonosaira, illetve a médiaszabadság korlátozása. Továbbá az egyetemek sarokba szorítása, a történelem átértelmezése. Közpénzek meglovasítása a barátok, illetve a család javára, az igazságszolgáltatás bedarálása, végül pedig – Orbán esetében – alkotmányos felhatalmazás, hogy bebetonozza a szakítást a bejáratott normákkal.
Ehhez járul még a kulturkampf, amely az amerikai tagállamokban átment kézitusába. Mindenütt megszorítják a csavarokat, mert hosszú távra be akarják biztosítani a MAGA-mozgalmat. Minden lehetséges eszközzel. Ehhez az előjátékot a választási rendszer elleni támadás jelenti. Ha sikerül, 69 millió embert zárnak ki a szavazásból, mert nincsenek meg a megfelelő papírjaik.
Trump még az alkotmányos válságot is megkockáztatja, miután nem fogadja el szövetségi bírák ítéleteit. A Legfelsőbb Bíróság útján szeretne magának kibővített jogkört, illetve kiváltságokat. Ahol lehet, rendeletekkel kormányoz. Sok ügyvédi kamara és vállalat összecsinálja magát és enged. A politika sikere láttán a radikális európai erők ráerősítenek saját forgatókönyvükre és tőkeerős külföldi támogatókra építenek.
Washington Post
Tovább kell dolgozni az ukrajnai béke érdekében, habár nem vetett véget a háborúnak, hogy Trump Moszkva felé fordult, ám hiba volna úgy folytatni a folyamatot, ahogy az most halad – mutat rá a vezércikk. Meglepőnek nevezi, hogy az új kormányzat nem Kijevet tekinti áldozatnak és fejre állítja Amerika politikai elkötelezettségét Európában.
Lehet, hogy az engedményekkel Putyint igyekszik rávenni a békére, de közben a busz alá lökte az ukránokat. Kizárta annak a lehetőségét, hogy belépjenek a NATO-ba. Nem hajlandó biztonsági garanciákat adni nekik, miközben arra szorítja rá őket, hogy engedjék át az energiahordozókból, illetve a természeti kincsekből járó bevételeik egy részét az USA-nak.
Az orosz vezető ezer örömmel bezsebelte a kedvezményeket, majd folytatta kíméletlen támadásait jó néhány város ellen. Egyidejűleg visszautasította a kéréseket, hogy menjen már végre bele egy ésszerű békemegállapodásba. Washington ezzel szemben nem tudta elérni, hogy véget érjen a háború és a sok szenvedés.
Trump szereti döngetni a mellét, de ez nem helyettesíti az aprólékos diplomáciai munkát, hogy a szemben álló felek megtalálják a közös nevezőt, illetve hogy az Egyesült Államok megfelelő arányban adagolja a nyomást és az ösztönzést.
A Fehér Háznak nem kellene vállvonogatva feladnia a közvetítést, inkább vissza kell térnie ahhoz, hogy folytassa a fegyverszállításokat és emelje a tétet a Kreml számára. Azaz az eddiginél több támadó harceszközt küldjön és engedélyezze, hogy az ukránok orosz területen is csapást mérjenek.
Egyben fel kell újítania az együttműködést az európai szövetségesekkel, ideértve, hogy logisztikai, hírszerzési és légi támogatást nyújt az elrettentés érdekében az EU ukrajnai katonai szerepvállalásához, ami egységek állomásoztatását jelentené. Továbbá el kell ismernie, hogy Putyin az agresszor, az európaiak pedig Amerika partnerei az invázió visszaverésében.
The Times
Az EU-t is ideértve, mind a négy érintett fél bekeményített a háború ügyében, de itt a tét az, hogy melyikük pislog elsőként – hangsúlyozza Mark Galeotti, aki Londonban a Majak kockázatelemző vezetője és már több mint 20 könyvet jelentetett meg szovjet-orosz témákban. Úgy véli, Putyin a hazai közönséget célozta meg, amikor felvetette, hogy 30 órára álljanak le a harcok, mert mindenképpen sarokba tudja szorítani vele Kijevet. Ugyanakkor holnaputántól megint dörögnek az ágyúk.
Általános a vélemény, hogy Trump a hónap végéig akar eredményt, csakhogy e pillanatban egyik részről sem látni kompromisszumkészséget. Moszkva hallani sem akar semmiféle engedményről, mert azt hiszi, hogy nyerhet. Számára azonban a tét sokkal nagyobb Ukrajnánál, mert az lebeg a lelki szemei előtt, hogy ilyen lehetősége még egy nem lesz, hiszen befolyásolni képes az európai biztonsági építményt és helyre tudja állítani az ország nagyhatalmi státuszát.
Lehet persze, hogy illúzió csupán, de az elnök a jelek szerint igen nagy kockázatokra hajlandó érdekében. A színfalak mögött ezzel Moszkvában sem mindenki ért egyet, de megosztottságot tapasztalni Washingtonban is. Witkoff lát reményt a megállapodásra, Rubio és Kellogg azt mondja: kár a fáradságért.
Ám elképzelhető, hogy a Kreml meg tudja győzni Trumpot – üres gesztusokkal, valamint ködös ígéretekkel. Az igazi árat azonban a geopolitikában fizetheti meg, ha lazítja kapcsolatait Iránnal, valamint Észak-Koreával.
Ugyanakkor Kijev egyre magabiztosabb az ügyben, miként kezelje az USA-t. Az viszont kihathat az Európával fennálló viszonyra, ha az amerikai cégek kivételezett szerephez jutnak az ország ásványkincseinek kitermelésében, mert az az EU érdekeit érinti. A helyzet olyan, hogy küzdenie kell.
A következő két hét döntő lehet a válság megoldása szempontjából. Olyan megoldás rajzolódik ki, amelynek értelmében Oroszország megtarthatja az elfoglalt területeket, de a világ nem ismeri el jogi fennhatóságát. Ukrajna nem csatlakozhat a NATO-hoz, viszont megőrzi szuverenitását. Moszkva számára valamelyest enyhítenek a szankciókon, ellenben Kijev az újjáépítéshez megkaphatja a nyugaton befagyasztott 300 milliárdos orosz állami alapot.
Olyan egyezség volna ez, amelyiktől senki sem lenne igazán boldog.
Washington Post
A szerkesztőség úgy ítéli meg, hogy Trump pusztító háborút indított a felsőoktatás ellen, noha az Amerika sikereinek egyik pillére és nem szabadna politikai okokból meggyengíteni. Ezzel a politikával annak idején Nixon is megpróbálkozott, de ő csak a színfalak mögött. A jelenlegi elnök viszont teljesen nyíltan robbantott ki villámháborút a Harvard ellen.
Azonnal leállította 2,2 milliárdnyi állami támogatásnak a folyósítását, azzal fenyegetőzik, hogy az egyetem nem fogadhat külföldi diákokat, pedig ők teszik ki a hallgatók negyedét. Továbbá azt tervezi, hogy radikálisan megadóztatja az ilyen tanintézmények alapítványi forrásait.
Harvardot kalaplengetés illeti meg, amiért felvette a kesztyűt. A világ leggazdagabb egyeteme át tudja vészelni a vihart, habár elkerülhetetlenek lesznek elbocsátások és költségvetési szigorítások. Viszont igen jeles jogi védelemre támaszkodhat az intézmény, ráadásul megáll, hogy a kormányzat jogsértően járt el vele szemben.
Trump és Vance, akik maguk is elitegyetemre jártak, a hadjárat során olyan, kevésbé képzett amerikaiakra támaszkodnak, akik úgy érzik: az út szélén hagyták őket. A tömeges ellenszenv magyarázza, hogy a republikánus híveknek már csupán 20%-a bízik a felsőoktatásban, szemben a 10 évvel ezelőtti 56%-kal.
Az egyetemeknek nem lesz könnyű meggyőzniük a közvéleményt, hogy mekkora hasznot hajtanak a társadalomnak. Ám ettől még igen sokat segítettek az államnak, kezdve a világháború, majd a hidegháború megnyerésétől, az innováció és a növekedés serkentéséig. Az ország legértékesebb exportcikkéről, a puha hatalom eszközéről van szó.
Meg kell védeni az akadémiai szabadságot, aminek hosszútávon a feltétele lehet, hogy az egyetemeknek le kell mondaniuk a központi források egy részéről. Rövidtávon ezeknek az iskoláknak össze kell fogniuk, hogy ellenálljanak a hatalom törvénytelen diktátumaival szemben. Ideértve, hogy mit taníthassanak és kiket alkalmazhassanak.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
"Putyin kenyérmorzsát hagy Trumpnak"
A Bundeswehr müncheni akadémiájának egyik neves professzora szerint a húsvéti tűzszüneti javaslattal Putyin csupán udvarolni kíván >
Mit kockáztat Meloni Európa szolgálatában
A Die Welt főkommentátora arra buzdítja az európai szövetségeseket, hogy támogassák az olasz kormányfőt, amikor az >
Tiltakozó hullám söpör végig Közép- és Kelet-Európán
Magyarországról és Szlovákiáról indul, áthalad Szerbián és más nyugat-balkáni államokon és elér egész Törökországig, illetve Grúziáig. >
A liberális nemzetközi rend után
Az Európai Külkapcsolati Tanács elnöke úgy látja, hogy vége a liberális nemzetközi rendnek, de a földrésznek >
A magyaroknak kell megszabadulniuk Orbántól, ha úgy látják jónak, ebbe nem szabad kívülről beavatkozni
Stephan Löwenstein, a Frankfurter Allgemeine Zeitung közép-európai tudósítója gondolja így és megállapítja, hogy a kormányfő folyton >
Európa jelenleg a szabadság szigete
Bármennyire is fura ez, de, ha alaposabban szemügyre vesszük a gondjait, akkor azok nem is annyira >
A szerb elnök mesterséges „népi mozgalommal” igyekszik elfojtani a diákok tiltakozását
Ehhez ösztönzést kap Dodiktól, illetve Orbántól. Utóbbi az EU-ra és a világ liberálisaira utalva azt üzente >
Trump súlyosan megsebesült, ez azonban még jól jöhet Európának és Nagy-Britanniának
Így véli Will Hutton, a Guardian vasárnapi számának volt főszerkesztője. Kiemeli: itt az idő kialakítani az >
A meggyőzhetetlenek
Máris minden tele van azzal a kormányzati reklámmal, amely a párt egyik brüsszeli képviselőjének két kiforgatható >
Te, jó ég, hol élek?
Ezt írja Fareed Zakaria a Washington Postban, aki szerint Trump ugyan befagyasztotta az új vámterhek jó >
Még messze nincs vége a Trump-féle kereskedelmi zűrzavarnak
Az elnök csupán időt kért, ám változatlanul valós a világgazdaságra leselkedő veszély. Ezzel együtt nem szabad >
Túl kockázatos az EU-békefenntartók számára, hogy letartóztassák a boszniai szerbek vezérét
Dodik ugyanis nem hajlandó bevonulni a börtönbe. Hiába kért segítséget a szarajevói kormány Brüsszeltől, túlságosan is >