Ma Péter, Katalin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
12 pontban az orosz–ukrán háborúról
„Még egy ilyen győzelem, és végképp elveszünk” – mondta állítólag az épeiroszi Pürrhosz király több mint kétezer évvel ezelőtt. Oroszországnak nincs szüksége még egy ilyen „győzelemre”. Az orosz–ukrán háború annak a folyamatnak a betetőzése, amelynek során Oroszország végképp elveszítette szuperhatalmi státuszát. Ha szerencséje van, és jól politizál, maradhat regionális nagyhatalom. De a vereséget szenvedett birodalmak általában szét szoktak esni. És Oroszország még mindig birodalom. Gyarmati István – Kertesi Gábor (Élet és Irodalom):
Oroszország győzött! Oroszországot nem lehet legyőzni! Ezt harsogja a Putyin-párti politika Amerikában és Európában, ezt visszhangozza több százezer orosz troll vagy „hasznos idióta” az egész világon. A hírek többnyire erről szólnak. Hogy az orosz csapatok ismét elfoglaltak egy falut valahol Kelet-Ukrajnában, hogy ismét visszaverték az ukránok támadását a kurszki hadszíntéren. Nem csoda, hogy még az elfogulatlan olvasónak is az az érzése támad, hogy valóban: Oroszország legyőzhetetlen.
A történelmi tények nem ezt mutatják. Van persze két legendás győzelme Oroszországnak, az egyiket cári Oroszországként, a másodikat a Szovjetunió képében érte el. Általános nézet, hogy Oroszország legyőzte Napóleont. Ez csak félig igaz. Igaz – és természetesen igazából ez az, ami számít –, hogy Napóleon nem érte el a célját, és hadseregét győzelem nélkül vissza kellett vonnia Oroszországból. Az egyetlen nagy ütközetre Moszkva kapujában, Borogyinónál került sor, amely az orosz történetírás szerint eldöntetlen maradt, valójában a franciák győztek, majd elfoglalták Moszkvát. Napóleon csapatai nem ezért fordultak vissza, mert Oroszország katonai győzelmet aratott fölöttük, hanem azért, mert a hosszúra nyúlt utánpótlási vonalakon keresztül, a kemény orosz tél viszontagságai közepette képtelenek voltak folytatni a háborút.
A másik nagy győzelemre a második világháborúban került sor. Annak jelentőségét és abban a Vörös Hadseregnek és a Szovjetunió népeinek érdemeit nem lehet, nem szabad, és mi sem akarjuk – semmilyen módon – kisebbíteni. De rendkívül fontos számba venni – és ez éppenséggel a mostani orosz–ukrán háborúról ad fontos következtetésekre alkalmat –, hogy a hatalmas győzelemre milyen körülmények között került sor. A Szovjetunió egy nagy nemzetközi koalíció tagjaként vett részt a háborúban. Egyáltalán nem biztos, hogy ugyanez lett volna a háború kimenetele a szövetségesek katonai részvétele és mindenekelőtt közvetlen gazdasági segítsége nélkül – különös tekintettel a technikai segítségnyújtásra, mivel a modern szovjet fegyverzet jó részét ebben a háborúban a Nyugat, leginkább az Egyesült Államok biztosította.
És ha már a történelemnél tartunk, említsünk meg néhány háborút, melyet a „legyőzhetetlen” orosz hadak nem tudtak megnyerni: a krími háborút, az orosz–japán háborút és az első világháborút, az 1920-as szovjetorosz–lengyel háborút.
A mai világ nagyon más. Oroszországnak Iránon és a frontra katonákat küldő Észak-Koreán kívül nincsenek szövetségesei, akik a hadszíntéren segítenék. Vele szemben azonban egy hatalmas koalíció áll, amely a világ legfejlettebb országait tömöríti.
Mindennek tükrében vegyük számba, hogy eddig mit ért el a háborúval Putyin Oroszország számára:
1. Elsődleges háborús célját – Ukrajna elfoglalását, Ukrajna mint önálló állami entitás betagolását az orosz birodalomba és az ukrán nemzet erőszakos beolvasztását az orosz nemzetbe – háromévnyi gyilkos háború révén sem volt képes elérni. Elfoglalta és romba döntötte Ukrajna területének egyötödét. Minden valószínűség szerint ennek a területnek jó részét meg fogja tartani. Nem lehetetlen, hogy az Egyesült Államok ezt az annexiót idővel elismeri.
2. Becslések szerint a háború 2022 óta legalább egymillió katonai és civil áldozatot követelt a két oldalon. A többségük azonban fiatal orosz katona volt.
3. Ukrajnát Oroszország örök időkre elveszítette. Az ukránokat mint nemzetet korábban soha nem látott mértékben összekovácsolta. Még az orosz anyanyelvű ukránokat is elidegenítette magától. Ez aligha változik a belátható jövőben.
4. Minden valamikori szovjet köztársaság megtanulta, hogy Oroszországban nem lehet megbízni. Függetlenségük legnagyobb potenciális ellensége az orosz imperializmus.
5. Legalább egymillió magasan iskolázott fiatal emigrált Oroszországból. Nem valószínű, hogy ők egyhamar hazatérnek. Hatalmas emberitőke-veszteség ez Oroszországnak.
6. Az orosz kultúrát sikerült Oroszországon belül lerombolni, és az orosz kultúra nemzetközi tekintélyét megtépázni. Senki nem fog a közeljövőben a világon az orosz kultúra képviselőire úgy tekinteni, mint a háború előtt.
7. Az elfoglalt és porig rombolt hatalmas kiterjedésű ukrán területeket Oroszországnak kell egyedül újjáépítenie, a veszélyes háborús maradványoktól megtisztítania és benépesítenie. Semmilyen mértékben sem támaszkodhat nyugati befektetésekre, segélyekre még kevésbé.
8. Ha Ukrajna képes lesz a háború lezárulása utáni évtizedekben élhető, gazdaságilag életképes országot és jogállamot építeni, az lesz a legnagyobb kihívás az oroszországi önkényuralommal szemben. Íme: van olyan, valaha az Orosz Birodalomhoz tartozó szláv nyelvű ország, amelyre nem a zsarnokság, a katonai diktatúra és a nép nyomora a jellemző. Ez vonzó példa lesz az eddig nem Európa oldalára állt volt szovjet köztársaságok népei számára.
9. Oroszország másik kimondott politikai célja a háborúval az volt, hogy a katonai fenyegetéssel megzsarolja Európát. Emlékszünk rá, milyen követeléseket támasztott a háború előtti évben a NATO-val, és azon belül mindenekelőtt a kommunizmus bukása után csatlakozott közép-kelet-európai országokkal – többek között Magyarországgal – szemben. Követelte, hogy a NATO-erők vonuljanak vissza az 1997. évi vonalak mögé. Ezzel szemben az történt, hogy két komoly fegyveres erővel rendelkező ország – Finnország és Svédország – is csatlakozott a NATO-hoz. Ezzel a Balti-tenger csaknem teljesen NATO-beltengerré vált. Az orosz fenyegetés hatására a NATO-országok fegyverkezése soha korábban nem látott mértékben meggyorsult. Lengyelország fegyveres ereje példátlan mértékben gyarapszik. Az elmúlt hetek eseményeinek hatására a lengyel miniszterelnök Lengyelországon belül az általános katonai kiképzés és a lengyel atomütőerő lehetőségét is felvetette. És ez még csak a kezdet.
10. Elképzelhető, hogy a Trump-kormány jelenlegi brutális Európa-ellenessége – interakcióba lépve Európa orosz fenyegetésével – példátlan hatást fog kiváltani az európai uniós országok és az Egyesült Királyság (plusz Kanada) együttes fegyverkezésében. Elképzelhető, hogy a NATO-n belül egy ütőképesebb európai haderő és nukleáris arzenál jön létre Oroszország katonai zsarolási képességének megfékezésére, együttműködve az amerikaiakkal, de az amerikai elrettentő erőt a korábbinál jóval nagyobb mértékben kiegészítve.
11. Oroszország külkereskedelmi bevételében a legnagyobb hányadot a szénhidrogének exportja képviseli. A felvevőpiac nagy része a háború előtt az Európai Unió országaiból tevődött össze. Ez a piac örökre elveszett Oroszország számára. Jelenleg éppen a semleges Ausztria készül teljesen leszakadni az orosz energiahordozókról. A szénhidrogénexport más piacokra való átcsoportosítása hatalmas gazdasági veszteséget jelent Oroszországnak. Végzetesen meggyengült a bizalom az orosz fegyverekben és a velük kereskedő orosz szervekben is. Márpedig a fegyverexport a szénhidrogének mögött Oroszország külkereskedelmében a második helyen áll.
12. A háború után és annak következtében a Nyugat kiemelt figyelmet fog fordítani arra, hogy csúcstechnológiák a kereskedelem révén ne jussanak be Oroszországba. Ez lényegében lassítani fogja Oroszország technológiai fejlődését, ami egyébként, normális körülmények között a gazdasági fejlődés motorja.
A hadviselés ma sokkal összetettebb, mint valaha is volt. A hadszíntéren elért eredmények általában döntőek, de van a háborúnak olyan sajátos formája – igen, az orosz–ukrán háborúnak is –, amelyben nem elegendő csak azt látnunk, hogy mi történik a hadszíntéren.
Oroszország hiába foglalta el Ukrajna területének húsz százalékát, és tarthatja majd meg várhatóan, sajnos, ennek nagy részét, politikai és stratégiai értelemben súlyos vereséget szenvedett. Céljai közül semmit sem ért el: a NATO kibővült, és ez még akkor is így van, ha Ukrajna – a közeljövőben – nem lesz a szervezet tagja. De belátható időn belül az lesz. És a NATO nagyon megerősödött, nemcsak a két új tag, Svédország és Finnország felvételével, hanem az európai összetartás szorosabbá válásával is. Az orosz fenyegetés kiéleződésére válaszul – remélhetőleg és valószínűleg – saját maga is képes lesz érdekeinek és területének védelmére. Az európai védelmi autonómia kialakítása elengedhetetlen, de ezt csak úgy szabad megvalósítani, hogy közben erős kapocsként megmaradjon a védelmi együttműködés az Egyesült Államok és Európa között.
„Még egy ilyen győzelem, és végképp elveszünk” – mondta állítólag az épeiroszi Pürrhosz király több mint kétezer évvel ezelőtt. Oroszországnak nincs szüksége még egy ilyen „győzelemre”. Az orosz–ukrán háború annak a folyamatnak a betetőzése, amelynek során Oroszország végképp elveszítette szuperhatalmi státuszát. Ha szerencséje van, és jól politizál, maradhat regionális nagyhatalom. De a vereséget szenvedett birodalmak általában szét szoktak esni. És Oroszország még mindig birodalom.
(A szerzők a budapesti Radnóti Gimnázium 1969. évben érettségizett orosz tagozatos osztályának volt diákjai.)
Következő cikk: Miért hirdeti Orbán a szerb nacionalizmust?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Orbán és Vučić autokráciájának hasonlóságai és különbségei
Szerbiának sokkal nehezebb dolga lesz. Nemcsak Vučić rendszere miatt, hanem azért is, mert nem nézett szembe >
2x40 millió és közte egy kis apróság
Orbán Viktornak 2005-ben, immár nem miniszterelnökként, egy különös mondat hagyta el a száját Friderikusz Sándor A >
MAGYAR PÉTER ÉS DEÁK FERENC
Magyar Péter eddigi politikai művét hasonlítgatták már sok mindenhez, de egyvalamihez nem. Ahhoz a korhoz, személyhez, >
Az ember, aki ott sem volt - Szijjártó a Telexen
Ez az interjú szánalmas vergődés volt, az elemi önreflexió teljes hiánya. Felmerül a kérdés, hogy miért >
Lehet-e, legyen-e jövője a Fidesznek?
Antall József emlékezetes szavai, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, valóra váltak, Magyar Péter forradalmat csinált és győzelemre >
Orbán Viktor felépített egy „propagandagépezetet”. Magyarország következő vezetőjének le kell azt bontania
A propagandarendszer lebontása időigényes lesz. A Tisza kétharmados többséggel visszafordíthatja a jogi változtatásokat, de a magánmédia >
Mit várok a Tisza kormánytól?
A kétharmados felhatalmazást, az erős mandátumot azért kapta a kormány a választóktól, hogy a szükséges jogi >
Orbán korszaka egy szempillantás alatt véget ért, és Magyarország következő miniszterelnöke egy sietős ember
Pénteken Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének hivatalából magas szintű delegáció érkezett Budapestre informális >
Végre
Megtörtént a felszabadulás, forradalom zajlik, a rendszer végre megváltozhat. Magyar Péter történelmi érdeme, hogy elindította a >
Egy örömteli Budapesten, a populisták veresége után egy példátlan átmenet lehetőségét láttam
Mindenekelőtt azonban ott van az a felbecsülhetetlen értékű lehetőség, hogy megmutassuk: létezik kiút a mély populizmusból. >
Mit jelent Orbán veresége a világ többi része számára
A választás geopolitikai következményei is jelentősek lehetnek. Orbán alatt Magyarország többször megvétózta az Ukrajnának szánt segélyeket >
„Soha nem voltunk barátok”
„Ha Vlagyimir Putyin felhív, felveszem” – mondta. „Ha beszélnénk, elmondhatnám neki, hogy jó lenne négy év >