Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Ezt a következtetést vonja le Tony Barber A Financial Timesban a szerb elnök szorult helyzetéből. Mert az ottani tüntetések azt támasztják alá, hogy a demokrácia és a tisztességes kormányzás értékes eszmény az olyan társadalmakban, ahol mindkettőt veszély fenyegeti. A lap külpolitikai elemzője hozzáteszi, hogy a fiatal szerb tüntetők egyben bizonyítják: a korruptnak, hozzá nem értőnek és elnyomónak tekintett autokráciák egyben sebezhetőek. Hasonló mozgalom kap erőre Szlovákiában is. A közös nevező az, hogy a tömegek igazságot, elszámoltathatóságot és szólásszabadságot akarnak. Közép- és Kelet-Európa bizonyos részein továbbra világítótornyok jelentenek ezek a liberális értékek, miután 89 után messze nem teljesültek be a demokratikus ígéretek. A szerb megmozdulások részvevői Vučić fejét követelik és nem érik be idő előtti választással, mert tudják, hogy ott a feltételek miatt a kormánypárt lenne a befutó. Ám nehéz választás elé kerülnek, ha folytatni kívánják a küzdelmet. Számíthatnak a közvélemény támogatására, de nem kérnek az ellenzékből. Úgy tekintik, hogy az a rothadt politikai rendszer része. Viszont vezetőként nem bukkant fel idáig egy Walesa vagy egy Havel. Ezért lehet, hogy mégis együtt kell működniük az ellenzéki pártokkal, hogy találjanak egy elfogadható elnököt. Vučić mellett szól, hogy a kezében van a biztonsági rendőrség, az igazságszolgáltatás és a sajtó. A társadalom nagy része tőle függ. De van erő a diákmozgalomban is: hatalmas az igény a változtatásra. Azon kívül megszólítja a hazafiságot. Az EU ellenben gyanúsan visszafogott a demonstrációk ügyében. Csak nem azért, mivel tavaly megegyezett Szerbiával és az szállítja a lítiumot az elektromos autók akkumulátoraihoz Az Unió részéről kisstílű, hogy nem szólal meg, amikor pedig az ifjú szerbek pont azokért az értékekért harcolnak, amelyekről Brüsszel azt állítja, hogy meg akarja azokat védeni Ukrajnában. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:

Reuters

 

Az ingatag magyar gazdaság derékba lövi Orbán újraválasztási forgatókönyvét. A politikus azt reméli, hogy a kedvező gazdasági eredmények győzelemhez segítik a Fideszt, csakhogy ebbe beleszól az infláció, de még a születések számának siralmas alakulása is. Hogy a jegybank az áremelkedések veszélyére figyelmeztetett nyilvánosan, az újabb rossz hír a politikusnak, miközben a vámháború keményen érintheti a magyar kivitelt.

 

Szent-iványi Balázs az Aston Egyetemről úgy véli, hogy a magyarok 2010 óta nem éltek át ekkora életszínvonal-zuhanást. A drágulás folytán sok háztartás azzal szembesül, hogy csökkent a reáljövedelme. A hatalom persze továbbra is felhasználja sajtóbirodalmát, hogy szépítse a helyzetet.

 

A hírügynökség által megkérdezett 12 közgazdász közül egyik sem hiszi, hogy az idei növekedés eléri a kormány által jósolt 3,4%-ot. A Bizottság 1,8-et vár.

 

Ugyanakkor egyes közvélemény kutatások szerint Magyar Péter pártja már megelőzte a Fideszt. A Capital Economist térséggel foglalkozó elemzője szerint ily módon még inkább nő az esély, hogy Orbán jövőre veszít.

 

Mujtaba Rahman, az Eurázsia Csoport nevű washingtoni agytröszt európai igazgatója arra számít, hogy a miniszterelnök az év vége felé elengedi a gyeplőt a gazdaság fellendítésére. A kommunikációs gépezet pedig igyekszik majd meggyőzni a saját szavazótábort, hogy jobbra fordulnak a dolgok.

 

Csakhogy – jegyzi meg a szakember – a költekezés meggyengítheti a forintot, az pedig visszahat az árakra, hiszen többe kerül az import. Hitelminősítők már így is arra figyelmeztetnek, hogy ronthatnak a besoroláson, ha a vártnál jobban dagad az államháztartás hiánya.

 

Bloomberg

 

Orbán pénzügyi injekcióval segíti a vidéki nyugdíjasokat a választás előtt. Az otthonaik felújítására szolgáló ingyenes támogatással pártja népszerűségét igyekszik alátámasztani, miután a falvakban élő idős emberek jelentik legfőbb bázisát.

 

Kulcsfontosságú lesz a jövő évi erőpróba, mert a Tisza már átvette a vezetést a közvélemény kutatásokban. Magyar Péterék azt használják ki, hogy megugrottak a megélhetési költségek.

 

Egyébiránt az otthonok rendbehozatalára szánt 90 milliárd forint – két év alatt – aligha dönti be a költségvetést. A miniszterelnökre nyomást gyakorolnak a befektetők, hogy ne kezdjen őrült költekezésbe, mint a 2022-es választás előtt. Akkor az EU leggyorsabb inflációja indult be és a forintot a válság szélére lökte.

 

Fox News

 

Bár már az amerikai Külügy próbálja helyretenni Trump kijelentését, miszerint az USA átvenné Gázát, Szijjártó Péter azonban azt közölte az erősen jobboldali tévével, hogy csak lassan a testtel, mert hasonló értetlenség fogadta azt is, amikor az elnök felvetette az Ábrahám-egyezmények ötletét. Majd megcsinálta és ezzel teljesen új helyzet alakult ki a térségben, pedig az elején ki bízott a sikerben?  

 

Most pedig egy megdöbbentően új felvetésről van szó, tette hozzá a külügyminiszter, aki nem zárna ki semmit, amikor Trumpról van szó. Az elképzelést egyébként a Republikánus Párton belül is bírálják.     

 

New York Times

 

Hogy Musk szétszedi az amerikai külföldi segélyeket felügyelő kormányzati intézményt, azt olyan erős emberek üdvözlik, mint Putyin, Orbán és a salvadori elnök. Sok autokrata szemében ugyanis veszélyes volt a USAID. A hivatal két éve valamivel több mint 1,5 milliárd dollárt költött a világban a demokrácia fejlesztésére, ami bakfitty az ügynökség egész büdzséjéhez képest.

 

Ám ez az összeg is nagy figyelmet keltett, mert a támogatott szervezetek gyakran ujjat húztak tekintélyuralmi vezetőkkel. A magyar kormányfő hosszú éveken ostromolta az amerikai adminisztrációt, hogy állítsák le a programot.

 

A Carnegie Békekutató egyik munkatársa, aki korábban a State Departmentnél dolgozott, azt várja, hogy a diktátorok örömünnepet ülnek világszerte a USAID felszámolása láttán. Ugyanakkor most igen nehéz helyzetbe kerül egy sor kis szervezet, amely Dávidként harcolt az adott Góliát ellen. Innentől kezdve nem tudják leleplezni a hivatalos korrupciót, független sajtóorgánumok képtelenek lesznek kivédeni a központi ellenőrzést és gyengül a küzdelem az elnyomó hatalommal szemben.

 

Csáky Zselyke, az Európai Reformközpont vezető munkatársa nem gondolja, hogy Európa képes lesz betölteni Amerika helyét a demokrácia támogatásában. Ráadásul a USAID olyan szélsebesen szűnik meg, hogy záros határidőn belül rámegy egy csomó kicsiny civil szerveződés. És lehet, hogy amire az európai országok reagálnak, addigra már nem sok marad a jelenlegi rendszerből. 

 

Yahoo/AP

 

Az Európai Bíróság kimondta, hogy Lengyelország nem kaphatja vissza azt a 320 millió eurót, amelyet még az előző kormány kapott, miután nem volt hajlandó végrehajtani a luxemburgi testület határozatát és felszámolni a bírák megregulázására létrehozott kamarát.

 

A Tusk-kabinet rendezte viszonyát a Bizottsággal, így az felújította a támogatásokat, de ez a per egészen mostanáig folyt. Annak idején az EU Lengyelországon kívül Magyarország ellen is szerződésszegési eljárást indított a demokratikus normák megszegése miatt. Két év elteltével Varsóra napi 1,2 milliós bírságot szabott ki, az Orbán-kabinet pedig valamivel később 200 milliós számlát kapott, amiért semmibe veszi a menekültügyi szabályokat. Az összeg azonban napi 1 millióval gyarapszik, mindaddig, amíg a hatalom nem tér jobb belátásra.

 

 Jakub Jaraczewski, a Democracy Reporting International nevű berlini nemzetközi civil szervezettől úgy értékelte az Unió legfelsőbb bíróságának határozatát, hogy az megerősítette: a Bizottságnak joga van a szubvenciók visszatartásával beszedni a büntetést.    

 

Süddeutsche Zeitung

 

Nono ! – hangsúlyozza a kommentár, miután egy CDU-politikus azt nyilatkozta, hogy ha az európai jogszabályokba ütközik Merz pártelnök terve, hogy ti. a határon tartóztassák fel a migránsokat, akkor a politikai igényekhez kell hozzáigazítani a jogot és nem fordítva. Vagyis vissza kell térni ahhoz, hogy a politika szabja meg a dolgok menetét, és ne egy-egy elszabadult bíró.

 

Csakhogy az Európai Bíróság éppen emiatt a szemlélet miatt marasztalta el korábban Ausztriát. Az is biztos, hogy az európai menedékjogot szakmányban sérti meg Magyarország, Olaszország és Bulgária. Nem hajlandóak ugyanis jegyzékbe venni a menedékkérőket.

 

Helyénvaló volna őket felelősségre vonni, megfelelő szankciókat kiszabva rájuk, ám ez aligha valószínű, mert von der Leyen nem akar még több vitát. Közben pedig a két német uniópárt, valamint az FDP kezdi dicsőíteni a normasértést, pedig egykor mind a három közreműködött az egységes Európa megteremtésében.

 

Ám aki szeretne bizalmat és hatalmat kapni az emberektől, annak el kell fogadnia, hogy a hatalomnak vannak korlátai.

 

Economist

 

Az amerikai Carnegie Békekutató berlini Oroszország-Eurázsia Központjának vezetője úgy gondolja, hogy sajnos, Putyinnak igaza van, amikor azt hiszi, hogy az idő neki dolgozik. Gabujev szerint ennélfogva a Nyugat hiába erőlteti a tárgyalásos megegyezést, Oroszországot semmi sem sürgeti és csakis olyan szerződést fogad el, amely megfelel az igényeinek.

 

A fronton neki áll a zászló, Ukrajna ugyanakkor bizonytalan, mert nem tudja, mire számíthat Trump és Európa részéről. Azon felül ha még meg is van az akarat, a hadiipar nem tud annyi fegyvert gyártani, amennyi jelenleg kellene a háborúban. Kijevben ugyanakkor törékenynek látszik Zelenszkij helyzete. Úgy tűnik, mintha a kormány időt akarna kérni a harcokban.

 

Az oroszok ugyan tavaly hatalmas áldozatokat szenvedtek, de úgy számolnak, hogy az állóháborúban a másik fél fokozatosan felmorzsolódik, majd hirtelen összeomlik. Azon kívül a szankciók hatnak ugyan, ám az orosz gazdaság átvészelte a következményeket, mert túlfűtötték. Moszkva ugyanakkor bizakodhat Trumpban, ennek megfelelően az orosz politikus hízelkedik kollégájának.

 

Ha a Fehér Ház belemegy a Kreml alapvető követeléseibe, az oroszok elfogadhatják a tűzszünetet a jelenlegi arcvonal mentén. Az amerikai elnök viszont döngetheti a mellét, hogy összehozta a megállapodást és békét teremtett. Ám ha nem sikerül megegyezni, Putyin a jelek szerint úgy kalkulál, hogy hadserege legalább még egy évig ki tud tartani. Az elmélet azonban megbukik, ha több idő kell a valóra váltásához, mint amennyit Trump türelme megenged.

 

The Times

 

A neves diplomáciai elemző, Roger Boyes szomorúan konstatálja: Trumpnál simán belefér, hogy átpasszolja Tajvant Kínának. Peking ugyan lázas sietséggel hatszor akkora földalatti katonai főparancsnokságot épít, mint a Pentagon – arra az esetre, ha atomtámadás érné az országot. Az új amerikai vezetés megüzente Hszi-nek: el a kezekkel az Egyesült Államok hátsó udvarától, legyen szó Grönlandról vagy a Panama-csatornáról.

 

Azután a látványos odapörkölések közben, mint a vámok megemelése, Washington fél szemét mindig Pekingre veti. Csakhogy ha az ázsiai nagyhatalom valamit tanult az elnök első időszakából, akkor az az, hogy Trump nem egy utcai harcos, míg Biden felvette a kesztyűt. Ezért utódjának úgy kell feltartóztatnia, illetve elrettentenie a riválist, hogy az közben érzi: szíve szerint a politikus nem háborúskodna Ázsiában.

 

Megy persze a szöveg, hogy Kínát le kell választani Oroszországról és így kell gyorsan eljutni az ukrajnai fegyvernyugváshoz, csakhogy a kínai elemzők levették, mennyire hiú az amerikai vezető. Ég a vágy benne, hogy Nobel-békedíjat kapjon, és mi van, ha a kínaiak hozzásegítik a háború befejezéséhez, cserében viszont Washington megígéri nekik, hogy nem lép közbe, ha lerohanják Tajvant? Hiszen akkor egy háború kihúzva, egy másikat sikerült megelőzni, Oslóban ennél kevesebbért is odaítélték már az elismerést.

 

Nem szolgálná persze a szabadságot és a demokráciát és olyasfajta cinizmus kellene hozzá, ami sűrűn felbukkan az ingatlanbizniszben. Ám Trump szereti a nagy, leegyszerűsítő egyezségeket, lásd a bevégezetlen Ábrahám-szerződéseket és Hszi veheti úgy, hogy meg tudja kötni a döntő, jóllehet erkölcstelen kompromisszumot, ami kivezet az amerikai uralom évszázadából.

 

FT

 

Az egész vámhistória arról árulkodik, hogy Trump gyorsan belebonyolódik a civakodásba, de azután ugyanilyen gyorsan kész az egyezségre. Csakhogy butaság volna, ha a világ hátradőlne, mert az elnök képes a következő években teljesen szétverni a nemzetközi kereskedelmi rendszert, még ha az elején nehézkesen is kezd hozzá – írja Janan Ganesh.

 

Bármennyire is harcias a politikus, igazából nem szeret keményen alkudozni. Egoista és nem megszállott, ennélfogva mit érdekli, hogy mit gondolnak róla politikai megállapodások elősegítőjeként. A lényeg, hogy egyik egyezség kövesse a másikat, a tartalom nem számít. Csak legyen valami, amit győzelemként tud felmutatni. Nem igényel hozzá lényeges engedményeket, majd ő úgyis felfújja azokat.

 

Az sem igazán foglalkoztatja, hogy mivel fizetik ki. Ha felhúzza magát, le lehet higgasztani olyasvalamivel, ami egyáltalán nem tartozik a tárgyhoz. Pl. ha Európa nem akar kereskedelmi háborút, akkor költsön többet a védelemre.

 

Világnézete paranoid: meg van győződve arról, hogy az USA-t szinte mindenki csak lenyúlja, vagyis sok mindenről lehet vele tárgyalni. Ez azonban nem jó hír mindazoknak, akik úgy látják, hogy a kereskedelem és a multilaterális diplomácia sokat lendített az emberiség sorsán. Csak azt fontolhatják meg, miként vészeljék át a következő négy évben várható viharokat.

 

Der Standard

 

Trump egy bunkó, aki hagyja, hogy pár fillérért megvegyék – fejti ki a kommentátor, Eric Frey. Úgy ítéli meg, hogy a politikus taktikája az: előbb megfélemlít, majd enged. Ezzel a módszerrel együtt tudnak éli a nyugati partnerek, ám nem lesz könnyű.

 

A vámok körül folyó kereskedelempolitikai hullámvasút ízelítőt kínál belőle. Kanada és Mexikó két nap alatt rá tudta venni az elnököt, hogy adjon egy hónapos haladékot – inkább csak jelképes engedmények fejében. Ez pedig tipikus, mert a politikus előbb brutálisan ráijeszt a másikra, utána viszont elfogadja a kompromisszumot. Ez már bevált az ingatlanpiacon, most pedig egy szuperhatalom elnökeként veti be.

 

Az a jelek szerint nem zavarja, hogy minden egyes ilyen manőverrel veszít a bizalomból és a szavahihetőségből. Mert bármennyire is állítja, hogy neki Amerika a fontos, a személyes hiúsága előbbre való számára, mint a nemzeti érdek. Azt akarja érezni, hogy érvényesült az akarata és a Fox TV megtapsolja. Szereti a tahót adni, akit azután olcsón ki lehet fizetni.

 

Kijev minden további nélkül el tudja fogadni, hogy természeti kincsekkel fizesse meg az amerikai támogatást. De nagyon úgy tűnik: az elnök úgy hoz meg egy abszolút szükséges geostratégiai döntést, hogy azt beleágyazza egoista világnézetébe. Ez persze egyáltalán nem megnyugtató. Hiszen a szövetségeseknek mindig új ajándékot kell kitalálniuk, amivel lekenyerezhetik a Fehér Ház önző urát.

 

A demokratikus világ túl fogja élni a Trump-korszakot, de nem ígérkezik egyszerűnek. 

 

Bloomberg

 

Hogy Trump rátenyerel Ukrajna természeti kincseire, az az az ár, amit Európának meg kell fizetnie, mivel nem volt hajlandó eleget költeni saját védelmére. Így továbbra is Washingtontól függ. Az persze nem igaz, amit az elnök mond, hogy ti. az USA többet adott Kijevnek, mint az EU, és a két nagyvonalúság közti különbség csak még jobban kiütközik, ha azt vesszük, hogy Amerika GDP-je hozzávetőleg 50%-kal magasabb, mint az öreg kontinensé.

 

Ellenben fején találja a szöget a politikus, amikor azt fejtegeti, hogy Európának sokkal inkább érdeke megállítani Moszkva terjeszkedési törekvéseit Ukrajnában, mint az Egyesült Államoknak. De nehezményezhetné azt is, hogy Németország számára fontosabbak a saját, önző gazdasági érdekei.

 

Az FT jelentette a múlt héten, hogy az EU-ban fű alatt már megy a vita arról, nem kellene-e felújítani a vezetékes orosz gázszállításokat a tűzszünet fejében. E vonal vezérképviselője a német és a magyar kormány. De ha már azelőtt vesznek földgázt az oroszoktól, hogy létrejön az átfogó politikai rendezés, akkor ezt csökkentené a nyomást Putyinra a háború befejezése érdekében.

 

2025. február 6.

Küldje tovább ezt a cikket.