Ma Margit, Piroska névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Képes-e kiállni Európa a „Trumpnádót?
Az Economist kommentátora azon filozofál, vajon képes-e kiállni Európa a „Trumpnádót, vagyis a megválasztott elnök miatt várható politikai vihart. Az elnök szét fogja zilálni a transz-atlanti kapcsolatokat, valamint a nemzetközi rendet. Európa a korábbinál sokkal rosszabb állapotban várja a trumpizmus 2.0-át. Mert ha pl. a lengyeleknél nem Tusk jelöltje lesz az elnök, az ország évekre megbénulhat. Erőt leginkább a szélsőjobb mutat, Kickl-lel és Orbánnal az élen. Céljuk a jelek szerint az, hogy hatalmukba kerítsék és meglékeljék az EU-t. Trump nyíltan támogatja őket. Ez nem az az időszak, amikor a kontinens bátran nekimehet az ellenségeinek. Egyszerre három geopolitikai riválissal is farkasszemet néz. Közülük Oroszország a legfenyegetőbb. Kínával kereskedelmi háború fenyeget, akárcsak az új amerikai kormányzattal. Reményt csupán az ad, hogy úgy tűnik: Washington már nem akar egy nap alatt véget vetni a fegyveres válságnak Ukrajnában. És lehet, hogy Trump miatt a tagországok végre egy irányban húznak. De ha lecsap a Trumpnádo, akkor egy választásuk marad: vagy haladnak, vagy pedig elsüllyednek. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
FAZ
A közép-európai nacionalisták félretették a korábbi, történelmi vitákat, így most közösen terelik az EU-t maguk előtt. Így ítéli meg a helyzetet Niklas Zimmermann, a lap politikai szerkesztője. Ezek a körök sehol másutt nem élveznek annyi hatalmat, mint a földrész kellős közepén. Orbánhoz és Ficóhoz minden valószínűség szerint hamarosan betársul Kickl, majd Babis is. Közös bennük, hogy képesek a híveiket a folyamatos izgalom állapotában tartani.
És akkor még ott van Georgescu, Wilders meg Trump, valamint az AfD. Azt illusztrálják, milyen eltérő viszonyok közepette is gyökeret tud verni a nacionalizmus. Főleg a közép-európai képviselők haladták meg a múltbéli ellentéteket, megtanultak együttműködni. Igencsak kanyargós út árán jutottak el idáig.
Orbán és Fico pl. 14 éve még egymásnak esett, mert a szlovák politikus azzal vádolta meg a magyar kormányfőt, hogy az revizionista. Utóbbi akkoriban kezdte el osztogatni az útlevelet a határon túliaknak. Fico egy év múlva visszatért a hatalomba, onnan kezdve ki nem ejtette a száján az irredenta magyar veszélyt. A legutóbbi kampány során pedig kifejezetten jól jött neki Orbán támogatása.
A nacionalisták közös témája a migráció korlátozása. Ez ügyben már Tusk is kemény fellépést sürget, pedig ő aztán nyílt összetűzésbe keveredett magyar kollégájával. Egyébiránt az Orbán-Fico-Kickl-Babis-kvartett fennen hangoztatja a béke szükségességét. Csak éppen nem azért, hogy véget érjen a háború, hanem hogy helyreállíthassák a gazdasági együttműködést Moszkvával, illetve hogy Ukrajna területeket engedjen át.
Spiegel
Győzedelmesen vonulnak a populisták, úgy tűnik, hogy a nyomulásukat nem lehet megállítani – hangsúlyozza a szerkesztő, Frank Thadeusz, aki az ismert filmsiker címét felhasználva rettenetes jobboldali családnak nevezi a kompániát.
Az előfutár Le Pen volt, aki már a 80-as évek végén demagóg jelszavakkal rukkolt ki. Azóta mindenki őt koppintja, de az áttöréshez fontos volt, hogy jelentős választói rétegek fordítottak hátat a hagyományos pártoknak.
Cas Mudde szerint ebben döntő szerepe volt annak, hogy a szociáldemokraták egy évtizeddel később lelkesen nyitottak a neoliberális piacok előtt. Lásd Blair 3. útjár vagy Schröder Új közepét. Válaszul a jobboldal is ráállt erre a vonalra, Merkel a németeknél, Cameron a briteknél.
De belejátszott az EU is, mivel korlátozta a nemzeti kormányok mozgásterét és inkább arra ösztökélte őket, hogy a piaccal törődjenek és ne azzal, amit a saját választóik akarnak. Az elbizonytalanodott embereknek kínál azután menedéket pl. a szélsőjobbos AfD.
A szakértők jelenleg kétségbeesetten kutatják a jobboldali demagógok üstökösszerű felemelkedésének az okát. Mert ha, mondjuk, Hollandiában végrehajtanák Wilders programját, az alighanem megingatná a gazdaságot. Cas Mudde viszont ott találja meg a magyarázatot saját országában, hogy a hollandoknak már rendkívül jól megy a soruk, ezért ismét megkérdőjelezhetik e jólét alapját. Ő ezt posztmaterializmusnak hívja.
Süddeutsche Zeitung
Az egyik legnevesebb német kommentátor felszólítja az államfőt, hogy szólaljon meg, mivel az AfD már a demokrácia alapjait támadja. Ezért Steinmeiernek nyilvánosan ki kell állnia a gyűlölet és az uszítás ellen, függetlenül attól, hogy a figyelmeztetés beavatkozást jelent a kampányba az alig egy hónap múlva esedékes választás előtt.
Heribert Prantl szerint azonban mindenképpen határozottan szembe kell szállni a völkisch nacionalizmussal. A szélsőjobb ugyanis már azt is bevette a programjába, hogy olyanokat is ki kell toloncolni, akik menedékjogot kaptak és beilleszkedtek. Amit a pártvezér a hétvégi kongresszuson összehordott, az az államcsínnyel határos kirohanás volt. Meghirdette, hogy nem tartja tiszteletben az alkotmányt.
Ezért az államfőnek állást kell foglalnia a jobboldali szélsőség ellen. Főleg, hogy demokratikus politikusok már utánozzák, amit Weidel csinál. Az országot rasszista gyalázat, gyűlöletbeszéd fenyegeti, ezért jó lett volna, ha a törvényhozás vagy a kormány felkéri az Alkotmánybíróságot, vizsgálja meg, nem kellene-e betiltani az AfD-t.
Ezért most az elnöknek ki kell jelentenie, hogy veszélyben van a demokrácia jövője. Hétfőn lesz 83 éve, hogy a nácik a Wannsee-i konferencián kidolgozták a zsidók megsemmisítésének programját. Az évforduló jó alkalom lenne az államfő fellépésére, a völkisch nacionalizmus, a kisebbségek üldözése, a rasszizmus, a törvénysértés ellen.
Függetlenül a közelgő választásoktól, mert a helyzet aggasztó. És felsorakozhatnának mögötte a korábbi elnökök, mert az megmutatná, hogy itt nem pártpolitikáról, hanem a jogállam védelméről van szó. Ritkán volt ennyire szükség arra, hogy megnyilvánuljanak az ország egymást követő legfőbb közjogi méltóságai.
FT
Ivan Krasztev azt tanácsolja Európának, hogy az ne a sértettet adja Trumppal szemben, mert így csak még kiszolgáltatottabbá tesz magát, ugyanakkor nem kell iparkodnia a következő elnök megbékítésével. A neves bolgár politológus úgy ítéli meg, hogy a következő kormányzat a szövetségesekre gyakorolt nyomással igyekszik megmutatni erejét az ellenfelekkel szemben.
Az uniós országoknak jó okuk van aggódni, mivel félő, hogy az új adminisztráció beáll a volt orosz elnök, Medvegyes mögé, aki azt hangoztatta a minap, hogy támogatni kell minden destruktív folyamatot a földrészen.
Arra lehet számítani, hogy a következő 4 évben az USA végre normális nagyhatalom lesz: azaz birodalmi, de nem indít hadjáratokat. Nem fogja színlelni, hogy különb bármelyik más államnál, ellenben abból fog kiindulni, hogy erősebb mindenkinél. Kínát és Oroszországot nem tudja megosztani, viszont nagyon úgy néz ki, hogy a busz alá löki Európát.
Így annak el kell döntenie, mitévő legyen az amerikai tech óriásokkal, illetve a fenyegető vámháborúval, de nem kell sietnie. Az ugyanis megzavarja Trumpot, ha azt látja, hogy a partnereknek fontosabb a saját társadalmuk, mint az új tengerentúli vezetés. De az EU-nak azt kell alapul vennie a stratégia meghatározásakor, hogy a politikus befolyása január 20. után csak csökkenni fog a világban.
Neue Zürcher Zeitung
Niall Ferguson úgy ítéli meg: Trump imádja, hogy Mar-a-Lagó királya lehet, de közeleg a feketeleves, azaz lefokozzák az Egyesült Államok elnökévé. A Skóciából elszármazott amerikai történész professzor az interjúban ezt azzal magyarázza, hogy jelenleg sorra járulnak a politikus elé kézcsókra látogatók.
Imád provokálni, feltűnést kelteni, ám mindennek vége a jövő hétfőn, mert az Ukrajna elleni invázió, az más. Oroszország megsértette egy állam szuverenitását, ott meg eléggé megvan kötve az amerikai elnök keze.
A szakértő óv attól, hogy bárki szó szerint vegye, amit a politikus mond, de azért nagyon is oda kell figyelni rá. Mert bármilyen bicskanyitogató is, amit általában kifejt, azért gyakran benne van az igazság magja.
Kínával szemben előreláthatólag támadólag lép fel, de nem adta fel, hogy képes történelmi megállapodást kötni Hszivel. Ezért nem kizárt, hogy elmegy Pekingbe. Sok mindent el akar ott érni, ezért célszerűnek látszik, hogy bekeményít a vámokkal.
Európában ugyanilyen eszközökkel azt kívánja elérni, hogy a földrész tegyen többet saját biztonságáért. Ugyanakkor tévedés, hogy a bezárkózás híve lenne. Az ő ideálja a 19. század, az USA akkor szerezte meg Puerto Ricót, Guamot, a Fülöp-szigeteket, szállta meg Hawaiit. Ezért ácsingózik most Panamára és Grönlandra.
Ugyanakkor Izrael jól teszi, ha lecsap Iránra, alighanem megkapja hozzá a zöld jelzést Amerikától. Ázsiában ellenben nagyon fenyegető a helyzet, összeállt Kína, Oroszország, Irán és Észak-Korea. Nyíltan szervezkednek a Nyugat ellen. Sok évbe telik, amíg az Egyesült Államok kellőképpen felfegyverzi Tajvant, és Peking kihasználhatja ezt az időszakot. A sziget a következő években hatalmas kockázatot jelent.
Economist
A vezércikk arra számít, hogy Trump fejre fogja állítani az elmúlt 80 amerikai külpolitikáját, a szuperhatalmi felfogást. Sokkal többet rombol majd, mint az első időszakban, azon kívül számára az erő a fontos. Viszont hanyagolja, hogy megvédje a demokráciát, jóllehet az stabilabbá és jobbá tette a világot. A szemében nem számítanak a rendezett határok, valamint az általános értékek sem.
Az öreg kontinens három területen is vizsgázik: Ukrajnában, a Kínával zajló hidegháborúban, valamint a Közel-Keleten. utóbbi mutatja, milyen hatásos a kiszámíthatatlansága, hiszen az egyezmény az ő fenyegetése nyomán jött létre. A szeszélyéhez azonban gyakorlatiasság társul, most a következő célja az, hogy rávegye a megállapodásra Izraelt és Szaúd-Arábiát, mert szerinte az vezet el a jóléthez, valamint az ő Nobel-békedíjához.
Ha Irán netán az útjába áll és az atomfegyver megszerzése mellett dönt, akkor az elnök háromféle opció közül választhat: szankciókkal fokozza a nyomást, erővel fenyeget, vagy simán kiszáll a viszályból. Ugyanezt teheti csak Ukrajnában is, de ha hátat fordít a konfliktusnak, akkor kiteszi magát annak, hogy megvádolják: ugyanolyan balfék volt, mint Biden Afganisztánban. Kína viszont felbátorodik.
A despoták hasznot húznak az egyetemes értékek visszaszorulásából. Trump megveti az ENSZ-t és a hasonló intézményeket, Peking és Moszkva ellenben uralni igyekszik azokat. Ám ha Amerika minden erkölcsi megalapozás nélkül veti be az erőt, az káoszt vált ki a világban. Zűrzavar az Egyesült Államokban is várható, ha azt nézzük, ki kerül a Pentagon, illetve a titkosszolgálatok élére. Ám ha az elnök feladja az értékeket, amelyek a 2. világháború után naggyá tették Amerikát, akkor megválik a legfőbb ütőkártyától, amit nem tudnak felmutatni despota ellenfelei.
Következő cikk: Nehéz hinni a tartós békében, amíg az izraeli kormányfő hatalmon van
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nehéz hinni a tartós békében, amíg az izraeli kormányfő hatalmon van
Sok jót nem tud mondani a fegyverszüneti megállapodásról Simon Tisdall. A Guardian külpolitikai szakírója szerint Trump >
Képes-e kiállni Európa a „Trumpnádót?
Az Economist kommentátora azon filozofál, vajon képes-e kiállni Európa a „Trumpnádót, vagyis a megválasztott elnök miatt >
Mi az a Kanada?
A világ tetején hülyék ülnek. Ehhez kell hozzászokni. Persze nem ilyen egyszerű, bővebben a világ állapotáról >
Trumpot lehet kezelni, csak félre kell tenni a finnyáskodást
A Times külpolitikai szakértője Edward Lucas úgy látja, ha valaki belehallgat az általános európai károgásba, az >
Hirtelen ismét kérdésessé váltak a nemzeti határok
Az egész világrend megkérdőjeleződik hirtelen, mivel Putyin és Trump paradigmaváltást tanúsít a határok sérthetetlensége ügyében – >
Tanulni Donald Trumptól
Az AfD főnökasszonya megtanulta Trumptól, hogy mi a siker titka. Hát, az, hogy nincs többé igazság >
Európa akár szét is eshet
Európában új törésvonalak jelentkeznek, a kontinens akár szét is eshet, évtizedek óta nem volt ennyire sebezhető. >
Mi van a csökkenő balkáni határsértések mögött?
Ausztria döngeti a mellét, hogy tavaly neki köszönhetően csökkent a migránsok száma a Balkánon, ám ez >
Mi van ha Trump úgy fog uralkodni mint Putyin?
Mi van akkor, ha Trump is pont úgy irányítja országát, mint Putyin az oroszokat, mert amit >
Az EU következő populistája már Horvátországból köszönt
Horvátországból már az EU következő populistája küldi üdvözletét, miután fölényesen, 75%-kal győzött az elnökválasztáson Zoran Milanović. >
Az imperializmus visszavág
A kommentár az egykori mozi kasszasiker címét némiképp módosítva arra hívja fel a figyelmet, hogy nem >
Odahaza Biden sok mindent jól csinált, de a nemzetközi színtéren hagyta, hogy bolonddá tegyék
Ezt a Guardian külpolitikai szemleírója, Simon Tisdall látja így. Szerinte a távozó amerikai elnök hivatali idejét >