Ma Margit, Piroska névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Mi az a Kanada?
A világ tetején hülyék ülnek. Ehhez kell hozzászokni. Persze nem ilyen egyszerű, bővebben a világ állapotáról később, de a lényeg ez. Miután Trump elsütötte azt a poént, hogy jobb volna, ha Kanada az USA része lenne, Justin Trudeau, az éppen leköszönt kanadai miniszterelnök azzal vágott vissza, hogy ennek annyi az esélye, „mint hógolyónak a pokolban”. Elon Musk riposztja így hangzott a tulajdonában lévő X (azelőtt Twitter) közösségi platformon (igyekszem szó szerint fordítani): „Kislány, te már nem vagy Kanada kormányzója, úgyhogy mindegy, mit mondasz.” A közlés két furcsaságát, azt, hogy Musk kislánynak [girl] és kormányzónak nevezi Trudeau-t, kétféleképpen lehet magyarázni. Széky János (Élet és Irodalom):
Az egyik, hogy ez valami kimódoltan nyegle sértés. Így is érzékelte a glóbusz médiájának nagy része, a Musk/Trump iránti érzelmektől függetlenül. A másik az, amire a nemzetközi média – többnyire – nem mer gondolni: hogy Elon Musknak fogalma sincs arról, és nem is érdekli, mi van az Egyesült Államok határaitól északra, a világ második legnagyobb, gazdaságilag a Top 20-ba és a G7-be tartozó országában. Azaz úgy képzeli, hogy Kanadát is egy kormányzó kormányozza, mint valami amerikai tagállamot. Kanadának különben csakugyan van kormányzója, pontosabban főkormányzója, aki államfői feladatokat lát el a brit király képviseletében, és csakugyan nő, úgy hívják, hogy Mary Simon. A „girl” megszólítást meg a kormányzónak titulálást az is magyarázhatja, hogy Musk ővele keveri össze Trudeau-t. Ennyire nem érdekli az ország, amiről világtörténelmileg példátlan hangerővel beszél.
Utóbbi értelmezés mellett szól egy másik januári Musk-történet. Az amerikai–dél-afrikai mogul kampányt indított az X-en a brit munkáspárti kormány megbuktatására. E célból felszított egy rég lefojtott botrányt: pakisztáni bevándorlókból álló bűnbandák kiskorú – köztük gyermekkorú – lányok tömegei ellen követtek el szexuális bűncselekményeket, és ezért csak kis arányban indult ellenük büntetőeljárás. Mivel Keir Starmer mostani miniszterelnök 2008-tól 2013-ig úgynevezett államügyészségi igazgató volt (az ügyészi hierarchia harmadik embere), Musk odavágta neki, hogy „bűnrészes Britannia megerőszakolásában”, következésképpen a brit kormánynak mennie kell. A bűncselekmény-sorozat szörnyű, a szőnyeg alá söprése gyalázat, de Musk egyszerűen hazudik. Mint Edward Norfolk, a londoni The Times riportere, akinek oroszlánrésze volt a bandák leleplezésében, kifejti: éppen Starmer változtatta meg úgy a szabályokat, hogy lehetővé váljanak a büntetőeljárások. Megjegyzi: „Az igazság olyan fogalom, amely láthatóan nagyon kevéssé foglalkoztatja Elon Muskot.” De nem csak hazugság. Musk azzal indította a kampányt, hogy kifejezte reményét, III. Károly „fontolóra veszi a parlament feloszlatását az alattvalói érdekében”. Annyit ezek szerint tud, hogy az Egyesült Királyságnak királya van, de azt nem tudja, hogy a parlamentet az uralkodó a miniszterelnök kérésére oszlatja föl. Ez megerősíti a kérdést, hogy nem tudatlanságról van-e szó – fogalmaz udvariasan Edward Luce a Financial Timesban, január 7-én, ugyanaznap, mint amikor Musk a föntebb idézett bölcsességet mondta a kanadai alkotmányos viszonyokról.
Én nem akarok ilyen angolosan fogalmazni. A jelek szerint a világ leggazdagabb és legnagyobb befolyású embere – akinek a tulajdonában lévő X-en 212 millió követője van, szája pedig Trump fülének közvetlen közelében helyezkedik el – nem csupán hazudik, hanem politikailag szabályos hülye.
A szingularitásoktól irtózó józan ész azt súgja, hogy ez nem lehetséges, ezért óvakodik szembenézni a ténnyel a mainstream média. De hát látjuk, hogy igenis lehetséges. Ami azt jelenti, hogy Elon Musk nem rendkívüli eset, a világ most már ilyen.
Az a normális, amiről eddig – legalábbis az utóbbi nyolcvan évben – azt hittük, hogy nem normális. Hozzá kell szoknunk, pontosabban: ennek tudatában kell hoznunk döntéseket. Ha Kanadáról, Panamáról, Mexikóról, Dániáról, netán Grönlandról van szó (lásd Szűcs R. Gábor cikkét jelen számunk 6. oldalán), nem azzal kell számolni (persze lehet, csak fölösleges), hogy biztosan felülkerekedik a józan ész, Trump vagy Musk pedig előbb-utóbb elfogadja a tényt, hogy ezek országok, nemzettudattal és saját alkotmánnyal, s eszük ágában sincs azt tenni, amit Musk vagy Trump Amerika szempontjából célszerűnek tart. Sem azzal, hogy Trump vagy Musk jártasságot szerez a történelmükben és belső viszonyaikban, aztán az illemtankönyvek szellemében visszavonja sértéseit.
Vannak, akik a racionalitás eszközeivel igyekeznek nyugtatni magukat és másokat, bizonyítandó a világ megváltozásáról, hogy semmi efféle nem történik és nem is történhet meg. A racionalizálás egyik módja – például a Trumpért és Putyinért egyformán rajongó magyar kormányoldali médiában – az, hogy észérveket keresnek és találnak az agresszióra, a másik ország semmibevételére, a belügyeibe való beavatkozásra, netán megtámadására. Mondjuk, hogy rosszul kormányozzák, vagy államilag jóváhagyják a bűncselekmények sokaságát. Kíváncsi vagyok, fent említett médiaszegmens mit szólna, ha valaki erre hivatkozva próbálná lerohanni Magyarországot.
A másik racionalizálási mód az előrejelzés, abból kiindulva, hogy eddig sem voltak nagy kilengések (na jó, nyolcvan éve nemigen), úgyhogy ezután sem lesznek. Nyugi, az EKG megmarad a normális frekvenciatartományban. De a történelmet éppen a rendkívüli események lökik előre, amiket nem lehet előre jelezni. Tudtommal nem volt olyan tudományos intézet vagy hírszerző szolgálat, amelyik megjósolta volna az utóbbi néhány évtized nagy fordulatait, a közép-európai forradalmakat, a szovjet birodalom felbomlását, szeptember 11-ét, a 2007–8-as gazdasági válságot, az Ukrajna elleni háborút, és ennek nyomán a NATO további bővülését. Most is ilyen évben vagyunk, azazhogy ilyen politikai év kezdődik hivatalosan január 20-án. Extraszisztolé töri meg a görbét. Annak a politikai világnak, amiben mindannyian felnőttünk, nagyjából vége. Aki azt mondja, hogy nincsen itt semmi rendkívüli, csak néhány rosszember áskálódik, de úgyis helyreáll fájdalommentesen a dolgok rendes menete, az becsapja magát. Aki azt mondja, hogy tudja, mi lesz a vége, az szélhámos.
Semmilyen kimenetel nincs kizárva. De az eddigi tapasztalatok szerint azok az emberek és országok vészelik át középtávon nyereséggel az ilyen nagy kilengéseket, akiknek és amiknek jól működő belső iránytűjük van. Akinek nincs, azon semmilyen felsőbb hatalom nem tud segíteni.
Következő cikk: Képes-e kiállni Európa a „Trumpnádót?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nehéz hinni a tartós békében, amíg az izraeli kormányfő hatalmon van
Sok jót nem tud mondani a fegyverszüneti megállapodásról Simon Tisdall. A Guardian külpolitikai szakírója szerint Trump >
Képes-e kiállni Európa a „Trumpnádót?
Az Economist kommentátora azon filozofál, vajon képes-e kiállni Európa a „Trumpnádót, vagyis a megválasztott elnök miatt >
Mi az a Kanada?
A világ tetején hülyék ülnek. Ehhez kell hozzászokni. Persze nem ilyen egyszerű, bővebben a világ állapotáról >
Trumpot lehet kezelni, csak félre kell tenni a finnyáskodást
A Times külpolitikai szakértője Edward Lucas úgy látja, ha valaki belehallgat az általános európai károgásba, az >
Hirtelen ismét kérdésessé váltak a nemzeti határok
Az egész világrend megkérdőjeleződik hirtelen, mivel Putyin és Trump paradigmaváltást tanúsít a határok sérthetetlensége ügyében – >
Tanulni Donald Trumptól
Az AfD főnökasszonya megtanulta Trumptól, hogy mi a siker titka. Hát, az, hogy nincs többé igazság >
Európa akár szét is eshet
Európában új törésvonalak jelentkeznek, a kontinens akár szét is eshet, évtizedek óta nem volt ennyire sebezhető. >
Mi van a csökkenő balkáni határsértések mögött?
Ausztria döngeti a mellét, hogy tavaly neki köszönhetően csökkent a migránsok száma a Balkánon, ám ez >
Mi van ha Trump úgy fog uralkodni mint Putyin?
Mi van akkor, ha Trump is pont úgy irányítja országát, mint Putyin az oroszokat, mert amit >
Az EU következő populistája már Horvátországból köszönt
Horvátországból már az EU következő populistája küldi üdvözletét, miután fölényesen, 75%-kal győzött az elnökválasztáson Zoran Milanović. >
Az imperializmus visszavág
A kommentár az egykori mozi kasszasiker címét némiképp módosítva arra hívja fel a figyelmet, hogy nem >
Odahaza Biden sok mindent jól csinált, de a nemzetközi színtéren hagyta, hogy bolonddá tegyék
Ezt a Guardian külpolitikai szemleírója, Simon Tisdall látja így. Szerinte a távozó amerikai elnök hivatali idejét >