Fiók

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Sáfrány Ferenc

Hangulatkép

A helyszínt már többször bejártam, mindent leellenőriztem. Még sárkányhajózásra is lehetőség mutatkozik, hisz beszéltem az egyik kormányossal, aki hajlandó amatőrökkel néhányat fordulni, ha kedvük tartja. Ez egy igazán rendkívüli élmény és alkalom, főleg azok számára, akik kevésbé ismerik az izgalmas folyón való evezés szenvedélyét.

Több mint százan visszajelezték jövetelüket, de titokban én még akár a kétszáz főt sem fogom meglepetésnek tartani. Listát írok… na, nem, mint annak idején sokan tették ezt a titkosszolgálatoknak, hanem olyan barátit, ahol azok találkoznak, akik még kíváncsiak egymásra.

Néhány meglepetést is készítünk, amiről most nem szeretnék regélni, mert akkor a lényeg marad el.

De nem tudom szó nélkül hagyni, egy fiatal egyetemista lány levelét, akik hallottak az ügyről és bejelentkeztek, valahogy így:

Kedves Sáfrány Ferenc!

Gyuritól kaptam meg az Ön elérhetőségét. Mónika vagyok, szociológus, jelenleg egy olyan kutatás résztvevője, amelynek keretében vajdasági áttelepültekkel készítünk interjúkat. Gyurival is beszélgettünk már, s tőle hallottam, hogy június 12-én, Szegeden egy emlékező „buli” lesz. Ha tehetjük, szívesen elmennénk rá. Megtenné, hogy a programot elküldi? S mehet oda „idegen” is? S kérdezném azt is, vállalkozna-e majd egy interjúra is?

Tisztelettel üdvözlöm:

Mónika

Közben kiderül, hogy ketten jönnek, és majd még „dolgoznak” is.

A program a következő:

Karcsi bácsi 9 óra körül hozzáfog a 20 kg marhából főzendő pörkölt előkészítéséhez. Őt külön szám lesz figyelni, ahogyan főz. Én már láttam néhányszor, csodáltam türelmét, és nyaltam a pörköltes tálamat a főztje után.

Tibi szintén előkészíti a nagy bográcsot, amibe egy húsz kilós harcsa fog kerülni a többi apróbb hal társaságában. De valami keszegsütést is emlegetett.

Nem feledkezünk meg a rostonsültről sem. Sőt a söröshordók is időbe csapra verve. Ha valakinek ez nem elég, vagy nem tetszik, eszik-iszik, amit hozott. Itt főleg salátákra, és valami finom desszertre gondolok, amivel mi nem foglalkozunk.

Sportolásra lesz alkalom, mert a hely adja magát. Lehet röplabdázni, focizni, tornázni, evezni, kerékpározni, úszni, futni, ha valakinek kedve tartja.

Attila és az inasok karikatúrákat fognak rajzolni, Marci szobrászkodik, Robi fényképez, de mindent.

Pablo és Philip is megjelenik a rendezvényen egy röpke órára, mert ezt még ők sem hagyhatják ki, elvégre az ember legjobb barátja a kutya. Pablo meg kutya a javából. Olyan mókás, hogy önmagában elszórakoztat bennünket egész nap.

Zene és zenész lesz, orrvérzésig. Kornél megígérte, hogy egy egész bandát hoz, én Gézát is hívtam, meg Tibinek is üzentem, ha gitár nélkül jön, hazazavarom.

Aki eddig még nem kapott kedvet, az maradjon otthon és sopánkodjon. Majd a legközelebbi jelentésemben megírom, mit veszített, hogyan sikerült a találkozó?

Természetesen a TV stábja forgat, aki lemarad, majd megnézi a rövid összefoglalót. Az is több mint semmi.

Gyurikám, ti csak nyugodtan vonatozzatok, én az állomáson várlak benneteket. Tibi, te meg igyekezz Zágrábban lerendezni azt a tanácskozást, ahogyan említetted, mert a halászlé is csak frissen jó. Újramelegítve már nem az igazi.

•••

Nos, megtörtént az, aminek történnie kellett. Az időjárás kedvezett. Ha nem is sütött a Nap hétágra, kellemes, kissé borongós és lehűlt reggelre ébredtem. Már minden előkészítve. Kilenckor elugrottak a szakácsok szakácsáért. Karcsi bácsi már az utcán várt ilyenkor szokásos felszerelésével, amelyből kirívóan kandikált ki a hatalmas bogrács, mely ez esetben be volt bugyolálva megfelelő papírból készült védőköpenyébe. Irány Đoko, aki ez esetben a nagy furgont vezette, amibe előző nap a sörpadokat, asztalokat és a söröshordókat, majd a hatalmas grillsütőt, napernyőket és egyéb szükséges eszközöket pakoltuk. Cél a Vízi-telep. Ott már Répás Tibi a saját bográcsában a halászléhez szükséges alapleve pöszögött. Gyorsan kipakoltunk, felmérve a terepet, közvetlenül a Tisza partjára, mert így elférhetett együtt az egész vendégsereg egy térben anélkül, hogy bárkinek olyan érzése támadhatna, valaki a nyakába ül, vagy beleles a tányérjába.

Tíz óra körül kezdtek szálingózni az első vendégek. Közben egy másik fontos Tibi, a gyáros, megérkezett a húsz kiló marhával, na meg egy kis füstölt hozzávalóval, amire Karcsi már várt. Ketten serényen forgatva a kést, gyorsan a bográcsba varázsolták a húst, és az már elindult egy olyan metamorfózison keresztül, amire majd órákkal később csak az ujjainkat nyalogatva térünk vissza.

Szórád Gyuri gyorsvonata lassúnak bizonyult, mert még tíz percet késett is, mire befutott a szegedi állomásra, ahol én ide-oda cikázva vártam rá. Mire visszaértünk a telepre, az alkalmi zenefelelős, egyik volt diákom, kellemes muzsikával várt bennünket. A sok hivatásos zenész közül egy sem hozott hangszert, csak ígérgették. Egyedül Attilának néztem ezt el, mert ő csak nem hozhatta le a zongoráját, de a többiek sárga lapos figyelmeztetésben részesültek, Kornélnak meg, aki egy egész zenélő bandát kínált, azonnal piros lapot adtam. Mire ő, majd jövőre kárpótol bennünket, válaszolt és kereste a kibúvót.

Dél körül megérkeztek a legidősebb vendégek, akik már bőven nyolcvan felett taposták az idő kerekét. Őket a TV stábja már élőben vette, mint külön kuriózum egy ilyen jellegű összejövetelen.

Az időjárás egyre jobban kedvezett, és ekkor már a napocska is elő-előbújt a felhők mögül. Úgy egy óra tájban megérkezett mindenki, aki komolyan is gondolta, hogy eljön. Voltak Nyíregyházáról, Szombathelyről, Budapestről és környékéről, de legtöbben mi szegediek képviseltük Vajdaság elszármazott lakosságát.

A TV forgatott, és aki nem volt jelen, majd pénteken megnézheti miről maradt le, mert az őshonos szakácsunkat idézném itt, akit estefelé hazavittem, a következőket jegyezte meg:

„Ferikém, én itt voltam az elejétől fogva és csak néztem, füleltem, amíg a pörkölt rotyogott, és őszintén mondom neked, hogy ez egy rendkívül jó társaság.” A jelzőket elhanyagoltam, mert nem bírná el a nyomdafestéket. „Jövőre is szívesen jövök, csak szólj. Az a leskovaci ürge meg amilyen pjeskavicat sütött, már megérte. Mikor is lesz a TV-ben az adás?” Megnyugtattam, nem marad le semmiről, mert a linket átküldöm mindenkinek, de főleg azoknak, akik megígérték, hogy jönnek, és még mindig nem érkeztek meg. Vessenek magukra.

Mivel mi egyhangúlag megszavaztuk, valamikor este fél tizenegy körül a tábortűz mellet, hogy jövőre is találkozunk, ugyanitt, ugyanebben az időben, már készülődhetnek.

Több mint százan voltunk, ha az apraját is beleszámolom, és örültünk egymásnak, táncoltunk, vigadtunk, ahogyan mi, vajdaságiak szoktunk.

Philip szökése miatt büntetésben van, így Pablo sem volt jelen a találkozón. Őt külön eltiltotta a feleségem.

Várom a visszajelzéseket kommentár formájában a Napló hasábjain.

Küldje tovább ezt a cikket.

Tárgy:	A rikkancs ismét jelenti (103.)
Címzett:
Feladó:
Üzenet:

Ez a kis program automatikusan elküldi emailben a cikk URL-jét (internetes címét), önnek csak a címzett emailjét, illetve saját mailcímét kell megadnia. Pár soros megjegyzést is mellékelhet az üzenethez az "Üzenet" mezőben.

Kommentek

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Roncspártderbi

Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >

Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot

A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >

Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat

A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >

Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában

A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >

A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?

Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >

A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg

A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >

A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét

Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >

Raszputyin Romániában

Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >

Amikor a diktatúrák összeomlanak

Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >

Maradjon inkább Orbán Viktor?

Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >

Oroszország gyengébb, mint ahogy gondolnánk

Fareed Zakaria úgy véli így a Washington Postban, hiszen Asszad Putyin értékes vazallusa volt, az orosz >

Fennáll a veszély, hogy Közép-Európa gazdasága megsínyli Trump politikáját

Erre figyelmeztet a Standard & Poor’s jelentése, amely a térség keleti felének szuverén adósság besorolásával foglalkozik. >