Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A tartós közel-keleti békéhez rezsimváltásnak kell történnie Iránban
John Bolton, Trump volt nemzetbiztonsági tanácsadója szerint ugyanis a mullahok nem tágítanak az Izrael elleni örökös háborútól. Az pedig, amit a Hamász művelt az ártatlan zsidó áldozatokkal tavaly október 7-én, nem más, mint a terrorizmus definíciója. Sajnálatos módon azonban nyugaton sokan nem fogják fel a Teherán és a gerillák által elkövetett holokauszt-kísérlet teljes kihatását. A támadás volt a kiindulópont, hogy az Iszlám Köztársaság meghirdesse a „tűzgyűrű”-stratégiát Izrael, a kis Sátán ellen. Az eltelt évben nem a palesztin nép vagy az arab világ hadakozott a zsidó állammal, hanem az iráni teokrácia és annak jó néhány fiókszervezete. A terrorista rohamosztagosok mögött a teheráni atomfegyver programot lehet tetten érni. Céljuk Izrael, de a látómezőt szívesen kiterjesztik az Arab-félsziget olajtermelő királyságaira. Az érintett államok alapvetően ugyanúgy értékelik a veszélyt, mint Izrael, amely jól áll, hiszen a Hamász közel jár teljes megsemmisüléshez, és a Hezbollah is efelé tart. De a fő ellenség Irán. Most dől el, hogy Jeruzsálem mit választ célpontként a rakétatámadásra adott megtorlásként. Mindenkit képvisel, aki elutasítja a terrorizmust. Remélhetőleg az akció felbátorítja az iráni népet, hogy az hozzákezdjen a mullahok uralmának megdöntéséhez. Mert bármit is tesz most Netanjahu, tartós megoldást csak az hozhat, ha Irán megszabadul a 79-es Iszlám Forradalomtól. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Bloomberg
Az EU azt igyekszik kifundálni, miként védhetné ki a magyar vétót az Ukrajnának szánt újabb 6 milliárd eurós támogatás ügyében. A tagok egyre jobban zúgolódnak, mivel az Orbán-kormány blokkolja az ún. békekeret felhasználását.
A Külügyi Szolgálat elképzelése az, hogy a tagállamok önként fizethetnének be az alapba, akkor pedig ők határozhatnák meg, hogy mire fordítsák a pénzt, nem kellene hozzá teljes egyetértés – közölték beavatott források. Magyarország már több mint egy éve gátolja a hatalmas összeg kifizetését. Azt azonban nem tudni, hogy hány kormány áll az új ötlet mögé, arról nem beszélve, hogy egy sor fontos döntést csakis egyhangúan lehet jóváhagyni.
Az uniós nagykövetek ma gyűlnek össze, hogy kidolgozzák a részleteket.
FT
Ukrajna kénytelen módosítani katonai céljait, mert még mindig nem kapja meg azokat a fegyvereket, amelyekkel felülkerekedhetne Oroszországon – fejti ki a szerkesztőségi állásfoglalás. Immár a 3. tél közeledik a háborúban és a hangulat borúsabb, mint korábban bármikor. Keleten a védők területeket vesztenek, igaz Moszkva hatalmas árat fizet érte.
Ugyanakkor az ország energiahálózatának fele romokban van. Washingtonban és másutt, de még Kijevben is közben átalakulóban van az alapfelfogás: ma már nem az oroszok teljes kiűzése látszik végcélnak, megelégednének valamiféle tárgyalásos rendezéssel, lemondva kb. az ország területének kb. 20 %-áról. De még ennek eléréséhez sem érkezik elegendő harceszköz.
A Közel-Keleti válság elvonja az energiákat, ahhoz azonban ragaszkodnak a szövetségesek, hogy a maradék Ukrajnát fel kell venni a NATO-ba, illetve megfelelő biztonsági garanciákat kell adni neki. Továbbá, hogy újjá kell építeni és be kell fogadni az EU-ba.
Ám nem látszik hozzá az a fene nagy nyugati elszántság. Továbbá az is szükségeltetne hozzá, hogy meg lehessen győzni Putyint, csak éppen ő miért menne bele? Hiszen a háborúval eleve a szomszéd állam NATO-tagságát igyekezett meghiúsítani és miért állna meg, amikor azt gondolja, hogy tovább tud terjeszkedni katonailag.
Meg kell erősíteni Ukrajnát, mert a Kremlt csakis akkor lehet tárgyalóasztal mellé kényszeríteni, ha azt látja, hogy túl sok áldozattal járna folytatni az ellenségeskedést. Ennek megfelelően el kell érni, hogy az ukránok a lehető legjobb pozícióba kerüljenek, még mielőtt Trump nyer, illetve hogy Harrisnak legyen olyan alapja, amire építeni tud.
Neue Zürcher Zeitung
A múlt október 7-e óta szalonképes lett azt mondani, hogy alapvető probléma van a zsidókkal – nyilatkozta egy Londonban élő antiszemitizmus szakértő. Daniel Ben-Ami ugyanakkor meg van győződve arról, hogy amíg létezik a Hamász és a Hezbollah, addig nem lesz béke Izrael és a palesztinok között.
Viszont azt tapasztalja, hogy a gáza konfliktus óta erősödött a zsidóellenesség. Megint az van, hogy fellángol, majd enyhül, de csak azért, hogy a korábbihoz képest magasabb szinten álljon be. Emellett egyre inkább elfogadottá válik nyugaton, még akkor is, ha Izrael-kritika mögé bújtatják. Az viszont teljesen új, hogy nem palesztin-barát, hanem Hamász-párti.
A riportalany idézi August Bebelt, aki az ostobák szocializmusának nevezte az antiszemitizmust. E kategória szemében a világ jókra és rosszakra oszlik, számukra a zsidók a megtestesült gonoszt jelentik. A mai zsidóellenesség a 19. században, a korszerű fajelmélettel alakult ki, utóbbi azt kívánja bizonyítani, hogy a zsidók biológiailag mások. Háttere az manapság, hogy a legtöbb ember képtelen eligazodni ebben az összetett világban.
Ami a közel-keleti béke kilátásait illeti, a szakember rövid- és középtávon nem lát kiutat. Az egyetlen remény, hogy az iráni nép elűzi a zsarnokokat. Ugyanakkor nem gondolja, hogy erkölcsileg egyenlőségjelet lehetne tenni a Hamász és Izrael közé. Előbbi zsidókat akar ölni, letörölné országukat a térképről. A cionista mozgalomban viszont csak a margón találni ilyen elméleteket. Izraelben pedig igen messze esnek a köz véleményétől.
Independent
A vezércikk úgy ítéli meg a tavaly október 7-i szörnyűségek évfordulóján, hogy Izraelnek a békés jövőn kell dolgoznia. Ha sikerülne tűzszünetet hirdetni, az segítene valamelyest helyreállítani a nyugalmat, illetve a bizalmat a hihetetlenül ingatag térségben.
Netanjahut persze felelősség terheli a példátlan gázai rombolásért és ugyanez áll most Libanonra is. Az eredmény csak még több mártír, ami gondoskodik a terroristák utánpótlásáról. A találgatások immár arról szólnak, hogy a zsidó állam csapást mér-e iráni olajlétesítményekre, sőt, hogy kitör-e a nyílt háború a két ország között.
Az aránytalan gázai erőszak elidegenítette Jeruzsálem barátait és szövetségeseit, ez pedig ütközik az ország érdekeivel, az instabilitás a Hamásznak kedvez. Netanjahu a békét kockáztatja Egyiptommal, Jordániával és az Emirátusokkal, és maga ellen fordítja Rijádot.
Az csak Iránnak jó, hogy a kormányfő megalázza Bident és így elveszti az amerikai közvélemény támogatását. A fegyvernyugvás az első lépés lehet a szabad és biztonságos független palesztin állam megteremtése felé. Ha létrejönne, segítene elszigetelni a szélsőségeseket, feltartóztatná Teheránt és radikálisan csökkentené egy újabb október 7. eshetőségét. Ám jelenleg csak kevesen állíthatják, hogy nem következhet be egy újabb ilyen tragédia.
FT
Gideon Rachman arra figyelmeztet, hogy Netanjahu részéről kár rezsimváltást ígérni Iránban, mert katonai beavatkozással nem lehet elérni az Iszlám Köztársaság bukását. Az újság fő külpolitikai elemzője persze elismeri, hogy Teherán sebezhetőnek látszik, hiszen a rendszer odahaza népszerűtlen, izraeli támadás fenyegeti és vezetője már 85 éves.
Csakhogy a való világban minden érv amellett szól, hogy ne higgyünk azoknak, akik a teokrácia végét sürgetik. Először is nem tudni, miként volna lehetséges a váltás. Már többször volt tömegmozgalom, de mind úgy ért véget, hogy rengeteg embert megöltek, illetve bebörtönöztek.
Az ország bombázása nem túl meggyőző stratégia, mármint hogy ez majd jól elvezet az új hatalomhoz. Sőt, az esetleges izraeli és amerikai csapások még kapóra is jöhetnek a jelenlegi vezetésnek, mert sok mindenkit a zászló köré gyűjtenek. Azon kívül, még ha sikerülne is valahogy padlóra küldeni a mullahokat, semmi sem szavatolja, hogy utánuk valami jobb következik.
Philip Gordon, Harris nemzetbiztonsági tanácsadója könyvben bizonyította, hogy évtizedek óta mindig ugyanabba a csapdába lépett bele, Irakban, Iránban, Afganisztánban, Egyiptomban és Líbiában: az emigrációban lévő vezetőkben bízott, ám nem számolt a rendszerváltás okozta zűrzavarral.
Ebből pedig a legkönyörtelenebb, illetve legjobban felszerelt erők keveredtek ki jól, nem pedig a legliberálisabbak és legtoleránsabbak. Amikor pedig egy autokrácia tűnik el a színről, a hatalmi vákuum hajlamos magába szippantani a szomszédos államokat is.
A térség számára az a legreménykeltőbb, hogy az Iszlám Köztársaságot tárgyalásokkal lehet jobb belátásra bírni, ahogy az a lengyeleknél, Dél-Afrikában és Chilében történt. Viszont ha kirobban a háború Izraellel, az bizonyosan a keményvonalasok uralmát erősíti meg Iránban. A változásnak belülről kell kiindulnia.
Bloomberg
Ha Netanjahu át akarja alakítani az erőviszonyokat a Közel-Keleten, akkor a változásokat odahaza kell kezdenie, mert az nem stratégia, hogy erővel akarja megoldani a válságot – mutat rá a kommentátor, Marc Champion. Sőt, úgy értékeli, hogy jelenleg a világ jelentős része az erő mámorába esett agresszornak tekinti Izraelt, a Hamász pszichopata mészárlásának áldozatát.
Stratégia híján az egész izraeli politika a megtorlás tervének tűnik. Amit a kormányfő az ENSZ-Közgyűlés ülésszakán elmondott, abból világos, hogy a térségben semmi keresnivalója a Hamásznak, a Hezbollahnak és a husziknak. Ők ugyanis igyekeznek mindenáron káoszt gerjeszteni, hogy növeljék saját mozgásterüket.
Viszont ha ez igaz, bár utópisztikusan hangzik, akkor az izraeli kormányból is el kell tűnniük a vallási, illetve nacionalista fanatikusoknak. Hiszen ők etnikai tisztogatást akarnak, az meg az állandó háború receptje. Azaz a radikális szunnita vagy siíta zsák megtalálta a maga izraeli foltját.
Szaúd-Arábia azonban már érti, amit Netanjahu még nem: a Trump-féle Ábrahám-egyezmények alapvető hibája volt, hogy nem foglalkozott a palesztin kérdéssel. Ellenben ha biztonságot, megbékélést szeretne és elszigetelné Iránt, akkor Netanjahunak először a saját portája előtt kell söpörnie. Azaz miközben erőt mutat, reményt is nyújtania kell, kezdve egy tervvel a palesztinok számára, hogy egy nap véget ér a megszállásuk.
The Times
Az olasz miniszterelnök az utolsó pillanatban váratlanul visszalépett egy pertől, amelyet azért indított, mert úgy vélte, hogy megrágalmazta egy idős professzor, aki neonácinak nevezte. A felperes, a 82 éves Luciano Canfora, a latin és görög filozófia egyetemi tanára nem tud másra gondolni okként, csak arra, hogy a kormányfő nem szerette volna nyilvánosan hallani az ő érveit a nyilvánosság előtt. Hiszen nem kétséges, hogy a politikus fiatal korában a posztfasiszta mozgalomhoz tartozott.
A miniszterelnök egyébiránt előszeretettel fordul bírósághoz, amikor úgy érzi, hogy megsértették vagy megrágalmazták és már sokszor nyert is, bár nem mindig. De pl. 5 ezer eurós kártérítést kapott, amiért egy újságíró az apró termetén poénkodott. Ezer euróval lett gazdagabb, miután egy másik tollforgató rohadéknak minősítette, amiért Meloni támogatta, hogy a hatóságok ne tanúsítsanak semmiféle engedékenységet a menekülteket szállító hajókkal szemben.
Erre mondta azt Salman Rushdie, hogy jó volna, ha a kormányfő felnőne és nem volna annyira gyerekes. A legtekintélyesebb pletykaoldal főszerkesztője pedig úgy véli, hogy a politikus nem fogad el semmiféle bírálatot, és nem hajlandó párbeszédre, mert az álláspontja az, hogy megválasztották, ezért most valaki vagy vele van, vagy ellene.
Az egyik civiljogi szervezet vezetője megjegyzi, hogy Olaszországban a rágalmazás büntetőjogi kategória és így a törvény által üldözendő. De még ha nyer is a sajtó az adott perben, a költségek hatalmasak és az eszköz tökéletesen alkalmas a megfélemlítésre.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Roncspártderbi
Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >
Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot
A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >
Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat
A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >
Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában
A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >
A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?
Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >
A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg
A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >
A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét
Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >
Raszputyin Romániában
Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >
Amikor a diktatúrák összeomlanak
Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >
Maradjon inkább Orbán Viktor?
Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >
Oroszország gyengébb, mint ahogy gondolnánk
Fareed Zakaria úgy véli így a Washington Postban, hiszen Asszad Putyin értékes vazallusa volt, az orosz >
Fennáll a veszély, hogy Közép-Európa gazdasága megsínyli Trump politikáját
Erre figyelmeztet a Standard & Poor’s jelentése, amely a térség keleti felének szuverén adósság besorolásával foglalkozik. >