Ma Vilhelmina, Januáriusz, Dorián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A(z uniós) Kelet felemelkedése és a magyar külpolitika
A másfél évvel ezelőtti beszédben tőle szokatlan szkepticizmussal Orbán Viktor kevés mozgásteret látott elképzeléseinek továbbvitelére, a magyar-orosz gazdasági kapcsolatrendszer fenntartására. Úgy tűnik, a miniszterelnök azóta alaposabban átgondolta a helyzetet, és egyértelműen a régi, általa beváltnak tartott irányvonal folytatása, sőt, határozottabb érvényesítése mellett döntött. A döntés talán nem igazán elméleti hátterét politikai igazgatója, a szókimondó Orbán Balázs fejtette ki, amikor arról beszélt, hogy a szuverén magyar külpolitika lényege, hogy mindig mást mondjunk, mint mások. Ezzel leszünk érdekesek, különlegesek. Dérer Miklós:
Kezdjük egy kicsit távolabbról.
Az alábbi, szokásosnál hosszabb idézet Orbán Viktor töprengése a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) gazdasági évnyitó eseményén 2023 március 9-én, amelyen miniszterelnök megosztotta a saját bevallása szerint sem igazán kiforrott gondolatait a hallgatósággal:
„Jól látható: átszerkesztés zajlik. Ez mit jelent? Ez azt jelenti, hogy egy olyan típusú közép-európai központ emelkedik fel, amit korábban nem láttunk a térképen. Mert nyilvánvaló, hogy a 40 milliós Lengyelország és a nem tudjuk, mennyi marad Ukrajnából – 20 milliós vagy 30 milliós –, egy gazdasági térséget fog alkotni katonai értelemben, biztonsági értelemben és gazdasági értelemben is. Az a lengyelekkel együtt jelent 60-70 millió embert. Az a kettő együtt több, mint Franciaország meg Olaszország, külön-külön persze, a Németország utáni második legnagyobb terület. És ha az az amerikai kísérlet, hogy az európai gazdaságot még a kínai gazdaságról is levágják, hogy a kínaiakkal való gazdaság sűrűségét, kapcsolati sűrűségét lecsökkentsék, akkor az Németország számára olyan gazdasági megpróbáltatást jelent, hogy ennek az új közép-európai, észak-közép-európai térségnek az egyébként hatalmas gazdasági potenciálja – ideadva még az újjáépítésből fakadó pénzügyi lehetőségeket – meg fogja közelíteni Németországét. Az csak a magyar fülnek hangzik viccnek, amit tegnapelőtt hallhattak a nyilvánosságban, amikor azt mondták az angolok, hogy tíz év múlva Lengyelország el fogja hagyni, meg fogja előzni Angliát. Ezt az angol pénzügyminiszter mondta, ha jól emlékszem, vagy talán a jegybankelnök. Ez csak a mi fülünkben abszurd. A valóságban, ha nézik a számokat, akkor ezt láthatják. És ez párosul egy biztonságpolitikai koncepcióval: az EU-ból kilépett Nagy-Britannia, a NATO-ba most fölvett skandinávok, a balti államok, Lengyelország, Ukrajna és még Románia – hogy a mi problémánkról is beszéljek egy félmondat erejéig –: ez egy új sáv. Ez egy új biztonságpolitikai zóna, és ennek gazdasági következményei lesznek. Ha megfigyelik, akkor az Egyesült Államok katonai erejét most már nem Németországba telepítik, mert biztonságilag nem Németország a kulcsország, hanem Lengyelországba telepítik – az ukrán háború miatt. Átszerkesztés zajlik, több dimenzióban, összehangoltan, Európa hatalmi átszerkesztése zajlik. Most nem azért jöttem, hogy erről beszéljek, ezt csak teljesen véletlenszerűen mondom most itt el.
Nem is gondoltam még úgy át, hogy a nyilvánosság számára fogyasztható legyen, úgyhogy ezt felejtsék is el, legyenek kedvesek, ott, hátul. Ezt csak azért mondtam el, mert az a megjegyzés és természetes emberi igény, hogy egyébként a háború után az orosz–európai kapcsolatok épüljenek vissza, amire utalt a kamara elnöke, ugyan érthető igény, de messze van a realitásoktól. Ezért a magyar külpolitikának meg a magyar gazdaságpolitikának majd nagyon sokat kell gondolkodnia azon, hogy milyen típusú kapcsolatrendszert tud egyáltalán létrehozni és fönntartani Oroszországgal a következő tíz-tizenöt évben. Nyilvánvalóan a mi érdekünk számos okból, alapvetően persze energetikai okokból az, hogy a kapcsolatrendszerből minél többet mentsünk át. De hogy ez sikerül-e, meddig sikerül – erre ma senki nem tud választ adni…” (Kiemelések tőlem – DM)
XXX
Oroszország 2022 február 22-én bekövetkezett kiprovokálatlan Ukrajna elleni agressziója és az ezt követő manifeszt területrabló, a nemzetközi jogot és a hidegháború után kialakult és előzőleg Moszkva által is elfogadott európai viszonyokat megkérdőjelező hódító politikája váratlanul, ám tulajdonképpen érthető módon alaposan átrendezte az Európán, az Európai Unión belüli geopolitikai viszonyokat. Az Unió legkeletibb, az orosz fenyegetésnek leginkább kitett tagállamai – a skandináv és a balti térség országai, valamint Lengyelország, Románia, kiegészülve a közép-európai és pillanatnyilag kvázi szétesőben lévő Visegrádi Együttműködés szintén magát érintettnek tekintő Csehországával erős kezdeményező-befolyásoló szerepet kezdtek játszani az agresszió megállításának alapvetően európai önvédelmi folyamatában. A közös nevező Oroszország elrettentése és feltartóztatása, az európai védelmi együttműködés felélesztése és felfuttatása, valamint a védelemhez jelenleg nélkülözhetetlen transzatlanti kapcsolat fenntartása, és ha lehet, megerősítése volt. Mindez kiegészült Ukrajna önvédelmének határozott és egyértelmű támogatásával.
A lehetőség adott volt és az Unió magukat súlyos veszélyben érző keleti országai éltek is vele. Ugyanis a hagyományos európai vezető tandem, a német-francia éppen a válsághelyzetben nem működött. Belpolitikai zavarok, súlyos népszerűségvesztés sújtotta mind az egyébként önállóvezető szerepe törekvő francia, mind a gyengeségével és határozatlanságával tündöklő német vezetést. Macron elnöknek a jelenlegi helyzetben európai stratégiai bezárkózást – és ezáltal védelmi gyengeséget - eredményező teljeskörű stratégiai autonómiára törekvése, párosulva Scholz kancellárnak az európai vezető szereptől való már-már beteges húzódozásával vezetői vákuumot eredményezett. És ezt a vákuumot igyekszik kitölteni – az önvédelem kényszeréből is – a magát fenyegetve érző, felemelkedő és magára találó „Kelet”. A lehetséges új európai geopolitikai központ.
A kiemelt lengyel szerep a csoporton belül szinte magától értetődő. Dinamikusan fejlődő gazdaság jellemzi, négy százalékon felüli védelmi költségvetés, maghatározó stratégiai helyzet, kiegészülve a miniszterelnök, Donald Tusk európai tekintélyével és vonzódásával (a most távozó Tanácsot megelőző grémium elnöke volt), és a külügyminiszter Radek Sikorski erős transzatlanti kapcsolatrendszerével (felesége egyébként a neves amerikai újságíró, Ann Applebaum). Ám a vezetés nem egydimenziós. Fontos szerepe lehet a későbbiekben a csoport érdekeinek érvényesítésében Kaja Kallas volt észt miniszterelnöknek, az Unió valószínű új vezető diplomatájának, aki a balti és északi szempontokat hozhatja magával. Sőt, ezeket ez érdekeket erősítheti a lett európai biztos-jelölt, Valdis Dombrovkis is, aki szintén befolyásos személyiség Brüsszelben. Másokkal együtt mindez pedig a csoport súlyának erősödését jelentheti a brüsszeli döntéshozatalban, egyúttal a transzatlanti viszony hangsúlyozásának erősödését is, hiszen mind az északiak, mind pedig különösen a baltiak az európai-amerikai kapcsolatok erősítésének harcos hívei.
Ami Közép-Európa egyre inkább egykori uniós zászlóshajóját, a Visegrádi Együttműködést illeti, a lengyelek még az előző konzervatív jobboldali Kaczynski-Morawiecki kormányzat idején elvesztették érdeklődésüket iránta. Úgy ítélték meg – és erre az új jobboldali-liberális Tusk-kormány csak ráerősített -, hogy az európai fősodortól eltérő magyar külpolitikai álláspontok az uniós és oroszpolitikában, valamint a magyar miniszterelnök érdekeikkel ellentétes törekvései a közép-európai politikában a csoport uniós érdekérvényesítési lehetőségeit végtelenül beszűkítik.
Az előzőekben említett európai nagyhatalmi bénultságok, a vezetői vákuum a veszélyekkel és fenyegetésekkel súlyosbított időkben egy fontos európai csoportosulás, a német-francia-lengyel Weimari Háromszög belső viszonyaiban is súlyponteltolódáshoz vezethet a lengyelek javára. Persze, sem itt, sem az európai színtéren nem szabad leírni Németországot és Franciaországot. A jelenlegi helyzet inkább időleges zavarnak tekinthető. A két országot semmilyen európai döntésben nem lehet megkerülni, sőt, a Beneluxot sem, Olaszországról nem is beszélve. Jelenleg arról van szó, hogy az aktuális helyzetben, az orosz- ukrán háború, az Ukrajna melletti európai elköteleződés és a fenyegető orosz törekvések ismeretében a keletiek szava és érdekei ezekben a kérdésekben - ami most együttesen a főkérdés – megkerülhetetlenek. Ez viszont azt is jelentheti, hogy hosszabb távon az európai regionális érdekek kiegyenlítődhetnek, és a nagyobb hatalmak az Unióban elfogadhatják a történelmi pillanat és a mindenkori aktuális helyzet okozta időleges geopolitikai eltolódásoknak az egyes belső európai regionális érdekek határozottabb érvényesítésében megjelenő következményeit. Jelenleg éppen ez is zajlik: az Európai Unió Ukrajnával és Oroszországgal határos tagállamai a német-francia-brit-olasz-Benelux európai hatalmi viszonyokba és játszmákba új szempontokat és megoldási javaslatokat hoznak.
XXX
És itt visszakanyarodhatunk az idő előre haladtával egyre inkább külpolitikussá váló, és a külpolitikában is a jövő nagy strukturális átalakulási iránt érdeklődő magyar miniszterelnök felvetéseihez-félelmeihez. Ugyanis a változást-változásokat ő egyértelműen negatívnak tekinti eddigi politikai vonala és távolabbi elképzelései szempontjából. Egyúttal az átalakulást nem szervesnek, belülről, az abban érintett és résztvevő országok szempontjainak és érdekeinek érvényesülése oldaláról fogja fel, hanem kívülről történő „átszerkesztésnek” tekinti: „Átszerkesztés zajlik, több dimenzióban, összehangoltan, Európa hatalmi átszerkesztése zajlik…”. Ez az „átszerkesztés” alapvetően egy „amerikai kísérlet”, és azt célozza, hogy „Európát leválasszák a kínai gazdasági kapcsolatokról”, ami a magyar ún. konnektivitási és gazdasági semlegességi politikával egyszerűen nem fér össze. De érinti az európai-orosz gazdasági kapcsolatokat is, amelyek ennek következtében nem maradhatnak olyanok, amelyeket a miniszterelnök magyar szempontból kívánatosnak tartana. („Messze van a realitásoktól” ezeknek a kapcsolatoknak a megelőző szintre történő visszaépítése.) „A mi érdekünk…hogy a kapcsolatrendszerből minél többet mentsünk át. De hogy ez sikerül-e, meddig sikerül – erre ma senki nem tud választ adni…”
Orbán Viktor korán és világosan felismerte a közép-európai geopolitikai változásoknak a politikai törekvéseit fenyegető jellegét. Ezeket a változásokat azonban egyrészt külső erők politikai-gazdasági érdekérvényesítésének tekinti, vagyis nem szervesen a régió érdekeiből fakadóknak, másrészt gazdasági alapúaknak tartja, nem pedig regionális biztonságpolitikai megfontolások eredményének, a további orosz agresszív fenyegetések elhárítására kialakult védelmi tömbnek. (Az más kérdés, hogy ez a tömörülés egy békeidőszak Ukrajnájával kiegészülve jelentős gazdasági potenciált is jelenthet.) A másfél évvel ezelőtti beszédben tőle szokatlan szkepticizmussal Orbán Viktor kevés mozgásteret látott elképzeléseinek továbbvitelére, a magyar-orosz gazdasági kapcsolatrendszer fenntartására.
Úgy tűnik, a miniszterelnök azóta alaposabban átgondolta a helyzetet, és egyértelműen a régi, általa beváltnak tartott irányvonal folytatása, sőt, határozottabb érvényesítése mellett döntött. A döntés talán nem igazán elméleti hátterét politikai igazgatója, a szókimondó Orbán Balázs fejtette ki, amikor arról beszélt, hogy a szuverén magyar külpolitika lényege, hogy mindig mást mondjunk, mint mások. Ezzel leszünk érdekesek, különlegesek.
Következő cikk: Kamala Harrisnek el kell kápráztatnia a közönséget a ma esti tévévitában
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Khm… éppen ő?”
Ez volt az állatvédők első reakciója, amikor meghallották, hogy Várhelyi Olivér lesz a terület új gazdája a >
Amnesztia és furkósbot
Gumibotból és az embercsempészeknek adott kegyelemből áll a magyar kormány menedékpolitikája – foglal össze a helyzetet >
Magyarország még az unióhoz tartozik?
A magyar soros elnökség december 31-i befejeződése után elő kell venni az uniós szerződések 7. cikkelye >
Mindenképpen távol kell tartani Oroszországot és Kínát a Balkántól
James Stavridis szerint a Balkán egyre inkább a nagyhatalmi versengés középpontjába kerül, ám a Nyugat magához >
Az újabb Trump elleni merénylet gyanúsítottja egy volt Trump-szavazó
Trump ellen két hónap alatt már a második merényletet kísérlik meg, de nem biztos, hogy ez >
Schengen lassú halála
Lassan haldoklik a Schengeni Egyezmény, pedig az akkori luxemburgi külügyminiszter már a 2015-ös migránsválság során felhívta >
Idegen lények közöttünk
Türelem. Magyar eddig is a saját feje után ment, a közel negyven százalék pedig őt igazolja. >
Az ukránok attól félnek: hónapokon belül eldől a háború
Fareed Zakaria azt tapasztalta Kijevben az idei Jaltai Európai Stratégiai Konferencia vendégeként, hogy az ukránok attól >
Barátok: Trump és Orbán Viktor Donald
Orbán Viktor bizonyosan nem a demokrácia élharcosa és a legtöbb amerikai még csak nem is halott >
Trump kiengedte a szorításból Harrist
A Wall Street Journal vezércikke úgy összegzi a két elnökjelölt tévéösszecsapásának lényegét, hogy Trump kiengedte a >
Vissza a sorompókhoz
Németország bukásra ítéli a schengeni térséget, mert visszatér a határsorompókhoz, azaz a menedékpolitika sok-sok kudarca után >
A semmittevés busás jutalma
A Fidesz „nem hagyja az útszélén” a kipróbált pártkatonákat. Delinek valószínűleg nem akaródzott visszatérni szülőfalujába, Péterrévére, >