Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Miért gyűlölik a fasiszták az egyetemeket
Orbán Viktor fényképével illusztrálja a Guardian a Yale Egyetem egyik filozófia professzorának cikkét, amely arról szól: miért gyűlölik a fasiszták az egyetemeket. Jason Stanley emlékeztet arra, hogy a magyar politikus a gender ideológia elleni demagóg jelszóval kampányt indított a CEU ellen. A vége az lett, hogy az intézmény kénytelen volt elhagyni az országot. A helyzet nagyon hasonló az Egyesült Államokban is, ahol feltörekvő autokraták, illetve olyan államok, ahol a republikánusok adják a kormányzót, valamint a törvényhozási többséget is, célba vették az egyetemeket, mivel el kívánják fojtani az elégedetlenkedő hangokat. Ilyen Flordiában DeSantis, valamint még inkább Tennessee. Utóbbi állam parlamentje határozatban tisztelgett a budapesti Danube Intézet előtt, amire az egyik képviselő megkérdezte, miként lehet méltatni a magyar autokrata agytrösztjét? Amikor több elitegyetemen tiltakozások robbantak ki a gázai népirtás ellen, a megmozdulásokat Hamász-barátnak minősítették és keményen bírálták ezeket az intézményeket. Nem kizárt, hogy a cél az: bebizonyítsák a hallgatóknak, hogy megbánhatják, ha ugrálnak. A Republikánus Párt jó ideje pontosan tisztában van azzal, mekkora demokratikus potenciál rejlik az egyetemista mozgalmakban. Mivel az ellenzék egyre közelebb araszol a tekintélyelvűséghez, akárcsak a hasonló jobboldali erők a világban, próbálja szétverni az egyet nem értést, és ehhez az első célpontot a felsőoktatás jelenti. Csakhogy Bangladesh példája mutatja, hogy fellázadhatnak a tanulók, akik a végén elűzték az ország nagy hatalmú vezetőjét. Szóval a stratégia visszaüthet. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
MSNBC
A korábbi amerikai elnök nem csinál különösebb titkot abból, mennyire csodálja Orbán Viktort, noha az autoriter uralmat valósított meg Magyarországon. Vagy éppen ez a nagyrabecsülés oka Trump részéről. Mindenesetre rábólint a magyar „erős ember” vezetési stílusára. A vonzódás ugyanakkor segít tetten érni, hogy a republikánus jelölt milyen ellenszenvvel viseltetik a demokráciával szemben.
Most éppen a Fox TV-n magasztalta a politikust, akinek rendszerét egyes amerikai konzervatívok mintának tekintik. Trump hazabeszélt persze, mivel azt fejtegette, hogy időnként szükség van egy erős emberre és ő erővel meg tudna oldani egy sor nemzetközi viszályt. Ám hogy miként, azt nem árulta el.
Hogy a politikus felkarolta Orbánt és annak autokrata megközelítését, sokat elárul arról, milyen mértékben radikalizálódott az ellenzéki párt. De a mostani kijelentése egyben arra utal: fogalma sincs a politológiáról, a politikatörténetről és a politikai filozófiáról, talán még azt sem tudja, mi fán terem az erős ember. Meg egyébként is, ki akarná, hogy egy gyenge ember vezessen egy országot?
Ruth Ben-Ghiat, a New Yorki Egyetemről ezzel szemben úgy határozza meg az erős ember kategóriáját, hogy oda olyan tekintélyelvű politikusokat kell sorolni, akik teljes hűséget követelnek. Saját igényeiknek megfelelően alakítják a demokráciát és a macsóságra alapozva lépnek kapcsolatba saját népükkel.
Trump egyébként 2016-ban még Szaddam Husszeint, Putyin és Kim Dzsong Unt emelte pajzsra, de úgy tűnik, most megint előveszi ezt a taktikát. Csak ezúttal Orbánnak tapsol, mivel az szabja meg a dolgokat. Ezzel az amerikai politikus elárulja, hogy ő is hasonló úton kíván járni. Bölcsen tennék a szavazópolgárok, ha odafigyelnének.
Reason
Trump továbbra is odavan Orbán Viktorért. Most éppen a Fox Newsnak azt mondta, hogy időnként kellenek az erős emberek, márpedig a magyar vezető az. A fejleményről beszámoló libertárius magazin a tekintélyelvűség-felcímet adta az összefoglalónak. Szerinte hogy az előző elnök igyekszik pozitív értelmezést adni az erős ember fogalmának, összhangban áll saját, riasztóan autoriter ösztöneivel.
Maga a fogalom olyasvalakit takar, aki fenyegetésre, erőre, illetve erőszakra építve kormányoz, kézben tartja országát, noha módszerei időnként erkölcsileg elfogadhatatlanok. Azt már régóta tudni lehet, hogy Trump rajong ezekért a tulajdonságokért.
A Freedom House-nak viszont megvan a véleménye a magyar politikai rendszerről. A volt elnök ugyanakkor nem azt mondja, hogy Orbánt, sok amerikai jobboldali bálványát igazságtalanul marasztalják el, csak azért, mert erős ember. Amellett érvel, hogy hiba ab ovo leszólni az erős embereket, mert nélkülük alkalmanként nem lehet meglenni.
Rá egyébként is az a jellemző, hogy tekintélyelvű. Csodálja a kínai, orosz és más autokratákat. Nem tartja tiszteletben a választási eredményeket, illetve a kormányzat alkotmányos korlátait. Összekeveri a haladó erőket és a kommunistákat, bár ezt Orbán is gyakran megteszi.
Bloomberg
A soros uniós elnökség körüli vita miatt a magyar jegybank törölte a hónap közepére kitűzött magas szintű konferenciát, amelyen előbb az osztrák, a német, a horvát és a szlovén központi bank kormnyzójának tiszteletére adtak volna fogadást, majd utána következett volna a tanácskozás, amelynek munkájába videó kapcsolaton keresztül bekapcsolódott volna Lagarde, az EKB főnöke is.
Csakhogy akkora a felháborodás, amiért Orbán két hónapja elment Putyinhoz, hogy egy csomó miniszter, illetve jegybanki vezető közölte: nem lesz ott az Ecofin-ülésen. Az MNB szóvivője azonban nem közölte a lemondás okát. Az értekezletet valószínűleg január közepén, már a magyar elnökség után tartják meg.
Economist
Nem lehet csak úgy lezárni az Ukrajnán áthaladó gázvezetéket, mert főként Ausztriának, Magyarországnak és Szlovákiának még rendkívül nagy szüksége van az orosz gázra. A tranzitszerződés az év végén lejár és sem Kijev, sem az EU nem kívánja megújítani. Csak éppen ezzel súlyos helyzetbe kerülne a három említett kormány.
A magyarok a gázszükségletük csaknem felét szerzik be orosz forrásból, a szlovákoknál az arány 89 %, az osztrákoknál pedig januárban 97 %- volt. Igaz, a Magyarországnak szánt mennyiség egy része a Török Áramlaton keresztül érkezik, de a zöme így is Ukrajnán keresztül jut célba. Ez pedig nem túl előnyös helyzet – mondja egy uniós diplomata.
Ráadásul a három kormány hosszú távú szerződést kötött Moszkvával, a felmondás horribilis összegbe kerülne. De beleszól a dologba a politika is: A Kreml-barát magyar vezetés tavaly felvetette, hogy még több orosz földgázt vesz. Egy brüsszeli illetékes úgy véli: ha a három állam többet tett volna, hogy leváljon az orosz energiahordozóról, akkor most nem tartanánk itt.
Reuters
Ha kell, sztrájkba lépnek a szlovák művészeti élet képviselői, mert úgy látják, hogy a kormány próbálja őket megfélemlíteni. Több száz színház, galéria és más kulturális intézmény alkalmlazottai írták alá azt a petíciót, hogy leállnak, ha a szakminiszter nem fogja vissza magát. A szélsőséges, oroszbarát Simkovicová már menesztette a Nemzeti Színház, illetve a Nemzeti Galéria igazgatóját, és átalakítja a közmédiát is, mert úgy ítélte meg, hogy az túl liberális. Ezen felül azt ígéri, hogy leállítja az LMBT-oktatás finanszírozását.
A tiltakozás a Nyílt Kultúra mozgalomtól indult ki, amely 340 szervezetet és 1900 szakembert tömörít az alkotó szektorban. Úgy véli, hogy a hatalom fenyegeti mindazokat, akik nem állnak be a hivatalos ideológia mögé. Fico támogatja a miniszter asszonyt, noha az most éppen olyan törvényt terjesztett elő, amelynek értelmében a civil szervezeteknek közölniük kellene, ha külföldről kapnak támogatást. A hasonló szabályozást Magyarország kénytelen volt eltörölni az EU nyomására.
Simkovicová pártja egyébként be akarja tiltani a „nem hagyományos nemi irányultság propagálását”, valamint azt, hogy szivárványszínű zászlókat tegyenek ki a középületekre
New York Times
A szélsőjobb a német egységet és a nyugatot fenyegeti – figyelmeztet Serge Schemann, a szerkesztő bizottság tagja. A populizmus és a szélsőség vonzereje nem kizárólag Németországban növekszik a lakosságnak abban a körében, amely összezavarodott és fenyegetve érzi magát az összetett, bizonytalan világ miatt. Járványos a korábbi szovjet csatlós államokban, de ismerős a bejáratottabb demokráciákban is.
A szűkebb térségből hirtelenjében Magyarország és Lengyelország jut az ember eszébe, tehát hogy ott nagy az elégedetlenség, mert az emberek másodrangú polgároknak érzik magukat a nyugati közösségben. Életmódjukat veszélyeztetik a távoli EU által rájuk kényszerített normák, valamint az idegen bevándorlók.
Ez a jelenség aratott győzelmet Türingiában és Szászországban, ami néhány problémát és sok kérdést vet fel. Az jó, hogy német földön a külpolitika a szövetségi kormány hatáskörébe tartozik, ennélfogva nem valószínű, hogy csökkenne az Ukrajnának nyújtott segítség. De az írás már ott van a falon.
Az AfD gyors felemelkedése Kelet-Németországban egyúttal történelmi aggályokat kelt: visszatér a nácizmus?
Washington Post
Nehéz út áll Európa előtt a migráció miatt – írja Párizsból Lee Hockstader, a lap fő európai elemzője. Úgy látja, hogy történelmi távlatban egy szempillantás alatt alakultak ki a multikulti társadalmak ám egyre jobban kirajzolódnak a következményei. Merthogy a hirtelen lett sokszínűség a liberális demokráciát, a szociális stabilitást és a gazdasági növekedést veszélyezteti.
A bibi ott van, hogy pl. a németeknél a bevándorlás korlátozása visszavetné az AfD népszerűségét, csak éppen betenne az amúgy is gyengélkedő gazdaságnak. A munkaerő összlétszáma minden évben 1 %-kal, vagyis jó 400 ezer fővel csökken. Nagy szükség lenne a külföldi utánpótlásra, ám ez annyira kényes kérdés, hogy a háború óta először éppen most nyert helyi választáson egy szélsőjobbos párt.
De a többi érintett országban, a dánoknál, franciáknál, hollandoknál stb. sem formálódott még ki, hogy mit jelent a nemzeti identitás egy sokszínű közegben. Az egész földrészen jönnek fel, vagy már hatalomra is kerültek a migránsellenes pártok. Le Pen ugyan megvált az apja nyíltan nativista retorikájától, de azért küldi az idegenellenes jelzéseket.
Másutt is mindennapos a migránsellenes fanatizmus. Az látszik, hogy sok nemzet képtelen tisztába jönni saját magával. Így amikor Afrikából és máshonnan egyre nagyobb tömegek kerekednek fel észak felé, igencsak bizonytalanok a jelenség hosszú távú kihatásai.
Washington Post
A vezércikk szerint az utolsó pillanatban vagyunk, hogy még meg lehessen menteni a demokráciát Grúziában. Ennek érdekében az USA-nak be kell vetnie magát. A hatalom ugyanis arra készül, hogy felszámolja az ellenzéket, márpedig szabad politikai verseny nélkül nincs demokrácia.
A tekintélyelvű, oroszbarát Grúz Álom Párt jelezte, hogy ha ő nyer az október 26-án esedékes választáson, akkor lehúzhatják a rolót az ellenzéki erők, noha a lakosság nagy része demokratikus jövőt akar, továbbá szoros kapcsolatokat Európával.
A közelmúltban életbe lépett „külföldi ügynök”-törvény más, elnyomó rezsimek hasonló szabályozására hajaz. Arra szolgál, hogy civil szervezeteket bélyegezzen meg és elapassza anyagi forrásaikat. Ivanisvili, a milliárdos, az ország erős embere többször is azt állította, hogy az ellenzék az éket jelenti egy sötét, világméretű összeesküvés számára, amelynek a célja, hogy átvegye az ország ellenőrzését. Ez nagyjából ugyanaz, mint Putyin paranoid kirohanásai, miszerint a Nyugat gerjeszti a színes forradalmakat.
Az Egyesült Államoknak fel kell szólítania a szabad és tisztességes választásokra, a voksok becsületes összeszámlálására és az eredmény tiszteletben tartására. Bidennek és a Kongresszusnak meg kell üzennie, hogy nem tűrnek el pártállamot Grúziában. Ha Washington félvállról veszi a dolgot, újabb demokrácia érhet véget a posztszovjet világ egyik politikailag ígéretes szegletében.
Die Welt
A moszkvai tudósító úgy értékeli, hogy a nagyarányú ukrán kormányátalakítás mögött Jermak, az elnöki hivatal nagy hatalmú vezetője áll, mert egyre nagyobb befolyásra igyekszik szert tenni. Pedig soha nem választották meg, mégis párhuzamos irányítást épített ki. Olyannyira, hogy a formális kabinet csupán végrehajtó szerepkörre kényszerül.
Pavel Loksin szerint most azért menesztenek egy sor minisztert, mivel az elnök és csapata egyre népszerűtlenebb. Választásokat a háború miatt nem lehet tartani, így az új arcokkal próbálják bizonyítani: vannak változások.
Az új külügyminiszter Jermak helyettese volt, ami arra utal, hogy Zelenszkij saját, szűk körét kívánja helyzetbe hozni, noha az már eddig is hatalmi központnak számított. Aki nincs jóban a hivatal főnökével, az sokáig már nem rúg a labdába. Sőt, úgy néz ki, hogy maga az elnök sem tudna meglenni a szürke eminenciás nélkül, hiszen az gyakorlatilag a helyettese.
Ott volt pl. a Trumppal lezajlott találkozón, megszervezte a fogolycserét Putyinnal. De persze magyarázat, hogy a szükséghelyzetben gyorsan kell döntéseket hozni, nem lehet megvárni, amíg minden esetben összeül a parlament. Ezzel együtt Jermak különleges helyzetet élvez. Nyugaton azonban egyre kritikusabb szemmel figyelik, amit csinál. Ám sokan nem kétlik: valójában ő mozgatja a szálakat Kijevben.
Bloomberg
A NATO egyesített erőinek volt parancsnoka a gázai tapasztalatok alapján arra hívja fel a figyelmet, hogy a jövő háborúit alighanem a föld alatt vívják majd meg. Stavridis nyugalmazott tengernagy szerint Izraelben a háború az utóbbi egy év azt bizonyítja: katonailag a súlypontot már nem a terrorcsoportok élőereje vagy rakétáinak száma jelenti, hanem a több mint 600 kilométeres alagútrendszer.
A Hamász és a mögötte álló Irán onnan szervezte meg az október 7-i rajtaütést. Azóta kiderült, hogy a szervezet kidolgozta a földalatti hadviselés stratégiáját. Ily módon viszont a világban a hagyományos hírszerzésnek jobban kell összpontosítania a hasonló alagutakra, a többi közt Észak-Koreában.
Fel kell készíteni a csapatokat arra, hogy a földfelszín alatt harcoljanak. Új technológiai eszközökre van szükség, ideértve, hogy az űrből vagy drónok segítségével fel lehessen mérni ezeket az útvesztőket. A rejtekutakat a földfelszínről is ki kell fürkészni, hogy kisebbek legyenek az emberáldozatok.
Az látszik, hogy itt a 21. századi hadviselés egyik kulcsterületéről van szó.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Roncspártderbi
Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >
Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot
A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >
Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat
A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >
Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában
A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >
A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?
Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >
A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg
A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >
A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét
Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >
Raszputyin Romániában
Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >
Amikor a diktatúrák összeomlanak
Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >
Maradjon inkább Orbán Viktor?
Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >
Oroszország gyengébb, mint ahogy gondolnánk
Fareed Zakaria úgy véli így a Washington Postban, hiszen Asszad Putyin értékes vazallusa volt, az orosz >
Fennáll a veszély, hogy Közép-Európa gazdasága megsínyli Trump politikáját
Erre figyelmeztet a Standard & Poor’s jelentése, amely a térség keleti felének szuverén adósság besorolásával foglalkozik. >