Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Németország teljesen ismeretlen vizek felé hajózik
Fontos, de nem sorsdöntő választás zajlott Türingiában és Szászországban, ám a kemény jobboldal veszélyes területre sodorja Németországot – állapítja meg az Economist kommentárja. Az AfD ugyanis annyi helyet szerzett, hogy ideológiailag erősen ingatag koalíciókat kényszerít ki más pártok részéről. Sahra Wagenknechtnek ugyanakkor jók az esélyei, hogy mindkét tartományban összeálljon a CDU-val. Ettől persze felfordul utóbbi párt vezetőinek gyomra Berlinben és az egész nyugati részen. Az eredmény jelképessége azonban felülmúlja a fejlemény tényleges fontosságát. A szavazók jó 40 %-a olyan populista erőkre adta a voksát, amelyek időnként olyanok, mintha a Kreml szócsövei lennének. De ami történt, azt aligha lehet előrejelzésnek tekinteni az egész országra nézve. Mindazonáltal az AfD meglovagolta az infláció, a bevándorlás és az Ukrajna miatt érzett elégedetlenséget, méghozzá nem csupán az egykori NDK-ban. A berlini koalíció pártjai ugyanakkor leszerepeltek és ez még inkább kiélezi a vitát közöttük. Türingiában olyan helyzet alakult ki, amely jóformán szavatolja a káoszt. Németország a jelek szerint teljesen ismeretlen vizek felé hajózik. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Politico
A Bizottság megerősítette, hogy egyelőre nem látja jogosnak Magyarország és Szlovákia felháborodását, noha Ukrajna jó két hónapja leállította a Lukoil olajának továbbítását a Barátság-vezetéken keresztül. Az egyik brüsszeli szóvivő azt közölte, hogy a magyar fél továbbra is ugyanannyi olajat kap, mint korábban, ezért az EU további tájékoztatást vár Budapesttől, illetve Pozsonytól. Enélkül nem tudja teljesíteni a kérésüket, hogy járjon közben az ügyben. Jelenleg ugyanis nem tapasztalja, hogy kevesebb mennyiség érkezne.
Bírálók, köztük uniós tagok ugyanakkor azt mondják, hogy a két kormány túlbecsüli az ukrán szankció jelentőségét. Azzal vádolják őket, hogy próbálnak hasznot húzni az olcsó orosz energiahordozóból, holott vannak alternatív lehetőségek. A jelentés megjegyzi, hogy a magyar fél még növelte is az orosz importot, azon felül új gázegyezményt kötött Moszkvával.
Reuters
Finnország megcsinálta azt, amire jelen állás szerint Magyarország nem kapható: két reaktorában levált az orosz fűtőanyagról, és helyette az amerikai Westinghouse-tól vett fűtőelemeket. Jelezte ugyanakkor, hogy a 3, illetve 6 év múlva esedékes lejáratig nem mondja fel az oroszokkal érvényben lévő szerződést.
Három másik állam: Bulgária, Csehország és Szlovákia szintén az amerikaiakkal tárgyal, az ukránok pedig már kapnak is hasadóanyagot a tengerentúlról. A finnek rögtön a háború kezdetét követően néztek új lehetőség után, mert nem akartak a továbbiakban is Moszkvától függeni.
Az átállás a múlt hónapban, a szokásos műszaki karbantartás során történt Loviisában, amely az országos áramszükséglet egy tizedét fedezi. A Westinghouse vezére egyébként azt közölte, hogy ők le tudnak gyártani mindent, amire ezen a területen az EU-nak szüksége van, de az oroszok változatlanul uralják a piacot a dúsításban, valamint a feldolgozásban.
FAZ
A konzervatív lap brüsszeli tudósítója azt hallotta: többé-kevésbé biztos, hogy elbukik az EP-meghallgatáson Várhelyi Olivér, mert széles körben elégedetlenek azzal, amit bővítési biztosként nyújtott. Thomas Gutschker emlékeztet arra, hogy tavaly simán lehülyézte az európai képviselőket, amikor az ülésteremben véletlenül bekapcsolva maradt a mikrofonja.
Azon kívül több frakció is követelte a menesztését, mert irányvonalához sokkal inkább Orbánnal egyeztetett, semmint a Bizottsággal. Úgy tudni, hogy a miniszterelnöknek a bukás esetére megvan a B terve: Győri Enikőt jelölné, aki legalább olyan közel áll hozzá, mint Várhelyi, viszont Strasbourg csak nehezen utasíthat el egy nőt.
Ez utóbbi kérdés úgy vetődött fel, hogy von der Leyen szeretett volna az eddiginél sokkal több nőt az új végrehajtó testületbe, de nagyon úgy néz ki, hogy felsült vele. Ezért általános a nézet, hogy pozíciója meggyengül. Még akkor is, ha azok, akik elnyerik a megbízatást a gyengébb nem képviselőjeként, a jóvoltából fontos posztokhoz jutnak. Ám ezzel együtt az a vélemény, hogy az államok igyekeznek rövidebb pórázra venni a német politikust.
Politico
Mujtaba Rahman úgy ítéli meg, hogy Meloni nem mutatta ki a foga fehérjét, egyelőre tartja magát az EU-párti irányvonalhoz. Az Eurázsia Csoport európai igazgatója szerint az olasz miniszterelnök nem tülekedik, hogy betársulhasson az euroszkeptikus szélsőjobbhoz, ám még nem világos, hogy nem alakoskodásról van-e szó a részéről és nem lép-e elő idővel teljes populista valójában.
Jelenleg azonban úgy néz ki, hogy kitart a „harmadikutas” demagógia mellett, és politikai céljai érdekében együttműködik az Unióval. Taktikai okokból tartózkodott, amikor von der Leyen újraválasztásáról kellett dönteni. Ennél sokkal lényegesebb és árulkodóbb, hogy nem szállt be a szélsőjobb újrakozmetikázott frakciójába, az agyafúrt Orbánnal az élén.
Magatartásában nagyon is rendszer mutatkozik: szüksége van a jó kapcsolatokra Brüsszellel, mivel Rómát hamarosan előveszik az államháztartás túlzott deficitje miatt. Emellett nagyon kell neki a járvány utáni gazdasági újrakezdéshez nélkülözhetetlen közösségi alap. Fontos számára a támogatás a migráció ügyében is.
Európában sokan aggódnak, hogy a politikus köpönyeget vált, ha Trump nyer novemberben, ám a szélsőjobb már nem igazán vonzó számára. Nincs kedve alárendelni magát Orbánnak és Le Pennek. De azért ezt a lehetőséget is nyitva tartja.
Le Monde
A spanyol kormány ugyan nem árulta el pontosan, hogy miért nem engedte meg a Talgo vasúti járműgyártó felvásárlását a Fideszhez közel álló magyar konzorcium számára, de bizonyosan szerepet játszott benne Orbán orosz-barátsága, illetve az, hogy az ország kaput jelent Kína számára Európa felé.
Ugyanakkor azt kell hinni, hogy Madrid jobban tart uniós kollégájától, mint az Egyesült Államoktól. A tekintélyes spanyol cég többségi tulajdonosa ugyanis a Trilantic-csoport, amelyet a Lehman Brothers egykori bankárai alapítottak.
Vagyis – mutat rá az elemzés – azt látni, hogy a nemzetközi kereskedelem nagyon hasonlít az olimpiai játékokra: mindenki ünnepli, hogy összejönnek a népek és földrészek, csakhogy az esemény felszítja a nacionalista lázat. Azaz egy sor társadalmi, gazdasági, illetve politikai gát nehezíti a zökkenőmentes áruforgalmat az államok között.
Vagyis dicsérjük a szabadkereskedelmet, de közben nem veszítjük szem elől a nemzeti érdekeket, bármi is legyen annak az ára a gazdaságban. És ez az irányzat csak erősödik.
Die Welt
Az elemzés némiképp értetlen, hogy miért kellet ilyen mértékben befuttatni a két keleti tartományban az AfD-t, illetve Wagenknecht tömörülését, amikor lett volna alternatíva: a CDU. Mert az rendben van – mutat rá Thomas Schmid, korábbi főszerkesztő és kiadó, hogy a szavazópolgároknak elegük van a berlini koalícióból, de ezen az áron?
Kár persze az eredményt szépítgetni, mert vasárnap bedőlt a német pártrendszer. A két nyertes Türingiában simán kormányt tud alakítani, ha képes megegyezni, amiért nagyrészt a központi hatalom a felelős. Mindenkit elriaszt ugyanis az állandó belső vitákkal. A hármas szövetség elutasítása megszilárdult, függetlenül az eseményektől. A vasárnapi kimenetelt még a solingeni hármas gyilkosság sem befolyásolta.
A többi párt most azt hangsúlyozza, hogy meg kell védeni a demokráciát. Ez jól hangzik, ám félrevezet. A demokrácia ugyanis önmagában nem érték. Magyarország és Törökország illusztrálja, hogy teljesen demokratikus módon rá lehet állni az illiberális pályára. Kelet-Németországban ugyanakkor egészen sajátos demokrácia felfogás terjed.
Sokan azt szeretnék, ha a népakarat egy az egyben érvényesülne. Azaz demokrácia csak akkor létezik, ha az teljesül, amit a választó mond. Így viszont lehetetlenné válna minden kompromisszum, a kormánypártok csupán végrehajtóként működnének, a másként gondolkodók veszélybe kerülnének.
Viszont Scholz és partnerei képtelenek kijavítani hibáikat, ám ezzel két nemzetiszocialista párt alá adják a lovat.
FAZ
Berthold Kohler, az újság kiadója azon a nézeten van, hogy Scholz nem fog önként távozni a szászországi és türingiai fiaskó után, mert ő nem Biden. Közben pártja az sürgeti, hogy a kancellár az eddiginél jobban képviselje a szociáldemokrata irányvonalat. Más lehetősége persze nincs is az SDP-nek, hiszen hogy hová jutott, az kiderül abból: már annak is örül, hogy nem zúgott ki a két tartományi törvényhozásból.
Pánik azonban már csak azért sem tört ki, mert a legnagyobb kormánypárt számára a legfontosabb megmérettetés nem egészen három hét múlva Brandenburgban következik. Ha ott is felsül, akkor viszont szembe kell néznie azzal, hogy a kormányfő nem húzóerő. A vita azonban nem kívánatos ez ügyben, mert csak még jobban tönkretenné a párt tekintélyét és nem vezetne sehová sem.
És különben is ki lenne az utód, aki több esélyt kínálna? Ha a kancellárt félreállítanák, akkor a liberálisok vennék a kalapjukat, az meg a koalíció végét jelentené. Úgyhogy inkább mindhárom tömörülés beássa magát saját elképzelései mellett. Azaz garantált a további civakodás. A jelszó: meneküljön, aki tud. De ez már csak így szokott lenni, amikor süllyed a hajó.
Wall Street Journal
A vezércikk szerint Izrael és Irán számára egyaránt stratégiai dilemmát jelent, hogy mi legyen a Hamásszal. Ha Teherán kitart a terrorszervezet mellett, annak meg fogja fizetni az árát. Ugyanakkor az amerikai kormányzat arra igyekszik rávenni Netanjahut, hogy egyezzen meg Gázában, nehogy a válság átterjedjen az egész térségre.
Ezzel szemben az Iszlám Köztársaság és a Hezbollah célja az, hogy a zsidó kormány mondjon le egy sor követeléséről, erre azonban az nem hajlandó. Ugyanakkor a múlt héten egy sor elővágással megelőzte a Hezbollah készülő támadásait. Megsemmisítette annak több ezer rakétáját, ily módon elejét vette az eszkalációnak. Ez lehet a 3. opció a viszályban.
Annál is inkább, mert a múlt héten megölte az Iszlám Dzsihad vezérét, továbbá a Hamász dzsenini főnökét. Izrael úgy véli, az ajatollák óvatos duhajok, mert látják, hogy készenlétben állnak az amerikai egységek, lelövik az iráni rakétákat, de még többet is tehetnek. Azon kívül az izraeli hadsereg és titkosszolgálat bizonyította, hogy bárhol le tud csapni iráni területen.
Minél kevésbé bízhat a gázai milícia Teherán védelmében és minél inkább látja az egyetértést az USA és Izrael között, valószínűleg annál inkább hajlik a tűzszünetre.
The Times
Netanjahu gyáva, mert nem merte megmondani a lakosságnak, hogy nem lehet egyszerre legyőzni a Hamászt, illetve kiszabadítani a túszokat, a két cél ugyanis mindenképpen üti egymást – hangsúlyozza a szemleíró, Melanie Phillips. Jellemzőnek nevezi, hogy legutóbb a terroristák megölték hat foglyukat, mielőtt a saját bőrüket mentették volna.
Az újabb gyilkosságok miatt sokan azzal vádolják a miniszterelnököt, hogy aláírta a szerencsétlenek halálos ítéletét, amikor nem ment bele a fegyvernyugvásba. De hogyan is tehette volna, amikor az a Hamász győzelmét, a zsidó állam részéről viszont a megadást jelentené?
Nem fogadhat el olyan egyezséget, amely lehetővé tenné, hogy a milícia megerősödjön és újra és újra rárontson Izraelre, egészen addig, amíg az össze nem omlik. Az pedig csak még jobban felvillanyozná a Hezbolláht és Iránt. A Hamász főnöke számára ugyanakkor a túszok arra kellenek, hogy zsarolja és kapituláció felé terelje Netanjahut.
Most arra kell felkészülni, hogy a szélsőségesek további túszokkal végeznek, mert fokozni kívánják a nyomást. De mindannyiukat meggyilkolják, ha szorul a hurok a terrorszervezet körül, vagy annak már nem lesz szüksége a 11 hónapja raboskodó emberekre.
De a miniszterelnöknek közölnie kellett volna, hogy nem tudja megmenteni őket, mert nem áldozhatja fel a hazát értük. Ehhez nagy erkölcsi bátorság kellett volna a részéről, de ő csak politikai és stratégia lángelme, egyébként nincs benne tartás. De az országnak nincs más választása: harcolnia kell a győzelemért, ám addig még rengeteg elviselhetetlen szenvedés jön.
Wall Street Journal
Ukrajna hatalmas kockázatot vállalt a kurszki hadművelettel – megsértette az egyik legfontosabb tabut, hogy ti. nem támadunk rá atomhatalomra, ha nincs nukleáris fegyverünk – fejti ki Walter Russel Mead, a new yorki Bard College tanára. Ráadásul az elfoglalt terület sem földrajzilag, sem katonai szempontból nem jelentős, mégis sokat számít.
Egy csomó tudós és politikus most sutba vághatja az elméletét, mivel Kijev új stratégiába vágott bele: úgy látja, hogy az ország gyengébb félként küzd a fennmaradásáért, illetve hogy nem kapja meg a Nyugattól a győzelemhez szükséges harceszközöket.
A Biden-kormányzat túlságosan is beijed az orosz fenyegetőzések miatt, az EU szokás szerint megosztott és hatástalan. A szövetségesek még mindig abban a hitben ringatják magukat, hogy Putyin hajlandó tárgyalni a békéről és így az ukránok beléphetnek majd a NATO-ba, illetve az Unióba.
Kijevnek vissza kell utasítania ezt a defetista hozzáállást – gondolja az ukrán hadsereg főparancsnoka és alighanem igaza is van. Ha belebonyolódik a vég nélküli állóháborúba, miközben a partnerek tépelődnek, az a végső vereség biztos receptje.
Zelenszkij abban bízik, hogy a kurszki offenzívával csökkenteni tudja a nyugati félelmeket, illetve rákényszeríti a Kremlt az egységek átcsoportosítására. Hogy ez sikerül-e, az attól függ, képes-e újabb támadásokat indítani a határon keresztül.
Biden nincs abban a helyzetben, hogy befolyásolni tudja az eseményeket. A következő elnöknek új politikát kell kidolgoznia egy mind veszedelmes háborúban, amelyet a Fehér Ház mostani gazdája előbb képtelen volt elhárítani, majd megfelelő irányba terelni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Roncspártderbi
Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >
Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot
A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >
Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat
A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >
Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában
A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >
A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?
Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >
A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg
A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >
A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét
Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >
Raszputyin Romániában
Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >
Amikor a diktatúrák összeomlanak
Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >
Maradjon inkább Orbán Viktor?
Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >
Oroszország gyengébb, mint ahogy gondolnánk
Fareed Zakaria úgy véli így a Washington Postban, hiszen Asszad Putyin értékes vazallusa volt, az orosz >
Fennáll a veszély, hogy Közép-Európa gazdasága megsínyli Trump politikáját
Erre figyelmeztet a Standard & Poor’s jelentése, amely a térség keleti felének szuverén adósság besorolásával foglalkozik. >