Ma Áron, Ferenc névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Esély
Ennek a Mladić-ügynek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Eddig. Sokáig tartott. Most, hogy szerdán őrizetbe vették a „Balkán legkeresettebb szökevényét”, mintha misem történt volna. Az élet megy tovább. Csak Újvidék központjában húzódtak a hűvösbe másnap az egyébként nyáriegyenruhás dologtalan rendőrök, pajzsukat és sisakjukat a falnak támasztva. Szokatlan látványt nyújtottak. Meglehetősen sokan voltak. Csendélet sisakkal. Az előző esti szélsőjobb hőzöngés emlékeztetőjéül.
Meg hogy el ne bízzuk magunkat mi, akik a szerbiai társadalom letisztulására számítunk már több mint 10 éve. Az annyit emlegetett katarzisra. A bujdosó Mladićtyal, a tábornoki zsinóros vállpántossal, tekintélyt parancsolóval, ellentmondást nem tűrővel nem ment ez a tisztulás. Ezzel a baseball-sapkással talán könnyebb lesz. Ez már nem tiszteletet, csak szánalmat kelt. Félelmet semmi esetre sem. De nem kell elfelejteni, hogy ez ugyanaz az ember, aki nem csak a múlttal való szembenézést késleltette, hanem az Európai Unióhoz való csatlakozást is akadályozta. És hogy a térség országai és népei közötti megbékélést is gátolta. Ha nem is szította, de éltette a bizalmatlanságot. Most már csak az a kérdés, hogy más-e ez a Szerbia, mint a tíz évvel ezelőtti? Más-e a politikai klíma, mások-e a politikusok, pártjaik, mások-e az ország vezetői? A tábornok letartóztatása óta – a radikális kivételével – parlamenti párt hivatalosan nem tiltakozott az akció ellen. Lehet, hogy fogcsikorgatva, de azok a politikusok is hallgatnak vagy mellébeszélnek, akik néhány évvel ezelőtt a belgrádi Đindić sugárút utcanév táblára a Ratko Mladić sugárút feliratút ragasztották. Ha a letartóztatást diadalmasan bejelentő Boris Tadić nem lenne politikai ellenfelük, akár meg is dicsérnék, dicsérhetnék a szerb titkosszolgálat és a rendőrség vitéz cselekedetét.
Ha már Tadićnál tartunk, a minden dolgok megmondhatója ezúttal is bizonyította, hogy a térség egyik legtehetségesebb politikusa. A letartóztatás tényének komolyságához, sőt emelkedettségéhez méltó tartással és hangnemmel, magabiztossággal, körültekintéssel, titokzatossággal, a sajtónak kijáró jóindulattal és egyben az itt kötelezően elvárt balkáni vagányság csak az itteni szemnek csipetnyire méretezett fokával tette közzé ország-világ előtt, hogy ő szavahihető, komoly, becsületes ember, politikus, elnök. Egy új Szerbia elnöke. Csoda-e, hogy állítólag irigyei vannak a térségben a kollégák között? Abban a térségben, amely szintén nem ugyanaz már, mint a tíz évvel ezelőtti. Amely felismerte a közös célokat és azt is, hogy ezeket csak közösen lehet elérni, bármennyire is frissek még a háború okozta sebek. Egy ilyen környezet nélkül nem lehetne értékesíteni azt a váltót, amelyet Mladić letartóztatásával és kiszolgáltatásával szereztünk. Mint ahogy egészen mások a belbiztonsági állapotok is. A falhoz támasztott rendőrpajzsok Újvidéken pénteken arról tanúskodtak, hogy néha bizony már a fegyelem is meglazul, miután az erőszakszervezetek viszonylag biztos politikai ellenőrzés alá kerültek. A biztonsági szolgálatok módszerei, az ottani fegyelmi állapotok ismeretlenek. A belügyminiszter azt mondta: Mladić letartóztatását a rendőrség a szolgálatokkal közösen végezte. Azt üzenve ezzel, hogy nyugodtak lehetünk, mindent ellenőriznek. És ez nem mellékes üzenet Szerbiában. Csak megerősítette ezt a jelzést azzal, hogy a letartóztatást követő napon – összhangban korábbi terveivel – Temerinben magyarországi vendégeket fogadott. Honvédelmi kollégája pedig Budapesten tárgyalt a békemissziókban szerzett tapasztalatokról a magyar miniszterrel. Több tekintetben más már ez a Szerbia, mint az, amelyet Miloševićtől vettek át vagy kaptak örökbe 2000 októberében.
Majd eldől, mennyire kész szembenézni ez az új Szerbia mindazzal, ami most Hágában következik. Mennyire hiszi majd, hogy Mladićot nem csak a várt haszon miatt kellett letartóztatni, hanem az elkövetett bűnök miatt is. Mert biztosra vehető, hogy a vádlott a bűnök egy részét Szerbiára fogja hárítani. Arra a húsz évvel ezelőttire, melynek jogutódja vagyunk. Horvátország példája arra figyelmeztet, jó lesz erre is idejekorán felkészülni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerbia katonai unióról álmodik Magyarországgal
A megfigyelők a két ország együttműködését aggodalommal szemlélik. Vučić és Orbán jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. A >
Egy szokatlan barátság
A Budapestről, illetve Tel Avivból keltezett összeállítás szokatlan barátságnak nevezi Orbán és Netanjahu viszonyát, bár mint >
Vance grönlandi vendégszereplése erkölcsi szempontból téves, stratégiailag pedig katasztrofális
Timothy Snyder a Guardianben azt gondolja, hogy Vance kurta grönlandi vendégszereplése nem csupán erkölcsi szempontból volt >
Lázadnak a szerb és török fiatalok, a Nyugat sunyi módon hallgat
Paul Lendvai szerint ugyan a tömegek más és más okból fordultak szembe Ergogannal, illetve Vučić-tyal, de >
Netanjahu Budapesten
Szinte az egész világsajtó beszámol arról, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság letartóztatási parancsa ellenére a héten >
Az már fasizmus, ami most van Amerikában
Így értékeli a Die Zeitban a Yale Egyetem filozófusa, Jason Stanley, aki éppen ezért két professzor >
A hazafiság elve és gyakorlata
Aztán jött Magyar Péter. Ő ugyan senkit nem csábít el más pártoktól, sőt épp az ellenkezőjét >
A Signalgate bagatellizálása rosszabb mint maga a botrány
Hogy a Fehér Ház próbálja bagatellizálni a Signalgate-et, az rosszabb, mint az alapbotrány maga, hogy ti. >
Miért hirdeti Orbán a szerb nacionalizmust?
A magyar miniszterelnök igyekszik országát közép- és dél-európai regionális hatalomnak beállítani. Emellett az etno-nacionalista nézetek sem >
12 pontban az orosz–ukrán háborúról
„Még egy ilyen győzelem, és végképp elveszünk” – mondta állítólag az épeiroszi Pürrhosz király több mint >
Trump a végén sírni fog, de nem csak ő
Chris Patten azt jósolja, hogy Trump politikája nagy szenvedést hoz az egész világra, megtépázza Amerika tekintélyét. >
A Trump-kormányzat részéről az ostobaság jelenti a legnagyobb veszedelmet
A hutik elleni támadásról napvilágot látott részletek teljes hozzá nem értésről és nagyképűségről tanúskodnak, és ez >