Ma Dávid, Hunor, Libériusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Orbán Európa szemétdombján
Vagy negyedszázada Kis János filozófus egy baráti beszélgetésben – célozva az akkori kormányfő aktuális botrányaira – megjegyezte: Orbán a történelem szemétdombján fogja végezni. Mire én azt mondtam: Igen, de addigra Magyarországból is szemétdombot csinál. – Vajon ez már a célegyenes? Fóti Tamás (Élet és Irodalom):
Szomorú, de találó megjegyzéssel jellemezte Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az Európai Parlamentben (EP) tartott minapi kortesbeszédében a magyar kormányfő moszkvai békemisszióját: az nem más, mint appeasement-politika, Vlagyimir Putyin orosz államfőnek tett gesztus. A párhuzam nyilvánvaló: a második világháborúhoz vezető müncheni egyezmény a brit miniszterelnök, Neville Chamberlain Hitlerrel szembeni lekenyerező politikájának volt a „gyümölcse”.
Mivel érdemelte ki Orbán a brutális összehasonlítást, amelyhez fogható sértéssel eddig még egyetlen EU-s vezetőt sem illettek? Orbán a kezdetektől szabotálta az Oroszországgal szembeni szankciókat, igyekezett enyhíteni őket, a legárulkodóbba Kirill pátriárka levétele a listáról. (Árulkodó, hiszen ebben a vétóban nehezen lehetett nemzeti, magyar érdeket azonosítani, csakis a személyes érdekeltség játszott szerepet.) De hivatkozhatunk a magyar külügyminiszter moszkvai látogatásaira, aki mintegy meghálálta sokat fölemlegetett, röviddel az ukrán háború kitörése előtt kapott, külföldieknek adható legmagasabb orosz kitüntetését.
*
Július elsejétől fél évre Magyarország tölti be az Európai Unió soros elnökségét. A magyar kormányfő szándékos időzítéssel, turbósebességgel kereste fel Kijivet, Moszkvát, Pekinget, majd némi washingtoni kitérő után Floridát – és egy pillanatra talán maga is elhitte, hogy békemissziót folytat. Az eredmény ismert: Putyinnal folytatott „tárgyalását” követően került sor egy kijivi kórház kilövésére, a kínai államfővel való találkozóján semmi olyat nem közölhetett, amit Hszi Csin-ping és Putyin közvetlenül ne tudott volna megbeszélni egymással, a washingtoni NATO-csúcson pedig belesimult az atlanti szövetségesek Ukrajna melletti kiállásába, hogy aztán azon nyomban relativizálja Donald Trump republikánus elnökjelölttel folytatott eszmecseréjén.
Az európai partnerek levegő után kapkodtak. Orbán, kihasználva az elnöki pozíciót, annak látszatát keltette, hogy nem csupán a saját szakállára tárgyal. Valójában szembefordult az EU közös politikájával, azaz Ukrajna feltétel nélküli támogatásával, az orosz agresszor elítélésével. Az Európai Unió egyértelműen Putyint teszi felelőssé az ukrajnai háborúért, semmilyen béketárgyalásra nem kerülhet sor Putyin ismert feltételei alapján, amelyek sértik Ukrajna területi integritását, szuverenitását. Orbán az elnökség bő két hete alatt bizonyította: kormánya alkalmatlan az elnökség betöltésére, hátba támadta, ha úgy tetszik, elárulta európai szövetségeseit, ráerősített az addig hazai fogyasztásra szánt mantrára, hogy aki kiáll Ukrajna szuverenitása mellett, az valójában háborúpárti.
Orbán fellépését persze nem mindenki ítéli el, támogatásra mindenekelőtt a frissen alapított EP-frakció, a Patrióták Európáért tagpártjaitól számíthat. De éppen ez áll Putyin érdekében: megosztani az EU tagállamait.
Ami nem maradhat következmények nélkül. Számos kormány azonnal jelezte, diplomáciai úton fejezi ki elégedetlenségét, azaz nem hajlandó a Magyarországon rendezett miniszteri szintű találkozókon részt venni, illetve csak alacsonyabb rangú szakértőkkel képviselteti magát. Hasonlóan az Európai Bizottsághoz, amely bejelentette: tiltakozásul Orbán különutas, nem egyeztetett látogatásai miatt a biztosok bojkottálják az informális miniszteri találkozókat. Továbbá a testület szakít megszokott gyakorlatával, és nem megy el Magyarországra, hogy áttekintse az elnökség fél évre ütemezett programját. Az EP sem kér az elnökségi prioritások szintén hagyományosnak tekinthető bemutatásából – azaz a magyar kormányfő persona non grata az EP háza táján, nem kíváncsiak arra, hogy mely területeken számítana a kormány az együtt döntési jogkörrel felruházott képviselőkre.
Az EP egy esztendeje kezdeményezte, hogy tekintettel a magyar kormány ellen zajló, a jogállamiság megsértése miatti eljárásra, vonják meg Magyarországtól a soros EU-elnökséget. Az EP-nek ebben a kérdésben nincs hatásköre, legfeljebb javaslatot tehet, a döntést a tagállamok vezetőiből álló Európai Tanácsnak kell meghoznia. A határozatot nagy többséggel megszavazta az EP – a Tanács részéről azonban visszhang nélkül maradt. Az ötlet nem csupán az EP-től származott, azt többek között a Meijers Bizottság (holland agytröszt) is felvetette, tálcán kínálva a Tanácsnak a jogi lehetőséget. Részletesen kidolgozta, milyen forgatókönyvek szerint kerülhetne sor erre a precedens nélküli aktusra, mi lehetne a jogalapja, és milyen praktikus alternatívák kínálkoznak a tagállamoknak a probléma megoldására. A Meijers Bizottság alapvetően abból indult ki, hogy ne tölthessen be elnökséget az a tagállam, amely ellen a Szerződés 7-es cikkelye alapján eljárás folyik.
Ekkor még Lengyelországgal szemben is folyt az eljárás, amely éppen Magyarországtól veszi át az elnökséget. Tehát 2023 nyarán az volt a perspektíva, hogy két olyan tagország tölti be egy éven át az elnökséget, amely komoly kétségekre adott okot a jogállamiság állapota miatt, ahol sérültek az uniós alapértékek. A varsói kormányváltást még nem lehetett előre látni, azóta Donald Tusk miniszterelnök korrekciója nyomán az Európai Bizottság megszüntette az eljárást. Az elnökséget háromszor féléves időtartamban három ország látja el, Magyarország Spanyolországgal és Belgiummal alkot trojkát. A Meijers Bizottság egyik „kreatív” forgatókönyve éppen a trojka előnyét használta volna ki, felvetve, hogy a jogalkotásban különösebben érzékeny területeket – ahol tehát nem érvényesülne a tárgyilagosság – bízzák a másik két tagországra. (A sorrenden amúgy eddig csupán egy alkalommal, a brexit miatt változtattak, a brit elnökség már nem volt aktuális, ezért az észt elnökségre fél évvel korábban került sor.) A Tanácsban még ez a mérsékeltnek vélt opció is süket fülekre talált. A tagállamok közül senki nem akarta vállalni a döntést, aminek több magyarázata is lehet: azt gondolták, hogy az elnökség hatásköre amúgy is korlátozott, nincs mód túlterjeszkedésre.
A tagországokat köti a „tisztességes bróker” íratlan szabálya, azaz a semleges közvetítés elve, amelynek során a szakpolitikákban a soros elnökség saját álláspontját, érdekét csak a tagországok egyikének véleményeként jeleníti meg, a kompromisszum kiérlelésében nem hangsúlyozza túl. Különben is, emlékeztettek arra, hogy az előző, 2011-es magyar elnökség jól teljesített (bár már akkor is gyülekeztek fenyegető felhők, gondoljunk a médiatörvényekre vagy a tervezett Alaptörvényre), de senkinek nem jutott volna eszébe, hogy Magyarországtól megvonják a csatlakozás utáni első elnökséget. Másfelől ez a fél év alkalmat ad arra, hogy közelebb hozza az EU-t a lakossághoz, megismertesse a politikai döntések természetét, hátterét – ami a tagországok közös érdeke, és ami elveszne, ha megfosztanák az országot az elnökségtől.
Ez a megfontolás immár a múlté. Valószínűsíthető, hogy ma már nagyobb érdeklődés fogadná a Meijers Bizottság javaslatait, bár, ahogy egy névtelenséget kérő uniós alkalmazott fogalmazott, ezek a több szinten érkező válaszok ugyanúgy célt érnek, sőt, mivel nem egyszeri szankcióról van szó, az elmérgesedett viszonyban állandóan napirenden vannak, sűrűn emlékeztetve a tagállamokat arra, hogy nem ajánlatos Orbán útját követni. Az ily módon csonkolt elnökség kétségtelenül hatalmas presztízsveszteség a magyar kormánynak.
Érintve érzi magát Josep Borrell, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője is, hiszen megbízatásának éppen az a lényege, hogy gondoskodjon a huszonhét tagállam egységes fellépéséről külpolitikai kérdésekben. Ő is jelezni akarja, hogy amikor önhatalmúlag próbálkozott a „békemisszióval” a magyar kormány, átlépett egy határt. Borrell különösen rossz néven vette Szijjártó vádját, hogy az EU Ukrajnában háborúpárti, és ennek következményeként bejelentette, hogy az augusztusban esedékes informális külügyminiszteri találkozót nem Magyarországon, hanem Brüsszelben tartják. Ez nem bojkott – fűzte hozzá, célozva arra, hogy több tagállam máris bojkottált budapesti miniszteri szintű értekezleteket. Ausztriában például koalíciós feszültséget keltett, hogy egy zöldpárti miniszter csatlakozik a bojkotthoz. A néppárti Karl Nehammer kancellár viszont hallani sem akar arról, hogy ne legyen jelen a novemberre tervezett informális csúcson. Orbán kétségtelenül ledöntött egy tabut, amelyről vitatkozni kell, de nem szabad egy másik tabut megtörni – nyilatkozta a kancellár.
*
Orbán közben kármentéssel próbálkozik. A tagországok vezetőinek küldött levelében kitért Trumppal folytatott tárgyalásaira, megállapítva, amennyiben a volt elnök ismét győz, „nem várná meg beiktatását, hanem azonnal békeközvetítőként állna elő. Részletes, megalapozott terve van erre.” Hogy ez mit is tartalmazna, arról hallgat a levél. Ám ha felidézzük Trump alelnökjelöltje, J. D. Vance szenátor szavait – „a legkevésbé sem érdekel, hogy mi történik Ukrajnával”, továbbá: „az amerikaiak, magamat is beleértve, nem fognak tűrni még egy végtelen háborút” –, akkor ez nem sok jóval kecsegtet. Orbán igyekszik reálpolitikusként eladni magát: ha Trump győz, azzal Ukrajna támogatásának anyagi terhei az Egyesült Államok helyett Európát sújtanák. „Az EU a transzatlanti egység nevében lemásolta a háborúpárti amerikai stratégiát, és nem követett független, szuverén politikát” – írja levelében, ezért vitát kezdeményezne arról, észszerű-e ennek a politikának a folytatása.
Az Európai Tanács elnöke, Charles Michel válaszában megismételte, hogy Orbán nem léphet föl az EU nevében a nemzetközi színtéren. Visszautasítja, hogy az unió háborúpárti lenne – Ukrajnának legitim joga, hogy védekezzen az orosz agresszióval szemben. Hozzáfűzte, lehetetlen, hogy az Ukrajnáról szóló vita Kijiv feje fölött folyjon.
Azt látjuk tehát, hogy Orbánnak nemcsak a tagországok egy részével gyűlt meg a baja, de sikerült a legfontosabb uniós intézményekkel is összerúgnia a port. A belpolitikája miatt amúgy is hiteltelenné vált Orbánnak itt nem osztottak lapot, elszigeteltségéből nem tud kitörni. Előremenekülésével megalapította a Patrióták Európáért (PfE) nevű frakciót, amely lényegében nem más, mint az eddig Identitás és Demokrácia néven működött EP-csoport. A szélsőjobboldali, populista, esetenként autoriter politikusok párttömörülése az EP harmadik legnépesebb csoportosulása lett, ám az EP gyakorlatilag cordon sanitaire – egészségügyi zár – alá vette, igyekezve korlátozni befolyását. A PfE-re mindenki gyanakodva tekint, tudják, hogy nem becsülhetik le a populisták erősödését – Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése például Franciaországban népszerűsége csúcsán áll, és az előrejelzések szerint Ausztriában a szeptemberi parlamenti választást jó eséllyel az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) nyeri. Európa még nem tért magához a COVID gazdasági következményei után, és az Oroszország, Kína jelentette politikai kihívások is kedveznek a nacionalista ideológiának. A populisták a föderális gondolat ellen hangolják választóikat. Márpedig a föderalizmus, az európai gondolat vívmányai valójában sokkal mélyebben vannak jelen a hétköznapokban, amit a szuverenitás hívei igyekeznek elhallgatni. Az egységes belső piac szabályrendszere szavatolja a tisztességes versenyt – enélkül torz lenne –, habár akadnak renitens politikusok, akik gondoskodnak arról, hogy a pálya feléjük lejtsen, és nem akarják észrevenni, hogy ezzel párhuzamosan peremre szorulnak. Mind az euró, mind a schengeni határok a föderális Európa fundamentumai, meghaladják a nemzeti kereteket. Brüsszel túlterjeszkedik, túlszabályoz – ezt azok mondják a leghangosabban, akik saját hatalmuk korlátozásától tartanak. A Patrióták Európáért a legkevésbé Európáért harcol – ha valaki megkarcolja a felületet, kiderül, hogy a patrióták csak valami ellenében képesek meghatározni magukat. Ártanak nemzeti érdekeiknek – akkor viszont miféle patrióták? A pártszövetség teli van ellentmondással, ami előbb-utóbb felszínre fog kerülni. Például, amint megindul majd a vita az EU következő hosszú távú költségvetéséről. Az úgynevezett fukarok, akik az EU-büdzsé nettó befizetői, köztük az osztrákok, hollandok, kénytelenek lesznek magyarázattal szolgálni hazafelé, hogy miért is kellene támogatniuk Orbán oligarcháit, és inkább csökkentenék a kohéziós pénzeket. Vagy – amint azt a bécsi Der Standard publicistája írja – mikor ébred rá a bevándorlásellenes FPÖ, hogy Orbán is ludas az illegálisan Ausztriába tartó migránsok ügyében?
A PfE karanténba helyezését tükrözte, hogy az EP-ben nem kaptak többséget alelnökjelöltjei, s nem vezethetnek parlamenti bizottságot sem. Ez pedig előrevetíti, hogy a többi uniós intézményben sem számíthat jelentős posztra, mint ahogy az Európai Bizottságban is legfeljebb egy-két tagjuk lehet. (A kormányok két személyt jelölnek, Von der Leyen dönti el, kit fogad el, és ő kínálja fel a tárcát is.) Orbán az egyetlen „patrióta” kormányfő; Hollandiában Wilders Szabadságpártja, Olaszországban Matteo Salvini Legája koalíció részese – és ezzel lényegében vége is a sornak. Ez a teljes elszigeteltség megakadályozza a PfE érdekérvényesítését, és ez mindaddig így is marad, amíg tagjai nem értik meg, hogy Európa túlélését csak az EU megerősítése szolgálja, ennek kell lennie a közös célnak.
*
Ursula von der Leyen idézett beszédében szintén az erős EU mellett tett hitet. „Nem fogom tétlenül szemlélni, miként rombolják le közös Európánkat. Készen állok arra, hogy az EP összes demokratikus erőivel együtt küzdjünk” – hangzott a szélsőjobbnak szóló üzenete. Elismerte, hogy az EU polgárai joggal aggódnak, mert egy olyan világgal szembesülnek, amelyben minden megkérdőjeleződik, beleértve a szabadságot, demokráciát és a biztonságot. Utóbbit nyomatékosítandó meg is állapította: „itt az ideje, hogy valódi védelmi uniót hívjunk életre” – és be is jelentette, hogy új biztosi posztot hoz létre, aki az EU védelmi politikájáért felel majd. Magának Von der Leyennek sem ismeretlen a terület: a tárca egykori német vezetőjeként nem esik nehezére, hogy körülírja, mit vár a tárca betöltőjétől. Negyvenöt perces beszédét sűrűn szakította félbe tapsvihar, ami után nem is volt meglepetés, hogy újabb öt évre megújították tisztségében az Európai Bizottság élén. Természetesen nem a patrióták szavazataival.
Vagy negyedszázada Kis János filozófus egy baráti beszélgetésben – célozva az akkori kormányfő aktuális botrányaira – megjegyezte: Orbán a történelem szemétdombján fogja végezni. Mire én azt mondtam: Igen, de addigra Magyarországból is szemétdombot csinál. – Vajon ez már a célegyenes?
Következő cikk: Nagy gond, hogy Németország nem állt Európa élére
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ukrajnának nem szép szavakra, hanem ágyúkra van szüksége
Ezt hallotta Peter Pomerantsev egy kijevi konferencián, hogy, így a barátoknak és szomszédoknak fel kell futtatniuk >
Ez van, ezt kell szeretni!
2024–25 fordulóján a helyzet tehát feltétlenül fokozódik. Az ellentmondás is nyilvánvaló. Bár az ország egy felmérés >
A populisták patrónusa
Erősen megosztotta a Die Welt konzervatív lap szerkesztőségét, hogy az újság vezetése lehozta Elon Musk véleményét, >
Gyatra a vezetés Európában
Paul Lendvai a Der Standardban úgy ítéli meg, hogy gyatra a vezetés Európában, és a nyugati >
Hogyan hódol be egy nemzet szégyenteljesen
A Frankfurter Rundschau publicistája, Bill Kristol szerint olyan, mintha kezdene orbanizálódni az amerikai politika. A magyar >
Putyin fegyverei és Isten hozzájárulása
Egy neves német történész úgy látja: radikalizálódik az orosz történelemkép, ezt támasztja alá, hogy a Kreml >
Mi történik, ha Trump félreérti a mandátumát
William Galston a Wall Street Journalban óva inti Trumpot attól, hogy túllőjön a célon, mert a >
Előre hozott választás Szlovákiában?
Jókora felháborodást váltott ki moszkvai látogatásával odahaza a szlovák kormányfő, hiszen az osztrák kancellár jó két >
A halálos őrület
A magdeburgi merénylet halálos őrület eredménye, de nem lehet a hagyományos keretekben értelmezni, mert a tettes >
A Georgescu-hadművelet
A Neue Zürcher Zeitung összeállítása időrendbe szedve levezeti, miként szervezték meg a Georgescu-hadműveletet, vagyis a bizonyítékok >
Pannon ég alatt
Lehet, hogy Európában alkonyul, de nálunk vaksötét van. A rendszer vezetői a vaksötétben ordítoznak, mert félnek >
Mi van, ha az oroszok győznek Ukrajnában?
Timothy Garton Ash rettentő nagy bajnak gondolja, ha az oroszok kerekednének felül a háborúban, miközben már >