Ma Vilhelmina, Januáriusz, Dorián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Macska a galambok között
Az Európai Unió kártékony rögeszméje: a nyugat-balkáni bővítés – Szerbia példája
Európában, s egyben Magyarországon is lényegében minden politikai szereplő egyetért abban, hogy meg kell nyitni az utat a nyugat-balkáni országok uniós csatlakozása előtt. Ez már 2003-ban így volt, amikor az EU–Balkán Csúcstalálkozó (EU-Balkans Summit) eredményeként megszületett az ún. Thessaloniki Agenda, amely kinyilvánította a térség uniós csatlakozásának szükségességét: „a Balkán jövője az Európai Unión belül van”. Az Agenda azóta is a nyugat-balkáni bővítés hivatkozási alapja. Holott (legyünk őszinték) ez a bővítés belátható időn belül nem szükségszerű, és főleg nem időszerű. Szűcs R. Gábor (Élet és Irodalom):
A dolgok állása: akarja vagy nem akarja?
„…bár számos vélemény szerint az EU-tagság esélye reményt adhat Szerbiának a demokratizálásra, valószínűbb, hogy Szerbia lakosságának jelenleg nincs szüksége demokratikus változásokra. Ha ezt tagadjuk, akkor a szerbek EU-csatlakozásának legsúlyosabb következményeként a konfliktusokat és az orosz befolyást is integráljuk az Unióba.” Röviden összefoglalva ez a helyzet. Semmi jele annak, hogy a szerb lakosság tömegei követelnék az uniós tagságot, vagy akár a demokráciát. Ha azonban a másik oldalt nézzük, a helyzet még súlyosabb.
Az Európai Uniót számos belső probléma feszíti. Az alapvető, állandónak, de legalábbis tartósnak mondható ellentétek: észak és dél, kelet és nyugat, régi és új tagállamok, az agrárium és/vagy a halászat körüli viták, az energetika kérdése, sőt, akár határvita is (Szlovénia–Horvátország), és mintha „Nagy-Magyarország” illúziójával is volna valami... Ehhez adódott az Ukrajna elleni orosz agresszió, amelynek már a megítélésében is van különbség (hiszen Magyarország „kilóg a sorból”, Szlovákia magatartása még nem látható tisztán, ezzel szemben Dánia például akár fegyveres erejének jelentős részét is kész Ukrajna rendelkezésére bocsátani).
A bővítés lehetősége Szerbiával kapcsolatban legalábbis kérdéses. Erős a gyanúm, hogy (Agatha Christie híres krimijének címe után) Szerbia „macska lenne a galambok között”. (Tekintsünk el most attól, hogy a magyar kormányt e tekintetben szóba hozzuk.)
Nem engednek Koszovóból
„A szerb érzelmi kötődés Koszovóhoz olyan mély, hogy az a[z állam- vagy] kormányfő, aki elismerné a terület függetlenségét, egy percig sem maradhatna tovább hatalmon: a népharag elsöpörné.” Ez a helyzet mindenféle tárgyalás és megállapodás ellenére sem javul, sőt, romlik.
Abszurdnak tűnik, hogy miközben Szerbia nem ismeri el az önálló Koszovót, mindketten részesei a CEFTA-nak, a Kelet-Közép Európai Szabadkereskedelmi Megállapodásnak, amely eredetileg a „visegrádi négyek” gondolata mentén született 1992-ben, de amelyből a mai uniós tagok automatikusan távoztak, és mára csak az unión kívüli nyugat-balkáni országok és Moldova a tagjai.
Ez az abszurditás jellemző a térségre, ám nem változtat azon, hogy Koszovó problémájának megoldása nélkül Szerbia nem lehet EU-tag. Se most, se később. Hasonló a helyzet a boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska, RS) nyílt és provokatív jellegű támogatásával, amelynek véget kellene vetni, ha Belgrád azt kívánja, hogy a 2014. január 21-én kezdett uniós csatlakozási tárgyalásoknak egyáltalán értelme legyen. Nem látni, hogy Szerbia ténylegesen az egységes Bosznia-Hercegovina gondolatát támogatná – épp ellenkezőleg. Ezzel (megjegyzem, Orbán Viktorral kéz a kézben) látens háborús veszélyt generál a térségben.
Egyik baj a másik után. Vagy épp egyszerre.
Várhelyi Olivér uniós bővítési biztos 2024. május 14-én tett látogatást Belgrádban, és tárgyalt többek közt Vučić elnökkel, aki a találkozó után, Várhelyire hivatkozva, azt a meglepő kijelentést tette, hogy „[az EU] külpolitikájának való megfelelés hiánya nem lesz akadálya [a csatlakozásnak]”. Ha külpolitika alatt a fenti két témát: Koszovót és az RS-t érti, már az is sántít. De van más gond is.
Az Európai Parlament 2024. február 8-án 461 szavazattal 53 ellenében, 43 távolmaradás mellett elfogadta azt a határozatot, amely szerint független bizottság által végzendő vizsgálatot kell folytatni a 2023. decemberi általános és a belgrádi önkormányzati választás ügyében. Kétségek merültek fel ugyanis az eljárás tisztaságát illetően. A megismételt helyhatósági választásokon azonban, amelyet az ellenzék egy része, főként a fővárosban, bojkottált, ismét Vučić pártja, az SNS (Srpska Napredna Stranka, Szerb Haladó Párt) nyert nagy fölénnyel.
A nemzetközi nyomásra részben megismételt választások után Vučić kijelentette: az EU iránti bizalom Szerbiában tovább gyengült. A lakosság 24 százaléka foglal állást az uniós csatlakozás mellett, 26 százaléka pedig ellene. Az ellenzők részaránya néhány hét alatt tíz százalékponttal nőtt. Az államfő az Európai Parlament döntésével egyetértőket azzal vádolta, hogy „nem szeretik a hazájukat”. (Mily ismerős szólam!)
Si vis pacem…
Szerbia (naivitás lenne azt hinni, hogy nem Moszkvával egyeztetve) szavakban elítéli az Ukrajna elleni orosz agressziót, de nem hajlandó a szankciók bevezetésére. Messze nem a szankciós politika eredményességéről van szó, hanem elvi kérdésről: Szerbia úgy érzi, hogy Moszkva az igazi barát, de azért (furcsát mondok): szegény rokon. Az ugyanis biztos, hogy az uniós alapokhoz való hozzáféréshez még csak hasonló támogatást sem tudna nyújtani Szerbiának.
Nyújt viszont katonai jellegű támogatást: harceszközöket (orosz „Repellent” drónelhárító rendszert és elektronikus zavarórendszereket). Vučić elnök a belgrádi Topčider városrész laktanyájában (amely városrész nevét egyébként az évszázadokon át ott állomásozó török ágyúsokról kapta) tartott 2024. januári látogatása során a szerb hadsereg, főként a tüzérség, a légelhárítás, a csapatszállító eszközök és az elektronikai felderítő, illetve tűzvezető rendszerek technikai korszerűsítéséről beszélt. A fegyverbeszerzés jelentős részben tehát Oroszországból történik, de figyelemre méltó a saját fejlesztés is. Ennek hagyománya van: naivitás lenne azt hinni, hogy a kragujevaci Zastava-gyárban csak személyautók készültek, a niši Elektronska Industrija pedig csupán szórakoztató elektronikát és háztartási gépeket gyártott.
A hatályos törvény szerint a szerb hadsereg hivatásosokból és tartalékosokból áll. Hónapok óta folyik azonban a vita a három vagy négy hónapos, nyolc vagy kilenc hónapra meghosszabbítható, 2011-ben eltörölt kötelező katonai szolgálat bevezetéséről. E tekintetben megoszlanak a vélemények: van, aki úgy véli, ez a hivatásos hadsereg csődjének beismerése, mások szerint pedig a mostani, feszült nyugat-balkáni helyzet következménye. Ez utóbbi újabb kétségeket támaszt: ha feszült a helyzet, időszerű-e a térség államainak uniós csatlakozása, ami önmagában, ilyen csekély lakossági hajlandóság mellett aligha lehet a béke záloga.
Szerbia (holott persze nincs vele szemben NATO-elvárás, hiszen nem tagja a szövetségnek, és nem is kíván az lenni) fegyverkezik. Vajon ki ellen? Vajon megbízható partner, vagy veszélyforrás lenne-e az Európai Unióban?
A feltételek
„2030-ig [kiemelés tőlem, SZRG] van idő, de hiányzik a politikai akarat”, írta a European Western Balkans című folyóirat vezércikke annak kapcsán, hogy a 2023. őszi bledi Stratégiai Fórumon Charles Michel, az Európai Tanács elnöke kijelentette: addig az időpontig a Nyugat-Balkán országai tagjai lehetnek az Európai Uniónak.
Ez könnyelmű kijelentés volt, hiszen emlékezhetünk arra, hogy a „big bang”, vagyis tíz ország 2004. évi felvételét megelőzően szinte a záró tárgyalásig az unió nem jelölt meg időpontot a csatlakozásra. Mi több: a 2002. december 13-i, koppenhágai zárás után, 2003 elején közölték, hogy aláírás csak 2004-ben lesz. Ha most a nyugat-balkániak a Bledben megjelölt időszakot hosszúnak tartanák, nemcsak erre kellene őket emlékeztetni, hanem arra is, hogy a mi esetünkben („luxemburgi tízek”) ha adtak is informális jelzést, az időpont szinte évről évre változott. Mondtuk is, keserű tréfaként, hogy mindig egy évre (vagy kettőre) vagyunk a csatlakozástól. Mintha Akhilleusz sose érte volna utol a teknősbékát.
Másfelől: 2022-től kezdve Szerbia csatlakozási folyamata érezhetően lelassult. Miután a 35-ből 22 fejezetet zártak le ideiglenesen (az elv az, hogy semmi nincs lezárva, amíg minden nincs lezárva, azaz minden fejezet a teljes lezárásig újranyitható), Dačić szerb külügyminiszter 2024 februárjában úgy értékelte a helyzetet, hogy országa „baráti tűz alatt áll”, mert az unió azt követeli, hogy a 35. fejezetbe vegyék be a Szerbia és Koszovó viszonyáról szóló, 2023. február 27-i brüsszeli megállapodás alapján létrejött 2023. március 18-i Ohridi megállapodást, amely egyebek közt azt tartalmazza, hogy Szerbia nem akadályozza Koszovó nemzetközi szervezetekbe történő felvételét, elismeri felségjelvényeit, Pristina elfogadja a szerb többségű önkormányzatok (opštinák) járműveinek rendszámait, az ilyen lakossági összetételű önkormányzatok élére szerb vezetőt választanak.
A megállapodást már néhány héttel később megszegték: Vučić jelezte, hogy megakadályozzák Koszovó ENSZ-tagságát. Kurti koszovói miniszterelnök szerint az önkormányzatok összetételének „nincs jelentősége”. Koszovó megszüntette az addig megtűrt szerb dinár használatát (ami főként az északi területeken élő, bankkártyával nem rendelkező, illetve azzal bánni sem tudó, idős szerbeket érintette).
Voltaképp egyszerűbb azt megmondani, hol van némi haladás: az EU általi monitoring (megfigyelés), a rendszámok, az eltűnt személyek felkutatása és az önkormányzatokról szóló szerződés tervezete tekintetében.
A nemzetközi sajtó 2023-at „annus horribilis”-nek, azaz „a borzalmak évének” nevezte a szerb–koszovói kapcsolatokban történtek miatt. Ha csak a 2023. májusi, Zvečaniban történt összetűzést nézzük, melynek során magyar katonák is súlyosan megsérültek, igazat kell adnunk a fenti megállapításnak. Márpedig, sokadszor, a probléma tartós rendezése nélkül nincs és nem is lehet szerb uniós tagság.
Tanja Miščević szerb integrációs miniszter szerint országa 2025 végéig minden uniós jogszabályt átültet a szerb jogba, 2027-ig folyamatosan vizsgálja azok működését, így 2027-ben alá lehet írni a csatlakozási megállapodást, s a ratifikációs folyamatot is figyelembe véve 2028-ban vagy 2029 elején megtörténhet a csatlakozás.
Az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban Vladimir Međak, a szerb Európa Mozgalom vezetője a külügyminiszterrel együtt adott, említett nyilatkozatában a szerb–orosz kapcsolatokról szólva kifejtette: Szerbia a nemzetközi jog elveinek betartása mellett foglal állást, és nem energetikai szankciókkal, hanem humanitárius segítségnyújtással támogatja Ukrajnát (mily ismerős!).
A koszovói problémáról pedig, amely nincs is, szó se essék.
Következő cikk: A tájékoztatás és a nézők megalázása!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Csipogó Hadművelet ellentmondásos nemzetközi fogadtatása
A Guardian szerkesztőségnek az a meglátása, hogy a csipogóba rejtett robbanószerkezet törvénytelen és elfogadhatatlan. Netanjahu azonban >
EU és Orbán ütközőpályán: büntetés Magyarországnak
Soros elnökként Orbán Viktornak hat hónapon át a semleges közvetítő szerepét kellene betöltenie az EU-ban, de >
„Khm… éppen ő?”
Ez volt az állatvédők első reakciója, amikor meghallották, hogy Várhelyi Olivér lesz a terület új gazdája a >
Amnesztia és furkósbot
Gumibotból és az embercsempészeknek adott kegyelemből áll a magyar kormány menedékpolitikája – foglal össze a helyzetet >
Magyarország még az unióhoz tartozik?
A magyar soros elnökség december 31-i befejeződése után elő kell venni az uniós szerződések 7. cikkelye >
Mindenképpen távol kell tartani Oroszországot és Kínát a Balkántól
James Stavridis szerint a Balkán egyre inkább a nagyhatalmi versengés középpontjába kerül, ám a Nyugat magához >
Az újabb Trump elleni merénylet gyanúsítottja egy volt Trump-szavazó
Trump ellen két hónap alatt már a második merényletet kísérlik meg, de nem biztos, hogy ez >
Schengen lassú halála
Lassan haldoklik a Schengeni Egyezmény, pedig az akkori luxemburgi külügyminiszter már a 2015-ös migránsválság során felhívta >
Idegen lények közöttünk
Türelem. Magyar eddig is a saját feje után ment, a közel negyven százalék pedig őt igazolja. >
Az ukránok attól félnek: hónapokon belül eldől a háború
Fareed Zakaria azt tapasztalta Kijevben az idei Jaltai Európai Stratégiai Konferencia vendégeként, hogy az ukránok attól >
Barátok: Trump és Orbán Viktor Donald
Orbán Viktor bizonyosan nem a demokrácia élharcosa és a legtöbb amerikai még csak nem is halott >
Trump kiengedte a szorításból Harrist
A Wall Street Journal vezércikke úgy összegzi a két elnökjelölt tévéösszecsapásának lényegét, hogy Trump kiengedte a >