Ma Zénó, Flórián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Kezd alakot ölteni Európában a „Fékezzük meg Orbánt”-művelet
Elképzelhető, hogy elveszik tőle a soros elnökséget, amire még sosem volt példa. Bár jogászok azt mondják, hogy ezt nem lehet megcsinálni, beavatott források szerint Washingtonban jelenleg a legfelsőbb szinten vitatják meg a NATO-csúcson résztvevő uniós országok, miként lehetne megállítani Orbánt. A többiek negatív hozzáállása persze aligha véletlen. Mind inkább ellenállás bontakozik ki ugyanis azzal szemben, ahogyan a nemzeti-tekintélyuralmi magyar kormány ellátja a soros elnöki teendőket, merthogy saját politikai céljaira aknázza ki a lehetőséget. Itt van mindjárt a moszkvai és a pekingi út, amelyet főleg a közép- és kelet-európai tagok vettek rossz néven. Sikorski lengyel külügyminiszter azon tűnődött, vajon a magyar miniszterelnök szóba hozta-e az orosz elnöknél a Kara-Murhához hasonló politikai foglyok elengedését, az uniós államokkal szembeni szabotázsakciókat, vagy az európai határ ellen intézett orosz-belarusz támadást? Ugyanakkor nem sok megfigyelőt lepne meg, ha Orbán a washingtoni NATO-tanácskozásról elugrana nagy barátjához, Trumphoz. Netanjahunál már bejelentkezett. Mindenesetre külpolitikai kérdésekben nem képviselheti az EU-t, amit csak tetéz, hogy egyetlen alkalmat sem hagy ki, amikor a közösség ellen uszíthat. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Politico
Elszabadult Orbán Viktor, de a füstölgő uniós illetékesek arra készülnek, hogy visszafogják Európa önjelölt vezérét. Amióta soros elnök lett, olyan hangokat hallat, mint egy bekábszerezett macska. A hiperaktív ugróiskola láttán úgy maradtak az EU igazi vezetői.
De hiába volt minden tiltakozás, a politikus büszkén kijelentette, hogy az Unió képviseletében kereste fel Putyint. Ám ez visszaüt, miután az orosz erők egy gyerekkórházat bombáztak az ukrán fővárosban.
A renegát külpolitikai küldetés egy brüsszeli illetékes szerint végleg betett a magyar elnökségnek. Egy másik illetékes úgy nyilatkozott, hogy sokaknak már a magyar jelszó is sok volt, hogy ti. Tegyük Újra Naggyá Európát! Az meg teljesen betette a kiskaput, hogy leült az orosz elnökkel.
De lehet, hogy az egész hercehurca magyarázatát odahaza kell keresni. A Fidesz ugyanis nem szerepelt jól az EP-választáson, berobbant a politikába Magyar Péter. Emellett a súlyos gazdasági visszaesés, valamint az üres államkassza folytán Orbán nem sokat tud kínálni a közvéleménynek, hogy növelje népszerűségét. Ezért jelenik meg „békeközvetítőként”.
Ám ez visszafelé sülhet el, mert ma a diplomáciai körút szerepel az uniós nagykövetek tanácskozásának napirendjén, ami az első jele annak, hogy az uniós illetékesek nem érik be a szóbeli elmarasztalással, hanem konkrét lépeseket tesznek a magyar elnökség ügyében.
Nem valószínű mindazonáltal, hogy most azonnal Orbán fejére ütnek, habár szakértők szerint meglenne rá a mód, hogy elvegyék a soros elnökséget. Ő maga a jelek szerint nagyon nem izgatja magát a lehetséges retorzió miatt és azon van, hogy kitöltse a teljes félévet.
Politico
Orbán azt szajkózza, amit Putyintól hallott az ukrajnai háború ügyében – erről tanúskodik az a levél, amelyet az uniós partnereknek küldött, és amelyhez hozzájutott a portál. Az üzenetben gyakorlatilag Moszkva álláspontját fejti ki, úgyhogy nyugodtan lehetne akár a Kreml szóvivője.
Azt mondja, hogy az idő nem Kijevnek dolgozik, bár ezt semmilyen harctéri elemzéssel nem támasztotta alá. Utal arra, hogy orosz becslések szerint az ukránok embervesztesége havonta eléri a 40-50 ezret, de hogy az orosz oldalon hányan halnak meg, azzal nem foglalkozik.
Továbbá közli, hogy Moszkva kész fontolóra venni bármiféle tűzszüneti indítványt, amely nem teszi lehetővé az ukrán erők leplezett újjászervezését. Ám hogy ez pontosan mit jelent, azt már nem fejti ki.
Úgyhogy egy uniós diplomata meg is jegyezte gunyorosan: ha ez megy majd a mai nagyköveti értekezleten is, akkor az szép kis vircsaft lesz. Merthogy az állásfoglalásban a világon semmi sincs abból, amit az Európai Tanács az eltelt két és fél évben próbált tenni a rendezés érdekében. Zelenszkij vissza is utasította a közvetítési kísérletet, ám ez aligha téríti el szándékától Orbánt
Le Figaro
Orbán a NATO-csúcs előtt meglátogatta a szervezet ellenségeit. Nyilvánvalóan megfeledkezett róla, hogy Magyarország saját bevallása szerint kicsiny ország. Ám úgy tűnik, kihasználta a soros elnökséget, hogy ő maga politikailag fontosabbnak látszódjon. Az európaiak, akik valószínűleg nem tudtak előre a tervről, fel vannak háborodva, de ez édes mindegy a magyar vezetőnek.
A budapesti tudósító, Kornél Albert kifejti: az igaz, hogy Orbán szoros kapcsolatban áll mindkét keleti nagyhatalommal, bár ez a viszony igencsak aszimmetrikus. Ugyanakkor az út miatt elveszítette szövetségesei bizalmát, ezért azután nem sokan méltatják a béke nagyköveteként.
Nem tudni, Trump miként vélekedik a magyar diplomácia kezdeményezéséről, de a fia örült neki. Ezek után nem lenne meglepő, ha Orbán elzarándokolna Washingtonból Mar-a-Lagóba, hogy beszámoljon küldetéséről. Közben növelni igyekszik nemzetközi mozgásterét, illetve befolyását, túl azon, amit a Putyinhoz, Hszihez és Trumphoz fűződő viszony jelent számára.
Der Standard
Orbán szívesen látott vendég volt Pekingben, miután a „békemisszióval” Kína ügyét szolgálta, de emellett az is számított, hogy az ázsiai nagyhatalomnak jelentős gazdasági érdekeltségei vannak Magyarországon. Sok kommentátor ellenben gyalázatosnak nevezi a kijevi, moszkvai és pekingi utat, mert az csak Putyinnak jó.
Rossz nyelvek szerint ugyanakkor Magyarország kaput jelent Kína számára Európa felé, a két ország remekül jól megérti egymást, habár sok nyugat-európai állam leépíti viszonyát Pekinggel. Ellenben az egyetlen más európai országban sem ruházott be annyit tavaly, mint a magyar gazdaságban.
Vagyis a magyar fél nem követi az európai szövetségeseket, akik vonulnak ki Kínából, inkább szeretne annak a legjobb barátja lenni az öreg kontinensen. Az viszont bizonytalan, hogy a ingadiplomáciával növelte-e a béke esélyeit.
Wall Street Journal
A vezércikk szerint a NATO szemszögéből nem Trump, hanem az orosz-kínai-iráni tengely jelenti a legnagyobb fenyegetést, és nagyon jó, hogy a mostani csúcson a tagállamok nagy segélycsomagot kívánnak jóváhagyni Kijev számára. Merthogy Putyin még vereségeket, hatalmas áldozatokat is elfogad, továbbá nem számít neki, hogy éveken át hadigazdálkozás folyik, mert mindenképpen uralni kívánja a szomszéd államot.
Hogy rakétacsapást mért egy gyerekkórházra, az viszont eloszlat minden maradék illúziót, hogy az orosz diktátor akár a legcsekélyebb mértékben is odafigyel a nemzetközi normákra.
Ugyanakkor a 32 tagállam közül 23 már teljesíti vállalását, hogy ti. a GDP 2 %-át költi katonai célokra, bár a kialakult helyzetben bölcsebb volna a 3 %-ot célba venni. A Hudson Intézet szerint Moszkva fölényt élvez, ha villámgyorsan helyi konfliktust akar előidézni a NATO-val szemben. A szövetségnek nagyobb erőket kell összpontosítania keletre, emellett az oroszok sokkal több tüzérségi lövedéket gyártanak.
Ráadásul Putyin nem magányos farkas. Stoltenberg főtitkár mondta ki, hogy legnagyobb segítője a háborúban: Kína. Úgyhogy a legfőbb veszély valójában az orosz-kínai-iráni hidra.
Washington Post
A populisták, illetve szélsőjobbosok által gerjesztett sebezhetőség érzete, illetve nyugtalanság árnyékolja be a NATO csúcskonferenciáját. Az pedig valóságos kísértés jó pár európai szövetséges számára, hogy Trump magához ragadhatja az USA irányítását. Hiszen többször is kinyilvánította, mennyire semmibe veszi a katonai szervezetet, illetve a kampány során nem volt hajlandó válaszolni arra: kivonja-e Amerikát a szövetségből.
A szerző, Ishaan Tharoor szerint Európában már szükségtervek készülnek arra az esetre, ha újra egy Trump-kormányzat jön. Szergej Radcsenko, a Johns Hopkins Egyetemről úgy látja,, hogy a novemberi választás többet tesz az amerikai demokrácia lejáratására, mint ahogy azt Putyin és Hszi a legszebb álmaiban reméli. Itt a végleges hanyatlás rajzolódik ki.
Guardian
Timothy Garton Ash azt írja, hogy Nagy-Britannia hirtelen a stabilitás bástyája lett, de most éppen Franciaország állt fejre. A brit eredmény világszerte megkönnyebbülést váltott ki, Macron hazárdjátéka viszont meggyengítette őt is és Európát is.
A múlt hét jó is és rossz is volt a földrész szemszögéből. Jó, mert a szigetországnak erős, stabil kormánya lett, amely szívesen újraindítaná a kapcsolatokat az EU-val. A franciák pedig elzárták a hatalomhoz vezető utat a Nemzeti Tömörülés előtt.
Ugyanakkor rossz, hogy francia földön gyenge, bizonytalan, megosztott kormányra kell felkészülni, amely feltartja az egész Uniót. Pont akkor, amikor Putyin továbbra is püföli Ukrajnát, Trumpból pedig valószínűleg elnök lesz, hacsak Biden nem áll félre.
A briteknél olyasvalaki lett a miniszterelnök, aki el van szánva, hogy mindenütt megvédi a jogállamot, erősen kiáll Ukrajna mellett és jó viszonyra törekszik Európával. Bár országa már nem tagja az EU-nak, mégis sokkal jobban megfelel az alapszerződés 2. paragrafusában felsorolt elveknek, mint az antiliberális, nacionalista Orbán, aki arról tárgyal Putyinnal, miként kényszeríthetné rá Kijevet a megadásra a „béke nevében”.
A francia parlament ugyanakkor három részre szakadt, egyre nagyobb az államadósság és a költségvetési hiány. Ellenzékben viszont Le Penék várhatóan csak gyarapítják híveik számát.
Úgy néz ki, hogy Nagy-Britanniának erős kormánya van, de gyengék a pozíciói Európában, a franciáknál pont fordított a helyzet. Ez utóbbiért Macron csak magát okolhatja. De Ash már Normandiában, a partraszállás jubileumi ünnepségén azt látta, hogy eluralkodott rajta az önhittség. Az olyasfajta ostobaság, ami a magasan képzett és intelligens emberekre jellemző.
A tragédia azonban az, hogy ő volt az európai terv, valamint Ukrajna leghatározottabb híve. Csak pár hete figyelmeztetett arra, hogy a földrész halandó, de a végén ő maga szúrta hátba, mint ahogy saját magát is.
Guardian
A vezércikk úgy foglalt állást, hogy lépni kell, mert Franciaországban sürgősen köztársasági jövőt kell építeni, miután fenyeget a szélsőjobb. Az rendben van, hogy a baloldal és a közép egyelőre megfékezte Le Pent, ám az utolsó pillanatban elhatározott összefogást semmiképpen sem lehet stratégiának tekinteni.
Az áldozatvállalás minden várakozást felülmúlóan meghozta jutalmát, miközben világszerte jön fel a jobboldali nacionalizmus, ugyanakkor egyre csökken a bizalom a politika fő áramlata iránt. Szóval van mit ünnepelni. Még akkor is, ha a választás kiírásával Macron az eddiginél sokkal több mandátumoz juttatta a Nemzeti Tömörülést.
De a milliók megállt parancsoltak annak az erőnek, amelynek idegengyűlölő gyökerei ellentétben állnak az olyan köztársasági értékekkel, mint az egyenlőség és a befogadás. Viszont a hogyan tovább cseppet sem világos. Koalíció szükségeltetne a Baloldali Front és Macron mozgalma között, ám utóbbi aligha hajlandó összeállni a Mélenchon-féle radikális baloldallal.
A bénultság csak Le Pennek segít. Viszont a baloldal programjában találni olyan elemeket, amelyek szembemennek a radikális jobboldal törekvéseivel. Így többet kell költeni az egészségügyre és az oktatásra. Mert nem lehet mindig arra számítani, hogy szélsőséges helyzetben majd segít a köztársasági front.
Washington Post
A lap európai szemleírója szerint Franciaországban megkönnyebbülés és diadalérzet fogadta a választás kimenetelét, de könnyen megeshet, hogy pirrhuszi győzelemről van szó. És akkor hamar a közép, illetve a baloldal arcára fagyhat a mosoly. Lee Hockstader szerint a nyertesek főként azért vannak oda, mivel teljesen más eredmény született, mint amit az előrejelzések jövendöltek.
Ám ettől még a Nemzeti Tömörülés üstökösként hasít, már 143 mandátumnál tart, azaz két év alatt 60 %-kal erősödött. Egyértelmű a lendülete. Három oka is van a derűlátásra: 1. soha nem volt kormányon, tehát nem lehet felelőssé tenni a bajokért és a következő három évben sem hárul rá semmiféle hivatalos felelősség. Azaz könnyen az ölébe hullhat majdan a hatalom, ha tovább emelkednek az árak, illetve romlanak a közszolgáltatások.
2. A szekerét tolja Vincent Bolloré, a milliárdos, akinek a családja birtokolja a francia sajtó jelentős részét. És azt nem csupán Le Penék, hanem a még szélsőségesebb körök szolgálatába állította. 3. A legfőbb adu maga Macron, mert belőle minden politikai irányzatnak elege van. Viszont a baloldalnak nemigen van más választása, minthogy összeálljon vele, ha kormányozni akar és nem szeretné, ha az ország megbénulna.
Azaz a zászló továbbra is Le Pennek áll 3 év múlva az elnökválasztáson.
Süddeutsche Zeitung
Egyelőre megtorpant a szélsőjobb nyomulása Európában, mivel Le Pen vereséget szenvedett otthon, ily módon most minden tekintet Melonira irányul, mármint hogy tudja-e folytatni a sikerszériát – fejti ki Marc Beise Rómából. Hogy a Nemzeti Tömörülés kikapott, az váratlanul érte az olasz miniszterelnököt.
Így most azon van, hogy visszaszerezze a befolyását Brüsszelben. A következő napok tétje, hogy segít-e újjáválasztani von der Leyent. Cserében egy fontos biztosi posztot, sőt talán egy alelnökséget igényel.
A mérsékelt választói láthatóan elismerték, hogy a külpolitikában a Nyugat megbízható partnere, vagyis hogy lehet másként is csinálni. Nem úgy, mint személyes jó barátja, Orbán, aki soros elnökként minden egyeztetés nélkül elutazott Moszkvába és Kijevbe, ám ezzel elszigetelte magát.
De Meloninak is vigyáznia kell, mert jogállami, illetve kulturális kérdésekben merev, ráadásul még nem dolgozta fel saját pártja posztfasiszta múltját, ezért hirtelen ellene fordulhatnak mérsékelt hívei.
Euractiv
A Wilfried Martens-ről elnevezett brüsszeli Európai Tanulmányok Központja érdekesnek tartja, hogy az ECR-ből egyedül a spanyol Vox állt át az Orbán fémjelezte „Hazafiakhoz”, de úgy gondolja, hogy utóbbi nem jut lényeges posztokhoz Strasbourgban, mert működésbe lép vele szemben a jól ismert tűzfal. Federico Reho szerint azonban hogy az új EP széttagoltabb, mint a régi, az növelheti bizonyos helyzetekben az új csoport mozgásterét, amikor a tapasztalt fideszes képviselők irányítják. Lorenzo Castellani, a római LUISS Egyetem tanára egyetért abban, hogy semmi sem fogja vissza a közép erőit, sem Strasbourgban, sem a Tanácsban.
Merthogy Orbánon kívül csak a Wilders-féle holland Szabadságpárt tagja a saját kormányának. Ezzel együtt a professzor úgy gondolja, hogy az új csoport, valamint a Meloni vezette ECR képes lesz nyomást gyakorolni az Európai Néppártra. Bizonyos döntéseket blokkolhatnak, és megnehezíthetik az egyeztetéseket, a migrációtól a környezetvédelemig.
Le Figaro
Hogy továbbra is megosztott Strasbourgban a szélsőjobb, az korlátozza a befolyását. Orbán Viktor egyetlen csoportba tömörítette volna a két frakciót, de nem sikerült, viszont a Hazafiak Európáért nem képez akkora erőt, hogy alapvetően meg tudná változtatni az erőviszonyokat az EP-ben.
Középtávon nem látszik, hogy ki tudná terjeszteni az együttműködést az ECR két vezető erejére, az Olaszország Fivéreire, valamint a lengyel PiS-re. Túl nagy ugyanis az ideológiai árok a két szerveződés között a külpolitikában. Meloni és Kaczynski ragaszkodik a NATO-hoz, valamint fenn kívánja tartani a jó viszonyt az USA-val.
Ezzel szemben Le Pen és Orbán Putyin barátságát keresi, ugyanakkor nem óhajt segíteni Ukrajnának. Vagyis, ahogy Thibault Muzergues, az Európai Nemzetközi Köztársasági Intézet politológusa megállapítja, marad a populista vegyes felvágott, csak új kivitelben. Azt viszont megjegyzi, hogy a francia vezető meggyengült, és ez esélyt ad a magyar kormányfőnek, hogy jobban hallathassa a hangját.
Soros elnökként máris igyekszik befolyásolni az EU diplomáciáját. Ugyanakkor a populista oldalon tapasztalható mozgás lendületet ad Meloninak is. Ennélfogva nehéz lesz figyelmen kívül hagyni, főleg, hogy Olaszországban stabil a kormány, nem úgy, mint a franciáknál.
Der Standard
Paul Lendvai a liberális demokrácia reménysugarának nevezi az új brit miniszterelnököt, merthogy a munkáspárti kormány megalakulása a stabilitás jele, miközben a francia politikában kaotikus állapotok vannak és az egész földrészen nyomulnak a populista jobboldali-nacionalisták. Épp ezért nem lehet eléggé kihangsúlyozni a nagy-britanniai fordulat jelentőségét.
A miniszterelnöknek sikerült nem egészen 5 év alatt drámai hatalomváltást elérnie. Bár „ejtőernyős”, csak 50 éves korában szállt be a politikába, de hogy ekkorát nyert, az jó hír a liberális demokrácia támogatóinak.
Washington Post
Az egyik legjobb amerikai biztonságpolitikai szakértő úgy ítéli meg, hogy a brit és francia választásoknak vannak tanulságai az USA demokráciája számára. Max Boot ezt azzal együtt mondja, hogy Franciaországon úrrá lehet a politikai bénultság, ám ez szerinte még mindig jobb, mint a Le Pen-féle szélsőjobbos alternatíva. Ám az látszik, hogy
1. együtt kell működnie a középbalnak és a középjobbnak a szélsőségesek feltartóztatására. Hogy Trump már ennyire közel jár a sikerhez, az nem csupán a Demokrata Párt bűne, miután az elnököt jelölte újra, aki pedig alkalmatlan a tisztségre, hanem felelősség terheli a mérsékelt republikánusokat is, mert nem tettek meg minden a Fehér Ház előző lakójának megállítására.
2. A populizmussal szemben sokat számít, a politikai közép, valamint a hozzáértés vonzereje. A britek azt bizonyították, hogy a demagógok számára végzetes lehet, ha hagyják őket kormányozni.
3. Igen sokat számít, hogy a tömegeknek sok helyütt elegük van a fennálló hatalomból, hiszen a gazdaság még stagnál, növekszik a jövedelmi egyenlőtlenség, jelentős a migráció és az infláció. Az elégedetlenséget felerősíti a közösségi média és manipulálni tudják a demagógok.
4. Igen fontos, hogy a választás után a vesztes elismerje: kikapott. Ezt a briteknél Sunak megtette, a franciáknál viszont Bardella nem volt rá hajlandó.
Trump megbukik a demokratikus vizsgán, ezért ha pártja fő áramlata igazán fontosnak tartaná a demokráciát, levenné a tábláról. De mivel erre nem lehet számítani, nagy a szélsőjobbos hatalomátvétel veszélye, amit Franciaországnak sikerült elkerülnie.
New York Times
Paul Krugman jóformán könyörög Bidennek, hogy igazán nagyszerű elnök, de az országgal most akkor tenné a legjobbat, ha kiszállna a választási küzdelemből. A Nobel-díjas közgazdász nevetségesnek tartja, hogy mennyire nem ismerik el a politikus elmúlt 4 évben szerzett érdemeit, miközben a legkisebb szóbotlásait is nagyítóval elemzik, viszont Trump hazugságáradatának már korántsem szentelnek ekkora figyelmet.
De az elnöknek át kellene adnia a helyét – alighanem Kamala Harrisnek. Viszont mintha az Egyesült Államok nem észlelné, immár hová jutott a kihívó. Amikor pl. arról beszél, hogy győzelme esetén beindítja a 2. amerikai forradalmat, és az vértelen marad, ha ebbe a baloldal belemegy. Ám lehet, hogy ha nyer, az lesz az utolsó igazi választás. Vagyis a tét a demokrácia megvédése. De talán sikerül okulni a francia tanulságokból.
Viszont ha Biden ragaszkodik az induláshoz, akkor nagy valószínűséggel veszít ő is és a demokrácia is. Pedig jó ember, aki szereti az országát. De pont ezért reméli Krugman, hogy azt csinálja, ami egyedül helyes: félreáll.
Spiegel
Putyin Peking túsza lett – az orosz gazdaság csak azért virágzik, mert Kína fizeti a számlát. Mindenesetre a Valutaalap az idénre 3,2 %-os növekedést jósol Oroszországnak, azaz nemigen hatnak a szankciók. Ezzel együtt mind inkább jelentkeznek
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pannon ég alatt
Lehet, hogy Európában alkonyul, de nálunk vaksötét van. A rendszer vezetői a vaksötétben ordítoznak, mert félnek >
Mi van, ha az oroszok győznek Ukrajnában?
Timothy Garton Ash rettentő nagy bajnak gondolja, ha az oroszok kerekednének felül a háborúban, miközben már >
Roncspártderbi
Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >
Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot
A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >
Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat
A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >
Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában
A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >
A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?
Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >
A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg
A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >
A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét
Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >
Raszputyin Romániában
Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >
Amikor a diktatúrák összeomlanak
Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >
Maradjon inkább Orbán Viktor?
Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >