Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Hatalmas zakó volt számára a tévévita, ám az kérdéses, hogy pártja le tudja-e cserélni valakire. Sok millióan szégyenkeztek az USA-ban,, mert a hivatalban lévő politikus, illetve Trump kihívása mélypontot jelentett a tengerentúli demokrácia történetében. Két olyan jelölt mutatkozott be, akit nem lenne szabad megválasztani. Az egyik egy javíthatatlan demagóg, a másik súlyosan retardált a kora miatt. Teljes formánkívülisége a legrosszabb félelmeket igazolta be. A 90 perc alapján teljesen egyértelmű: ennek az embernek semmi keresnivalója a Fehér Házban. Trumpon viszont azt lehetett látni, hogy továbbra is veszélyt jelent a jogállam számára. A választás eredményét csak akkor fogadja el, ha ő nyer. Megint csak bizonyította, hogy autokrata. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:

New York Times

 

A vezércikk megerősíti, amit Biden szemleíró barátja egy nappal korábban már kimondott a lapban: Amerika érdekében az elnöknek le kell mondania a további versenyről. A politikus joggal állítja, hogy november 5-én az USA demokráciájának a jövője dől el. Trump viszont ismét csak bizonyította, mekkora veszélyt jelent a jogállamra nézve, egyszerűen méltatlan a köz bizalmára.

A hívei nyíltan bevallották, hogy felhatalmazást kívánnak neki adni legrémesebb ígéretei és fenyegetései beváltására. Biden viszont már nem az az ember, mint aki 4 éve volt.   Egy nagy közszolga árnyéka volt csupán két napja. Nehezen tudott reagálni a kihívó provokációira, hazugságaira, a kudarcaira és rettenetes terveire. Még az is gondot okozott neki, nem egyszer, hogy kikeveredjen a saját mondatából.

Ezért akkor tenne nagy szolgálatot az országnak, ha bejelenti, hogy kiszáll. Nagy szerencsejátékba kezdett, de pártja részéről nincs ok, hogy kockáztassa az Egyesült Államok stabilitását és biztonságát. Vagyis hogy a polgároknak választaniuk kelljen a két, erős hiányosságokat mutató jelölt közül. Ha megy, azzal kínálja a legnagyobb esélyt a nemzet lelkének megmaradására.

Az igazság az, hogy Biden elbukta a saját maga által választott vizsgát. Azonban még van idő találni valakit helyette. Tragédia ugyanakkor, hogy a republikánusok nem végeznek saját maguknál mélyebb lélekelemzést, hiszen Trumpról csak azt lehetett megállapítani a vita alapján, hogy kilőtte magát a versenyből. Hantázott, szakadatlanul és visszatérően. Nem volt hajlandó közölni, hogy elfogadja a vereséget.

 

Washington Post

 

A demokratáknak végig kell gondolniuk, hogy mitévők legyenek az új helyzetben, mert ha Biden lelép a színről, még az sem szavatolja pártja győzelmét az urnáknál – figyelmeztet a szerkesztőségi vélemény. A legtanácsosabb az volna, már ha az elnök kiválik a versenyből, hogy a vezetés felkér többeket az indulásra és egy sor nyilvános vitát szervez a számukra. A döntést az augusztusi pártgyűlés küldöttei mondanák ki, nem az előválasztások részvevői. Ám a folyamat átlátható volna.

Ehhez persze sok hazafiság és önfeláldozás kellene, de az túl gyakran hiánycikk a politikában. Viszont ha Biden átadja a stafétabotot, akkor korunk Cincinnatusa lehetne, tiszteletre méltó politikus, aki kivezette az országot a járványból, helyreállította január 6. után a normális állapotokat, felsorakoztatta a Nyugatot Ukrajna mögött és fontos klímavédelmi, illetve iparfejlesztési törvényeket indított el.

Viszont ha makacskodik, az ország a 2. Trump-időszak következményeivel nézne szembe. Ez esetben ugyanakkor négy hónapja volna, hogy eloszlassa a félelmeket a szellemi és fizikai állapota ügyében. A pánik nem jó tanácsadó. A politikust nem lehet semmire sem kényszeríteni, ha nem akarja. De nem is kell. Viszont megteheti, amit nagyon sok amerikai csinál a hétvégén: elgondolkodik azon, hogy alkalmas-e a tisztségére.

 

FT

 

Még nem késő, hogy Biden vegye a kalapját, mert a demokraták ugyan tudják, milyen kockázatokkal jár, ha valakit a helyére állítanak, de a drámai tévévita után már látszanak az előnyök – fejti ki a lap elemzője, Edward Luce. Azért is szorgalmazza ezt a kiutat, mert a demokraták választási gyűléséig még van két hónap, és látszik, hogy az elnököt végképp utolérte az öregség. Csak az a kérdés, rá lehet-e venni, hogy menjen isten hírével?

Kizárólag ő dönthet, és akik ismerik, azt mondják, hogy befolyásolni csakis a családja képes. Makacs ember és idáig meg volt róla győződve, hogy meg tudja verni Trumpot. Most viszont úgy látszik, hogy nagy pofonnak néz elébe. A Demokrata Párt szemszögéből a rizikó kettős: 1. Bidennek esze ágában sincs feladni 2. hajlandó még időben félreállni, ám a párton belül polgárháború robban ki.

Bidennel az élen minden demokrata azt hangoztatja, hogy november 5-én a demokrácia a tét, és hogy az eredmény létkérdés Amerika szemszögéből. A kérdés ily módon mindössze az, hajlandóak-e ennek megfelelően cselekedni. Bidennek pedig arra kell válaszolnia, hogy kitől fél Trump jobban: tőle vagy egy fiatalabb vetélytárstól. A párt egyre több tagja számára evidens a felelet.

 

Economist

 

Amit Biden a tévékamerák előtt csinált, az megkérdőjelezi az egész jelöltségét. Egyetlen feladata volt, hogy bizonyítsa: tévednek a bírálói, de ez teljes mértékben sikertelennek bizonyult. Nem derült ki, hogy szellemileg alkalmas a tisztségre, pedig meg kellett volna fordítania a közvélemény kutatások állását. Ily módon talán a legeslegrosszabb jelölt emberemlékezet óta.

Trump a szokott formáját hozta, hazudozott, bosszúálló volt, mégis összeszedettebbnek érhetőbb látszott, mint a vetélytárs. Biden elvileg a demokráciát akarja megvédeni az indulásával, ám ha nem áll félre, akkor alighanem meggondolatlanul veszélybe sodorja azt.

Egy hétig készült a tanácsadóival, mégis képtelen volt leadni a begyakorlott szöveget, nem tudott támadni még olyan témák kapcsán sem, ahol pedig ő van fölényben. Ebből azonban nem következik, hogy Trump a legcsekélyebb mértékben is elárult volna bármiféle olyan tulajdonságot, ami alkalmassá tenné az elnökségre. Megállás nélkül hazudozott.

Amikor komoly témák kerültek terítékre, kitért. De legalább elevennek tűnt. Még a vita  véget sem ért, amikor a demokraták már kezdtek bepánikolni. Ha elnök bedobná a törülközőt, az földrengéssel érne fel. De egy ilyen borzasztó teljesítmény láttán a pártja érezheti úgy: nincs más választása, mint hogy megnyomja a riasztó gombot.

 

Die Welt

 

Katasztrófa volt, amit Biden az atlantai televíziós stúdióban csinált – konstatálja a főszerkesztő, Ulf Poschardt Mint rámutat, most bosszulja meg magát, hogy a sajtó gyakran bevette, amit Biden mondott, ugyanakkor fel volt háborodva Trumpon.

Hogy az elnök ennyire leszerepelt az senkinek nem jó hír, sőt az egész Nyugat számára rettenetes este volt. Az amerikai társadalom szétesik. Megrázó látni, hogy ideológiai okokból főleg a mérsékelt, balliberális elit képes volt becsukni a szemét a valóság láttán.

Most azonban Európának és elsősorban Németországnak meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy Trumpból ismét elnök lehet. Mellesleg ő is, akárcsak Biden, a Nyugat válságának a tünete. Hogy a demokratáknak John Kennedy, Clinton és Obama után egy Bidennel kellett hadba vonulniuk, az képtelenségnek tűnik. Még azoknak is, akik Reagant tartják a 2 világháború óta az USA legjobb vezetőjének.

 

Washington Post

 

Fareed Zakaria nyugtatja az amerikaiakat, hogy ne legyenek annyira borúlátóak, mert országuk egyáltalán nincs olyan rossz állapotban, ahogyan azt sokan gondolják, sőt Európából nézve irigylésre méltó helyzetben van. A tekintélyes szemleíró megerősíti, hogy az öreg földrészen nagy a félelem Trump esetleges győzelme miatt, mert annak nyomán bedőlhet az egész biztonsági szerkezet.

És tényleg. Hatalmasak a külső kihívások: Oroszország, Kína, Irán és Észak-Korea tengelyt alkot a nyugati hatalom és értékek ellen. Viszont hogy visszatér a nagyhatalmi versengés, az azzal az érdekes következménnyel jár, hogy bármennyire is bírálják a nyugati értékrendet, azt mind inkább össze kell vetni az alternatívákkal, tehát pl. azzal, amit Moszkva és Peking kínál.

Egy új közvélemény kutatás arra jutott 31 országban 24 ezer ember megkérdezésével, hogy mind többen veszik komolyan az autoriter hatalmak erejét és befolyását. Kína felemelkedése és Oroszország visszatérése kibillentette nyugalmukból a nemzetközi ügyeket. De arra is emlékeztette a világot, hogy választani kell a liberális demokrata, és a tekintélyelvű, illiberális kánon közül. Utóbbi elfojtaná a szabadságjogokat.

Ráadásul a legtöbb országban a zöm kedvezően vélekedik az USA nemzetközi befolyásáról. De az mégis jó, hogy Amerika nyíltan beszél a gondjairól és nem söpri azokat a szőnyeg alá. Arra kényszerítve a tömegeket, hogy nyilvánítsák ki az egységet, á la Észak-Korea. 

 

Washington Post

 

Ishaan Tharoor úgy véli, hogy elérkezett a macronizmus alkonya, egyik várható forgatókönyv sem kedvez a politikusnak, miközben holnap lesz a parlamenti választás első fordulója. Ami az alkotmányos garanciák jóvoltából idáig elképzelhetetlennek látszott, az most simán bekövetkezhet: a jobboldal lesz a vezető erő az országban. Alighanem ő adja a kormányfőt és megkeseríti az elnök hátralévő éveit.

Így működésképtelen káosz várható 2027-ig. Ebben ludas maga Macron, mert bedöntötte a hagyományos jobb-, illetve baloldalt, így az ellenfelei a két szélsőség köré tömörültek. Ezért azután most további megaláztatásnak néz elébe.

Franciaországban 80 éve nem fordult elő, hogy a szélsőjobb hatalomra kerül, és most először nem sikerült féken tartani a kétfordulós választási rendszer segítségével. De aligha szerez többséget, ezért a zűrzavar a legvalószínűbb, - mondja Tara Varma, a Brookings Intézet francia vendégkutatója.

Le Penék minden bizonnyal visszacsinálják az elnök legfőbb reformjait, kemények lesznek a migráció visszaszorítására, valamint kisiklatják Párizs uniós törekvéseit. Most egy évig nem lehet újból az urnákhoz hívni az embereket, és ha addig működésképtelen lesz a törvényhozás, az súlyos csapás lesz Macron számára. De ahogy a Le Monde írta: az elnök hiperaktivitása elviselhetetlenné vált és már nem védi meg semmi sem a politikust.

 

Die Presse

 

A külpolitikai rovat vezetője úgy ítéli meg, hogy a liberális közép javában veri szét magát, Washingtontól Párizsig. Christian Ultsch szerint a borzasztó tévészerepléssel Biden megnövelte Trump esélyeit, Franciaországban pedig Macron térden lőtte saját magát a választás meghirdetésével A következmények drámaiak lehetnek egész Európa részére.

Putyin ellenben hátra dőlhet, mert páholyból figyeli, hogy a nyugati demokráciák miként gyengítik meg saját magukat és indulnak meg a Moszkva felé vezető pályán. Amerikában jelenleg mindenki az elnök szellemi állapotáról és nem arról beszél, hogy mekkorákat hazudott autoriter ellenfele.

Hogy az elnök helyett valaki mást állítsanak csatasorba, ahhoz már elég késő van. No meg először is a Fehér Ház gazdájának kellene beleegyeznie, hogy távozzon. Viszont nincs kellőképpen ütőképes utód a színen. Azaz a verseny két olyan jelölt között dől el nagy valószínűséggel, aki már nem alkalmas a legmagasabb közjogi méltóságra. Az egyik egészségügyi, a másik erkölcsi okokból.

Macron alighanem teljesen félreértelmezte a helyzetet, és ezzel az összes reformját veszélybe sodorta. Franciaország kulcsország, sokkal fontosabb, mint Magyarország, vagy Ausztria. Ám most olyan erők kerülnek hatalomra, akik legszívesebben bontókalapáccsal esnének neki az EU-nak.

A jobboldali-populisták meglovagolják az elégedetlenség hullámát, üt az órájuk, ha csődöt mond és felmorzsolódik a politikai közép. Az olaszoknál már uralomra jutott egy némiképp felvizezett változat. A németeknél is nagy baj van. De még kitart a kereszténydemokrata közép. Hogy ez így marad-e, attól függ Európa jövője. A földrész minden eddiginél inkább magára lesz utalva, ha Trump fut be novemberben.

 

Der Standard

 

Az EU-ban fennmarad a politikai közép befolyása, de a nemzetállamok a politikai stabilitást veszélyeztetik, a francia választás pedig megingathatja a folyamatosságot – írja Brüsszelből Thomas Mayer.  Azon felül az elpuskázott tévévita után Amerikából még több radikalizálódás fenyeget.

Az európaiak többsége persze azt mondja, hogy nálunk nemigen lehet olyasmit elképzelni, mint a Trump-jelenség. Orbánt sokáig kínos kivételnek tekintették. Mintha a miniszterelnök sajátos üzemi baleset lenne. Dühítő, ám az évtizedeken át begyakorolt toleráns közösségi politikának nem tud igazán ártani a kicsiny Magyarország. Az e havi EP-választások a jelek szerint éppen ezt erősítették meg.

A jobboldali populizmus, illetve a szélsőjobb egyes helyeken feljött, de a közép mérsékelt erői megőrizték a jelentős többséget. De sajnos lehet, hogy hamarosan vége az eddigi szolidaritási közösségnek. A baj konkrétan a franciáktól ered. Olyan kormány alakulhat, amely megkontrázza Marcon EU-barát irányvonalát. Az pedig valóságos istencsapás volna a földrész számára.

Ráadásul a jövő héten hatalomra lép az új holland koalíció, amelyben a jobboldali-demagóg Wilders dominál. És Meloni ugyan nem változtat az Európa-párti irányon, mindent egybevéve azonban az Unió jelentős destabilizálódása felé haladnak a dolgok. 

 

Euronews

 

Meloni és Orbán egyaránt antidemokratikusnak nevezte a vezető európai tisztségek betöltésére tett javaslatot, hozzátéve, hogy az nem áll összhangban a választások kimenetelével, mivel nem tükrözi, hogy feljött a radikális jobboldal. Emellett mindkettőjüket kirekesztették az előzetes egyeztetésekből, és nem kaptak jelentős posztot sem Strasbourgban, sem Brüsszelben, az Olaszország Fivéreinek pártcsaládját is beleértve.

De végül is egyiküknek sem lesz ráhatása a jelölésekre, habár lehet, hogy von der Leyen támogatást kér az újjáválasztásához az olasz vezetőtől. Daniel Freund, valamint Damian Boeselager  a német zöldektől arra szólította fel a tanács elnökét, hogy akadályozza meg a soros magyar elnökséget, mert itt az idő véget vetni Orbán zsarolásának.

A levél, amelyhez 20 ezer aláírást gyűjtöttek, kiemeli: rendkívül káros az EU szempontjából, ha Magyarország képviseli, mert ott magas szintű a korrupció és nem tartják tiszteletben a jogállamot.  Emlékeztet továbbá arra, hogy a miniszterelnök egy diktatúrához hasonlította az Uniót.  

 

EUobserver

 

Orbán Viktor nem csupán az uniós elnökséghez választotta jelképként a bűvös kockát, hanem akkor is annak a logikáját követte, amikor kézbe kaparintotta az állami intézményeket és megszerezte az ellenőrzést a sajtó felett. Központi belső mechanizmust használt, szépen összecsiszolta hozzá a jogot, hogy odahaza megfélemlítse, elriassza és elnémítsa az ellenzéket, külföldön pedig megtévessze a bírálókat.

Így vélekedik közös cikkében Elliott Goat és Banuta Zsófia, az Unhack Democracy nevű nemzetközi civil szervezet két társelnöke. A vendégkommentár példaként említi a Szuverenitási törvényt, amelyet széles körben bíráltak a nemzetközi szervezetek, ám ettől még a hatalom alkalmazza egy sor alapvető jog, mint a szólás, a gyülekezés, az egyesülés és az információszerzés szabadságának korlátozására. Ily módon teljesen eltorzította a közbeszédet, illetve a demokráciát.

Ez azért fontos, mert az ország már rég nem felel meg a szabad és átlátható választások követelményének. Az Unhack Democracy megfigyelői maguk is tapasztalták a szavazók szervezett szállítását és a voksvásárlást. Ezt elő kell venni, amikor két nap múlva fél éven át az ország látja el az EU soros elnöki funkcióját.

Nincs varászszer a demokrácia visszaszorításának megállítására. Akárcsak a bűvös kockánál, a megoldás az, hogy összefüggésben kell nézni minden mozgó részt. Csak akkor stimmel minden oldal.

 

Guardian

 

A kommentátor, John Kampfner azt tapasztalta Pozsonyban, hogy a kormányfő elleni merénylet óta az ország teljes sebességgel halad a tekintélyuralom felé. A szélsőjobb nem fecsérli az idejét, hogy elhallgattassa a bírálókat. Az irány már jól ismert Európában. A hatalom pro forma ragaszkodik az uniós, illetve NATO-tagsághoz, de már kifarolt Ukrajna mögül és közelebb került Moszkvához.

Fico visszatérése azonnal kiélezte a feszültséget a mélyen megosztott országban. A Smer a gyilkossági kísérlet hullámain támadást indított a fékek és ellensúlyok felszámolására. Több újságíró, illetve ellenzéki politikus a biztonságát félti. Még jól emlékeznek a kettős emberölésre.

A koalíció Putyin forgatókönyvét használja. Parlamenti eszközökkel csap le a kritikus hangokra. Befolyása alá kívánja vonni a közmédiát, de már a Markíza magántévé tulajdonosa is parírozik, mivel a cégcsoport nagyban függ a közbeszerzésektől.

A hármas szövetség ugyanakkor meglepően egységes, bár elvileg heterogén.  Tagjai azonban tudják, hogy soha vissza nem térő alkalmat kaptak a liberális demokrácia lebontására, illetve hogy Szlovákiát ráállítsák a magyar útra, továbbá közelebb vigyék Oroszországhoz.   

 

Neue Zürcher Zeitung

 

Düh és felháborodás fogadta Ungváron az újság kiküldött közép-európai tudósítóját, mert sokan ki vannak akadva azon, a hadsereg miként fogdossa össze az utánpótlást. A mozgósítás akadozik. Ez azokat is érinti, akik harcoltak, illetve most is a fronton vannak. Mindenesetre már alábbhagyott az ukránok kedve, hogy az életüket kockáztassák az oroszok ellen. Hiszen nem lehet tudni, mikor ér véget a szolgálat és ez csak lohasztja a lelkesedést.

Az év első 4 hónapjában csaknem 100 ezer férfi ellen adtak ki körözést, mivel nem vonultak be. De hogy hány emberre lenne szükség, az hadititok. Viszont már előfordult, hogy a mozgó toborzó brigádok Down-kórost, illetve alkoholistákat zupáltak be.

A hadsereg viszont arra panaszkodik, hogy sok család bújócskát játszik velük, mert úgy tesznek, mintha nem tudnák, hol van a hadköteles fiúgyerek. A kávéházak ugyanakkor tele vannak fiatal, egészséges emberekkel. De hogy utóbbiak közül sokan miért ússzak meg a szolgálatot, a nyílt titok: mert vesztegetéssel megszerezték a szükséges papírokat.

A közbeszédben azonban tabunak számít a behívóparancs megtagadása. A Kárpátalja ugyanakkor olyan menedék, ahová sokan visszavonulnak, mert hallani sem akarnak a háborúról. Sokak számára, csak közbeeső állomás, hogy lefalcoljanak külföldre.

A hónap elején egy katonai busz, rajta 32 utassal, áttörte Magyarország felé a megerősített határt. Romániába az első negyedévben csaknem 2400-an érkeztek Ukrajnából illegális módon. 

 

Die Zeit

 

Németországban most az ügyészségnek kell elintéznie, hogy a magyar hatóságok visszaadjanak egy 23 éves német állampolgárt, mert a karlsruhei Alkotmánybíróság ugyan átmenetileg megtiltotta a kiadatását, de a végzés túl későn jött. A férfi ellen magyar részről az a vád, hogy tavaly februárban több más szélsőjobbossal együtt magyar és lengyel állampolgárokat vert meg Budapesten, mert szélsőjobbosnak vélték őket.

2024. június 29.

Küldje tovább ezt a cikket.