Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Nemzetközi sajtószemle
Vágyakozás Trump után
A legtöbb országban hideglelést kapnak a politikusok, ha arra gondolnak, hogy visszatérhet Trump, ezzel szemben Orbán és Vučić a volt elnök győzelméért szurkol. Mindhármukat autoriter vonások jellemzik, továbbá nem hajlandóak nyíltan elhatárolódni Putyintól. Bár nem ugyanazok a megfontolások vezérlik őket – jelenti Meret Baumann a Neue Zürcher Zeitungnak Bécsből. Washingtonban egyre bosszúsabban figyelik, amint összeszűri a levet Putyinnal, továbbá hogy sokáig akadályozta a svédek NATO-tagságát, illetve hogy biztonsági megállapodást kötött Kínával. De Kreml-barátsága miatt Európában is elszigetelte magát. Annál fontosabb számára ily módon, hogy kapcsolatot tartson fenn a hasonszőrű vezetőkkel, pl. Vučićtyal. Új nemzetközi erőviszonyokat akar és azt reméli, hogy ily módon országa előnyöket fog élvezni. Ám jár vele kockázat, mert a magyarok jóléte az uniós tagságon múlik. A biztonsága pedig NATO-n. Épp ezért Orbán ügyel arra, hogy ne vigye túlzásba a provokációkat. Ha Trump nyer, az elsősorban jelképes siker a magyar miniszterelnök számára. Konkrét előnyöket azonban nem jelentene Magyarországnak, inkább az ellenkezője az igaz. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Le Monde
A vezércikk úgy ítéli meg, hogy Hszi kiválasztotta a maga táborát Európában. A hármas látogatás mindenekelőtt arra szolgált számára, hogy megerősítse gazdasági, illetve geopolitikai törekvéseit, kihasználva a földrész megosztottságát. A küldetést el is végezte, gondolhatta hazafelé a repülőgépen.
Bemutatta, hogy mik a céljai, de anélkül, hogy engedményeket tett volna az EU vezetőinek. Az úti program összeállítása már önmagában üzenet volt. Vucsics és Orbán két nehéz tárgyalópartner Brüsszel számára. Nem is titkolják, milyen jók a kapcsolataik Moszkvával. Hogy éppen Párizs, Belgrád és Budapest lett a három állomás, az arra volt jó, hogy Peking sót hintsen a belső ellentétek okozta sebbe.
Párizsban a két fő vitapont az elektromos autók, illetve Ukrajna kérdése volt. A következő két fővárosban már jóval szívélyesebbnek bizonyult a légkör, gazdaságilag pedig gyümölcsözőbbnek.
Nem kérdés, hogy a politikus olyan szövetségeseket keresett, ahol a főnökség autokráciára hajlik, viszont hajlandó gondolkodás nélkül befogadni a kínai befektetőket. Bejött, amit a szakértők mondtak, hogy ti. Kína kész hájjal kenegetni az európai vezetőket a stratégiai autonómia kapcsán, mivel éket akar verni egyrészt közéjük, másrészt Európa és az USA közé. Egyben igyekszik megerősíteni a multipoláris világot. Utóbbinak szerinte kínai beütésűnek kell lennie.
Le Monde
Hszi az euroszkeptikus vezetők hiúságát legyezgeti Európában és igyekszik őket megerősíteni. Belgrádban és Budapesten méltatta őket gazdasági partnerként, miközben mindkettővel összeköti az EU-val szembeni bizalmatlanság. Szuperlatívuszokban beszélt a házigazdákról, azok viszonzásul vörös szőnyeget terítettek a lábai elé és kínai zászlókba borították a két fővárost.
A két helyszín Párizs után azt volt hivatott bizonyítani, hogy Pekingnek van kire támaszkodnia a földrészen. Mindkét vendéglátó kifejezetten nyugatellenes kijelentéseket szokott tenni, kapcsolatuk viharos Brüsszellel, azon felül visszaszorul náluk a demokrácia.
De a látogatás során, a várakozásokkal ellentétben semmiféle konkrét beruházást nem jelentettek be, pedig a kínai cégek igencsak nagy pénzeket helyeznek ki mind a magyar, mind a szerb gazdaságban.
Orbán és Vučić is Kína mellett foglalt állást Tajvan ügyében, Hszi legnagyobb örömére. De azért a legfontosabb kérdésben, az oroszoknak adott gazdasági segítség ügyében egy jottányit sem engedett. Így Moszkva teljes sebességgel működtetheti hadiiparát. Egyébiránt az elnök értésre adta, hogy szerint Budapest politikailag közelebb áll Pekinghez, mint Brüsszelhez.
Spiegel
A kínai államfő beutazta Európát, nehogy az EU és az USA közös álláspontot tudjon kialakítani országával szemben. A német és francia vezetés azonban megkönnyíti a dolgát – fejti ki vezércikkében Christoph Giesen, aki tudósítóként a kínai fővárosban dolgozik.
A kínai propaganda gépezet gondoskodott arról, hogy az üzenet célba érkezzen: mindhárom fővárosban előre cikket tett közzé, pont azzal az üzenettel, amelyet a vendéglátók hallani akartak. És a hízelkedő diplomácia bejött, pedig a módszer már visszaköszön. Az európai politikusok mégis folyton lépre mennek neki.
Moszkva és Peking számára a fő ellenség az Egyesült Államok, illetve a szabadelvű, liberális rend. Azon vannak, hogy eltávolítsák egymástól Washingtont és európai szövetségeseit. Ám a jelek szerint az öreg kontinensen sok kormány még mindig nem ébredt rá, amit Amerika és Kína már rég tud: jó ideje megkezdődött az új hidegháború.
Azaz visszaszorul a globalizáció, a bezárkózás következik a szabad kereskedelem helyett. Az európaiak azonban abban bíznak, hogy minden marad a régiben. Még egységes véleményt sem tudtak kialakítani Pekinggel szemben. Hszi ezzel szemben minden alkalmat megragad, hogy kijátssza egymás ellen egyfelől az európai államokat, másfelől az Uniót és az Egyesült Államokat.
Hszi szemében a NATO „szégyentelen” szervezet – ez ugyanaz, amit Putyin mond. Itt az ideje, hogy Európa egységes pozíciót dolgozzon ki Pekinggel szemben. Moszkva kapcsán s végén sikerült neki.
FT
A kommentár elszalasztott lehetőségként értékeli Hszi európai útját, mert úgy véli: itt lett volna a lehetőség, hogy megalkudjon Peking és az EU, csak éppen túl nagyok voltak az ellentétek Oroszország, valamint a gazdaság kapcsán. A szerző, Martin Sandbu rámutat, hogy a politikus eleve azért választotta célpontul Szerbiát és Magyarországot, mivel fel akarta szítani az ellentéteket az európai országok között, nehogy azok keményebb szankciókban állapodjanak meg országával szemben.
A vendéglátókat az vezérelte, hogy szükségük volt támaszra, mivel Brüsszel nyomást gyakorol rájuk a szoros orosz kapcsolat miatt. Azon felül Magyarországnak igen jól jönnek a kínai befektetések legyen szó akkugyárakról vagy más zöld technológiákról.
Európa joggal véli úgy, hogy a háború alapvető fenyegetést jelent a biztonságukra és a liberális demokráciára nézve. De attól is félnek, hogy a kínai fél keresztezi szándékukat a zöld átmenet önálló megvalósítására, amikor olcsó árukkal árasztja el őket. Peking szeme előtt egy többpólusú világrend lebeg és az kizárja, hogy a földrész túlságosan összeszövetkezzen Amerikával, akár a kínai technológia-export korlátozására, akár a szállítási útvonalak átterelésére.
Viszont sem az Unió, sem Peking nem szeretné, ha az USA szabná meg viszonyukat. Vagyis volna lehetőség az egyezségre, csak ehhez fel kellene adni a megcsontosodott nézeteket. Azaz Hszinek választania kellene Európa, illetve Oroszország között, az EU-nak pedig azt kellene felfognia, hogy ha a kínaiak nem szállíthatnak Európának, akkor az orosz inváziót támogatják.
Die Presse
A kínai elnök áradozott a budapesti út után, de sem a magyar, sem a szerb fővárosban nem kellett kimozdulnia a komfortzónájából. Részletek a tárgyalásokról azonban nemigen szivárogtak ki, az aláírási ceremóniára csak az MTV-t engedték be.
A kínai állami tévé viszont egyetlen győzedelmes hadjáratként tálalta az egész európai látogatást. Az igaz, hogy Magyarország és Szerbia olyan volt számára, mintha odahaza lépett volna fel. A hazaküldött képek arra szolgáltak, hogy kivételes és bizalmas kapcsolatok érzetét árasszák.
Az viszont ravasz húzás, hogy Hszi felértékelte a Magyarországhoz fűződő viszonyt. Az üzenet ugyanis Brüsszelnek, Berlinnek és Párizsnak szól: ha ugráltok, meg tudom vetni a lábam a kontinens keleti részén. Ez azonban nem leplezheti, hogy nem sikerült a nagy áttörés: nemigen javult a Kínáról alkotott kép. Párizsban hosszú volt a panaszáradat.
Ezzel együtt világos volt a vendég számára, hogy az európai egység cseppet sem erős. Scholz pl. el sem ment, hogy von der Leyen mellett ő is ott legyen a tárgyaláson, hiába akarta Marcon. A kancellárnak fontosabbnak bizonyultak a német autógyárak érdekei.
Peking nagyon ügyesen ki tudja használni az Európában mutatkozó repedéseket. A mézesmadzag és kolbász stratégiájával képes kijátszani egymás ellen az államokat. Hol piaci bejutást ígér, hol gazdasági megtorlással fenyegetőzik. Az európai államférfiak pedig megkönnyítik a dolgát.
Ám amit Hszi csinál, abban van kockázat, mert a földrészen egyre erősödik a meggyőződés, hogy a Népi Kína rendszerszintű vetélytárs, amely aláássa az Uniót. Egyelőre azonban nem minden kormány ért egyet ezzel az értékeléssel.
Neue Zürcher Zeitung
A legtöbb országban hideglelést kapnak a politikusok, ha arra gondolnak, hogy visszatérhet Trump, ezzel szemben Orbán és Vučić a volt elnök győzelméért szurkol. Mindhármukat autoriter vonások jellemzik, továbbá nem hajlandóak nyíltan elhatárolódni Putyintól. Bár nem ugyanazok a megfontolások vezérlik őket – jelenti Meret Baumann Bécsből.
Orbán számára a tét az, lesz ideológiai társa a Fehér Házban, aki szintén harcol a baloldali elit, a woke korszellem ellen, továbbá aki az égvilágon semmi kivetnivalót nem talál az illiberális demokrácia gondolatában. Leplezetlenül támogatja Trump sikerét, ami azért döbbenet, mert ő maga vehemensen elutasítja, hogy bárki beleszóljon a magyar belpolitikába.
Ugyanakkor Amerikában feltűnő figyelem övezi a kicsi és stratégiailag nem különösebben jelentős Magyarországot, amelyről a lakosság többsége azt sem tudja, hol van. A kormányfőnek azonban sikerült úgy beállítania, hogy a konzervatív tábor jelképes figurája az egész világban, ami nagy befolyást kölcsönöz neki az érintett körökben.
Washingtonban egyre bosszúsabban figyelik, amint összeszűri a levet Putyinnal, továbbá hogy sokáig akadályozta a svédek NATO-tagságát, illetve hogy biztonsági megállapodást kötött Kínával. De Kreml-barátsága miatt Európában is elszigetelte magát. Annál fontosabb számára ily módon, hogy kapcsolatot tartson fenn a hasonszőrű vezetőkkel, pl. Vučićtyal.
Új nemzetközi erőviszonyokat akar és azt reméli, hogy ily módon országa előnyöket fog élvezni. Ám jár vele kockázat, mert a magyarok jóléte az uniós tagságon múlik. A biztonsága pedig NATO-n. Épp ezért Orbán ügyel arra, hogy ne vigye túlzásba a provokációkat.
Ha Trump nyer, az elsősorban jelképes siker a magyar miniszterelnök számára. Konkrét előnyöket azonban nem jelentene Magyarországnak, inkább az ellenkezője az igaz.
Következő cikk: Magyar Péter személyében egy újonc száll szembe Orbán Viktorral
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Roncspártderbi
Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >
Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot
A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >
Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat
A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >
Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában
A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >
A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?
Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >
A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg
A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >
A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét
Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >
Raszputyin Romániában
Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >
Amikor a diktatúrák összeomlanak
Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >
Maradjon inkább Orbán Viktor?
Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >
Oroszország gyengébb, mint ahogy gondolnánk
Fareed Zakaria úgy véli így a Washington Postban, hiszen Asszad Putyin értékes vazallusa volt, az orosz >
Fennáll a veszély, hogy Közép-Európa gazdasága megsínyli Trump politikáját
Erre figyelmeztet a Standard & Poor’s jelentése, amely a térség keleti felének szuverén adósság besorolásával foglalkozik. >