Ma Cecília, Filemon névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Nemzetközi sajtószemle
Az EU miért ilyen puha Szerbiával szemben
Szerbia csúszik vissza a demokrácia területén, szoros kapcsolatokat ápol Moszkvával, és nem csatlakozik az EU külpolitikájához. Az ország a jogállam állapotát tekintve még a térségből is kirí, mivel nagyon is azt idézi, ami Magyarországon, az Unió legeltévelyedettebb tagjánál tapasztalható. Orbánhoz hasonlóan Vučić is erős emberként gyakorolja a hatalmat, amelyet kulturális jobboldaliság hat át, forszírozza az együttműködést Oroszországgal, valamint Kínával, továbbá támogatja a határon túl élő szerbeket. Brüsszel mégis hajlandó szemet hunyni a hiányosságok felett – hangsúlyozza Tony Barber a Financial Timesban, aki az okot abban látja, hogy a régió legnagyobb és legnépesebb országáról van szó. Ráadásul a szerb nacionalizmus az ukrán háborút leszámítva a 2. világháború utáni időszak legsúlyosabb válságát eredményezte és máig hat a regionális hatalmi küzdelmekben.
Ezen túlmenően Moszkva és Kína, illetve a Nyugat verseng az övezetért. Végezetül pedig az EU elkötelezte magát a bővítés mellett, bár az kétséges, hogy Belgrád tényleg be akar-e lépni. Az USA és az Unió mégis fontosnak tekinti Szerbiát, aminek magyarázata a migráció, a stratégiai gazdasági kooperáció – az országban az akkugyártáshoz nélkülözhetetlen hatalmas lítiumkészletek vannak, továbbá igen lényeges, nehogy Koszovó miatt destabilizálódjon a térség. Ezért nem számít a választás meghamisítása, a korrupció, valamint az állam és a szervezett alvilág kapcsolata sem. Csakhogy mintha Vučić nem kívánná meghálálni a bizalmat, miközben arra egyetlen lényeges kérdésben sem szolgált rá. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Neue Zürcher Zeitung
Kompromisszum formálódik az EU és Magyarország között Ukrajna megsegítése ügyében. Orbán Viktor a jelek szerint mégiscsak belemegy abba, hogy Brüsszel 50 milliárd eurót adjon Kijevnek, bár csupán azzal a kikötéssel, hogy a pénzt négy évre osztják el és évente szavaznak a folyósításról. Hogy mi a célja, az nem kétséges: vétózni, ha úgy látja jónak.
Hatalmas ellenszenvvel viseltetik az ukrán vezetés iránt. Nem hisz a nyugati támogatásban, ő, akit igen jó viszony fűz Putyinhoz. De az obstruálásban leginkább eszközt lát, hogy nyomás alá tudja helyezni európai ellenfeleit. Mellesleg amit Brüsszel ajánl, az tartalmaz egyfajta vészféket is. Tehát bármely tagállam vitát kezdeményezhet, ha úgy ítéli meg, hogy gondok vannak a segély körül.
Az Unió örül, mert azt reméli, hogy a milliárdokat mégis a közös költségvetésből lehet folyósítani, nem kell kerülő megoldásokhoz folyamodni. Ennek megfelelően ezúttal mérsékelt a szokásos felháborodás a magyar politikus miatt. De nem tudni, hogy Orbán a vártnál sokkal hamarabb puhult-e meg, vagy az erős ember csupán a mozgásterét igyekszik megnövelni ily módon? Az viszont egyértelműnek látszik, hogy cserében hozzájut a visszatartott alapokhoz és nem kell hozzá változtatnia az irányvonalán.
Der Spiegel
Rögös út vezet Tusk számára a hatalomváltáshoz. Az új kormány máris állóháborúba bonyolódott az elődjével, amely 8 éven át bontotta le a demokráciát – mutat rá Jan Puhl. Itt egy olyan politikai rendszer fölött kell visszaszerezni az ellenőrzést, amelyet a jobboldali populisták keményen és jogellenesen kisajátítottak. Úgyhogy most heves vita robbant ki arról, egyáltalán megmenthető-e még a demokrácia a jogállam eszközeivel.
Igen fontos volna a miniszterelnök számára, hogy változás legyen a közmédiában, amelyet a nemzeti konzervatívok a saját, fura szócsövükké tettek. Továbbá valamit csinálni kellene a bírák kinevezésére szolgáló testülettel, mert az szintén a PiS befolyása alatt áll. A koalíciónak többsége van, így érvényteleníteni tudja az előző időszakban átnyomott törvényeket, csakhogy Duda elnök várhatóan megvétózza ezeket a határozatokat. Az Alkotmánybíróságon meg szintén Kaczynskiék diktálnak.
Jogilag sok minden tisztázatlan. Wojciech Sadurski, a Sydney Egyetem jogászprofesszora egyáltalán nem derűlátó, mert úgy véli: a lengyel alkotmányos jogrend barbárok zsákmánya lett. Ráadásul egy csomó csapdát hagytak hátra, hogy megnehezítsék az utód dolgát. Emellett az eddigi erős ember gátlástalanul uszít az új vezetés ellen.
De hát Kaczynski kétségbe van esve, mert áprilisban jönnek a helyi választások és már nincs sajtója. A wroclawi politológus, Anna Paczesniak szerint nem valószínű, hogy az emberek beveszik: a PiS szürke eminenciásából hirtelen a demokrácia és a szabadság élharcosa lett. Ugyanakkor Brüsszelből alighanem fokozatosan befutnak a visszatartott milliárdok.
Wall Street Journal
A vezércikk megállapítja, hogy a demokrácia győzött a tajvani elnökválasztáson, a szavazópolgárok megmutatták Kínának, mit jelent az önkormányzat. A sajtó persze reszket, mivel az a jelölt futott be, akit Peking a legkevésbé kedvel, miután a politikai autonómiát hirdeti. A döntő tényező éppen az volt az urnáknál megint csak, hogy milyen legyen a viszony Kínával.
A kínai vezetés nem lesz boldog az eredmény láttán, pedig abba ő maga erősen belejátszott. Hiszen Hszi elnök és propaganda gépezete egyre hangosabbra állította a fenyegetéseket. Meg akarta félemlíteni a tajvaniakat, ám visszafelé sült el, hogy adott esetbe tengeri blokádot alkalmaz, vagy inváziót hajt végre.
Az emberek ugyanis fokozottan olyan jelöltek mögé álltak be, akik számára mindennél fontosabb a tajvani önazonosság. A közvélemény egyben látta, Peking miként szegte meg a Hongkongnak tett ígéretét és miként bánt azokkal, akik felszólaltak az ottani demokrácia mellett.
A győztes Lai azonban nem kap biankó csekket, mert pártja – belpolitikai és gazdasági okokból – elvesztette a többséget a parlamentben. Sikerét a Biden-kormányzat némi aggállyal figyeli, mivel próbálja stabilizálni viszonyát Kínával. Bármiféle úgy bizonytalanság kiindulópontja azonban csakis Peking lehet. Hszi nem adja fel újraegyesítési törekvéseket, kerül, amibe kerül.
Ebből viszont az következik, hogy az USA-nak meg kell erősítenie katonai jelenlétét a térségben és le kell szállítania Tajvannak azokat a fegyvereket, amelyek a leghatékonyabban elősegítik az elrettentést. Washingtonban az a kép él, hogy a kínai elnök még nem tartja képesnek a néphadsereget Tajvan meghódítására, de minden elképzelhető az elnökválasztás évében. És lehet, hogy az amerikaiak sokkal rosszabbul szerepelnek, mint a tajvaniak, amikor bizonyítaniuk kell, hogy hisznek a demokratikus önkormányzásban.
Guardian
Az elemzés úgy ítéli meg, hogy már nem Amerika, hanem Irán a legfőbb hatalom a Közel- és Közép-Keleten. A szerző, Simon Tisdall kiemeli, hogy Teherán – Kínával és Oroszországgal az oldalán – szövetséget igyekszik összekovácsolni a térségben, emiatt azonban inog az USA befolyása. Hogy Washington kénytelen volt fegyverrel válaszolni a husziknak, az mutatja, hogy diplomáciája hatástalan, gúnyt űznek a tekintélyéből.
Az Iszlám Köztársaságot erősíti minden palesztin áldozat, a Heszbollah minden rakétája, az iraki és szíriai bombázások és a huszik drónjai. Ehhez képes az amerikai regionális politika idejétmúltnak tűnik, a jelek szerint elvesztette a kapcsolatot a valósággal.
Október 7. stratégiai ébresztő volt Izrael számára is, bár ezt a kormány szélsőségesei még mindig nem értik. Az ország megítélése tartósan romlott, de ez manna a tekintélyelvű iráni rezsimnek. A mullahok célja hármas: kiszorítani a térségből az Egyesült Államokat, a 79-es forradalom sátáni ellenségét, fenntartani az övezetben az iráni uralmat és megerősíteni az összefogást Oroszországgal, illetve Kínával. Izrael felszámolását külön meg sem kell említeni.
Ezért alakult milíciák hálózata. A háború és következményei megerősítették Pekingben és Moszkvában a meggyőződést, hogy szorul vissza az amerikai vezető szerep a világban, itt az idő véget vetni a szabályokra épülő nemzetközi rendnek. Irán létfontosságú a geopolitikai övezetekről szóló kínai tervekben. Teherán szemszögéből az orosz kapcsolatban minden a fegyverekről szól. És minden eddiginél közelebb lehet, hogy az ország előállítsa az atombombát, ami rémálom Izrael számára.
Szóval Irán nagyfiú lett és haladéktalanul új diplomáciai megközelítés szükséges, ha a világ el akar kerülni egy nagyobb összecsapást.
The Times
A kommentátor, Matthew Parris beismeri: jóformán esküdt ellensége a liberális fegyveres beavatkozásnak. Afganisztántól kezdve Líbiáig, valamennyit katasztrófának tartja, ám a huszik esetében ő is úgy látja: oda kell csapni. Merthogy a világkereskedelmet senki sem fenyegetheti.
A tengeri forgalom zavartalansága alapvető a globális árucsere számára, és utóbbi jelenti minden nyugati gazdaság alapját. Ha valaki ez ellen szervezkedik, akkor ott be kell avatkozni. Ha nincs más, erővel. Mert ha nem, szinte azonnal jelentkezik a kézzel fogható következmény. Természetesen a visszavágásban Amerika vitte a prímet, de számít a nyugati szolidaritás.
Úgy kell tekinteni, hogy a szabad világ válaszolt a kereskedelmi hajózás, az áruforgalom elleni támadásra, azaz nem Izrael fő szövetségese, az Egyesült Államok követett el agressziót. Bármit is állítsanak a huszik. Ám ha nem nyugszanak, akkor még az is szükséges lehet, hogy a nyugati hatalmak ne csupán távolról vegyék célba az ellenséget.
Guardian
Kenneth Roth szerint a népirtási vád, amelyet Dél-Afrika terjesztett elő Izrael ellen, nem tökéletes, de meggyőző és helyt adhat neki a Nemzetközi Bíróság. A Human Rights Watch volt vezetője, a Princetoni Egyetem vendégoktatója úgy gondolja, hogy az érvek megállnak a lábukon. Ezért megkockáztatja, hogy a hágai testület ideiglenes intézkedéseket ír elő Jeruzsálem számára, mert véget akar vetni a gázai civilek szenvedéseinek.
Hogy a zsidó állam önvédelemből jár el, az ez esetben nem érdekes, mert a jogos védelem sem engedi meg a népirtást. Az viszont nyomós érv, hogy a Hamász bűnös közönyösséget tanúsít a civil életek iránt, csakhogy ez érvényes az izraeli kormányra is. Mert ha a másik fél emberi pajzs mögé bújik is, ez nem jogosítja fel a támadót, hogy olyan erőt alkalmazzon, amelynek katonai haszna aránytalan az okozott polgári veszteségekhez képest.
Az izraeli ügyvédek ugyanakkor nem válaszoltak arra, hogy a légierő válogatás nélkül bombázott, és hogy a kilőtt rakéták csaknem fele nem irányított volt. Izrael természetesen a holokausztból vezeti le, hogy mi a népirtás, ám a genocídium lehet eszköz is, nem csupán cél, mint a „végső megoldás” esetében volt.
Ugyanakkor a Hamász ügyében a Nemzetközi Büntető Bíróság az illetékes, ám annak ügyészeit Izrael kitiltotta a gázai övezetből, nehogy azok izraeli illetékeseket ellen is bizonyítékokat gyűjtsenek.
Viszont ha az megáll a népirtás vádja, az mélyen megbélyegzi azt az országot, amelyet menedékként hoztak létre a holokauszt ellen menekülők számára. Nyomást gyakorol Netanjahura, hogy fejezze be a hadjáratot, egyben megnehezíti Biden számára az Izraelnek nyújtott feltétel nélküli fegyverszállításokat. Hatalmas választóvonal lenne a palesztin polgári életek megmentése érdekében.
Guardian
A keresetet Dél-Afrika nyújtotta be Izrael ellen a Nemzetközi Bíróságon, de a zsidó állam kizárólag Netanjahu miatt került Hágában a vádlottak padjára. Így értékeli a szemleíró, Jonathan Freedland, aki származása folytán bevallottan személyesen is érintett a közel-keleti viszályban.
Felhívja a figyelmet, hogy a tárgyalóteremben két olyan ország áll szemben, amely két hatalmas bűn: az apartheid és a holokauszt sebeit viseli. Az egyik azzal vádolja a másikat, hogy az a legsúlyosabb bűncselekményt követi el, a népirtást. Izrael természetesen önvédelemből harcol a háborúban, bár beismerte, hogy ez sok ezer palesztin életébe került.
Igaz, ebben ludas a Hamász, amely úgy intézte, hogy a másik fél csakis civilek élete árán tudjon küzdeni. Ha a bíróság úgy dönt, hogy követi az orosz agresszió ügyében hozott ítéletét és a hadművelet leállítására szólít fel, annak messzire ható kihatása lehet.
Ám az egészről a miniszterelnök tehet, mert a hatalom érdekében összeállt a teljesen elszabadult szélsőjobbal, amelynek kirohanásai bizonyítékul szolgálnak Hágában. Azért tette, hogy megőrizze uralmát és megússza a börtönt. Ám ennél nagyobb árat nem fizettethetett volna sem Gáza népével, sem a saját nemzetével, amelyről azt állítja, hogy vezeti.
Következő cikk: Egy tipikus fideszes “jótétemény”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hogyan készül Orbán a választásra
Magyarországon csak két év múlva lesz a választás, de Orbán Viktor már jó előre gondoskodik arról, >
Lehet, hogy Európának éppen Trumpra van szüksége
Azért, mert magának kell olyan gondokat megoldania, mint az euróövezet gazdasági stagnálása, valamint a földrész biztonsága. >
Biden döntését Putyin meg fogja torolni
Simon Tisdall u Guardianben úgy ítéli meg: igen nagy horderejű Ukrajna számára, hogy Biden az utolsó >
Rövid út vezethet keletre
Arra kell számítani, hogy Trump alatt az ország egoista birodalom lesz, ám ennélfogva szétesik a szabályokra >
Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai kapuján dörömbölnek
Simon Tisdall a Guardianben arra figyelmeztet, hogy Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai >
A tervezett kinevezésekkel Trump egyértelműen elárulja, miként akarja irányítani az országot
Ezt fejti ki a Guardian kommentátora, Jonathan Freedland. A névsort úgy válogatta össze, hogy az is >
Magyarországon mocskos trükkök lengik be a közéletet
Magyar Péter Orbán egyetlen kihívójaként azt állítja, hogy titokban lehallgatták, mert le akarják járatni. De még >
Trump győzedelmes visszatérése
Korábbi kampányaihoz hasonlóan Trumpnak most volt átfogó választási programja. Amit a programrészletekből megismerhetünk, az egyetlen szóval >
Jobb Trumppal Kína ellen, mint Trump nélkül Oroszország ellen
Az Unióban bizonyos elégtétellel nyugtázzák, hogy jobboldali-populista Orbán Viktor ráfaraghat a sompolygásra, mivel rajta kívül senki >
A kultúrharcos Amerika
Hasonló probléma az amerikai woke mozgalom történelemfelfogása. Az jogos cél, hogy ne csak a jómódú idős >
Orbán kihívójának, Magyarnak most be kell bizonyítania, hogy ő az áldozat
Magyar Péternek sürgősen bizonyítania kell, hogy áldozat az általa nyilvánosságra hozott megfigyelési ügyben, azaz hogy a >
Trump tanult a korábbi elnökségből
Ha megnézzük, hogy kiket vesz maga mellé Trump, azt látjuk, hogy tanult a korábbi elnökségből. Nem >