Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Ideje van a demokráciának
Mi következik azonban mindebből „szűkebben” a szlovákiai magyar közéletre nézve? Hát elsősorban az, hogy jelenleg igazán szép feladat előtt áll. Egyre nehezebb körülmények között kell ugyanis bizonyítania, hogy valódi demokráciát tud kiépíteni és működtetni. Az elmúlt néhány év egyébként nem szólt nagyon másról, mint a folyamatos helyezkedésekről, posztok leosztásáról, a korszerű hatalomtechnikai eljárások köszörülgetéséről, az egymás vesztére való törekvésekről. A polgár ebben leginkább mint választó volt érdekes, s csak ritkán úgy, mint ember. Ennek semmilyen más eredménye nem lehetett, csak az, ami most van. Reménytelen a helyzet? Meglehet. Mindenesetre innen lesz csak szép újra „nyerni”. Az országnak és a szlovákiai magyar társadalomnak egyaránt. Vataščin Péter (Új Szó):
Az vesse az első követ az országot elhagyó és/vagy a közéletből javíthatatlanul kiábránduló polgártársainkra, akiknek könnyű látniuk azt, ami ma Szlovákiában zajlik.
Noha az összeállt hármas koalíció szavazói a jelek szerint igencsak elégedettek, ám a grafikon túlsó végein ott találjuk szinte az összes többi párt szavazóját. Már-már tökéletes társadalmi és közéleti szkizma az, ami a szemeink elé tárul. A helyzetet pedig csak súlyosbítja, hogy a jelek szerint az emberek, az állampolgárok nem látják, hogyan vezethet bármilyen út is egymás felé.
Úgy gondolom, a megoldás alfáját és ómegáját nem a politikusi nyilatkozatokban, hatalmi kiszorítósdikban, no meg az ideológiai harcban és a megosztó köztémákban kell keresnünk. Ezekben az esetekben kár alászállnunk a színvonal mélyére, s tényleg jobban tesszük, ha lelkünk épségét biztosítva mondjuk inkább kertészettel, konyhaművészettel, sportolással vagy olvasással múlatjuk az egyébként véges és drága időnket. Ám mégis, ennek ellenére, mit lehet tenni? A válasz valahol „csak” annyi, hogy valódi, önmagára figyelő demokráciát kéne működtetnünk.
Biztos van, aki meglepődik ezen, de az elmúlt másfél hónap társadalmilag legérdekesebb és legtanulságosabb cikkei között szerintem két Denník N-es szöveget találunk. Az első (Hogyan döntöttek a bizonytalanok/Ako sa rozhodli nerozhodnutí; szeptember 26.) egy öt választó mérlegelését és gondolkodásmódját három hónapig végigkövető sorozat záródarabja volt. Kommentárok és minősítések nélkül (gyakorlatilag néprajzi/antropológiai belső értékkel!) rajzolódik ki, hogy egyikük miért dönt például a Republika, másikuk pedig a PS mellett. A lényeg: sokkal jobban megérthetjük a másikat, ha a döntése, értékrendszere, annak logikája mögött feltárul ő maga és az a társadalmi közeg, amelyből jött. A közbeszédet uraló „választóhibáztatás” helyett a Denník N cikksorozata arra hívja fel a figyelmet, hogy sokkal jobban kéne odafigyelnünk egymásra társadalmi és egyéni szinten egyaránt. Egyszerűen – a legextrémebb, gyakorlatilag büntetőjogi kategóriákat leszámítva – nem különbözhet tőlünk valaki annyira, hogy ne legyen érdemes a figyelmünkre. Még az elkerülhetetlen konfrontáció is sokkal elviselhetőbb, ha azt a másikra való empatikus figyelés előzi meg, nem pedig az „előbb lövök, aztán kérdezek” elve.
A másik fontos cikk egy korponai helyi riportot jelent (Korponán Huliak még Dankót is túlkarikázta/V Krupine Huliak prekrúžkoval aj Danka; október 8.), amely – „denníkes” értékítéletek ide vagy oda – megpróbálja ismét megérteni egy olyan helyi közeg szövetét a múltban és a jelenben egyaránt, amely hosszú ideje számít felváltva HZDS-es, SNSes, ĽSNS-es vagy éppen smeres bázisnak. Érdekes vonás, de nem is annyira meglepő, hogy a helyi korponai szlovákok nagyon hasonlóan panaszkodnak a mellőzöttségükre, otthonuk alulfejlettségére, mint amit itt, „lejjebb”, a dél-szlovákiai magyarok között tapasztalunk… Nyilvánvalóan ugyanezt mondhatnánk el Aranyosmarót, Nagyrőce (Revúca) vagy Mezőlaborc (Medzilaborce) lakosairól, hogy több települést most ne soroljak fel. Talán volna miről beszélgetnünk! Ehhez azonban – ismét csak – empátiára, ismerkedési és tudásvágyra van szükség. A másik életvilága is van annyira érdekes, mint a miénk. Egy demokráciában pláne. A megismerésből és megértésből kevesebb bonyodalom származik, mint az ellentéteikből. Ehhez azonban hosszú távra kell terveznünk, s elfogadnunk, hogy az óhajtott változás csak lassan, nagyon lassan, úgyszólván csak évtizedek alatt valósul meg. Mi következik azonban mindebből „szűkebben” a szlovákiai magyar közéletre nézve? Hát elsősorban az, hogy jelenleg igazán szép feladat előtt áll. Egyre nehezebb körülmények között kell ugyanis bizonyítania, hogy valódi demokráciát tud kiépíteni és működtetni. Az elmúlt néhány év egyébként nem szólt nagyon másról, mint a folyamatos helyezkedésekről, posztok leosztásáról, a korszerű hatalomtechnikai eljárások köszörülgetéséről, az egymás vesztére való törekvésekről. A polgár ebben leginkább mint választó volt érdekes, s csak ritkán úgy, mint ember. Ennek semmilyen más eredménye nem lehetett, csak az, ami most van. Reménytelen a helyzet? Meglehet. Mindenesetre innen lesz csak szép újra „nyerni”. Az országnak és a szlovákiai magyar társadalomnak egyaránt.
Következő cikk: Szerbiának abba kellene végre hagynia a kettős játékot, ha az európai utat választja
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Amikor a balkáni háborús bűnösök bocsánatot kérnek, kevesen akarják meghallgatni őket
„A szerb Állambiztonsági Szolgálat egykori vezetője, Jovica Stanišić a múlt héten megbánását fejezte ki bűnei miatt >
Szodoma százhúsz Ferrarija
Semmi mással nem lehetne ez ellen érvelni, mint hogy ezek valamiért különleges emberek, egészen mások, mint >
Mit tett a VMSZ értünk, vajdasági magyarokért?
A felszín alatt, még ha nem is látszik kezdetben, megmozdult valami. A víz lassan fodrozódik, az >
Az amerikai hadsereg elveszítette előnyét. Irán után ezt már mindenki tudja.
A jó hír az, hogy a Kongresszus, a kormányzat és a Pentagon most már tisztában van >
Göröngyös úton
A nagy teszt azonban a határon túli magyar pártokhoz és az ésszerűtlenül felduzzasztott külhoni intézményrendszerhez való >
Orbán-fáradtság
Szamorukov szerint Ukrajna vonatkozásában Magyar Péter jóval békülékenyebb lesz elődjénél, ami nem jelenti azt, hogy Kijiv >
A transzatlanti MAGA-fantázia
A magyarországi parlamenti választás ebben a hónapban nem volt egyértelműen Trump melletti vagy elleni népszavazás. Orbán >
Orbán és Vučić autokráciájának hasonlóságai és különbségei
Szerbiának sokkal nehezebb dolga lesz. Nemcsak Vučić rendszere miatt, hanem azért is, mert nem nézett szembe >
2x40 millió és közte egy kis apróság
Orbán Viktornak 2005-ben, immár nem miniszterelnökként, egy különös mondat hagyta el a száját Friderikusz Sándor A >
MAGYAR PÉTER ÉS DEÁK FERENC
Magyar Péter eddigi politikai művét hasonlítgatták már sok mindenhez, de egyvalamihez nem. Ahhoz a korhoz, személyhez, >
Az ember, aki ott sem volt - Szijjártó a Telexen
Ez az interjú szánalmas vergődés volt, az elemi önreflexió teljes hiánya. Felmerül a kérdés, hogy miért >
Lehet-e, legyen-e jövője a Fidesznek?
Antall József emlékezetes szavai, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, valóra váltak, Magyar Péter forradalmat csinált és győzelemre >