Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (96.)
Bob Margolin, a blues vén rókája
Ma már tudom, hogy egy felejthetetlen, életre szóló élményben volt részem a múlt szombaton, amikor vettem a „bátorságot” és ismét kikötöttem – eltalálták – a Mojoban. Nem véletlenül. Előtte már regéltek éppen eleget Bobról, és a még híresebb tanítójáról, a jó öreg Muddy Waters zenéjéről, a legendáról magáról. Most az „inas” jött zenélni ide, az isten háta mögé, valahova, aminek a nevét az életben még előtte nem hallotta soha, és csoda történt. Nem hiszik? Nem baj. Én tudom, a csoda megtörtént. Én ott voltam. Személyesen.
A koncert után elbeszélgettünk. Korát meghazudtoló energiával adta elő a blues igazi varázsát egy fehér ember, aki Bostonban született, és elkeveredve Zentára olyan jól érezte magát, hogy legszívesebben maradt volna élete végéig, de akkor ki eteti meg otthon a kutyáit?
„Valóban van kutyád?” – tettem fel neki az első kérdést.
„Három is” – válaszolta mosolyogva.
Az apropója a kérdésnek az volt, hogy megkérte a koncert szünetében az arra érdemes közönségét, most ne hagyják cserben őt, vegyék meg a CD-it, mert ellenkező esetben éhezni fognak a kutyái. Tette ezt olyan alázattal és átéléssel, hogy az összes „lemeze” azonnal elkelt. Persze éhezhettek volna azok az ebek, ha ő nem játszik előtte olyan csodálatosan, ahogyan kevesen tudnak a blues világában, és olyan hitelesen, amire csak kivételek képesek. És ő, a zenéjével, produkciójával, a másik három olasz zenei kísérőivel olyat rendezett, amire még a klub falai is sokáig fognak emlékezni, nem mi emberek, akik aktív részesei lehettünk egy olyan találkozásnak, ami talán egyszer, esetleg kétszer adatik meg az életben. Én sem ma másztam le a falvédőről. Ezt-azt láttam már az életben.
Amikor megemlítettem neki a Kingston Mines-t, csak legyintett egyet.
„Hidd el nekem, ez itt sokkal jobb hely. Több ezer helyen felléptem eddigi pályafutásom során, de ennek itt valami különös varázsa volt még számomra is. Azt hiszed, én mindenhol lefekszem a padlóra, mikor egy hölgy szívét próbálom meghódítani? Nem barátom, ez itt spontán jött ki belőlem. Az is igaz, hogy ilyen jó pálinkát is régen ittam előtte” – ekkor már nevetett is a mondandóján, de láttam rajta, éreztem, őszintén beszél.
„Nekem áruld már el, hány éves vagy?”
„Hatvanegy.”
„Húszéveseket odavered energiával.”
„Jó ezt hallani. Azért már fáradok én is.”
„Hogy ismerkedtettek meg Muddyval?”
„Eljött egyszer Bostonba, és éppen akkor zavarta el a szólógitárosát. Hallott rólam, eljött hozzám és megkért, lenne-e kedvem vele zenélni? Most mit lehet ilyenkor válaszolni? Hét éven keresztül lestem minden mozdulatát. Tanultam, mint egy megszállott. Szerencsés ember vagyok.”
„Mint említetted, jártál már a hetvenes években, Jugoszláviában.”
„Igen, felléptünk Zágrábban és Belgrádban is, de azok nagy koncertek voltak. Nem ilyen, mint ez a ma esti. Ez az igazi. Amikor karnyújtásnyira vagyok a közönségtől, lemegyek közéjük, ha kedvem tartja, beszélgetek velük, táncolok egyet. Ez az igazi. Az ilyen kis klubokat szeretem.”
„Hogy találtatok egymásra? A Mike Sponza Band zenészeivel elégedett vagy?”
„Ők kerestek meg és mondhatom, hogy remek zenészek a srácok. Öröm velük együtt játszani. De remélem ezt te is érzékelted ma este?”
„Hol élsz mostanság az Államokban?”
„Észak-Karolinában. Boston már nem nekem való. Ahogy öregszem, úgy költözöm egyre délebbre.”
„Kikkel játszottál a nagy öregek közül együtt?”
Ekkor elgondolkozott néhány pillanatig, majd sorolta a neveket. Mind a blues legendái. Még Bibi Kinget is megemlítette. Én csak tátottam a szám.
Ha ehhez még hozzáadom, hogy sikerült Kosta barátomat is Újvidékről elcsábítani, három éve után újra találkozni, miközben olyan átélten követte Bob játékát, hogy már a körtepálinkákat sem számoltuk, mi, akik soha sem iszunk, magam sem tudom, hogyan éretem haza?
Persze, közben születésnapot is ünnepeltünk. Kell ennél szebb ajándék?
Kommentek
Ki gondolná, hogy egy kis hajó ekkora hullámokat tud gerjeszteni?
Inkább szóljon a blues!
Jani
Hű,
hát ez tényleg nagyon jó lehetett...
Edit
Thank you, my friend.
Bob Margolin
On Apr 29, 2011, at 6:47 AM, Sáfrány Ferenc wrote:
Hi Bob,
Here is the link I wrote about you. It was a great time to meet you in our Mojo. We wait you back.
Have a good time, and don't forget us.
With love,
Frenk
http://www.naplo.org/index.php?p=hir&modul=itthon&hir=1580
Thank you, my friend.
Bob Margolin
On Apr 29, 2011, at 6:47 AM,
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Putyin nem csak a Nyugatot próbálja figyelmeztetni
Az hangsebességnél gyorsabb rakéta kilövésével Putyin nem csupán a Nyugatot próbálta figyelmeztetni, hanem saját népének is >
A gyűlölet mint hiány
Vajon mitől lesz valaki éppen palesztinpárti a Közel-Kelettől ezer kilométerekre? És ők miért veszik készpénznek az >
Mi van, ha bukik?
Várható-e, hogy a választások eredményétől függetlenül kilenc, tizenkettő, akárhány évre kinevezett pártcselédek és -kreatúrák udvarias meghajlással >
Az EU bővítése és Oroszország
Mindebből az EU számára több következtetés adódik. Az orosz befolyás ellensúlyozása érdekében továbbra is törekednie kell >
Vizsgáznak Európában a liberális értékek, mert erősödik az antiszemitizmus
Az Economist szerint ez a legrégebbi csapás a földrészen. Sajnálatos módon visszatér az a fajta türelmetlenség, >
Elon Musk egyszerre jelent lehetőséget és veszélyt – Trump fő rombolójaként
Ezt rögzíti az Economist szerkesztőségi véleménye. Merthogy a milliárdos az amerikai kormányzatot célozta meg és így >
Hogyan készül Orbán a választásra
Magyarországon csak két év múlva lesz a választás, de Orbán Viktor már jó előre gondoskodik arról, >
Lehet, hogy Európának éppen Trumpra van szüksége
Azért, mert magának kell olyan gondokat megoldania, mint az euróövezet gazdasági stagnálása, valamint a földrész biztonsága. >
Biden döntését Putyin meg fogja torolni
Simon Tisdall u Guardianben úgy ítéli meg: igen nagy horderejű Ukrajna számára, hogy Biden az utolsó >
Rövid út vezethet keletre
Arra kell számítani, hogy Trump alatt az ország egoista birodalom lesz, ám ennélfogva szétesik a szabályokra >
Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai kapuján dörömbölnek
Simon Tisdall a Guardianben arra figyelmeztet, hogy Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai >
A tervezett kinevezésekkel Trump egyértelműen elárulja, miként akarja irányítani az országot
Ezt fejti ki a Guardian kommentátora, Jonathan Freedland. A névsort úgy válogatta össze, hogy az is >