2025. május 9. péntek
Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Kentaurbeszéd

Az ember fáj a földnek

Az ember fáj a földnek

Valljuk meg, Putyin – és kisebb részben Orbán – többet tett a nyugati demokráciáért, az európai-amerikai szövetségért, a NATO újraéledéséért és kiterjesztéséért, az európai egységért és az EU elmélyítéséért, mint bármelyik nyugati vezető. Putyin megismételte Sztálin, Orbán utánozza Rákosi hármas hibáját: rákényszeríti ellenfelét, hogy maga javítsa és tegye működőképessé, hatékonnyá rendszerét, teremt számára képviselhető ideológiát, a szabadság és demokrácia védelmét, s végül, nemcsak egységet, de közösséget teremt közöttük egy rossz rendszerrel, képviselhetetlen ideológiával és nem-létező közösséggel szemben. Lengyel László (Népszava):

Kulka Jánosnak ajánlom

 

„Európa már elhasználta önmagát. De a mai Kína, a mai USA és a mai orosz birodalom még egyáltalán nem mutatta meg, mit tud istenigazából a pusztításban" – mondta két évvel ezelőtti, a háborút megelőző, Állat van kint és bent című beszélgetésünkben Krasznahorkai László. „Még előttük van, hogy megtegyék, amitől korábban féltünk, csak most már meg is fogják tenni. A valódi fegyvereknek, a valódi háborúzásnak az évtizedei jönnek. Olyan ez, mint a nevezetes színházi mondat, azaz, hogy ha egy fegyver ott van egy színpadon, az el is fog sülni. Mégis mit gondolunk mi itt Európában, az atomarzenálok, a szuperszonikus fegyverek, a cyberháború eszközei, a robothadviselés, az elképesztő mennyiségű pénz, amit hadseregek fejlesztésére évente költenek, hogy ez mind csupán valami játék?! Ami valahogy csak ott marad majd a bunkerekben meg a kilövőállomásokon, mert a végén úgyis megegyeznek?! Viccel itt valaki velünk. A nagy háború bármikor és bármilyen ürügy miatt kitörhet, és ki is fog törni. Ez elkerülhetetlen.”

Megvallom nem hittem neki, ahogy az apokalipszis másik két lovasának, a hasonlót üzenő Szilágyi Ákosnak és Tamás Gáspár Miklósnak sem. Nem hiszek a világháborúban, a nukleáris katasztrófában a szörnyű orosz-ukrán háború ellenére. Mondhatnám, hogy az észszerűség, az önérdek diadala lesz – ki akarná elpusztítani önmagát? –, ha senki nem meri, akarja, tudja elindítani a Krasznahorkai sorolta hadigépezeteket, de én sokkal inkább a kifáradást, a háború-fáradtságot látom döntő tényezőnek. Ha korábban az Ukrajnát támogató Nyugat, a világ kisebbsége volt értelmileg és érzelmileg érdekelt egy szuverén Ukrajnát szolgáló és az inváziót indító Oroszországot helyreutasító fegyverszünetben/békében, most, igaz, különböző okokból, de a keleti óriás, Kína és az egyesült Dél ázsiai, afrikai, latin-amerikai vezetői akarnak nyomást gyakorolni Oroszországra. Az orosz viselkedés hatására a tegnap orosz-barát ellenséges semlegesek mára ukrán-barát semlegesekké váltak. Tegnap a háború-fáradtság Ukrajna ellen, ma Oroszország ellen szól: elég volt! Negyven ország képviselői, valamennyi nagyhatalomé, beleértve Amerikát és Kínát, tárgyalnak Szaúd-Arábiában Ukrajna képviselőjének társaságában a béke lehetőségeiről – Oroszország, Belarusz és Magyarország képviselői nincsenek ott.

Nincs előnye a velük való együttműködésnek, annál több a hátránya. Ki akar a vesztesekkel lenni? A putyini Oroszország a világ energia- és gabona-kereskedelmét, termelési láncát zavaró, a szegény világot kiéheztető állammá vált. A világ közvéleménye könnyebben elviseli emberek legyilkolását, gyermekek elrablását, iskolák, kórházak, templomok bombázását, mint a gabona, az éhezők élelmiszerének felégetését. „S asztag-városban pirosan / Mordul az égre a láng.” – írta Ady. Odessza, az ukrán gabonakikötők bombázása végképp leleplezte Putyint. A putyini és a hozzájáruló lukasenkai, orbáni aljasság – „a gróf tán éppen agarász” –, ahogy a „Szenes kalászok énekelnek / Gonosz, csúfos éneket”: szegény világ, halj éhen, „pernyét fújnak a szelek”. Mi jachtot veszünk s palotát.

Leveszem a polcról Szekfű Gyula Magyar történetének IV. kötetét, benne a török kiűzéséről szóló fejezetet. Szekfű leírja: miközben az 1680-as évek elején Lipót császár és tanácsosai a XIV. Lajossal folytatott háborúval voltak elfoglalva és „vétkes optimizmussal elmulasztották a török háborúra készülni, az Iszlám utolsó vad támadásával szemben”, „Kara Musztafa végre elérkezettnek látta az időt, hogy a császár ellen forduljon”, azzal a meggyőződéssel, hogy

„Thököly segítségével végre egész Magyarországot megszerezheti”. A kelet-európai, s tán az egész európai történelemben minden a kés élén táncolt. A császáriak átengedték a magyar területeket részben Thökölynek, aki a Garamig tolta hatalmát, s a töröknek, akik 1683 július közepétől már Bécset ostromolták. Ki tudja, mi történik, ha Bécs török kézre esik. Ám a pápa diplomáciával s főleg pénzzel összehozta Lipót és Sobieski János lengyel király szövetségét, s Kahlenbergnél a felmentő seregek megverték a törököket. „A hegyekről lebocsátkozó keresztények szeptember 12-én áradatként söpörték el az elbizakodott nagyvezír seregét, aki futtában Belgrádig meg nem állott.” Sobieski Párkánynál megverte a törököt és vele Thököly seregét, áll is szobra Párkányban és emlékköve az esztergomi parton. Thökölynek nincs nyoma; ő alighanem épp úgy nem értette a török, mint Orbán az orosz hatalom romlását és a nyugati keresztények emelkedését.

 „Bécs felszabadításának hírére az európai népek egy pillanatra újra átérezték az egyetemes keresztény gondolatot, melyről vallási, nemzeti és állami vitáik közt évszázadokon át megfeledkeztek: az új érzelmi szolidaritásban egyszerre szégyenletesnek találták, hogy ez a rendetlen barbár horda, mely minden katonai rendtartás nélkül terpeszkedett a bécsi síkon, amíg a keresztény sereg első iramában fel nem döntötte, ez a kifelé gőgös és nagyhangú, de belül férges, beteg hatalom fenyegesse továbbra is az európai civilizáció országait. Így alakult ki az a közfelfogás, mely szerint a török Európából kiűzhető, sőt, minél előbb kiűzendő…” A pápai diplomácia 1684 tavaszára létrehozta a Szent Ligát a török kiűzésére, s átmenetileg egyesítette a keresztény Európát. „Bár a bécsi udvar többször felszólította, Apafi Mihály nem lépett be a Ligába” – írja Romsics a Magyarország történetében. „Óvatosságával megkímélte Erdélyt attól, hogy hadszíntérré váljon, eljátszotta viszont annak lehetőségét, hogy a későbbiekben mint érdemeket szerzett szövetségest kezeljék Bécsben. Nála rosszabbul csak Thököly mérte fel a helyzetet: fogyatkozó számú katonáival mindvégig a török oldalán harcolt.”

Ukrajna megtámadásának és sikeres ellenállásának hírére a Nyugat népei – igenis van Nyugat az Európai Uniótól az Egyesült Államokig, Japántól az Egyesült Királyságig, Ausztráliától Dél-Koreáig – újra átérezték az egyetemes emberi jogi és szabadelvű demokrata világot fenyegető önkényuralmi veszélyt, és

 az új érzelmi szolidaritásban szégyenletesnek találták, hogy a kifelé gőgös és nagyhangú, de belül férges és beteg putyini nagyhatalom és lukasenkai, orbáni segédhatalmai az európai civilizáció országait fenyegessék. Sose talált volna magára az egymással háborúzó, keresztényietlen keresztény Európa,

 vagy a megosztott, hitehagyott, önbizalmában megrokkant poszt-liberális demokrata Nyugat, ha Kara Musztafa és Thököly, akár Putyin és Orbán, külső és belső támadásai életveszélyesen nem fenyegetik. Valljuk meg, Putyin – és kisebb részben Orbán – többet tett a nyugati demokráciáért, az európai-amerikai szövetségért, a NATO újraéledéséért és kiterjesztéséért, az európai egységért és az EU elmélyítéséért, mint bármelyik nyugati vezető. Putyin megismételte Sztálin, Orbán utánozza Rákosi hármas hibáját: rákényszeríti ellenfelét, hogy maga javítsa és tegye működőképessé, hatékonnyá rendszerét, teremt számára képviselhető ideológiát, a szabadság és demokrácia védelmét, s végül, nemcsak egységet, de közösséget teremt közöttük egy rossz rendszerrel, képviselhetetlen ideológiával és nem-létező közösséggel szemben.

Az elmúlt évtizedben a liberális demokrácia állami és nemzetközi rendszerbeli válsága, illetve a személyes vagy intézményes autokrata és szuverén államok emelkedése a gyengeség és erő, a hanyatlás és virágzás, a káosz és a rend, az igazságtalanság és az igazság, népellenes elit és népmegváltó hős, az önző, elfajult egyén és az önzetlen nemzeti és családi közösség Nagy Történetében íródott le az önkényuralmi propagandagépezetek és a közösségi háló halálos ölelésében. A Nyugat alkonya, a Kelet hajnala általánosan elfogadottá vált. Nem állítom én, hogy minden megfordult, mivel a legnagyobb kockázatot a Nyugat számára most is a Nyugat jelenti. A mi eltörökösödött önkényuralmunkkal – török basa, nagy a hasa – egyszer majd elbírunk Európa segedelmével – talán még az én életemben –, s az orosz barbarizálódással is le fog számolni a világ. De ki menti meg a Nyugatot, ha jönnek az amerikai demokráciát leromboló Trump-szavazók, akik semmit nem tennének Ukrajnáért, Európáért, a szabad világért, akik nem hisznek se vírusban, se vakcinában, se klímaváltozásban, nők, színesek, LMBTQ közösségek szabadságjogaiban, akik pokolba küldenék a migránsokat? A barbárok a falon, a kapun belül, köztünk vannak.

 „Az ember fáj a földnek.”

 

2023. augusztus 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja

Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >

Tovább

Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi

Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >

Tovább

Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut

Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >

Tovább

Musk fájdalmas búcsúja

A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >

Tovább

Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására

Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >

Tovább

Még sugároz a Szabad Európa Rádió

Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >

Tovább

Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország

Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >

Tovább

Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut

Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >

Tovább

Nagyot ment a baloldal Ausztráliában

Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >

Tovább

Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?

Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >

Tovább

Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába

Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >

Tovább

Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet

Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >

Tovább