Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Ha túl későn ér véget a Putyin rendszere, annak katasztrofális következmények lesznek Oroszország számára
Ezt Oleg Orlov, az immár feloszlatott civil szervezet, a tavaly Nobel-békedíjjal kitüntetett Memorial társelnöke állítja, aki most éppen bíróság előtt áll, mert cikket írt egy francia újságnak és azt taglalta, hogy Putyinék fasizmust akarnak. A véleményét a német jobboldali Die Weltnek adott nyilatkozatban is fenntartja. Bizonyítékul említi, hogy Oroszországra is áll a náci jelszó: Egy nép, egy birodalom, egy Führer. A háborút pedig a Kreml legitim eszköznek tekinti, hogy megoldja az államközi feszültségeket. Az elnök azt hirdeti, hogy az orosz kultúra, nemzet és állam különleges és felsőbbrendű. Az ország különleges utat tett meg az utóbbi jó száz évben: A Szovjetunióban a totalitarianizmustól indult, egy rövid időre gyenge demokrácia lett belőle, ám most ismét az önkényuralomnál tart. Csak nem kommunista, hanem egyértelműen fasiszta, amit jobboldali ideológia táplál. Nincs jövőképe, számára a mostani a létező világok legjobbika. Orlov úgy érzi, hogy a rendszer számára a bukás inkább előbb, mint később jön, ám ha elhúzódik a haláltusa, az gazdasági stagnálással, kulturális hanyatlással jár, és anarchia, illetve káosz lesz a következménye. Az interjúalany azonban bízik abban, hogy a diktátor hatalmát veszti, csak azt nem tudja megmondani, miként. Viszont a történelem azt mutatja, hogy ilyen esetekben mindig van valaki az elitben, aki felfogja reformok szükségességét. De hogy a változás ne maradjon meg a felszínen, a civil társadalomnak nyomást kell kifejtenie. A Nyugatnak pedig még akkor sem szabad feloldania a szankciókat, ha vége szakad az ellenségeskedésnek. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Der Standard
A világ egyik legbefolyásosabb publicistájaként számon tartott Martin Wolf úgy véli, hogy mély válságban van a demokrácia, valamint a tőkés rend, és hogy ennek súlyos következményei lesznek. A Financial Times társkiadója és gazdasági fő elemzője abból az alkalomból nyilatkozott, hogy most jelent meg könyve a „Demokratikus kapitalizmus válsága” címmel.
A szerző, akinek apja annak idején a bécsi Volkstheater dramaturgja, továbbá Max Reinhardt barátja volt és nácik elől menekült Nagy-Britanniába, különösen aggasztónak nevezi az USA-ban uralkodó állapotokat. Úgy fogalmaz, hogy ott valóban a demokrácia alapértékei és intézményei forognak kockán.
Valószínűleg Trump lesz az ellenzék elnökjelöltje és a republikánusoknak kész tervük van, hogy megtisztítsák a közigazgatást a politikailag semleges alkalmazottaktól. A tisztségeket utána pártkatonákkal töltik fel, akiknek nem annyira fontos az alkotmány, mint az elnök iránti hűség. Ugyanez vár a titkosszolgálatokra, az igazságszolgáltatásra, az adóhatóságra és legfőbbképpen a hadseregre is. Akkor pedig már nagyon közel járunk az autokráciához.
A franciáknál Le Pen hatalomra kerülhet és Kína, valamint India is a nagyobb tekintélyuralom felé halad. A jelentős eltolódás fő oka, hogy a középrétegekből sokan félnek a lecsúszástól. A bizonytalanság, a félelem miatt azután megjelennek rasszista elemek. Az ilyen emberek olyan vezetőket keresnek, akik azt ígérik, hogy megvédik őket. Illetve azt sugallják, hogy megadják a kellő tiszteletet.
Sokat számít továbbá a technológiai átalakulás, a világgazdasági változás, Kína felemelkedése, a nyugati ipar egy részének felszámolása és a szervezett munkásosztály hanyatlása. Nem beszélve arról, csődöt mondott a politikai elit, rengeteg hibát követett el. Pl. amikor a pénzügy válság idején megmentette a bankokat, viszont nagyon sok kis ember vagyona ráment a nehézségekre.
A megoldást Wolf abban látja, hogy meg kell győzni az embereket: gyerekeikkel együtt kellő gazdasági esélyt kapnak a társadalomtól, és hogy ezek a lehetőségek nagyjából egyenlően oszlanak el. Emellett meg kell erősíteni a politikai közép jobb-, illetve baloldalát. Szükség lesz a kellőképpen szabályozott bevándorlásra is. Végül pedig döntő az új média szerepe, mivel az új eszközök lényegesen meggyengítették a döntések alapjául szolgáló információk minőségét.
Bloomberg
A nukleáris terror új korszakát éljük és a helyzet lassan pont olyan ijesztő lesz, mint a hidegháború idején. Ezt fejti ki kommentárjában Max Hastings, a brit Daily Telegraph volt főszerkesztője. Emlékeztet arra, hogy Észak-Korea új hordozórakétákat próbál ki, Irán nagy erőkkel dolgozik az atombomba előállításán.
India és Pakisztán új fegyverkezési versenybe kezdett és Putyin immár rutinszerűen csörteti a nukleáris szablyát. Legújabban pedig harcászati atomeszközöket telepített Belaruszba. Az ugyanakkor csak kevéssé tűnik fel a világnak, hogy az érintett 3 ázsiai hatalom, Kína, India és Pakisztán mekkora összegekből fejleszti nukleáris csapásmérő erejét. Különösen Peking növeli vadul készleteit.
Úgyhogy Ázsiában vélhetően nagyobb a végzetes viszály esélye, mint a Nyugaton. Fennáll a veszély, hogy egy abnormális figura, mint egy iráni ajatollah, Kim Dzsong Un vagy akár Trump, félredobja az atombomba atyjának, Oppenheimernek a véleményét, miszerint egy atomháborúnak nem lenne győztese.
Nincs nukleáris hatalom, amely lemondana a válaszcsapás képességéről, vagy amely nemzetközi ellenőrzés alá helyezné hadászati eszközeit. De a kölcsönös elrettentés egyensúlya idáig nemzedékeken át szavatolta a nyugalmat.
Die Welt
Az egyik vezető orosz ellenzéki arra figyelmeztet, hogy ha túl későn ér véget a Putyin rendszere, annak katasztrofális következmények lesznek Oroszország számára. Oleg Orlov, az immár feloszlatott civil szervezet, a tavaly Nobel-békedíjjal kitüntetett Memorial társelnöke, most éppen bíróság előtt áll, mert cikket írt egy francia újságnak és azt taglalta, hogy Putyinék fasizmust akarnak.
A véleményét a német jobboldali lapnak adott nyilatkozatban is fenntartja. Bizonyítékul említi, hogy Oroszországra is áll a náci jelszó: Egy nép, egy birodalom, egy Führer. A háborút pedig a Kreml legitim eszköznek tekinti, hogy megoldja az államközi feszültségeket. Az elnök azt hirdeti, hogy az orosz kultúra, nemzet és állam különleges és felsőbbrendű.
Az ország különleges utat tett meg az utóbbi jó száz évben: A Szovjetunióban a totalitarianizmustól indult, egy rövid időre gyenge demokrácia lett belőle, ám most ismét az önkényuralomnál tart. Csak nem kommunista, hanem egyértelműen fasiszta, amit jobboldali ideológia táplál. Nincs jövőképe, számára a mostani a létező világok legjobbika.
Orlov úgy érzi, hogy a rendszer számára a bukás inkább előbb, mint később jön, ám ha elhúzódik a haláltusa, az gazdasági stagnálással, kulturális hanyatlással jár, és anarchia, illetve káosz lesz a következménye. Az interjúalany azonban bízik abban, hogy a diktátor hatalmát veszti, csak azt nem tudja megmondani, miként.
Viszont a történelem azt mutatja, hogy ilyen esetekben mindig van valaki az elitben, aki felfogja reformok szükségességét. De hogy a változás ne maradjon meg a felszínen, a civil társadalomnak nyomást kell kifejtenie. A Nyugatnak pedig még akkor sem szabad feloldania a szankciókat, ha vége szakad az ellenségeskedésnek.
Die Presse
Egyre inkább látszanak Meloni hatalmának árnyoldalai: erősen halványul a nimbusz, napirenden vannak a tüntetések, a miniszterelnök közvetlen környezetét botrányok sújtják, a kormány nyomást gyakorol a sajtóra és az igazságszolgáltatásra, emellett egyre romlanak a gazdasági adatok.
A közvéleményben hatalmas megrázkódtatást váltott ki, hogy eltörölték az alapjövedelmet a csaknem 170 ezer érintett számára. További százezrek félnek attól, hogy ez csupán a kezdet. Emiatt naponta zajlanak a megmozdulások. Úgy tudni, hogy a kormányfő ideges, túl sokat dolgozik. Mert ugyan a nemzetközi porondon várakozáson felül szerepel, eloszlatta az aggályokat a fasizmustól indult Olaszország Fivérei ügyében, ám odahaza sokasodnak a bajok.
Nem éppen kedvező volt pl. a visszhangja annak, hogy élettársa, tévés kommentátorként, kiosztotta a német egészségügyi minisztert, aki a toscanai nyaralásból arra figyelmeztetett, hogy a klímaváltozás tönkreteszi Európa déli részét. Erre válaszul az újságíró azt közölte, hogy elég volt a kioktatásból a németek részéről és ha Lauterbachnak nem tetszik, akkor menjen haza.
Meloni ezúttal is a hallgatást választotta, mint már oly sokszor máskor is. Ám közben erősödik a benyomás, hogy a belpolitikában korántsem annyira mérsékelt, mint ahogy a nemzetközi parketten beállítja magát. A köztelevíziótól egy sor neves munkatársat menesztett.
De a népszerűsége egyelőre így is marad a 30 % körül. Viszont az ősz nem sok jót ígér neki, mivel indulnak a tárgyalások az államháztartásról és mindenképpen megtakarításokat kell előirányozni. Továbbá a legfrissebb előrejelzések arra utalnak, hogy ismét zsugorodik a gazdaság.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Putyin nem csak a Nyugatot próbálja figyelmeztetni
Az hangsebességnél gyorsabb rakéta kilövésével Putyin nem csupán a Nyugatot próbálta figyelmeztetni, hanem saját népének is >
A gyűlölet mint hiány
Vajon mitől lesz valaki éppen palesztinpárti a Közel-Kelettől ezer kilométerekre? És ők miért veszik készpénznek az >
Mi van, ha bukik?
Várható-e, hogy a választások eredményétől függetlenül kilenc, tizenkettő, akárhány évre kinevezett pártcselédek és -kreatúrák udvarias meghajlással >
Az EU bővítése és Oroszország
Mindebből az EU számára több következtetés adódik. Az orosz befolyás ellensúlyozása érdekében továbbra is törekednie kell >
Vizsgáznak Európában a liberális értékek, mert erősödik az antiszemitizmus
Az Economist szerint ez a legrégebbi csapás a földrészen. Sajnálatos módon visszatér az a fajta türelmetlenség, >
Elon Musk egyszerre jelent lehetőséget és veszélyt – Trump fő rombolójaként
Ezt rögzíti az Economist szerkesztőségi véleménye. Merthogy a milliárdos az amerikai kormányzatot célozta meg és így >
Hogyan készül Orbán a választásra
Magyarországon csak két év múlva lesz a választás, de Orbán Viktor már jó előre gondoskodik arról, >
Lehet, hogy Európának éppen Trumpra van szüksége
Azért, mert magának kell olyan gondokat megoldania, mint az euróövezet gazdasági stagnálása, valamint a földrész biztonsága. >
Biden döntését Putyin meg fogja torolni
Simon Tisdall u Guardianben úgy ítéli meg: igen nagy horderejű Ukrajna számára, hogy Biden az utolsó >
Rövid út vezethet keletre
Arra kell számítani, hogy Trump alatt az ország egoista birodalom lesz, ám ennélfogva szétesik a szabályokra >
Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai kapuján dörömbölnek
Simon Tisdall a Guardianben arra figyelmeztet, hogy Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai >
A tervezett kinevezésekkel Trump egyértelműen elárulja, miként akarja irányítani az országot
Ezt fejti ki a Guardian kommentátora, Jonathan Freedland. A névsort úgy válogatta össze, hogy az is >