Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Mondd, van-e ott haza még…
A gyorsan fejlődő Albániáról mesélik, hogy már ott is rossz érzés magyar turistának lenni. Na és hol nem? A válság egyik ágazatról terjed a másikra: a MÁV gyorsan romló szolgáltatásai miatt maga Lázár János kért elnézést a héten. Nem számít. Holnap majd kimegy Ausztriába, és egy mozdonytemetőből bemutatja, hogy az osztrák vasút sokkal rosszabb állapotban van. Nem lesz felzárkózás, nincs többé kitörési pont, az elszegényedésnek egyre több jele látható, „a kanyarban bátran előzünk” miniszterelnöki dicsekvéssel szemben mindenkivel esztelenül ütközünk, persze a legócskább diktatúrák kivételével, és a „pillanat uralásából”, ami Magyarországon a kormányzás alapelvének, tehát állandó hazugságkényszernek tekintendő, a becstelenség évtizede lett. Talán mégis érdemes mindenkinek zárat cserélni. Bruck András:
Normálisnak tekinthető-e érzéseinket egy süllyedőben lévő ország milyenségéhez, hétköznapjainak minőségéhez kötni? Mintha egy prostituáltba lennél szerelmes, aki még meg is lop, de ahelyett, hogy zárat cserélnél az ajtódon, önnön beteges képzeleted foglyává válsz. Aligha egyedül küszködöm hasonló érzésekkel. Feltűnt, hogy egyre gyakrabban találkozom a „hazám”, „nemzetem”, „otthonom” kifejezésekkel, és ezek a legtöbbször aggodalmak és félelmek sötét kontextusába vannak csomagolva. A haza kezd azzá a hellyé válni, ahol mind többen érzik magukat meglopva és becsapva. Ha viszont mindenek ellenére mégis hazádnak tekinted ezt a helyet, akkor miért nem teszel többet azért, hogy jobban érezd magad? Ha nem állsz ellen, amíg még lehet, hogy fogsz ellenállni, amikor már nem lehet?
Mivel vigasztalhatnám magam? Gondoljak az ukrán nemzet elmúlt másfél évére, a szörnyűségekre, amiket barbár szomszédjuktól szenvednek el? Ahol a hatalom számára kényelmetlenné vált emberek úgy hullanak ki az ablakon, mint madárfiókák a fészekből? Vagy gondoljak a nyolcvan évvel ezelőtt elárult és legyilkoltatott sok százezer magyar zsidóra, és adjak hálát, na kinek? amiért ilyesmi ma nem volna lehetséges? Biztos? Tizenhárom évvel ezelőtt mit láttál mindabból, ami azóta itt bekövetkezett? Nem a szemed előtt vált rablóhordává egy egykor ígéretesen indult politikusi nemzedék? Esetleg emlékeztessem magam az ötvenes évek fekete autóira és az utána következő évtizedek mainál jóval korlátozottabb szabadságjogaira? Egyszóval, gondoljak arra, hogy „ahhoz képest” ma milyen jó nekünk? Miért tenném? Tényleg a pokol volna a mérce?
A rezsim ugyan egyfolytában küldi fenyegető jelzéseit a haza fogalmának átírásáról – a tanárok jövő májusban esedékes eskütételre kényszerítése mögött sincs más ok, mint megalázni, még jobban megfélemlíteni őket –, de úgy tűnik, a korszerű autokrácia beéri a test helyett a lélek megsemmisítésével. Az ember, mint érzékeny, érző, könnyen sebezhető lény a hatalom hazai birtokosai szemében nem létezik, teljesen megvakította őket a gőg, az uralom- és vagyonvágy. A közjó szolgálatára felesküdött emberek irodalmi alakokká váltak, vesztünkre nem a hősök és nemes lelkek, hanem a Gatsbyk, Jagók, az Állatfarm Napóleon nevű, Sztálinról mintázott kandisznója fajtájából. A civilizációs korlátok úgy omlottak le bennük egyik a másik után, ahogy a Legyek ura gyerekhőseiből. Megállíthatatlanul szaporodó példák tömege tanúskodik arról, hogy egy rezsim, Európában egyedül nálunk, hogyan vált az állampolgárai kiirtása nélkül is embertelenné.
Napjaink egyik szupersztár írója, a gyűlölt-imádott Michel Houellebecq mondja: „Ha van egyetlen határozott eszme, amely minden regényemben megjelenik, néha a megszállottságig, az a következő: egy egyszer már megindult hanyatlási folyamat soha nem fordítható vissza többé”. Szerinte mindegy, hogy barátságról, családról, egy házaspárról, egy társadalmi csoportról vagy egy egész nemzetről van szó. Ez utóbbira aligha képzelhető el a mienknél szomorúbb és tragikusabb példa. Egyre inkább rendőrtörvények között élünk, a jogrendszer, mint egy nyári tűzvész után felégett vidék, a média, mint egy jégeső elverte kert, amelyben pár szem épen maradt gyümölcs után kutatsz a földön. Ha pedig rátévedsz egy kormányadóra- vagy oldalra, azt hiszed, a tébolydába kerültél.
A gyorsan fejlődő Albániáról mesélik, hogy már ott is rossz érzés magyar turistának lenni. Na és hol nem? A válság egyik ágazatról terjed a másikra: a MÁV gyorsan romló szolgáltatásai miatt maga Lázár János kért elnézést a héten. Nem számít. Holnap majd kimegy Ausztriába, és egy mozdonytemetőből bemutatja, hogy az osztrák vasút sokkal rosszabb állapotban van. Nem lesz felzárkózás, nincs többé kitörési pont, az elszegényedésnek egyre több jele látható, „a kanyarban bátran előzünk” miniszterelnöki dicsekvéssel szemben mindenkivel esztelenül ütközünk, persze a legócskább diktatúrák kivételével, és a „pillanat uralásából”, ami Magyarországon a kormányzás alapelvének, tehát állandó hazugságkényszernek tekintendő, a becstelenség évtizede lett. Talán mégis érdemes mindenkinek zárat cserélni.
Következő cikk: Ha túl későn ér véget a Putyin rendszere, annak katasztrofális következmények lesznek Oroszország számára
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A gyűlölet mint hiány
Vajon mitől lesz valaki éppen palesztinpárti a Közel-Kelettől ezer kilométerekre? És ők miért veszik készpénznek az >
Mi van, ha bukik?
Várható-e, hogy a választások eredményétől függetlenül kilenc, tizenkettő, akárhány évre kinevezett pártcselédek és -kreatúrák udvarias meghajlással >
Az EU bővítése és Oroszország
Mindebből az EU számára több következtetés adódik. Az orosz befolyás ellensúlyozása érdekében továbbra is törekednie kell >
Vizsgáznak Európában a liberális értékek, mert erősödik az antiszemitizmus
Az Economist szerint ez a legrégebbi csapás a földrészen. Sajnálatos módon visszatér az a fajta türelmetlenség, >
Elon Musk egyszerre jelent lehetőséget és veszélyt – Trump fő rombolójaként
Ezt rögzíti az Economist szerkesztőségi véleménye. Merthogy a milliárdos az amerikai kormányzatot célozta meg és így >
Hogyan készül Orbán a választásra
Magyarországon csak két év múlva lesz a választás, de Orbán Viktor már jó előre gondoskodik arról, >
Lehet, hogy Európának éppen Trumpra van szüksége
Azért, mert magának kell olyan gondokat megoldania, mint az euróövezet gazdasági stagnálása, valamint a földrész biztonsága. >
Biden döntését Putyin meg fogja torolni
Simon Tisdall u Guardianben úgy ítéli meg: igen nagy horderejű Ukrajna számára, hogy Biden az utolsó >
Rövid út vezethet keletre
Arra kell számítani, hogy Trump alatt az ország egoista birodalom lesz, ám ennélfogva szétesik a szabályokra >
Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai kapuján dörömbölnek
Simon Tisdall a Guardianben arra figyelmeztet, hogy Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai >
A tervezett kinevezésekkel Trump egyértelműen elárulja, miként akarja irányítani az országot
Ezt fejti ki a Guardian kommentátora, Jonathan Freedland. A névsort úgy válogatta össze, hogy az is >
Magyarországon mocskos trükkök lengik be a közéletet
Magyar Péter Orbán egyetlen kihívójaként azt állítja, hogy titokban lehallgatták, mert le akarják járatni. De még >