Ma Zénó, Flórián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Nemzetközi sajtószemle
Az orosz trauma
„Az orosz trauma” címmel megjelent kommentár arra hívja fel a figyelmet, hogy Putyin ismeri országa történelmét, ezért tisztában van vele, hogy a felkelést egyszer már háború, rombolás és milliók halála követte. Nehezen lehet feltételezni, hogy Prigozsin a maga szakállára cselekedett. Alighanem jó előre megbizonyosodott az orosz tisztek elégedetlenségéről. Hiszen a hadseregben sokan elutasítják Putyin dilettáns katonapolitikáját, hogy az elnök odadobja a hadsereget Ukrajnában. Ha tényleg vannak cinkosai a fegyveres erőkön belül, akkor ez csupán előjáték volt egy igazi államcsínyhez. Egyelőre azonban minden teljesen bizonytalan. Viszont még egy polgárháború is belefér. Pont ettől óvott az államfő. Merthogy tudja, mivel járt az a négy év 1918 és 22 között. Több áldozatot követelt, mint az 1. világháború. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Washington Post
Az amerikai hírszerzés már a hónap közepén tudta, hogy Prigozsin összeesküvést szervez, ezért azt igyekezett felmérni, vajon meg tudja-e tartani hatalmát Putyint, illetve hogy bármiféle bizonytalan állapot mit jelenthet az orosz atomütőerő ellenőrzése szempontjából. A nagy félelem az volt, hogy instabilitást idézhet elő a „polgárháború”.
A felderítés szerint Prigozsint az háborította fel, hogy embereinek a védelmi tárca döntése nyomán be kell állnia a hadsereg zászlaja alá. Az orosz vezetőket ugyanakkor felháborították a zsoldosvezér kirohanásai, miután azok hitelesek voltak, viszont aláásták a tekintélyüket. Washingtonban a CIA elemzői úgy gondolják, hogy az orosz elnök is értesült a várható fejleményekről, de nem tudni, hogy tett-e ellenlépéseket.
A kivárás azt mutatta, hogy nem volt legfelső szintű koordináció a kormány és a belső vetélytársak között. Nem tudni, mi jön most, de Putyin meggyengült. Az elit ezek után megkérdőjelezi vezető pozícióját, az átlag oroszt pedig rémülettel töltik el a történtek. Amerikai részről viszont az várják, hogy Prigozsin egy nap visszatér a Wagner Csoport élén.
Washington Post
A lap egyik legjobb szemleírójának az a hasonlat jutott eszébe az orosz válságról, hogy Putyin és újdonsült riválisa azt játszotta, mintha autóval robogna teljes sebességgel a másik felé, ám a végén mind a ketten félrerántották a kormányt. David Ingatius még azt is hozzáteszi, hogy az elnök belepillantott a szakadékba, de megrebbent a pillája.
Előbb bosszút ígért a fegyveres lázadásért, majd belement a kompromisszumba. Ez pedig mutatja a sebezhetőségét. Lehet, hogy megmentette a rendszerét, de ez a szombat úgy vonul be a történelembe, mint amely fontos állomás volt az orosz nagyhatalom összeomlásában. Márpedig ez lesz a politikus igazi öröksége.
A belső tűzszünet valószínűleg csupán időleges. Beavatott források azt közölték bizalmasan, hogy az északra vonuló zsoldosok sehol sem ütköztek ellenállásba, de követőik sem akadtak. A két ellenfél közül egyik sem bolond, elkerülte az összecsapást. Ám az elnöknek nincs jó választása, és ezt pontosan tudja.
Abban sem lehet biztos, hogy a reguláris erők teljesítik a parancsait. Belegyalogolt egy olyan helyzetbe, amelyet nem tud kezelni. A válságot képes volt elhárítani, ám megalázta egy lakája. Viszont van egy tulajdonsága, ami igen fontos a tekintélyuralomhoz: sosem lehet látni rajta, ha megizzasztják.
A Biden-kormányzat bölcsen követte a tételt: ne zavard az ellenséged, ha az éppen hibázik. Viszont szólt az ukránoknak, meg az összes szövetségesének, hogy fogják vissza magukat, ne próbáljanak meg a zavarosban halászni. Putyin most további nehézségekre készülhet Ukrajnában.
Washington Post
Putyin most végre megtudja, amivel minden zsarnok kénytelen volt szembesülni, Napoleontól kezdve, Hitleren át, Szaddam Husszeinig, hogy ti. ha kirobbantod a háborút, az visszaüt rád. A háború ugyanis eleve megjósolhatatlan és kockázatos vállalkozás. Szertefoszlathatja a diktátor illúzióját, hogy minden az ellenőrzése alatt áll. Főleg, ha a harcok úgy elhúzódnak, mint most, Ukrajnában.
Jó néhány elemző feltételezte, hogy az idő a Kremlnek dolgozik, de már látni, hogy ez nem igaz. Valójában Ukrajna oldalán áll, mivel annak kormányát demokratikusan választották meg és élvezi a nép csaknem kizárólagos támogatását. Az antidemokratikus, bűnös orosz rezsim ellenben megfélemlíti a társadalmat, ám nem kapja meg annak hűségét, illetve szeretetét.
Mint annyi önkényuralom, a putyini rendszer is törékenyebb, mint amilyennek tűnik. Abból élt, hogy különféle csoportokat egymás ellen fordított, de most már összeomlik a háború nyomása alatt – hangsúlyozza Max Boot, a jeles biztonságpolitikai elemző.
FAZ
A volt lengyel védelmi miniszter arra figyelmeztet, hogy az instabil Oroszország pont annyira veszélyes, mint az agresszív. Tomasz Siemoniak szerint a kialakult helyzetben a NATO-nak meg kell erősítenie a keleti szárnyat, mert az orosz földre leselkedő káosznak súlyos következményei lehetnek.
Putyin számára Prigozsin láthatóan azért annyira veszedelmes, mert kimondja, amit sokan gondolnak a hadseregben, valamint a titkosszolgálatnál. Az is kiderült, hogy a felderítés nem jelezte előre a felkelés eshetőségét. Nagyon valószínű, hogy ezek után az ország destabilizálódik, miközben atomeszközei és interkontinentális rakétái vannak. Könnyen megeshet, hogy a fegyverek gazdát cserélnek.
A zsoldosvezér hosszú távon nem érhet el politikai célt, de máris sikerrel kérdőjelezte meg az államfő vezető szerepét. A bérhadsereg azonban nem demokratákból és forradalmárokból áll. Csak fokozza a zűrzavart. A Kreml alighanem le tudja verni a megmozdulást, de az ügy hosszú távra hat ki.
Die Presse
Wolfgang Ischinger óva int attól, hogy Oroszország szétessen, mert már a mostani belviszály is hatalmas politikai kockázatokat hordoz. A müncheni Biztonsági Konferencia korábbi, legendás igazgatója hozzátette, hogy a háború még jócskán belenyúlhat a jövő évbe. Az USA mindenesetre megtehetné, amit egykor Reagan csinált a Szovjetunióval, hogy ti. öngyilkos fegyverkezési versenyre kényszerítette. Vagyis a történelem bizonyos mértékben megismételhetné önmagát.
A szakértő a legrosszabb forgatókönyvet ajánlja megfontolásra. Ukrajna sorsába az amerikai elnökválasztás meghatározó módon bele fog szólni. Ezért Putyin addig húzza a viszályt, amíg nem látni, ki veszi át a Washingtonban a kormányrudat. Trump győzelme feltehetőleg fejre állítana mindent.
FT
A lap külpolitikai fő elemzője úgy gondolja, hogy Putyin önnön maga szabadította a saját fejére a bajt. Mert még ha sikerül is felülkerednie Prigozsinnal szemben, nemigen lehet várni, hogy a végén túlél egy ekkora megaláztatást. A tekintélye, a hatalma, de még az élete is kockán forog. Gideon Rachman szerint a lázadás végképp tanúsítja, milyen katasztrofálisan rosszul alakul a háború Moszkva számára.
Történelmi irónia, hogy saját magának köszönheti a lidércnyomást, azaz egy olyan felkelést, amely egyaránt fenyegeti az államot és az ő személyes uralmát. Két dologtól retteg: hogy Ukrajna végérvényesen kicsúszik a szorításából, illetve hogy Kijev demokratikus útja főpróba lehet az oroszok számára. E két fenyegetés elhárítására indította meg a16 hónapja a csapatokat.
Az ukránok számára viszont történelmi esélyt kínál az új helyzet, hiszen nem sikerült áttörést elérniük az ellenoffenzívával. Prigozsin természetesen nem liberális. Amit hangoztat, az kőkeményen nacionalista és imperialista. Csapatai hírhedetten brutálisak. A parancsnok, akárcsak Putyin, olyan erőket engedett szabadjára, amelyeket nehéz lesz megfékeznie.
Guardian
Prigozsin nem képes közvetlenül megkérdőjelezni Putyin hatalmát, de rávilágít, hogy egyre gyengülnek az elnök pozíciói. Ezt fejti ki Keir Giles, a brit külügyi intézet, Chatham House munkatársa. Úgy értékeli, hogy zendülés csupán közjáték, nem fogja megállítani a háborút. A két, immár ellenfél célja egy és ugyanaz Ukrajnában, de az jó a világnak, ha Oroszországot leköti a fejlemény.
De azt senki se higgye, hogy ezáltal csökken a szomszéd állam, illetve az Európa elleni fenyegetés. Prigozsinnak az ügyben van vitája a katonai vezetéssel, hogy miként lehet leghatékonyabban megsemmisíteni Ukrajnát. Ám azért amit tett, az zavart és bizonytalanságot vált ki az orosz hadseregben.
Hogy Oroszország ennyire törékeny, az csak aláhúzza Ukrajna támogatásának fontosságát. A belső viszály megtorpedózta azokat az érveket, hogy tárgyalásos béke kell, mivel Moszkvát úgysem lehet legyőzni. Itt egy furcsa pár került szembe egymással: egy pszichopata, aki egy csapat gyilkos bűnözőt irányít, illetve a Kremlben csücsülő maffiafőnök, ő meg felosztja Oroszország gazdagságát a cimborái között. Mindkettőnek sok szerencsét!
Der Standard
Az egyik legjobb osztrák politikai elemző hajlik arra, hogy szétesőben van az orosz rendszer. Lehet persze, hogy Putyin ez egyszer még meg tudja menteni a rezsimet, de a törésvonalak jól látszanak. A dezintegráció alighanem folytatódik.
Hans Rauscher kifejti, hogy Oroszország évszázadok óta, csakis tekintélyuralmakat tapasztalt meg. A nagy társadalmi robbanások mindig félresikerült háborúk után következtek be. És most nagyon úgy néz ki, hogy Putyin döntő mértékben meggyengült. Búcsút mondhat annak az általános véleménynek, hogy mindent kézben tart.
Ha egy ilyen hatalmas országban minden, de minden egy embernél összpontosul, akkor minden kicsúszik az ellenőrzése alól, ha ennyire félresikerülnek a dolgok. Az elnök orosz imperialista, aki szerette volna ismét az égisze alatt tudni Kelet-Európát, illetve elűzni a NATO-t a térségből. Ám saját maga sodorta veszélybe az államot, amelyet erőssé kívánt tenni.
Veszélyes az olyan diktátor, aki a túlélésért küzd és atomfegyvere van. De Prigozsin még rosszabb, ha nála van a nukleáris indítógomb. Lehet, hogy vannak, ám egyelőre nem látszanak olyan erők, amelyek véget tudnának vetni ennek az őrületnek.
Independent
A kommentár úgy ítéli meg, hogy Putyin még sosem látszott ennyire gyengének és nehéz megmondani, kilábal-e valaha is ebből a helyzetből. A szerző, Mary Dejevsky, aki igen jól ismeri Európát - volt Moszkvában tudósító, kizártnak tartja, hogy a Kreml egyszerre két fronton tudjon győzni. Azaz odahaza és Ukrajnában is.
Amit Putyin a Wagner csoportról mondott, az kétségbeesettnek hangzott, nem magabiztosnak. Ilyen beszédet senki sem várt volna tőle. De a történtek jelentőségét aligha lehet túlbecsülni. Az államfő – több hónapos hallgatás után – kénytelen volt reagálni, de nem Prigozsinhoz, hanem az összes oroszhoz fordult. Kérdés, hogy vissza tudja-e nyerni bármikor is a politikai erejét.
A következmény, hogy Ukrajna számára kedvezően alakulnak az erőviszonyok a háborúban. És ez nem is jöhetett volna jobbkor Zelenszkijnek, mert elakadt az ellentámadás, már ha nem vallott egyenesen kudarcot. Ám mégsem lett valószínűbb az ukrán győzelem. Putyin aligha tesz további engedményeket, de nem szabad elfeledni, hogy nyilatkozatában egyaránt jelen volt az elszántság, valamint a reményvesztettség.
Washington Post
A Wagner Csoport lázadása után a következő nagy aggály, hogy Putyin egyre kétségbeesettebb és a pánik akár a zaporizzsjai atomerőmű felrobbantására sarkallhatja. Ez úgy hívják, hogy a felperzselt föld taktikája.
Az imperialista hódító azt volt kénytelen megtapasztalni a minden előzetes provokáció nélkül megindított támadás végén, hogy még brutális erővel sem tudja leigázni a szomszéd nemzetet. Ezért mindinkább népgyilkos módon reagál. Legyen szó rengeteg ukrán gyerek elrablásáról, vagy akár arról, hogy lakhatatlanná teszi az ország jó részét.
Most meg itt van még neki Prigozsin is, a könyörtelen és becsvágyó orosz Rambo. Ha ezen túljut az elnök, csak még paranoidabb lesz. De a viszályban nem lehet semlegesnek lenni, mert az orosz vezető olyan, aki kész akár még az atommaghasadás erejét is bevetni, hogy felperzselje a földet.
FAZ
A lap politikai elemzője, Reinhard Veser úgy értékeli, hogy halálos veszély fenyegeti Putyint. Mert még sosem csúszott ki ennyire a kezéből a gyeplő. Prigozsinból létveszély lett számára. Megmutatja az egész rezsim gyengeségeit. A zsoldosvezért alighanem az ösztökélte cselekvésre, hogy a hadsereg vezetése be akarta tagolni maga alá a milíciát.
Csakhogy Sojguék tekintélyének betett, hogy a zsoldos parancsnok hónapokon át ócsárolta őket, tehetségtelennek és korruptnak, sőt hazaárulónak nevezte őket. A belülről jövő elégedetlenség sokkal rosszabb a Kreml számára, mert a nép féken tartásához megvannak az eszközei. Ennélfogva ez az eddigi legsúlyosabb csapás a hivatalos propagandisták által gondosan ápolt Putyin-képre nézve, mármint hogy ő az az ember, aki Oroszországot ismét naggyá tette, és hogy kizárólag ő tudja szavatolni a biztonságot, valamint a stabilitást.
Neue Zürcher Zeitung
Putyin átvészelte a lázadást, de egyben mégis ő nagy vesztes, mert destabilizálta az országot, a háborús célok elérésétől viszont messzire került. A helyzet – állapítja meg Rásonyi Péter, a külpolitikai rovat vezetője – továbbra is áttekinthetetlen. Annyi biztos, hogy legalább már nem kell politikai robbanástól tartani. Prigozsin hatalmat akart magának, illetve kivételes elbánást az egységének a fegyveres erőkön belül.
De az biztos, hogy túlbecsülte a saját erejét és ezzel előidézte a bukását. Az állítólag Lukasenko által kidolgozott kompromisszum mindkét számára elfogadható. Megakadályozta a további vérontást, amit főleg az elnök fogad megkönnyebbüléssel. A másik megússza a veszélyes kalandot, ami eleve kilátástalan volt számára az ellenfél túlereje miatt.
Putyin viszont ráfizetett, mert a világhálón folyamatosan lehetett látni a több ezer fellázadt katonát, amint végigvonul városokon és utakon. Az ország a katasztrófa szélén állt, megrendült, akárcsak a hatalom.
A megkötött ügylet rávilágít az elnök gyengeségére. Hiszen aki futni hagyja a tettest, az kétségbeesett, félénk és gyengécske. Ugyanakkor leghatékonyabb kötelékének int búcsút, amikor feloszlatja a Wagner-csoportot.
Ukrajnában leplezetlen kárörömmel követik az eseményeket, ám azok – bármennyire is örvendetesek – még nem jelentik az ellenség vereségét.
Die Presse
Putyin számára a minden a tét, a háborúban pedig új fejezet kezdődött a Prigozsin-féle zendüléssel. Az orosz fegyveres erők saját magukat gyengítik meg – írja Christian Ultsch, a külpolitikai rovat vezetője. Úgy véli, nagy lehet most a pánik a Kreml falain belül. Az elnök azonban nem engedhetett a nyilvános zsarolásnak, eddigi szövetségese átkelt a Rubiconon, amikor bevonult Rosztovba.
De az elnök számára katasztrófa a lázadás. Sok orosz ugyanis nagyra becsüli Prigozsint a harci sikerek miatt. És ő néven nevezi az igazságot, így azt, hogy Ukrajna nem fenyegette Oroszországot, vagyis, hogy teljesen felesleges a barbár öldöklés. Ezért Moszkvának sürgősen el kell takarítania az útból az általa teremtett szörnyet.
Der Standard
Putyin látványosan csődöt mondott vezetőként, mert megengedte, hogy idáig fajuljanak a dolgok – mutat rá Gerhard Mangott, az Innsbrucki Egyetem professzora. Hiszen Prigozsin az eltelt hónapokban egyre-másra lépte át a vörös vonalakat, az elnök meg hagyta. Oda az nimbusza, hogy mindent kézben tart.
Az eliten belül nem látszik, hogy bárki más le akarna válni, de megrendült a bizalom a legfőbb vezérben. A politikus tartósan károkat kénytelen elkönyvelni. Már rég ki kellett volna kapcsolnia a zsoldosok kapitányát, de nem tette és ez most megbosszulta magát. Presze Putyinnak sokáig jól jött, hogy vetélkedik a két versenytárs. Egymás ellen uszította a két láncos kutyát, de nem vette észre, hogy lassan eltoldónak az erőviszonyok.
Prigozsin egyre népszerűbb lett, mert úgy tudta beállítani, hogy emberei tudják szállítani a sikereket, míg a hadsereg képtelen. Ám az elnök ezt nem ismerte fel, ami igazolja, hogy messze került a valóságtól és hitt a hamis jelentéseknek. A fejlemény bizonyosan befolyásolja a háborút. Ám forradalomra nem kell számítani orosz földön.
Süddeutsche Zeitung
„Az orosz trauma” címmel megjelent kommentár arra hívja fel a figyelmet, hogy Putyin ismeri országa történelmét, ezért tisztában van vele, hogy a felkelést egyszer már háború, rombolás és milliók halála követte.
Nehezen lehet feltételezni, hogy Prigozsin a maga szakállára cselekedett. Alighanem jó előre megbizonyosodott az orosz tisztek elégedetlenségéről. Hiszen a hadseregben sokan elutasítják Putyin dilettáns katonapolitikáját, hogy az elnök odadobja a hadsereget Ukrajnában. Ha tényleg vannak cinkosai a fegyveres erőkön belül, akkor ez csupán előjáték volt egy igazi államcsínyhez.
Egyelőre azonban minden teljesen bizonytalan. Viszont még egy polgárháború is belefér. Pont ettől óvott az államfő. Merthogy tudja, mivel járt az a négy év 1918 és 22 között. Több áldozatot követelt, mint az 1. világháború.
Washington Post
A vezércikk emlékeztet arra, hogy a héten tartott londoni adományozó konferencián horribilis összegek keringtek Ukrajna újjáépítése kapcsán: a becslések szerint 400 milliárd és 1 billió dollár között lehet az ország helyreállításának költsége, de ennyit belátható időn belül nem lehet előteremteni. Úgyhogy egyre gyakrabban vetődik fel: be kell vetni az orosz állam 300 milliárdos vagyonát, amelyet nyugaton fagyasztottak be.
Erkölcsi és politikai oldalról nem kétséges, hogy Moszkvának helyt kell állnia az okozott károkért. Csak éppen veszedelmes az elképzelés, mert ezek az alapok a nemzetközi jog védelme alatt állnak.
Közben Kijevnek már az is gondot okoz, hogy kifizesse a hamar lejáró számláit. A normális élet visszaállításában a politikusok számítanak a magántőkére, ám az aligha mozdul meg, ha nem kap nemzetközi biztosítékokat az újabb orosz támadás ellen. De veszélybe kerül a dollár és az euró stabilitása, illetve tekintélye is, mert ha a világ ráteszi a kezét a visszatartott orosz állami vagyonelemekre, akkor egy csomó ország, köztük Kína másba fekteti a pénzét, nehogy adott esetben azt is elkobozzák.
Ez pedig megrendítheti az egész pénzügyi rendszert. Szóval itt egy hosszú távú problémáról van szó. De támogatni kell Ukrajnát, mert ez a legjobb módszer megmutatni, hogy Moszkva felsült a területrablás tervével.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Roncspártderbi
Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >
Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot
A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >
Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat
A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >
Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában
A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >
A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?
Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >
A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg
A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >
A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét
Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >
Raszputyin Romániában
Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >
Amikor a diktatúrák összeomlanak
Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >
Maradjon inkább Orbán Viktor?
Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >
Oroszország gyengébb, mint ahogy gondolnánk
Fareed Zakaria úgy véli így a Washington Postban, hiszen Asszad Putyin értékes vazallusa volt, az orosz >
Fennáll a veszély, hogy Közép-Európa gazdasága megsínyli Trump politikáját
Erre figyelmeztet a Standard & Poor’s jelentése, amely a térség keleti felének szuverén adósság besorolásával foglalkozik. >