Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (92.)
A szerb nagykövet – Novak Đoković
Igen, ő az egyetlen és reménykeltő szerb, aki a mai nagyvilágban megfelelően reprezentálhat egy népet, nemzetet, aki reményt adhat egy szebb és jobb világ eljövetelében. Erre mifelénk. Miért állítom én ezt, amit itt oly magabiztosan kijelentek?
Már öt éve figyelem ezt a fickót. A teniszt még Mónika szerettette meg velem, de ahhoz, hogy őrjöngni is tudjak egy-egy mérkőzésen, ahhoz már ő kellett, mind azokkal a tulajdonságokkal, mentalitás jegyekkel, melyeket magán visel, és nem is titkol.
Én nagyon megszerettem ezt a fiatalember. Az utóbbi időben, pedig külön becsülöm.
A küzdeni tudásáért.
Az akaratereéért.
Az intelligenciájáért.
A kultúráért, amit és ahogyan képvisel.
A humoráért, ami annyira eredeti, hogy a fogyasztói világnak néha órák kellenek, mire megértik.
A toleranciáért, amit képvisel.
Azon hatalmas emberi nagyságáért, amit olyankor fejez ki, amikor legtöbb ember dühöng, őrjöng, mert rajta fogtak ki, ő a vesztes, őt verték át és meg. Ő erre mit tesz? Megáll és megtapsolja azt a valakit, aki őt legyőzte. Ezt soha nem pózként teszi, és mindig megteszi. Soha nem felejti el. Még ha a mérkőzés eredménye múlik is ezeken az eseményeken, ő ebből nem enged. Ezért nagy játékos, ezért nagy ember és nő valahol az egész mezőny fölé.
Mondom, hogy évek óta figyelem ezt a fickót. Valami rendkívüli kiadás. Valami különös belső ereje van neki, valami olyan fontos morális imperatívusz, ami a mai világban feltűnő és sajnos egyre ritkább emberi tulajdonság.
Elfogult vagyok?
Legyek az. Huszonhárom évesen ez a fiatalember többet tett eddig Szerbiának az egész világon, hogy a róla kialakult szörnyű kép a kilencvenes évek után változzon, mint bárki más, beleértve az összes kormánytagot, minisztereket, pojácákat és sportolókat együttvéve. Kivétel ez alól csak Đinđić, de őt időben lelőtték. Ő még komoly veszélyt jelentett a hirtelen változásra, megelőzve korát és annak szellemét. És rossz „szakmát” választott magának, amikor a filozófiát politikára cserélte, mert elhitte, hogy tehet valamit ott, ahol még senkinek se sikerült kitörni a posványból, hogy azt túl is élje, ha már a hatalom szférájába kalandozott el.
Most, legutoljára, Kaliforniában, a sivatagban, (Indian Wells) agyonverte Federert, aki úgy játszott és küzdött, mint soha előtte, (amit én eddig kettőjük küzdelméből eddig láttam), majd hátrányból leradírozta Nadalt is, hogy kitűnő angol beszéddel, szerényen reprezentáljon a nagyvilág előtt. Szerbként.
Az egyik anyaországi szakkommentátor megjegyezte a közvetítés alatt, amikor nem értette szerb nyelvű hangos monológját, melyben önmagát szidta egy elkövetett hibája után, hogy mit nem adna, ha most ő ezt értené, vagy valaki gyorsan betelefonálna neki, és lefordítva az elhangzottakat, elmondaná a titkot, mert ez őt szörnyen zavarja. Kevésen múlott, hogy nem vettem a telefont és nem magyaráztam el ennek az embernek, hogy jobb is, ha ő nem ért mindent, tanuljon meg előbb szerbül, mert akkor megfejtheti a titkot. Abban az ott elhangzott monológban az ő ereje. A sikere záloga. Olyan önkritika hangzott el tizenöt másodpercben, szaftos és cifra anyanyelvi káromkodás formájában, hogy utána már nem is tudott pontot veszíteni, csak nyerőket ütni. Egy nagyon jól játszó legenda, talán minden idők legnagyobb teniszezője, Roger ellen. Abban a monológban a titok, amikor ő önkritikát gyakorol önmaga és hibái felett.
Politikusaink értik ezt? Igen, értik, de nem értik meg, mert akkor ők is rájönnének, hogyan lehet ilyen fiatalon a halhatatlanok közé keveredni.
Az egyik hazai, szerbiai rajongó azonnal az ország elnökének tenné meg kommentárjában. De ő is téved itt. Neki nem elnöknek kell lenni ebben a kis országban, hanem egy olyan „edzőnek”, aki az egész bagázst kizavarja egy hétre, hogy csinálják utána a napi tréningeket, amiket ő már évek óta megállás nélkül tesz. Utána már a siker sem marad el. Világszínvonalon, természetesen. Nem a hazai pályán, lötyögve, manipulálva, bort iszunk, vizet prédikálunk, acsarkodunk, intrikákat szövünk, pletykálkodunk, ha másképpen nem megy, háborúzunk, csak dolgozni ne kelljen. Ez így nem megy. Nem kóser.
Ő még Japánról sem feledkezett meg. És ez sem póz nála. Hiteles. Az egyetlen hiteles szerb márka. Remélem, egyszer még elszaporodik, mert a fiataloknak van kire felnézni.
Csak nehogy valaki idő előtt hátba szúrja! Már történt ilyen.
Kapcsolódó cikkünk: Novak Đoković visszaadta
Kommentek
Elolvastam.
Látom van önkritikád is , hogy " lehet , hogy elfogult vagyok " .De ennyi megengedett szerintem is , bár ez nem jelent semmit .
Amit leírtál abban igazad van , jól látod a dolgokat vele kapcsolatban .Bár szerintem nem kell , hogy foglalkozzon az utánpótlás neveléssel .
Ő az övét már végig izzadta , és még fogja is.
Attila
Wimbledon után szabadon, ahogyan Nole történelmet írt...
Kako se Nole popeo na vrh sveta... Dok je Nole na zasluženom odmoru, uživajte u još jednom tekstu o šampionu Vimbldona koji je pre četiri dana objavio ESPN... Bio je 2. jul 2010., oko ponoći, još jedan petak u krcatom Dog & Fox pabu u Vimbldonskom selu. Ali čak i u gužvi oko bara, jedna figura se isticala. Nešto viši, vitkiji od ostalih, tamnog tena i prodornog pogleda - Novak Đoković. Pre samo nekoliko sati, igrao je polufinale muškog singla, nedaleko, u All England klubu. Sada, neprimećen od strane ljudi oko njega, naručio je piće za članove svog tima, koji su sedeli u jednom od separea u zadnjem delu. Tako neopažen da je, kada je prošao pored nekoliko poznatih lica u gomili, morao da se zaustavi i pozdravi ih. Da li je bilo vreme za čestitke ili sažaljevanje? Bio je to dobar turnir, ali je loše odigrao poslednji meč. Pet pića - može biti po jedno za svako kolo. Nije bilo slavlja, ali ni utapanja tuge. U četvrtfinalu, Novak je konačno počeo ponovo da igra kvalitetan tenis, prošavši kritičnu tačku posle teške sezone u kojoj se fizički mučio na terenu i emotivno van njega. Svoju lošu igru u polufinalu pripisao je pasivnosti, greška koju nije nameravao da ponovi. Od tog trenutka, kako je kasnije rekao, "sve je manje-više išlo na bolje". Usledili su finale US Opena, osvajanje Dejvis kupa, titula na Australijen Openu, četiri uzastopna trijumfa na Mastersima, osvajanje nekoliko drugih turnira, polufinale Otvorenog prvenstva Francuske, i konačno, posle 12 meseci, još jedno polufinale Vimbldona. Ovaj put, Đoković je pobedom obezbedio poziciju broj 1 na svetskoj rang listi i zatim trijumfom u finalu protiv Rafaela Nadala posle dva dana podigao trofej koji je najviše želeo. "Uspeo sam da ostvarim životni cilj i da ispunim svoj san, sve u roku od tri dana", rekao je. U širem smislu, bilo je potrebno više od tri godine - napravio je proboj na Otvorenom prvenstvu Australije 2008., postao je jači i zdraviji, poboljšao je igru na mreži, ponovo je pronašao servis i saznao da je alergija na gluten izvor problema izdržljivosti. A najvažnije je, kaže, izgradnja samopouzdanja u velikim trenucima. Tu vrstu samopouzdanja nije lako steći u doba Rodžera Federera i Nadala. Iznova i iznova, Đoković bi se našao u polufinalu ili finalu velikog turnira, i tu bi izgubio od jednog od njih dvojice. "Kada sam osvojio svoj prvi Grend Slem, zapravo tek onda sam počeo da se suočavam sa nekim osećanjima i situacijama sa kojima nisam nikada ranije - odbraniti Gren Slem titulu, kao jedan od najboljih igrača, suočavati se sa pritiskom, sa očekivanjima ljudi da se plasiram u završnicu velikih turnira, da dođem bar do polufinala", rekao je. "Lagao bih Vas ako bih rekao da nisam sumnjao. Imao sam period krize, kada nisam znao mogu li da uspem, zato što su prva dva momka bili tako dominantni." Sada, kao prvi teniser koji se probio ispred Federera/Nadala na broj 1 posle skoro sedam i po godina, može i njima da pripiše zasluge za to kakav je igrač postao. "Svi znamo koliko su dobri, kako oni uvek podignu nivo igre u velikim mečevima, kako uvek igraju najbolji tenis od polufinala Gren Slem turnira", rekao je Novak. "Znam da ako želim da ih pobedim u polufinalu, finalu Gren Slema, moram da podignem svoju igru na viši nivo, moram da igram svoj najbolji tenis. Moram da napredujem i oni su me ?naterali? da napredujem, učinili su da postanem bolji igrač." "Sada sam, verujem, mentalno mnogo stabilniji na terenu nego ranije." Preokret se dogodio kada je predvodio Srbiju do pobede u Dejvis kupu u decembru. "Strah je nestao", kaže Đoković o tom iskustvu. "Posle osvajanja Dejvis kupa bio sam pun života, pun energije, željan da se vratim na teniski teren, željan da igram i da osvojim još turnira".Mora da je osetio nešto slično, noseći izraz iscrpljenosti i uzbuđenja koji se često vidi na licu šampiona Vimbldona jutro posle. Oči su mu se raširile, ali ne od sedam pića za sedam kola turnira - ili opuštene noći u pabu ove godine - već od pobedničkog uzbuđenja i vrtloga aktivnosti koje su usledile. "Obaveze šampiona Vimbldona su prilično velike", rekao je smešeći se. "Imao sam duge intervjue sa novinarima, a onda je usledila zvanična večera. Bilo je lepo, ali mi je oduzelo mnogo vremena." Srpski navijači nisu gubili vreme, odmah su započeli slavlje posle velike pobede, na stazi zapadno od centralnog terena skandirali su i pevali sa zastavama i transparentima. I Novakov otac se mogao videti među njima, navijači su ga bacali u vis proslavljajući. Čak i kada se Novak vratio u svlačionicu u nedelju, čvrsto držeći trofej pobednika Vimbldona, on i njegova porodica su vrteli uspomene na stara vremena. "Podsetili smo se tih dana napornog rada u Nemačkoj i Srbiji, kada sam imao 8, 9, 10, 11 godina, snova koje sam imao," rekao je Đoković. "Zaista je lepo. Ovaj uspeh me na neki način vraća u to vreme; čini da se vratim u svoje detinjstvo i setim se šta sam sve prošao da bih došao tu gde jesam. "Taj put nije bio lak, ali pretpostavljam da je to neophodno kako biste se borili za ono što želite da postignete. Svi znamo situaciju u našoj zemlji, kako je bilo sa ratovima i sličnim stvarima. Definitivno je zaista bilo teško postati teniski profesionalac, tenis nije bio među najpopularnijim sportovima u našoj zemlji." Nije bio popularan sport čak ni u njegovoj porodici. Iako je tenis u Srbiji sada porodični biznis familije Đoković - organizuju i ATP turnir u Beogradu, a u planu je i otvaranje akademije - mladi Novak je bio prvi član porodice koji je odabrao reket umesto skija. Tada su bili ski-instruktori i vlasnici sada već svetski poznate picerije i palačinkarnice, a neki teniski tereni su bili izgrađeni preko puta. "To je sudbina", rekao je Đoković. "Ako vam je nešto u životu suđeno, suđeno vam je.? Nije u potpunosti odbacio tradiciju. "Nisam skijao dve, tri godine. U protekle četiri godine mislim da sam skijao samo jednom. Ali skijam kad god mogu, pravila o zabrani skijanja za mene ne važe - to ne prihvatam u ugovorima", našalio se. Đokovićev otac, Srđan, odlučio je da se presele na poznatu lokaciju posle završetka profesionalne karijere skijaša u bivšoj Jugoslaviji. "On i moja tetka i stric su bili na vrhu", Novak ponosno ističe. "Otud tolika strast prema planini, zato sam i počeo da igram tenis na planini." Sada je on na vrhu. ENGLISH: As a Nole climbed to the top of the world ... While Nole on holidays, enjoy another article on the Wimbledon champion who was released four days before ESPN ... It was the second Jul 2010., around midnight, another Friday in a packed Dog & Fox pub in Wimbledon village. But even in a crowd around the bar, one figure stood out. Slightly higher, slimmer than the other, dark complexion and piercing look - Novak Djokovic. Prior to just a few hours, he played men's singles semi-finals, far, the All England Club. Now, unnoticed by the people around him, he ordered drinks for the members of his team, who were sitting in a booth in the back part. So obscure that, when passed by a few familiar faces in the crowd, he had to stop and greet them. Is it time for congratulations or Pitying? It was a good tournament, but played poorly last match. Five drinks - may be one for each round. There was no celebration, but not drowning sorrows. In the quarterfinals, Novak has finally begun again to play good tennis, having passed the critical point after a difficult season in which he tortured physically and emotionally on the field outside it. His poor play in the semifinals, attributed the inaction, mistake is not intended to be repeated. From that moment on, he later said, "everything is more or less gone the better." Usledili the U.S. Open finals, winning the Davis Cup title on Australijen Open, four consecutive triumphs at the Masters, winning several other tournament, the semifinals of the Open championship of France, and finally, after 12 months, another Wimbledon semi-finals. This time, Djokovic's victory provided the No. 1 position on the world ranking and then triumph in the final against Rafael Nadal two days later lifted the trophy that is most wanted. "Then went I to achieve the goal of living and to fulfill his dream, all within three days," he said. In a broader sense, it took more than three years - has made a breakthrough in the Australian Open 2008th, became stronger and healthier, improve the game on the network, again found the service and found out that the allergy to gluten source of the problem of endurance. And most importantly, he says, to build confidence in big moments. That kind of confidence is not easy to acquire at the time of Roger Federer and Nadal. Over and over again, Djokovic could be found in the semi-finals or final of big tournaments, and that he would lose one of the two. "When I won my first grend slam, then I really started to face some feelings and situations with which I have never before - to defend Gren Slam title, as one of the best players, faced with pressure from people's expectations that are placed the finals of big tournaments, I get at least the semi-finals, "he said. "You'd be lying if I said that I doubted it. I had a period of crisis, when I did not know whether you succeed, because the first two guys were so dominant." Now, as the first player who broke the front of the Federer / Nadal at No. 1 after nearly seven and a half years, and they can be attributed to the credit for what has become a player. "We all know how good, how they always raise their level of play in big matches, as always playing the best tennis of the semi-Gren Slam tournament," said Novak. "I know that if I want them to victory in the semifinals, finals Gren Sleme, I have to raise their game to the next level, I have to play my best tennis. I have to move on, they were me 'naterali' to progress, so as to become a better player ". "Now, I believe, much more mentally stable on the ground than before." The turning point occurred when he led Serbia to victory in the Davis Cup in December. "The fear is gone," Djokovic said about that experience. "After winning the Davis Cup was full of life, full of energy, eager to get back on the tennis court, eager to play and to win more tournaments." She must have sensed something, wearing an expression of exhaustion and excitement that is often seen on the face of Champions Wimbledon morning after. His eyes widened, but not seven drinks in seven rounds the tournament - or a relaxed night at the pub this year - but the excitement of the victorious and the swirl of activities that are usledile. "Obligations of Wimbledon champions are pretty big," said the smešeći. "I had long interviews with reporters, and then was followed by an official dinner. It was nice, but we took away a lot of time." Serbian fans did not waste time, they immediately began the celebration after the great victory at the track west of the district courts were chanting and singing with flags and banners. Novak's father, I could see between them, the fans were throwing it in the air celebrating. Even when Novak came back to the locker room on Sunday, firmly holding the Wimbledon trophy winner, he and his family memories are centered on old times. "We are reminded of those days of hard labor in Germany and Serbia, when I was 8, 9, 10, 11 years, the dreams I had," said Djokovic. "It's really nice. The success of me in some way back to that time, it seems to go back to your childhood and remember what, I passed all that I came here where I am. "This road was not easy, but I guess it's necessary to fight for what you want to achieve. We all know the situation in our country, as was the case with wars and stuff like that. It definitely was really hard to become a tennis pro, tennis was not among the most popular sports in our country. " He was not a popular sport even in his family. Although tennis in Serbia now a family business family Djokovic - organize and ATP tournament in Belgrade, and plan to open the academy - young Novak was the first family member who has chosen a racket instead of skis. Then they were ski instructors and owners of the now world famous pizza parlors and Roštiljnica, and some tennis courts were built across the street. "It was fate," said Djokovic. "If you tried something in life, you tried." It is not completely rejected tradition. "I skied two or three years. In the past four years I think I skied only once. But skiing whenever I can, the rules on the prohibition of skiing for me is not valid - it does not accept the contracts," he joked. Đokovićev father, Srdjan, he decided to move to a known location after the end of his career, skiers in the former Yugoslavia. "He and my aunt and uncle were at the top," Novak says proudly. "Hence such a passion for the mountain, so I started to play tennis on the mountain." Now he is on top.
Néhány történelmi link:
http://www.magyarszo.com/fex.page:2011-07-03_Dokovic_Wimbledon_bajnoka.xhtml
http://uk.eurosport.yahoo.com/03072011/58/wimbledon-djokovic-beats-nadal-win-wimbledon.html
http://www.vreme.com/cms/view.php?id=999143
http://www.e-novine.com/sport/sport-tenis/48862-okovi-ostvario-san.html
Szevasz Feri!
Ígérem, hogy rövid leszek.
Ma,a Wimbledoni Teniszdöntő (így, csupa nagy betűvel) után ismét elolvastam a Novák Djokovic-ról írt cikkedet.Már sokadszor.Ennek a mai döntőnek köszönhetően megerőszakoltam magamat és a magamnak tett fogadalom ellenére- mármint hogy soha nem fogok reagálni egyetlen szerbofil kitörésedre, vagy írásodra sem - leültem a gép elé, hogy megkeresselek ezzel a levéllel.
Nos, minden elismerésem és mély tiszteletem ezé a szerb fiúé! Amit ez az ember produkált a pályán, az mindenben megerősítette azt, amit írtál róla. Az Isten bocsássa meg nekem, de nem bírtam ki meghatódás nélkül, könnyezés nélkül nézni ennek a srácnak a küzdeni-tudádását, az emberi tartását és azt az őszinte boldogságot, amit az utolsó megnyert labdamenet után kifejezett .
Hosszú évtizedek óta követem a tenisznagyságok történetét. Novák lépésről lépésre felnőtt a legnagyobbakhoz. És nemcsak játéktudásban. Sőt.Mentalitásban, és a partner és a JÁTÉK tiszteletében első sorban.
Ő nem reklamál, nem szidja a bírót, nem keres másokban hibát. Ha valamiért " gödörbe " kerül, csak magában keresi az okot. Élmény számban megy , ahogy a pályán viselkedik.
A hivatkozott cikkedben mindenben igazad volt vele kapcsolatban. Kösz. Feri! És NEKED külön köszönöm, Novak!Gratulálok, és kívánom, hogy még nagyon sokáig örülhessünk a sikereidnek!
üdv:Janesz
Ettől szebb meglepetés már régen ért egy igazi közeli baráttól, akivel valóban sokszor vitatkozunk bizonyos balkáni dolgokról és eseményekről, személyekről. A lényeg, hogy csak belülről lehet megérteni mind azt, ami ott és az ottani emberekkel történik, őket jellemzi. Ez a mi gazdagságunk, akik velük éltünk és élünk együtt.
Mekkora megtiszteltetés volt látni, hogy nem csak az állam elnöke örült minden Nole pontnak, hanem a híres és szerény RADE SERBEDZIJA, az újkori Balkán egyik legnagyobb színésze, milyen áhítattal követte élőben az előadást a tenisz szentélyében. Csak Miki MANOJLOVIC hiányzott, de gondolom, ő a képernyő előtt őrjöngött Oszkár-díjas előadást rendezve önmagának és környezetének.
János barátom, köszönöm ezt neked. Erőt ad a további munkámhoz.
Valahol az az érzésem, hogy csak egy kicsit tévedtem, az ünneprontó Federer Párizsban áthúzta számításaim, amikor élete mérkőzését játszotta. Így győzni, ő még nem akart életében, mint akkor. Wimbledon után a tenisz sem lesz már az, ami eddig volt. Ez a gyerek új történelmet írt, és még írja sokáig. A szerencse legyen vele. Kerüljék el a sérülések.
Érdemes ezt az írást is elolvasni:
http://www.magyarszo.com/fex.page:2011-04-06_Uj_Agassi_jobb_kerekeken
Úgy gondolom, hogy Novak a Miamiban rendezett döntőben újra csak azt bizonyítottam, amit róla írtam. Másodszor, szetthátrányból,gigászi küzdelemben verte a világelső Nadalt.
Köszönöm ezt neki, minden sportszerető ember nevében.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hogyan készül Orbán a választásra
Magyarországon csak két év múlva lesz a választás, de Orbán Viktor már jó előre gondoskodik arról, >
Lehet, hogy Európának éppen Trumpra van szüksége
Azért, mert magának kell olyan gondokat megoldania, mint az euróövezet gazdasági stagnálása, valamint a földrész biztonsága. >
Biden döntését Putyin meg fogja torolni
Simon Tisdall u Guardianben úgy ítéli meg: igen nagy horderejű Ukrajna számára, hogy Biden az utolsó >
Rövid út vezethet keletre
Arra kell számítani, hogy Trump alatt az ország egoista birodalom lesz, ám ennélfogva szétesik a szabályokra >
Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai kapuján dörömbölnek
Simon Tisdall a Guardianben arra figyelmeztet, hogy Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai >
A tervezett kinevezésekkel Trump egyértelműen elárulja, miként akarja irányítani az országot
Ezt fejti ki a Guardian kommentátora, Jonathan Freedland. A névsort úgy válogatta össze, hogy az is >
Magyarországon mocskos trükkök lengik be a közéletet
Magyar Péter Orbán egyetlen kihívójaként azt állítja, hogy titokban lehallgatták, mert le akarják járatni. De még >
Trump győzedelmes visszatérése
Korábbi kampányaihoz hasonlóan Trumpnak most volt átfogó választási programja. Amit a programrészletekből megismerhetünk, az egyetlen szóval >
Jobb Trumppal Kína ellen, mint Trump nélkül Oroszország ellen
Az Unióban bizonyos elégtétellel nyugtázzák, hogy jobboldali-populista Orbán Viktor ráfaraghat a sompolygásra, mivel rajta kívül senki >
A kultúrharcos Amerika
Hasonló probléma az amerikai woke mozgalom történelemfelfogása. Az jogos cél, hogy ne csak a jómódú idős >
Orbán kihívójának, Magyarnak most be kell bizonyítania, hogy ő az áldozat
Magyar Péternek sürgősen bizonyítania kell, hogy áldozat az általa nyilvánosságra hozott megfigyelési ügyben, azaz hogy a >
Trump tanult a korábbi elnökségből
Ha megnézzük, hogy kiket vesz maga mellé Trump, azt látjuk, hogy tanult a korábbi elnökségből. Nem >