Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Nemzetközi sajtószemle
Moszkva kengyeltartója
Orbán Viktor újfent homokot szór az EU gépezetébe. Akadályozza a katonai segélyalap feltöltését, az újabb oroszellenes szankciók elfogadását és most már Ausztriával is összekülönbözik az embercsempészek elengedése miatt. A hónap közepén megint csak egyértelművé tette, hogy mit gondol az Unióról, amikor egy lapon említette az európai egyesítés tervét, illetve Hitler világuralmi törekvéseit. A türelem már régóta megfogyatkozott vele szemben nem csupán Brüsszelben, Párizsban vagy Berlinben, hanem Prágában és Varsóban is. A tagállamok közt a mélypontra zuhant a hangulat, amióta az ukránoknak előirányzott újabb támogatásról tárgyalnak. A magyar fél arra hivatkozva köti az ebet a karóhoz, hogy Kijev indexre tette az OTP-t. A bank nincs egyedül a listán, de egyedül Magyarország akadékoskodik. Erős a gyanú, hogy az Orbán-kabinetnek csupán ürügyre van szüksége, hogy meglője az EU ukrán politikáját. A miniszterelnök ugyan betartja a szankciókat, de nyilvánosan arról szónokol, hogy azok kudarcot vallottak. Putyinnal viszont fenn kívánja tartani az együttműködést. Nem csoda, hogy az Unióban úgy emlegetik: ő Moszkva kengyeltartója. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Reuters
Bár legutóbb két napja az egyeztetéssel megbízott magyar helyettes államtitkár bizonygatta, hogy a bírósági reform után felgyorsultak a tárgyalások a visszatartott magyar pénzek ügyében, ebből a másik fél nem sokat érzékel. Az illetékes biztos arról számolt be, hogy alig-alig valami haladás mutatkozik. A tét 6,3 milliárd euró, vagyis a 2027-ig előirányzott felzárkóztatási támogatás 55 %-a, ami a jogállami aggályok, a korrupció, az oktatás szabadsága körüli kételyek, az LMBT-jogok korlátozása, valamint a menekültekkel szembeni bánásmód miatt nem jön.
Hahn úgy fogalmazott, hogy túl nagy előrelépés nincs. Az osztrák politikus kiemelte a Költségvetés Ellenőrzési Bizottság meghallgatásán, hogy a pénzcsapot csak akkor nyitják meg, ha a magyar kormány teljesíti mind a 27 feltételt. A helyzetet úgy érzékeltette, hogy leülnek, beszélnek, majd ismét találkoznak. Ám ez így elhúzódhat akár a jövő novemberig is, tehát a probléma nyugodtan átkerülhet az új Bizottság elé.
Mint megállapította, a labda a magyar térfélen pattog. Először is a magyar hatóságoknak hivatalos tájékoztatást kellene küldeniük a jogi változásokról, Brüsszel csak annak birtokában kezdeményezheti az alapok folyósítását. De még utána is be lehet nyomni a féket, ha az EU-ban azt látják, hogy Magyarország kihátrál a megállapodásból. Merthogy – jegyezte meg a biztos – folyamatosan megvan a kockázata annak, hogy a Fidesz kitáncol, de ez esetben be lehet indítani ismét a szankciós mechanizmust.
Neue Zürcher Zeitung
Orbán Viktor újfent homokot szór az EU gépezetébe. Akadályozza a katonai segélyalap feltöltését, az újabb oroszellenes szankciók elfogadását és most már Ausztriával is összekülönbözik az embercsempészek elengedése miatt. A hónap közepén megint csak egyértelművé tette, hogy mit gondol az Unióról, amikor egy lapon említette az európai egyesítés tervét, illetve Hitler világuralmi törekvéseit.
A türelem már régóta megfogyatkozott vele szemben nem csupán Brüsszelben, Párizsban vagy Berlinben, hanem Prágában és Varsóban is. A tagállamok közt a mélypontra zuhant a hangulat, amióta az ukránoknak előirányzott újabb támogatásról tárgyalnak. A magyar fél arra hivatkozva köti az ebet a karóhoz, hogy Kijev indexre tette az OTP-t. A bank nincs egyedül a listán, de egyedül Magyarország akadékoskodik.
Erős a gyanú, hogy az Orbán-kabinetnek csupán ürügyre van szüksége, hogy meglője az EU ukrán politikáját. A miniszterelnök ugyan betartja a szankciókat, de nyilvánosan arról szónokol, hogy azok kudarcot vallottak. Putyinnal viszont fenn kívánja tartani az együttműködést. Nem csoda, hogy az Unióban úgy emlegetik: ő Moszkva kengyeltartója.
Magyarországon viszont alighanem az kelt rossz szájízt, hogy nincs elmozdulás a befagyasztott brüsszeli pénzek ügyében. De hát a bírák nem eléggé függetlenek, a hatalom nem lép fel határozottan a korrupció ellen, korlátozzák a polgári szabadságjogokat. És tenni kellene az oktatás szabadsága, a nemi kisebbségek, továbbá a menekültek jogai érdekében is.
A Fidesz azt tervezi, hogy az Európai Bírósághoz fordul. Korábban a vétójoggal gyakorolt nyomást a többiekre. De a mostani blokáddal mintha túlfeszítette volna a húrt. Erősen megromlott a viszony Lengyelországgal és immár Ausztria is elfordult tőle.
Die Zeit
Többé aligha lesz az európai szélsőjobb hőse Orbán, miután szabadon enged 600 embercsempészt. Mindegy hová, csak menjenek isten hírével. Pedig úgy állítja be, hogy ő a migráció elleni küzdelem élharcosa és ettől igencsak népszerű lett a kontinensen a jobboldal szemében. Giorgia Meloni, Marine Le Pen egyfolytában méltatták a kemény hozzáállását. Az FPÖ vezére példaképnek nevezte az egész földrész számára. A kormányfő befolyása túlnyúlik az ország határain. Messze a saját súlycsoportján felül bokszol.
De ugyanez volt a véleménye a 8 évvel ezelőtti hullám idején is. Csak ne maradjanak a jövevények a magyar földön, inkább húzzanak el Németországba. Ezt most szokás szerint összeköti az EU bírálatával. Tény, hogy felelősség terheli Brüsszelt, csak nem úgy, ahogy Orbán gondolja. Magyarország ugyanis éveken át túl könnyen jutott hozzá jelentős közösségi pénzekhez.
Amikor most azt hangoztatja, hogy sokba kerül a lecsukott embercsempészek eltartása, voltaképpen igaza van. Tényleg pénzszűkében szenved a kormány. De ezt a miniszterelnök magának köszönheti.
A mostani döntéséért nagy árat fog fizetni, mivel az európai jobboldal kétségbe vonja, hogy mennyire szavahihető ezek után a migráció elleni küzdelemben. Milyen erőd az, ahol a kapitány azokat ereszti szélnek, akik rést ütöttek a falba? A válasz nem lesz Orbán számára kedvező. Az Osztrák Szabadságpárt vezére máris keményen nekiment. Alighanem Meloni is dörgöli a szemét álmélkodásában.
Szóval innentől kezdve aligha alkalmas a szélsőjobb bálványának, mert ahhoz túlságosan is tapintatlan. Amikor szorult helyzetbe kerül, megszűnik nála a barátság. Nem hajlandó távolságot tartani Putyintól, választói megnyeréséhez szüksége van az olcsó orosz gázra. De emiatt már a V4-eken belül is magára maradt. Elszigetelődése várhatóan még tovább fokozódik.
Der Standard
„A mi Orbán bácsink” – ironizál a bécsi lap kommentárja, kiemelve, hogy a magyar autokrata valószínűleg Ausztria legnagyobb migrációs gondját jelenti. Nehammar kancellár azonban sugárzó arccal fotózkodik magyar kollégával és a hasonszőrű szerb elnökkel, miközben hűségesküt tesznek egymásnak. Hogyan lehetséges, hogy az osztrák rendőrség a magyar társszervekkel együtt vadászik embercsempészekre magyar földön? Vagy hogy Kickl a Szabadságpárt nevében mindent úgy akar csinálni, mint Orbán Viktor.
A dolog úgy áll, hogy az osztrák miniszterelnök, illetve a belügyi tárca szintén néppárti gazdája összeállt a gátlástalan és megbízhatatlan Orbánnal és az most átverte őket. 700 embercsempész kiszabadulhat és ily módon a magyar politikus gúnyt űz a Néppártból, amely harcot hirdetett az embercsempészet ellen.
A bécsi magyar nagykövet pedig csak sót hint a sebbe, amikor azt taglalja: Magyarországnak eszébe sem jutott, hogy a döntés bárkinek problémát okozhat. Egyébiránt pedig az osztrák diplomácia első embere nem rendelte be, hanem „csupán konzultációra kérte fel”.
De nem is az efféle arcátlansággal és linkséggel van a baj. Magyarország évek óta átengedi Ausztriába a migránsokat, de most a kár mellé még vitriol is járul.
Neue Zürcher Zeitung
A PiS-kormány hallani sem akar arról, hogy a lengyeleket bármi felelősség terhelné a holokauszt idején történt szörnyűségekért és gyűlöletkampányt indít, ha ezt valaki másként látja. Csakhogy Lengyelország nem olyan, mint Oroszország vagy Magyarország, az emberek tudják, miként védekezzenek.
Ezt írja Martin Pollack, osztrák író, publicista, aki jó 10 éven át élt Varsóban és fordítóként közvetít a két kultúra között. Mint rámutat, most éppen Barbara Engelking kapta meg a magáét, mivel a Lengyel Tudományos Akadémia zsidóirtással foglalkozó központjának vezetőjeként kijelentette: annak idején a lengyelek legfeljebb csak elvétve segítettek az üldözötteknek, szó sincs tömeges hőstettekről.
Olyannyira, hogy a lakosság nagy része elfordította a tekintetét, vagy még segített is a németeknek. Aki ezt nem így gondolja, az meghamisítja a történelmet. A hatalom ezek után őt is büntetőjogi következményekkel fenyegette meg. A mérgezett légkörben egyre több az antiszemita incidens. Napirenden van a független történészek rágalmazása állami szervek részéről.
A lengyel polgár és nemzet dühöng és sértve érzi magát. A mesterségesen keltett felháborodás kezdettől fogva fontos pillér volt a PiS hatalmi törekvéseihez. Lassan valóságos kulturkampf bontakozik ki. Főleg, hogy jön a választás és nem biztos, hogy nyer a Jog és Igazságosság. Így aztán a kormány rájátszik az ultranacionalista, idegengyűlölő érzelmekre, a mélyen gyökerező zsidóellenességre, amihez a fundamentalista katolikus egyház ezer örömmel asszisztál.
A háború, az ukránok melletti lengyel kiállás elterelte a figyelmet ezekről a jelenségekről. De az Engelking-ügy visszahozza a témát a középpontba. Azonnal széles front alakult ki a megtámadott tudós mögött. Nem biztos, hogy a hatalom meg tudja félemlíteni a kritikus értelmiséget. Utóbbinak szövetségese a nagy tekintélyt élvező független sajtó, egy sor tudományos intézmény, illetve neves személyiség. Úgy érzik, ki kell állniuk az igazság mellett, még akkor is ha ezzel kivívják azok haragját, ott fent.
Deutsche Welle
A háború folytán Románia az EU és a NATO perifériájáról a geopolitika középpontjába került, amire csak ráerősít együttműködése Németországgal - írja a német közszolgálati adó Steinmeier államfő bukaresti látogatása kapcsán. Sőt, mostanra már kulcsfontosságú partner lett. A lengyelekkel együtt Ukrajna legfőbb támogatója a kontinensen, bár messze nem annyira hangos, mint Varsó. A segítséget is jóformán minden feltűnés nélkül küldi.
Ez az oka, hogy a vezető német politikusok sorra zarándokolnak el a román fővárosba. Most pl. a kancellár után az államfő. Persze egyelőre korai Berlin-Bukarest-tengelyről beszélni, de az előjelek nem rosszak. Magyarországtól és Lengyelországtól eltérően nem hátráltatják politikai ellentétek a viszonyt, a német gazdaság pozíciói erősek a román piacon.
A sok külső és belső baj ellenére nincs olyan román döntéshozó, aki megkérdőjelezné a szolidaritást Kijevvel, vagy akár az EU-, illetve NATO-tagságot. Sőt, ha létrejön a németekkel az összefogás, akkor Románia szerepe csak tovább nő megbízható partnerként mind az Unióban, mind a katonai szövetségben.
Ez pedig jól jöhet az országnak, hogy feltartóztassa a belpolitikában az illiberális irányzatokat, lásd a nyugatellenes ortodox egyházat, vagy az oroszbarát, szélsőséges AUR-t. Egyben ily módon hatalmas beruházásokhoz juthat az elaggott infrastruktúra korszerűsítésére.
Washington Post/Bloomberg
Folytatódik a fura és rossz ízű férfi barátság Trump és Putyin között. Az orosz államfő továbbra a kifordított valósággal házal: azt gondolja Ukrajna kapcsán a Nyugat követett el agressziót, ezért meg kell büntetni. Ha megnézzük, kiket tett fel Moszkva legújabban a saját feketelistájára, azt kell látni, hogy egytől egyik a korábbi amerikai elnök hazai ellenfeleit. Ezzel azt jelzi a tengerentúli politikusnak, valamint republikánusok Tucker Carlson-féle szárnyának, hogy össze kellene állni.
Mert közösek az ellenségek. És természetesen jó néven venné, ha Trump így vagy úgy, de viszonozná a szívességet. Annak idején, a Fehér Ház gazdájaként nagyon úgy tűnt, hogy a putyini szemüvegen át nézi a világot. Mind a ketten ahhoz a kicsiny, ám gyarapodó populista klubhoz tartoznak, amely Orbán Viktort is magába foglalja.
A magyar kormányfő lenyűgözi őket, mert illiberálissá tekintélyuralommá változtatta országában a liberális demokráciát. Részben úgy, hogy a szabadelvűek, a nemi kisebbségek, a migránsok és az eurokraták ellen uszította az embereket. Szép lassan lebontotta a kellemetlen és fárasztó fékeket, illetve ellensúlyokat. Ettől azután Orbán az amerikai szélsőjobb hőse lett.
De Magyarország kicsi, ellenben Oroszország hatalmas, legalábbis katonailag és földrajzilag. És nukleáris fegyvere van. Trump persze érzékelte, hogy Putyin a háború kezdete óta fenyegetőzik az atomcsapással. De a jelek szerint túl sokat nem izgatja. Mind a ketten az ukrán megadásban gondolkodnak. A republikánusoknak kell eldönteniük ezek után, hogy akarnak-e trumpista kultuszt. Még nem késő.
The Times
Szíria cinikus szomszédjai arra készülnek, hogy hazaküldik a szír menekülteket, így viszont azok inkább felkerekedhetnek nyugat felé és ez próbára fogja tenni Európát – emeli ki a kommentár. A hasonló emberáradat nyolc éve már megbénította a földrészt, az EU menedékrendszere összeomlott. Most sincs rá felkészülve, pedig kellene, mivel a környező államok kiengedték a diktátor Asszadot a pária státuszból az Arab Ligában, amit a kollektív amnézia magyaráz.
Többé már nem esik szó a rendszer jó félmillió áldozatáról, a sok ezer megkínzott emberről, rengeteg földönfutóról. Az ország szétszakadt, a börtönök tele vannak, az elnök csak az orosz titkosszolgálat segítségével tud hatalmon maradni. A diktatúra megrendült. De a szunnita szövetségeseinek már az sem számít, hogy Irántól függ. Meg az orosz befolyás sem, mert még az is jobb a szemükben, mint az amerikai leckéztetés.
Csak az a fontos, hogy Asszad visszaveszi a több millió migránst, akik rettenetes körülmények között élnek. Törökország töréspontig jutott, gazdasága mélyrepülésben, közben pedig gondoskodnia kell jó 3,5 millió szírről, akik amúgy tökéletesen megfelelnek bűnbaknak Ankara számára. Bárki is győz most vasárnap a választáson, alighanem újratárgyalja az Unióval a menekültegyezséget. A következő szír hullámban Európa vizsgázik részvétből és a társadalom belső ellenálló képességéből is.
FT
A vezércikk a hiroshimai G7-es csúcs nagy eredményének tartja, hogy egység alakult ki Oroszország és Kína ügyében, ám arra is felhívja a figyelmet, hogy a megállapodást konkrét akcióknak kell követniük. Márpedig ily módon rengeteg a teendő. Az dicséretes, hogy a részvevők kiálltak Ukrajna segítése mellett. Megerősítették, hogy szembeszállnak az agresszióval, ebből a szempontból sokat számított, hogy meghívták Zelenszkijt.
Pekingről szólva elutasították a gazdasági kényszerítés politikáját, és sürgették, hogy a kínai vezetés járjon közben az orosz csapatok kivonása érdekében. Egyben a tajvani kérdés békés megoldására szólítottak fel. De még ennél is jelentősebb, hogy nem a kivonulást szorgalmazták a kínai piacról, hanem hogy küszöböljék ki a kockázatokat a gazdasági együttműködésből. Persze előtte még el kell dönteni, hogy ez mit is jelent pontosan.
De az továbbra is nagy gond, miként tudják megnyerni a fejlődő világ támogatását, mert abba beleszólhat a maga eszközeivel Oroszország és Kína. Meg kell mutatni a globális Délnek, hogy nem kósza gondolatról van szó, ám ehhez pénzzel és részletekkel kell szolgálni.
Süddeutsche Zeitung
Kína nem fog összeomlani – oszlatja el a hiú reményeket a kínai gazdaság egyik legjobb ismerője. A német Jörg Wuttke üzleti megbízottként, kisebb megszakításokkal, jó 30 éven át élt Pekingben. Ma mond le az EU Kereskedelmi Kamarájának ottani vezetőjeként. Megállapítja, hogy a kínai vezetés ugyan szeretne újabb tőkét becsábítani, de nagy fogadókészség nem mutatkozik.
Lényegesen visszaesett ugyanis a növekedés. A nagy európai cégek ugyan maradnak, de a kisebbek kivárnak, illetve levonulnak. Főként az ingatlan piacon vannak kolosszális gondok, pedig onnan származik a GDP 25 %-a. Új épületeket nemigen emelnek, de legalább azt befejezik, amit elkezdtek. Hatalmasak az adósságok.
Az ország erősen függ az európai fogyasztótól, ugyanakkor az ipar energiaellátási gondokkal küszködik. Egyes nagyvárosokban a fiatalok körében 20 %-os a munkanélküliség. Hszi mégsem akarja teret engedni a magánvállalkozásoknak, mert attól tart, hogy úgy jár majd, mint Jelzin. Hiszen az oroszoknál a nagy nyitás vége az lett, hogy összeomlott a párt. Sok minden utal arra, hogy az irány az újabb kulturális forradalom.
Pedig hatalmas lehetőség volna a gazdaságban, csak ahhoz nagy mértékben liberalizálni kellene. Ám a KKP inkább mindent ellenőrizni akar, az ország messze a lehetőségei alatt teljesít. Viszont rettenetesen hatékony a propaganda. De ebből még lehetnek társadalmi gondok, mert egy idő után nem lehet elfedni a bajokat. Aggasztó a nacionalizmus, az első számú ellenség az USA. Hszi azért állítja be úgy, hogy Amerika fenyegeti az országot, mert akkor a nép felsorakozik mögötte.
Ugyanakkor jó volna, ha kölcsönös függőség alakulna ki Kína és Európa között. Nem valószínű pl., hogy a Catl egyhamar kivonná Debrecenből a 7 milliárdos beruházást. A megoldás az volna, hogy a kulcságazatokban folyamatosan ügyelni kellene a biztonságra. Az ország azonban át fogja vészelni a nehézségeket, és jelentős regionális hatalom lesz.
Következő cikk: Jövő héten szavaz az Európai Parlament Magyarország soros EU elnökségéről
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Putyin nem csak a Nyugatot próbálja figyelmeztetni
Az hangsebességnél gyorsabb rakéta kilövésével Putyin nem csupán a Nyugatot próbálta figyelmeztetni, hanem saját népének is >
A gyűlölet mint hiány
Vajon mitől lesz valaki éppen palesztinpárti a Közel-Kelettől ezer kilométerekre? És ők miért veszik készpénznek az >
Mi van, ha bukik?
Várható-e, hogy a választások eredményétől függetlenül kilenc, tizenkettő, akárhány évre kinevezett pártcselédek és -kreatúrák udvarias meghajlással >
Az EU bővítése és Oroszország
Mindebből az EU számára több következtetés adódik. Az orosz befolyás ellensúlyozása érdekében továbbra is törekednie kell >
Vizsgáznak Európában a liberális értékek, mert erősödik az antiszemitizmus
Az Economist szerint ez a legrégebbi csapás a földrészen. Sajnálatos módon visszatér az a fajta türelmetlenség, >
Elon Musk egyszerre jelent lehetőséget és veszélyt – Trump fő rombolójaként
Ezt rögzíti az Economist szerkesztőségi véleménye. Merthogy a milliárdos az amerikai kormányzatot célozta meg és így >
Hogyan készül Orbán a választásra
Magyarországon csak két év múlva lesz a választás, de Orbán Viktor már jó előre gondoskodik arról, >
Lehet, hogy Európának éppen Trumpra van szüksége
Azért, mert magának kell olyan gondokat megoldania, mint az euróövezet gazdasági stagnálása, valamint a földrész biztonsága. >
Biden döntését Putyin meg fogja torolni
Simon Tisdall u Guardianben úgy ítéli meg: igen nagy horderejű Ukrajna számára, hogy Biden az utolsó >
Rövid út vezethet keletre
Arra kell számítani, hogy Trump alatt az ország egoista birodalom lesz, ám ennélfogva szétesik a szabályokra >
Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai kapuján dörömbölnek
Simon Tisdall a Guardianben arra figyelmeztet, hogy Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai >
A tervezett kinevezésekkel Trump egyértelműen elárulja, miként akarja irányítani az országot
Ezt fejti ki a Guardian kommentátora, Jonathan Freedland. A névsort úgy válogatta össze, hogy az is >