2025. május 9. péntek
Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

a gonoszság megoszthatatlan gyönyöre (Petri György)

a gonoszság megoszthatatlan gyönyöre  (Petri György)

Hiába minden. Ahol az állam bármire jogot formálhat, ott az állampolgár szabadsága nem más, mint kölcsönkapott idő, átmeneti biztonság, amíg az államnak nem támad veled kapcsolatban más gondolata. Vajon a tanárok mit gondolnak a magyar állam nekik feltálalt bosszútörvényéről? És a fiatalok, akik lassan többet vannak az utcán, mint az iskolában? Nincs menekvés. Ahol egyetlen ember kezében összpontosul minden hatalom, ott az események törvényszerűen a végzet felé haladnak. Ott az újabb és újabb veszélyek mindig csak karnyújtásnyira lesznek, mert aki bármit megtehet, az előbb-utóbb mindent meg fog tenni. Van, aki elhiszi, hogy ezeket érdekli, milyen országot hagynak majd maguk után? Bruck András:

Egy diktatúra anyatején nőttem fel. Azt szívtam magamba, magától értetődően sajátítottam el az elnyomó rendszerrel együtt járó életszabályokat, igazságtalanságokat, agymenéseket. Alapvetően homogén közeg volt ez: mindennap ugyanaz, ugyanúgy, csak a fiatalkor szokásos kellemességei oldották a rendszer mélabúját. Azért volt éles, erős foga is, vasmarka is a rendszernek, ezért csupán naponta lemenni az utcára kompromisszum volt, és az összes többi kompromisszum abból fakadt, hogy muszáj volt lemenned az utcára.

Ez a mostani diktatúra sok mindenben más. Abban az egykoriban, amely, most látjuk, igazából sosem múlt el, vagy inkább nem ment ki belőlünk és még a gyerekeinkben is maradt belőle, a szabadság hiánya egyértelműen körülhatárolható volt: nem tehettél ezt, nem tehettél azt, pont; s valóban sok mindent nem tehettél, amihez amúgy kedved lett volna, és ebben az évtizedek múlása sem hozott lényegi változást. Az egész tohonya, elnyomó kóceráj mint egy lusta, nagy folyam hömpölygött saját maga előtt is ismeretlen célja felé, de az biztosan nem a tenger volt. Ma tagadhatatlanul több mindent tehetünk, ezért ma sokkal jobban kéne éreznünk magunkat, de én például sokkal rosszabbul érzem magam. Megszégyenítve, megalázottan, amit nem éreztem Kádár alatt.   

Kádár rendszere azt adta, ami annak a rendszernek lényege, ez a mostani meg azt, ami Orbán Viktor lényege, na, ez a különbség. Akkor egy cirill betűs rendszertől függtünk, az határozta meg, mi a jó és mi a rossz, ma egyetlen ember mondja meg, egy nem is különösebben megnyerő személyiség. Kádár örökölte a bűnt, ez a mai maga hozta létre, baseballütővel hátulról, orvul rontott ránk, s a külső elnyomás helyébe éppen csak egy árnyalattal kevésbé gonosz belsőt állított. Mint egy rossz álom, olyan ez az egész, bár annak kicsit hosszú, s a rendszer bűzét a reggeli kávé illata sem sokáig nyomja el. 

Egy ország egyetlen értelme a benne élők élete, egy kormány egyetlen feladata polgárainak hűséges szolgálata, egy miniszterelnök egyetlen kötelessége esküjének megtartása. De nem Magyarországon.  Itt mindent, ami megszeghető, megszegnek, minden normán átlépnek, márpedig, ha a morált eltávolítod a tettek mögül, akár Hitler gázkamrás háborús gépezete is patyolattisztává tehető. Minden egyes nap hitványságuk újabb és újabb bizonyítéka. Most épp a választási törvényt fogják a jövő héten ismét változtatni, immár úgy ezredszer. Ezúttal is a maguk javára, természetesen. Amióta minden az ő kezükben van: Alkotmánybíróság, Kúria, Számvevőszék, parlament, Médiatanács, Novák Katalin, ügyészség, média, Nemzeti Választási Bizottság, azóta egyetlen dolog nem történik az országban, ami ne kizárólag az ő érdeküket szolgálná. Túl sok bűn terheli őket, nem veszíthetnek.

A demokrácia törvényei helyébe az autokrácia láthatatlan törvényei, a diktátor tízparancsolata lépett, ami valójában egy: amit megtehetek, megteszem. Csakhogy Orbán Viktor 2010-ben nem rendszerváltásra kapott felhatalmazást és végképp nem a demokrácia lerombolására. Most pedig már eltökélt szándéka, hogy mire megöregszik, átsegítse nemzetét a „túlvilágra”, oda, ahol többé végképp semmi jó nem történhet velünk. Ez talán még mindig nem világos? Hány példát mondjak? Egy országban, ahol baj, baj hátán, ahol a vasúthálózat ötven százalékán csak lassító jelzések mellett haladhatnak a vonatok, és ha rosszul leszel, nem biztos, hogy a mentő időben érted jön, vagy elindul egyáltalán, ott egy kétszázötven milliárdért épített atlétikai stadion valójában jelképes sírgödör. Vak és ostoba, aki abban a betonteknőben fejlődést és dicsőséget lát. De hiszen nincs is magyar atlétika! És ha lenne, akkor a gyerekeink leghőbb vágya nem az volna, hogy csak el innen?

Annak idején, még Kádár alatt, egyik versében Petri György „egy érdektelen ország fölösleges embereként” jellemezte magát. Sokunk helyett mondta. 1990 és 2010 között aztán támadt valami esély, remény, ha nagyon akartál, hihettél benne, hogy nem vagy többé teljesen fölösleges, s hogy az állam szemében is több vagy puszta adóalanynál, aki kifosztható, s akinek pénze nulla kontroll mellett elverhető. Most már viszont megint semmi remény, abszolút semmi. Magyarországon minden, ami egy-egy társadalmi láncolat végén valamiképp az emberhez kapcsolódik: iskola, kórház, tananyag, betegellátás, nyugdíj, szociális ellátás, úthálózat, állampolgári jogok, menekültekkel való bánásmód, a hatalmon lévők számára nem létezik, átléphető szemétkupac csupán. Na és egy ilyen országra milyen jelző illik? 

Az ember nem lehet szabad ott, ahol a hatalmon lévők szabadságát semmi nem korlátozza. Önámítás a „belső szabadságra” hivatkozni – egy száz százalékban hazugságon nyugvó rendszer mindenkin lelki teher. Azon is, aki átlát rajta, és azon is, aki számára a lelki béke azonos a szellemi élet, az autonóm emberi lét teljes feladásával. Így vagy úgy, valamennyien egy fordított előjelű világba vagyunk bezárva, egy hazugság lágerré vált az otthonunk. Különösképp demoralizáló és csak kivételképp feloldható, amikor a lelkiismeret szembetalálkozik az egzisztenciális fenyegetettséggel, így aztán mindenütt láthatók egy önmagával meghasonlott ország vérző sebei.

Hiába minden. Ahol az állam bármire jogot formálhat, ott az állampolgár szabadsága nem más, mint kölcsönkapott idő, átmeneti biztonság, amíg az államnak nem támad veled kapcsolatban más gondolata. Vajon a tanárok mit gondolnak a magyar állam nekik feltálalt bosszútörvényéről? És a fiatalok, akik lassan többet vannak az utcán, mint az iskolában? Nincs menekvés. Ahol egyetlen ember kezében összpontosul minden hatalom, ott az események törvényszerűen a végzet felé haladnak. Ott az újabb és újabb veszélyek mindig csak karnyújtásnyira lesznek, mert aki bármit megtehet, az előbb-utóbb mindent meg fog tenni. Van, aki elhiszi, hogy ezeket érdekli, milyen országot hagynak majd maguk után?

 

2023. május 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja

Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >

Tovább

Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi

Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >

Tovább

Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut

Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >

Tovább

Musk fájdalmas búcsúja

A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >

Tovább

Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására

Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >

Tovább

Még sugároz a Szabad Európa Rádió

Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >

Tovább

Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország

Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >

Tovább

Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut

Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >

Tovább

Nagyot ment a baloldal Ausztráliában

Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >

Tovább

Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?

Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >

Tovább

Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába

Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >

Tovább

Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet

Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >

Tovább