Ma Pongrác névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Lesz-e itt még egyszer új világ?
Az elmúlt tizenkét évben a rendfenntartók még soha nem kerültek az elé az erkölcsi dilemma elé, hogy a tüntetők vagy az elnyomók pártjára álljanak-e. Egyszer sem kellett önmagukat tesztelniük, hogy válságos helyzetben a kormányt vagy a népet szolgálnák-e. Én is csak találgatom, hogy miért nincsenek nálunk sokkal nagyobb és sokkal elszántabb tömegek az utcán. Azért, mert nem látnak alternatívát? Még sokan nem érték el a töréspontot? Vagy netán ránk ugyanaz jellemző, amit Nagyezsda Mandelstam így jegyzett fel a sztálini évek szovjet társadalmáról? „Nálunk mindig úgy hangolták a közvéleményt, hogy az erős pártján legyen a gyengével szemben”. Alighanem e három tényező együtt okozza, hogy tovább kell várnunk egy sokadik új és jobb világra. Bruck András:
Két sor egy 1942. február 18-án keltezett levélből: „Ha meggyőzni akarunk, bennünk is élnie kell a meggyőződésnek, lelkesednünk kell, ha másokat lelkesíteni akarunk, és honnan merítsem most akár az egyiket, akár a másikat?” Stefan Zweig írta ezt első feleségének, csupán négy nappal azelőtt, hogy az öngyilkosságba menekült. Nem remélte többé, hogy lát majd még – a saját szavaival – egy „jobb világot”.
Az új és valóban jobb világ végül megérkezett, aztán évtizedes késéssel hozzánk is, viszont tragikusan rövid ideig élt. Ismét zsákutcába vitték az országot, amely most csordultig van elégedetlenséggel, a növekvő feszültség és kétségbeesés kiutat keres, de nem találja. Nehezíti a helyzetet, hogy a parlamenti ellenzéket a magas fizetések a teljesen funkciótlanná vált parlamenthez kötik, és egyetértek, ők maguk is a rendszer részévé váltak: velük együtt kerek a sokaknak még mindig demokráciaként eladható ravasz önkényuralom. Új jelenség, hogy mostanában fiatalok tüntetnek, ők viszont nem tudják, hogy abból a rendszerből, amiben élnek, nem lehet néhány elemet kiemelni, és külön-külön megjavítani. Amúgy szándék sincs rá. Ráadásul a tanáraik fele fanatikus Fidesz-hívő, akik a sztrájkot felforgatásnak, a polgári engedetlenséget lógásnak tartják, a rezsimet jobban szeretik, mint az iskolájukat és Orbán Viktort jobban, mint a tanítványaikat. Egy halálosan megsebzett ország.
Az elmúlt tizenkét évben talán, ha kétszer lett volna lehetőség a most már látótávolságon belülre került társadalmi és gazdasági tragédia megakadályozására, és mindkettő nagyon régen volt már. Először alig két hónappal a Fidesz 2010-es választási győzelme után, július utolsó hetében. Tanmese ez az első bűnről, ami az évek során számtalanszor eszembe jutott, mert kristálytisztán előre jelezte a jövőnket. Orbán az első kormánya kancelláriaminiszterét, Stumpf Istvánt azonnal az alkotmánybíróságban akarta látni, holott tudta róla, hogy szakmai múltja nem felel meg a poszthoz szükséges valamennyi feltételnek. Az országgyűlésben ülő emberei természetesen igent nyomtak. Pimasz, kezdő határátlépés volt ez Orbán részéről, de bejött. Pedig, ha az akkor még ellenzéki többségű alkotmánybíróság ellenáll, feláll, nem nyugszik bele Stumpf kinevezésébe, talán sok minden másképp alakul. Az alkotmánybíróság az istenek tanácsa, egy ország jogrendjének legfőbb őrzője, de Orbán fokozatosan belőlük is haszontalan, bár jól megfizetett bábokat csinált. Igaz, velük is könnyű dolga volt.
A demokratikus jogrendet még egyszer, s szerintem utoljára 2012. január 2-án, hétfőn este lett volna módunk megvédeni. A Fidesz az Operaházban mámoros hangulatban ünnepelte az illiberális demokráciának megágyazó alaptörvény előző napi életbelépését, de közben az Andrássy úton egyre nőtt a tömeg, Orbánt nevét ott skandálták először úgy, hogy Viktátor. Bár akkorra már sokak előtt felsejlett a rémisztő jövő, a kezdetben a vég, a tömeg mégse ment be az épületbe: nem akadt egyetlen ember, aki elkiáltotta volna magát: menjünk be. Nem lehetek biztos benne, de elképzelhető, hogy százak, ezrek nyomultak volna be, ami a lassan, komótosan formálódó illiberális rendszert más pályára állíthatta volna. A tömeg megtapasztalhatta volna erejét, történelem- és sorsfordító szerepét. Mivel ez elmaradt, mára Európa legaljasabb, legelvtelenebb, szinte egységesen megvetett országa lettünk, Putyin szégyen nélküli, hivalkodó ügynöke. Mert akkor nem mertünk bemenni, holott az a Fidesz még nem az volt, amivé időközben vált. Az ünnepségre késve érkező Fidesz-káderek a tömeg láttán a fal mellett lapulva osontak a főbejárat felé, a benti pezsgőzés végével pedig Orbán Viktor, Schmidt Pál és a többiek a hátsó kijáraton surrantak ki. A mi gyávaságunk vált az ő legfőbb erejévé.
Ebben a mostani, már kiforrott autokráciában, lényegében diktatúrában, a gimnazisták tüntetései teljesen hiábavalók. 2020 őszén Fehéroroszországban három hónapig tartott az itthoniaknál jóval nagyobb szabású, sokkal keményebb, állhatatosabb és sajnos véres tüntetéssorozat, Lukasenka mégis felülkerekedett, mert sem a hadsereg, sem a rendőrség nem állt a tüntetők mellé. Iránban pedig még mindig tart a huszonévesek szeptember közepén kezdett felkelése, ötszázhoz közelít a nyílt utcán lelőtt, agyonvert tüntetők száma, és a hatalom szeme ugyan megrebbent, de csak annyira, hogy engedményként esetleg hajlandó megszüntetni az erkölcsrendészetet és a nők kötelező fejkendőviseletét. Esetleg. Ennyi érhető el egy diktatúrában, nem több. A lagymatag, többnyire legfeljebb pár ezres és nem is különösebben állhatatos hazai tüntetésekkel pedig még ennyi sem, a kirendelt rendőrök akár szunyókálhatnak is az autóikban.
Az elmúlt tizenkét évben a rendfenntartók még soha nem kerültek az elé az erkölcsi dilemma elé, hogy a tüntetők vagy az elnyomók pártjára álljanak-e. Egyszer sem kellett önmagukat tesztelniük, hogy válságos helyzetben a kormányt vagy a népet szolgálnák-e. Én is csak találgatom, hogy miért nincsenek nálunk sokkal nagyobb és sokkal elszántabb tömegek az utcán. Azért, mert nem látnak alternatívát? Még sokan nem érték el a töréspontot? Vagy netán ránk ugyanaz jellemző, amit Nagyezsda Mandelstam így jegyzett fel a sztálini évek szovjet társadalmáról? „Nálunk mindig úgy hangolták a közvéleményt, hogy az erős pártján legyen a gyengével szemben”. Alighanem e három tényező együtt okozza, hogy tovább kell várnunk egy sokadik új és jobb világra.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az ukrán-magyar kémjátszma
Az sem világos, hogy mi történik az Ukrajnából származó titkosszolgálati információkkal. „A legnagyobb kockázat az, hogy >
Orbán összeesküvés-játéka
Orbán belpolitikai játszmát folytat az összeesküvéssel, az Ukrajnával kirobbant kémvádat az ellenzék ellen igyekszik fordítani – >
Egy horogkereszt-szörnyeteg Von der Leyen fejjel
Mivel az USA már nem számít ellenségnek, most az EU került a moszkvai propaganda célkeresztjébe. Megjelent >
Választási pamflet
Csakhogy nekünk nem olyan Európa kell, amelyben egy sírgyalázóval bármiben is egyet lehet érteni. A mi >
Elváltak haragos útjaik
A rezsim félreérthetetlenül, pont úgy viszonyul Magyar Péterhez, ahogy üldöző az üldözötthöz, miközben Gyurcsány Ferenc, aki >
Orbán ügynökei kémkedtek Ukrajnában?
Az ukrán vádakból az rajzolódik ki, hogy a magyar katonai hírszerzés a többi közt fel akarta >
A politikai újonc Magyar Péter véget vet Orbán bűvhatásának
Tavaly február óta rakétasebességgel tör előre a Tisza elnöke – állapítja meg a svájci közmédiában, az >
Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja
Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >