Ma Áron, Ferenc névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Robogás
Öreg Dezső
Csupa jó hírrel szolgálhatok az új esztendőben. Mind tavalyi ugyan, de még friss. Mindenekelőtt Szerbiába is megérkezett a 2011-es év. Egyesek ezt már magában eredményként könyvelik el, annak ellenére, hogy a politikai pártok nem befolyásolhatták eljövetelét. Ezért érkezésével csak közvetetten foglalkoztak. Például megtárgyalták és elfogadták az idei költségvetést. Mert muszáj volt. Nem szívesen tették, halogatták is, méricskéltek, alkudoztak egymással meg másokkal. Ígértek és fenyegetőztek, attól függően, hogy a hatalmi vagy az ellenzéki oldalon állnak-e. Meg hát kufárkodtak, sáfárkodtak, megpróbálták átverni a társakat. Mert úgy valahogy működget ez a kormány, mint egy részvénytársaság. Mindenki a saját hasznocskáját, garasocskáját számolgatja, gesztenyéjét sütögeti. Sütögetgeti. Cvetković és Társai Zártkörű Vegyestársaság.
Megveregette vállunkat Tadić főnök is. Térdére ültetett bennünket, mélyen a szemünk mellé nézett, és elmondta, milyen nehéz esztendő vár ránk, micsoda töméntelen megpróbáltatáson vágjuk majd át magunkat vitéz elszántsággal, kitartással, munkával, becsülettel. Hit, remény, szeretet! Jön felénk Európa. Föntről, északról, tárt karokkal, magyarosan; terjesztve az európaisított, kettőt jobbra, kettőt balra nemzetstratégiát. És mi is megyünk Európa felé. Szorongva, de büszkén. Meg reménnyel telítve. Abban bízva: nem veszik észre, hogy a családi ékszer utolsó darabjait kínáljuk árverésre. A koronaékszer kövét, a Telekomot. Amikor azt is feléljük – muszáj lesz, választások jönnek – már csak a Mr. Alamizsnában bízhatunk, és a Mademoiselle nagylelkű Segélyre számíthatunk; amíg nem mordul ránk a Herr Fegyelem.
Addig azonban azt játsszuk, hogy Európa elnézi a politikai bolondozást. Hogy úgy tesz, nem veszi észre, micsoda nyakatekert párt-költségvetésből szakít mindenki magának akkora darabot, amekkorát bír. Hogy a koalíciós partnerek készületlenül érkeznek a költségvetési vitára a parlamentbe. Hogy egymást túllicitálva, saját érdekeiket előtérbe helyezve fúrják egymást ország-világ szeme láttára. Pedig azt akarták velünk elhitetni napokkal ezelőtt, hogy kidolgozott középtávú stratégiával indulunk az új évtizedbe. 2020-ig növeljük a foglalkoztatottságot, a hazai összterméket, a kivitelt és a külföldi beruházásokat. Az egy főre eső nemzeti össztermék 2020-ban 8 ezer euró lesz, és 400 ezerrel többen dolgoznak – ígérte előbb az államelnök, majd a kormányfő. Aztán kiderült, hogy már a jövő évi költségvetés kapcsán sem egyeztettek, mondjuk a jövedéki adó nagyságát illetően. Másképpen nem javasolta volna az egyik kormánypárt – a többiek megdöbbenésére – az üzemanyagra kivetett luxusadó növelését. Nem egyéni kezdeményezésről van szó. Szerbiában még nem tartunk ott, hogy a demokrácia önálló gondolkodást, uram bocsá’, cselekedetet jelenthetne. Nem csak azért, mert választások lesznek. Igazából közülük nem is igényli senki a demokráciát. Ha a pártszolgaságból bejön az, amire számított az ember, miért akadékoskodna a kicsi vagy a nagy főnököknél. A választó pedig – ha ennyire együgyű – vessen magára. Ők majd rátesznek még egy lapáttal. És kiszúrják a szemét egy utacskával, hidacskával, kisvállalattal, amelyet megnyit egyik vagy másik miniszter, tartományi titkár vagy pártvezető. Akár autonómiára, regionalizálásra is lehet újabb ígéreteket tenni. Elszánt küzdelemre fogadkozni. A pártkáderek kinevezéséből, vagy ki nem nevezéséből nemzeti vagy szociális problémát gerjeszteni. Robogunk az európai gyorssal.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerbia katonai unióról álmodik Magyarországgal
A megfigyelők a két ország együttműködését aggodalommal szemlélik. Vučić és Orbán jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. A >
Egy szokatlan barátság
A Budapestről, illetve Tel Avivból keltezett összeállítás szokatlan barátságnak nevezi Orbán és Netanjahu viszonyát, bár mint >
Vance grönlandi vendégszereplése erkölcsi szempontból téves, stratégiailag pedig katasztrofális
Timothy Snyder a Guardianben azt gondolja, hogy Vance kurta grönlandi vendégszereplése nem csupán erkölcsi szempontból volt >
Lázadnak a szerb és török fiatalok, a Nyugat sunyi módon hallgat
Paul Lendvai szerint ugyan a tömegek más és más okból fordultak szembe Ergogannal, illetve Vučić-tyal, de >
Netanjahu Budapesten
Szinte az egész világsajtó beszámol arról, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság letartóztatási parancsa ellenére a héten >
Az már fasizmus, ami most van Amerikában
Így értékeli a Die Zeitban a Yale Egyetem filozófusa, Jason Stanley, aki éppen ezért két professzor >
A hazafiság elve és gyakorlata
Aztán jött Magyar Péter. Ő ugyan senkit nem csábít el más pártoktól, sőt épp az ellenkezőjét >
A Signalgate bagatellizálása rosszabb mint maga a botrány
Hogy a Fehér Ház próbálja bagatellizálni a Signalgate-et, az rosszabb, mint az alapbotrány maga, hogy ti. >
Miért hirdeti Orbán a szerb nacionalizmust?
A magyar miniszterelnök igyekszik országát közép- és dél-európai regionális hatalomnak beállítani. Emellett az etno-nacionalista nézetek sem >
12 pontban az orosz–ukrán háborúról
„Még egy ilyen győzelem, és végképp elveszünk” – mondta állítólag az épeiroszi Pürrhosz király több mint >
Trump a végén sírni fog, de nem csak ő
Chris Patten azt jósolja, hogy Trump politikája nagy szenvedést hoz az egész világra, megtépázza Amerika tekintélyét. >
A Trump-kormányzat részéről az ostobaság jelenti a legnagyobb veszedelmet
A hutik elleni támadásról napvilágot látott részletek teljes hozzá nem értésről és nagyképűségről tanúskodnak, és ez >