Ma Emma, Flóra, Virág névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A Nagy Kínai Coming Out
Amint történt ez a minap egy szecsuani konferencián, ahol a végletekig gátlástalan, kommunista Kína járványügyi központjának legfőbb feje – mert sem az az Ördög, sem az a Freud sosem bír aludni – coming outolt egy jelentőset, amelynek mondanivalója sem a kínai, sem a magyar pártállami szellemiséggel nem mondható kompatibilisnek, mégpedig a kínai vakcinák hatékonyságával összefüggésben. Nem tudom, mit hitt: a kínai nyelvet úgysem értik meg sehol máshol (ezt szoktuk gondolni mi is a magyar nyelvről, aztán jön a nagy pofára esés – mindenkinek van ilyen sztorija, nekem tán a legjobb), de a lényeg, hogy elhangzott, ami elhangzott. És ilyenkor kezdődik el az, ami legalább annyira szórakoztató: a tekintélyuralmi rendszerek, esetünkben Kína és Magyarország, megpróbálják visszaterelni a kalitkába az onnan kiszabadult madárkát. Gábor György:
Habár rengeteg hazai és nemzetközi konferencián volt szerencsém (vagy szerencsétlenségem) részt venni, nagyon kedveltem a tekintélyuralmi rendszerekben megrendezett konferenciákat. Semmi perverzió, épp ellenkezőleg. A tekintélyuralmi rendszerek (autoriter társadalmak, diktatúrák) konferenciái ugyanis azért tudtak és tudnak (igen, mind a mai napig!) nagyszerűek lenni, mert kivétel nélkül mindegyiken lehet számítani arra – csak fülelni kell – hogy a konferencia „szakmaibb”, zártabbnak tűnő, „meghittebb” világában egy-egy résztvevőnek óvatlanul eljár a szája, kimondja a nagy tutit, amire a záró díszvacsorán, néhány pálinkával, sörrel, borral megtámogatva, két nagy csuklás közepette még ráerősít, de a konferencia másnapján már tagad mindent: szövegkörnyezetből kiragadott disznóságról, rosszindulatú félreértésről beszél, szándékos és provokatív félrehallásról nyilatkozik sietve.
Igen emlékezetes maradt számomra az a konferencia, amit épp 35 évvel ezelőtt Budapesten rendeztek „Die Gesellschaft und die ethischen Werte” (Wissenschaftliches Symposium)” címmel, s amin az akkori szocialista országok jelentős „sztárfilozófusai” mellett megjelent néhány ismert teológus, bölcselő a nyugati világból is, köztük Jean-Yves Calvez jezsuita atya (a korabeli katolikus gondolkodás legjelentősebb Marx-szakértője), vagy Paul Poupard bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának akkori elnöke, az Institute catholique de Paris korábbi rektora (akinek 1979-1980-ban, Párizsban, magam is hallgattam néhány előadását). Az 1986-os konferencián a fiatal valláskutatók közül egyikünk sem mehetett be a konferenciaterembe, miután nem voltunk MSZMP-tagok, vagyis megbízhatatlanoknak minősültünk, ám hostnak vagy hostessnek alkalmasnak találtak bennünket, mivel beszéltünk nyelveket. Én például egy akkori szocialista hírességet, a lengyel marxista Tadeusz M. Jaroszewskit kísérgettem (Jaroszewski a lengyelen kívül csak franciául tudott, ezért kaptam meg őt). Gyakorlatilag semmiről sem lehetett vele beszélgetni, pedig udvariasan próbálkoztam, semmi sem érdekelte, kizárólag a Sokol zsebrádióhoz kapható akkumulátor foglalkoztatta, ami az akkori Lengyelországban hiánycikk lehetett. Ám Jaroszewski professzor egy közösen elköltött és már-már teljes némaságba fulladó vacsorán a söröskorsóból tett jelentős hörpintését követően, komótosan megtörölve szája szélét, hirtelen rám meredt, s váratlanul azt mondta, hogy Lengyelországban csak a tömény hazugság létezik, vallásszabadság nincs, és mondandóját a „merde” szóval igyekezett nyomatékosítani, ami fiatalemberként, szemben a nagy professzorral, az idő tájt kissé sokkolóan hatott.
De persze voltam én 1990 előtt olyan hazai konferencián is, ahol „véletlenül” Izraelt nem az arab világ elleni cionista agresszornak nevezte az előadó, épp ellenkezőleg: konkrétan tudom, hogy ezt követően hónapokon át próbálta kimosni magát az elhangzott mondataiból. S voltam olyan konferencián is, ahol Pozsgay emlékezetes „népfelkelése” előtt öt-hat évvel (!!!) valaki 1956-ot forradalomnak merte nevezni: nem vicc: orosz volt az illető, aztán persze szem elől tévesztettem, s máig sem tudom, melyik orosz elmegyógyintézetben végezte.
És ma már tudjuk: a CIA különösképpen örült, ha egy-egy amerikai rendezésű konferenciára szovjet elvtársakat hívtak meg, mert így vagy úgy, a vodkához szokott, ám a szokatlan whiskyre váltott lélek szívesen nyílt meg a vendéglátók előtt.
A tekintélyuralmi rendszerekben nehéz megtalálni az egyensúlyt, s az embereknek, kiváltképp konferenciákon, könnyedén eljár a szájuk. Amint történt ez a minap egy szecsuani konferencián, ahol a végletekig gátlástalan, kommunista Kína járványügyi központjának legfőbb feje – mert sem az az Ördög, sem az a Freud sosem bír aludni – coming outolt egy jelentőset, amelynek mondanivalója sem a kínai, sem a magyar pártállami szellemiséggel nem mondható kompatibilisnek, mégpedig a kínai vakcinák hatékonyságával összefüggésben. Nem tudom, mit hitt: a kínai nyelvet úgysem értik meg sehol máshol (ezt szoktuk gondolni mi is a magyar nyelvről, aztán jön a nagy pofára esés – mindenkinek van ilyen sztorija, nekem tán a legjobb), de a lényeg, hogy elhangzott, ami elhangzott.
És ilyenkor kezdődik el az, ami legalább annyira szórakoztató: a tekintélyuralmi rendszerek, esetünkben Kína és Magyarország, megpróbálják visszaterelni a kalitkába az onnan kiszabadult madárkát. Csernobiltól a dél-koreai utasszállító repülőgép lelövéséig ismertek ezek a nagy állami igyekezetek. Kiváltképp akkor, amikor a Nagy Vezér szavahihetősége forog kockán.
Csakhogy a „cover-up”, az álcázás, a leplezés még több kárt okoz, mint az elkövetett bűn.
Következő cikk: Zsírosparaszti gőg és nemzeti rezervátum
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Putyin nem csak a Nyugatot próbálja figyelmeztetni
Az hangsebességnél gyorsabb rakéta kilövésével Putyin nem csupán a Nyugatot próbálta figyelmeztetni, hanem saját népének is >
A gyűlölet mint hiány
Vajon mitől lesz valaki éppen palesztinpárti a Közel-Kelettől ezer kilométerekre? És ők miért veszik készpénznek az >
Mi van, ha bukik?
Várható-e, hogy a választások eredményétől függetlenül kilenc, tizenkettő, akárhány évre kinevezett pártcselédek és -kreatúrák udvarias meghajlással >
Az EU bővítése és Oroszország
Mindebből az EU számára több következtetés adódik. Az orosz befolyás ellensúlyozása érdekében továbbra is törekednie kell >
Vizsgáznak Európában a liberális értékek, mert erősödik az antiszemitizmus
Az Economist szerint ez a legrégebbi csapás a földrészen. Sajnálatos módon visszatér az a fajta türelmetlenség, >
Elon Musk egyszerre jelent lehetőséget és veszélyt – Trump fő rombolójaként
Ezt rögzíti az Economist szerkesztőségi véleménye. Merthogy a milliárdos az amerikai kormányzatot célozta meg és így >
Hogyan készül Orbán a választásra
Magyarországon csak két év múlva lesz a választás, de Orbán Viktor már jó előre gondoskodik arról, >
Lehet, hogy Európának éppen Trumpra van szüksége
Azért, mert magának kell olyan gondokat megoldania, mint az euróövezet gazdasági stagnálása, valamint a földrész biztonsága. >
Biden döntését Putyin meg fogja torolni
Simon Tisdall u Guardianben úgy ítéli meg: igen nagy horderejű Ukrajna számára, hogy Biden az utolsó >
Rövid út vezethet keletre
Arra kell számítani, hogy Trump alatt az ország egoista birodalom lesz, ám ennélfogva szétesik a szabályokra >
Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai kapuján dörömbölnek
Simon Tisdall a Guardianben arra figyelmeztet, hogy Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai >
A tervezett kinevezésekkel Trump egyértelműen elárulja, miként akarja irányítani az országot
Ezt fejti ki a Guardian kommentátora, Jonathan Freedland. A névsort úgy válogatta össze, hogy az is >