Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Az Iványi Gábor elleni hadviselet
A diktátor egóját sérti, s nem tud afölött napirendre térni, hogy valakire egykor rászorult, hogy valaki egykor segített neki, s ezért kíméletlenül, ám nagyon is kiszámítható módon bosszút áll. Nem tudja, nem is kívánja megérteni, s képtelen megemészteni és megbocsátani, hogy Soros nélkül nem lett volna pártja, hogy Simicska nélkül nem építhette volna föl pénzügyi és gazdasági luxusbirodalmát, s Iványi Gábornak sem tudja jóváírni mindazt, amit még egy másik világban az amúgy akkor is üldözött lelkész a családjáért tett. Gábor György:
Sokszor írtam már a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvényről, amely a vallási és lelkiismereti szabadság jogállami alappillérét döntötte ki, kezdve azzal, hogy a politikai hatalomra bízta annak eldöntését, mely közösségek tekinthetők egyháznak – annak minden következményével együtt –, s mely egyházként bejegyzett közösségeknek szünteti meg a hatalom visszamenőleges hatállyal az egyházi státuszát, annak ugyancsak minden következményével együtt. Itt és ekkor dőlt el, hogy a politikai hatalom kedvére szolgáló egyházak, szolgálataikért cserébe kapnak mindent a kegyes hatalomtól (amely a közpénzt mint sajátját osztogatja, ha dicsérni akar, s megvonja, ha büntetni méltóztatik), s amely kegyes hatalom az egyházak önként felajánlott domesztikálhatóságát, jámborságát és végtelen lojalitását a kézből etetés elviselhetetlen könnyűségével hálálja meg. És ekkor és itt dőlt el, hogy azok az egyházak, amelyek a legfőbb úr (nem az Örökkévalóra, hanem a Karmelita kolostor legfőbb lakójára gondolok) szemében szálkát képeznek, a primitív személyes gyűlölet és az úton-útfélen hangoztatott, összehazudott és már a látszatokra sem odafigyelő módon praktizált könyörtelen és irgalmatlan „keresztényi” (bruhaha) bosszúállás okán meghurcoltatnak és meggyaláztatnak. S persze valamennyi egyház fölött ott lóg Damoklész Viktor kardja, mert ha egyikük nyája is letérne a politikai főpásztor kijelölte útról, a kard kíméletlenül lesújtana, darabolna és fűrészelne, csonkítana és megsemmisítene, hiszen ez tetszik az úrnak, s így van ez a kedvére.
Most újabb rohamra állt össze a hatalomtól teljesen független NAV (függetlenségéhez legfeljebb a Médiatanács függetlensége hasonlítható), hogy megadja a kegyelemdöfést annak a százszor meggyalázott és a leggaládabb módon kifosztott egyházi közösségnek, amely pénzének és tevékenységének gyakorlatilag teljes összegét, vagyis az állam, a közösség pénzét nem futballstadionokra, nem a Dóm alatt szerényen megbúvó luxus éttermekre és az Adriáról folyamatosan szállított halak képezte lucullusi halvacsorákra vagy épp luxus wellness központokra költi, hanem a kisemmizettekre, a megnyomorítottakra, az otthontalanokra, az út szélén felejtettekre, a betegekre, a saját eltartásukra képtelenné váltakra vagy a józan ész számára elképzelhetetlen hátrányos helyzetből érkező kisgyerekekre.
Az Iványi Gábor és közössége, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elleni újabb galádság tökéletesen visszaigazolja a diktátorok jellegzetes és félreismerhetetlen habitusát. A diktátor egóját sérti, s nem tud afölött napirendre térni, hogy valakire egykor rászorult, hogy valaki egykor segített neki, s ezért kíméletlenül, ám nagyon is kiszámítható módon bosszút áll. Nem tudja, nem is kívánja megérteni, s képtelen megemészteni és megbocsátani, hogy Soros nélkül nem lett volna pártja, hogy Simicska nélkül nem építhette volna föl pénzügyi és gazdasági luxusbirodalmát, s Iványi Gábornak sem tudja jóváírni mindazt, amit még egy másik világban az amúgy akkor is üldözött lelkész a családjáért tett.
A diktátor a saját táborát egy virtuális világba tereli, közben azonban maga is belefeledkezik ugyanebbe a virtuális valóságba, s immár önmagát is becsapva az imaginált univerzumot tekinti valóságnak és realitásnak. A saját árnyékára mint valóságra tekint, mert önmaga valósága közben elvesző és semmivé váló árnyékká foszlott. Nagyon sokat elárul, s 2022 után minden bizonnyal sok-sok pszichológiai és szociálpszichológiai disszertáció tárgya lesz, hogy miközben a diktátor rajongótábora és lakájsajtója felhorkan azonnal, mihelyst valaki diktátort merészel emlegetni, közben azonban – felettébb groteszk módon – maga a diktátor igazolja úton-útfélen saját diktátori jellemét és hajlamait az állandó és manifesztnek szánt figyelmeztető vagy nevelő célzatú cselekedeteivel: az Iványi Gábor elleni hadviselet ebben a tekintetben ugyanazt a tartalmat hordozza, ami a „mi nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk” kezdetű nagyszájú és ripacskodó mondattól az „arra vetemedünk, hogy elhallgattassuk” legvalóságosabb praxisáig ível.
És ez az ő bűnben fogant és a romlottság minden állapotát felvonultató kereszténységük lényege, amely képzeletvilágnak annyi köze van a valósághoz, mint egy orgiáról menekülő, s ereszen aláereszkedő alkotmányozó fenéknek a jézusi tanításhoz.
Következő cikk: A harmincas évek újra meg újra felbukkanak
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Roncspártderbi
Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >
Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot
A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >
Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat
A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >
Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában
A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >
A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?
Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >
A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg
A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >
A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét
Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >
Raszputyin Romániában
Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >
Amikor a diktatúrák összeomlanak
Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >
Maradjon inkább Orbán Viktor?
Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >
Oroszország gyengébb, mint ahogy gondolnánk
Fareed Zakaria úgy véli így a Washington Postban, hiszen Asszad Putyin értékes vazallusa volt, az orosz >
Fennáll a veszély, hogy Közép-Európa gazdasága megsínyli Trump politikáját
Erre figyelmeztet a Standard & Poor’s jelentése, amely a térség keleti felének szuverén adósság besorolásával foglalkozik. >