Ma Anasztázia, Tas, Oktávia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Nem lesz könnyű dolgotok!
Fiatalabb barátaimnak mondom: ha eljön az idő, rátok vár a feladat, hogy ledöntsétek azokat az általánosító és – lássuk be – sokszor megalapozottnak tűnő sztereotípiákat, amelyeket az elmúlt évek során Orbán, Kovács Zoltán, Szijjártó, Deutsch vagy Varga Judit megnyilvánulásai, reakciói, modora vagy agytevékenysége váltott ki, s amely miatt már a repülőtéri megérkezésetekkor nemcsak a fent említettekre (rájuk teljes joggal), hanem rátok is (a szörnyű általánosítás miatt) terített asztalhoz nem ültetendő, s közeledtükre az ezüst eszcájgot a ház legrejtettebb zugában jó mélyen elrejtendő, hangosan ordítozó és szitkozódó, durva barbárokra tekintenek. Gábor György:
Az előző bejegyzésem folytatásaként látom ám, hogy Deutsch Tamás közben válaszolt (azaz – minden bizonnyal – válaszoltak helyette) Sikorski levelére: nincs benne felemlegetett genitália, ez stilárisan máris megkérdőjelezi Deutsch keze nyomát, ám a levél szellemi hozadéka oly silány, hogy azt persze akár Deutsch is írhatta. De nem ez a lényeg.
Amikor az 1970-es évek vége felé, fiatal, friss házasként megérkeztünk Párizsba, apám barátjának élettársa, Solange egy héten át meglehetősen furcsa tekintettel méricskélt bennünket, aztán feloldódott. Soha nem járt szocialista országban, Magyarországról lényegében csak annyit tudott, hogy élettársát (és sok más magyart) két évtizede bitang körülmények között elüldözték. Az utolsó közös vacsorán, amikorra már kellően feloldódott a hangulat, s már túl voltunk több hatalmas dumán, közös sétán etc., Solange, sűrűn kérve elnézésünket, töredelmesen bevallotta, hogy érkezésünk hírére kissé nyugtalan lett. Szó nélkül odaadta ugyan a fantasztikus belvárosi (Rue du Cherche-Midi) lakását, de az első napokban attól tartott, hogy felszedjük a padlót, és tábortüzet rakunk. Már azon is elcsodálkozott, hogy ugyanúgy nézünk ki (farmer, póló, teniszcipő), mint az akkori, velünk egykorú franciák, furának tartotta, hogy beszéljük a nyelvét, s elcsodálkozott, hogy a nagyáruházak helyett a múzeumokat járjuk. A végére nagy lett a barátság, s azóta is szívesen emlékszem vissza életem egyik leghangulatosabb és legízletesebb vacsorájára, hála Solange-nak! Meg persze a lakására, amelyhez hasonló után egész fiatalkoromban vágyódtam. Solange pedig megértette, hogy magyarnak lenni, épp úgy, mint franciának lenni, különféle tartalmat és jelentést hordozhat.
A későbbiekben, persze más vonatkozásokban, sokszor kerültem hasonló helyzetbe, sok ehhez fogható emléket őrzök, s a közös élmény mellett minden esetben különösen jó volt közös erővel lerombolni és megsemmisíteni minden ócska sztereotípiát és tudatlanságból fakadó előítéletet.
Amikor Orbán, Szijjártó, Kovács Zoltán, Deutsch vagy épp Varga Judit műveli ugyanazt a mindent alulmúló tahóságot, ahogy mérhetetlen alpárisággal kioktatják azokat, akik kritikával merik illetni a Vezért vagy annak bármely tartozékát, hajszálra pontosan azt teszik, amit tettek nagy elődeik, akik szintúgy szakmányban leckéztették a lenézett és megvetett „imperista” világot – hiszen azok is azt hitték, meg ezek is azt gondolják, hogy amit idehaza megtehetnek a cselédviláguknak tekintett emberekkel, ellenzéki politikusokkal, újságírókkal, mindannyiunkkal, ugyanazt megtehetik kifelé is bárkivel, annyit azért felfoghatnának ebből a saját maguk számára igen leegyszerűsített világból, hogy nem biztos, hogy a világnak szánt mondandójukat saját legtudatlanabb rajongótáboruk nívójához kellene szabniuk, továbbá az sem tűnik elégségesnek, hogy képesek komolyan venni a maguk fizette szolgasajtójuk lelkesedéstől duzzadó hangját, amely egy városszéli, fapados, harmadosztályú kocsma vendégének a negyedik feles és a harmadik sör után hasonló módon képezheti meg a hangszerveit, hogy tudniillik Szijjártó (vagy Deutsch vagy Varga Judit etc.) „jól helyre tette” ezt vagy azt a külföldi politikust, intézményt, szervezetet, bármit vagy bárkit.
Fiatalabb barátaimnak mondom: ha eljön az idő, rátok vár a feladat, hogy ledöntsétek azokat az általánosító és – lássuk be – sokszor megalapozottnak tűnő sztereotípiákat, amelyeket az elmúlt évek során Orbán, Kovács Zoltán, Szijjártó, Deutsch vagy Varga Judit megnyilvánulásai, reakciói, modora vagy agytevékenysége váltott ki, s amely miatt már a repülőtéri megérkezésetekkor nemcsak a fent említettekre (rájuk teljes joggal), hanem rátok is (a szörnyű általánosítás miatt) terített asztalhoz nem ültetendő, s közeledtükre az ezüst eszcájgot a ház legrejtettebb zugában jó mélyen elrejtendő, hangosan ordítozó és szitkozódó, durva barbárokra tekintenek.
Nem lesz könnyű dolgotok!
Én pedig azt nem értem, miért válik szükségessé úgy nagyjából húsz-harminc-negyven évenként e honban a sztereotípiák megképzésére szolgáló fekáliát ismételten és bővítetten újratermelni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Európa jelenleg a szabadság szigete
Bármennyire is fura ez, de, ha alaposabban szemügyre vesszük a gondjait, akkor azok nem is annyira >
A szerb elnök mesterséges „népi mozgalommal” igyekszik elfojtani a diákok tiltakozását
Ehhez ösztönzést kap Dodiktól, illetve Orbántól. Utóbbi az EU-ra és a világ liberálisaira utalva azt üzente >
Trump súlyosan megsebesült, ez azonban még jól jöhet Európának és Nagy-Britanniának
Így véli Will Hutton, a Guardian vasárnapi számának volt főszerkesztője. Kiemeli: itt az idő kialakítani az >
A meggyőzhetetlenek
Máris minden tele van azzal a kormányzati reklámmal, amely a párt egyik brüsszeli képviselőjének két kiforgatható >
Te, jó ég, hol élek?
Ezt írja Fareed Zakaria a Washington Postban, aki szerint Trump ugyan befagyasztotta az új vámterhek jó >
Még messze nincs vége a Trump-féle kereskedelmi zűrzavarnak
Az elnök csupán időt kért, ám változatlanul valós a világgazdaságra leselkedő veszély. Ezzel együtt nem szabad >
Túl kockázatos az EU-békefenntartók számára, hogy letartóztassák a boszniai szerbek vezérét
Dodik ugyanis nem hajlandó bevonulni a börtönbe. Hiába kért segítséget a szarajevói kormány Brüsszeltől, túlságosan is >
Sajtószabadság ügyben az uniónak először a sorain belül kell rendet teremtenie
Nem kizárt, hogy a Brüsszel szerződésszegési eljárást kezdeményez, éppen Orbánt és Ficót használva fel elrettentő példaként. >
Senki sem nyer a vámháborúval, de Kína távolabbra tekint
A Guardian vezércikke ítéli így meg. Nagy viharra számít, ám úgy véli, hogy a viszályban az >
Weber büszke, hogy rajta van az Orbán-plakátokon
Az Európai Néppárt elnöke megtiszteltetésnek veszi, hogy az Orbán-kormány óriásplakátokon vele, von der Leyennel, valamint az >
A mostani gazdasági zűrzavarból egy valaki profitál csupán: Putyin
A nyugati kereskedelmi rendszer lebontása az orosz elnök érdekeit szolgálja, ami lehet, hogy véletlen – de >
Vučić Achilles sarkát a tömegek erkölcsi tiltakozása jelenti
A volt szerb igazságügyi miniszter úgy gondolja, hogy szakértői kormány felállításával kellene megtalálni a kiutat a >