Ma Ármin, Pálma, Izidor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Bocs, tévedtem
Most órák alatt cáfolódnak meg mondatok, zuhannak porba intézkedések, lehetnek ezek akár a miniszterelnökéi is, nincs kivétel. A baj nem is annyira ez, hanem az, hogy a különleges helyzet reflexei semmiben sem különböznek a korábbitól: ugyanazzal az öntelt, arroganciába hajló magabiztossággal, másokat kioktatva, lealázva, saját lefagyásukat minden eszközzel álcázva működik a kormány és alárendelt csapata, mint akkor, amikor a valóság még nem ütött rajta délibábos, mindent központosító világukon. Tamás Ervin:
Továbbra is úgy vélik, hogy nem jó az, ha a polgár mindenről értesül. Eszükbe sem jut, hogy nem csak a túl-, hanem az alulinformáltság is okozhat pánikot. Hogy egymásnak ellentmondó kijelentéseikkel, lódításaikkal, a rendkívüli helyzetre nehezen reagáló, leépített, ezerszer átszervezett intézményeikkel óráról-órára omlik le az a vakolat, amelyet nemrég a hatalom megtartásának, a „pillanat uralásának” professzionális erődítményeként értékeltek. Márpedig a bizalom rapid elvesztése szintén a fejetlenség, a hisztéria bővizű forrása. A módszer is alig változik, a törzsek és akciócsoportok képviselői csak annyira vonják be munkájukba az önkormányzatokat, amennyire feltétlen szükséges, nincs partnerség. Budapesten, ahol minden valószínűség szerint kulminálni fog a fertőzöttség, a főpolgármester azt panaszolja, hogy nincs igazán beavatva semmibe és a rengetegszer beígért védőfelszerelések sem akarnak megérkezni hozzájuk.
Az illetékeseknek az „okvetetlenkedő” kérdésekkel van bajuk, a közönségnek a válaszokkal. És a közönség kíváncsibb, mint valaha, hiszen a bőrükről van szó – nem áttételesen, jelképesen, hanem szó szerint. Gyorsabban szembesül a blöffökkel, belát a buggyant teóriák, magyarázatok máskor jól működő takarója alá, s ezt már nem ügyes trükknek, cseles félretájékoztatásnak tudja be, nem elnézően mosolyog rajta, hanem elönti a pulykaméreg. Soha ekkora tétje nem volt a manipulációnak, a megtévesztésnek, és soha ilyen sebességgel nem pukkadtak még ki lufik, mint manapság. Ami nem nyugtat, hanem ingerel. Mindenki hosszan sorolja a példákat, a világháló megtelik velük. És szinte valamennyi példa olyan vezetői mentalitásról árulkodik, amelyet békeidőben járulékos elemként tapasztottunk hozzá a kétségtelen tehetséghez, politikai vénához. Most ez utóbbiak törpülnek el, s az előbbi tulajdonság magasodik fölénk a maga megfellebbezhetetlen, egyszemélyi autoritásával, kártékony tévedéseivel, rögeszméivel. Döbbenetes sokk az, amikor a bosszantóan alacsony számú tesztelést Orbán képes azzal magyarázni, hogy nem eléggé megbízható, s csicsergi utána az egész politikusi-és hivatalnoksereg, kiegészülve a megfélemlített szakapparátussal. Néhány órával később a WHO főigazgatója hívja fel a figyelmet a tesztelés fontosságára. Nem sokra rá a magyar kormányfő jó barátja, a cseh Babis kér bocsánatot a polgároktól, mert tesztügyben későn ébredt. A felkészületlenség, a szervezettség hiánya a világon mindenütt kapkodást, néhol túlreagálást okoz, mivel sietős lett minden, ami eddig ráért. Elkelne tehát egy kis együttérzés, szolidaritás a kormánnyal szemben is – csakhogy ezek az érzések keményen ki lettek iktatva, meg lettek semmisítve, liberális szötyörgéssé alacsonyodtak. És a ragály elleni frontvonalak sem lettek annyira legázolva, mint idehaza. Kérdés például, ha vesznek elég lélegeztetőgépet, ki fogja kezelni őket? Kénytelenek voltunk megszokni, hogy nagy ívű bejelentések mögött kizárólag politikai, gazdasági számításokat keressünk (vajon miért engedik át Ferihegyen máig a Németországból érkezőket?), ehhez idomult a szegényes fantáziájú ellenzék is, az pedig ritkán sikerül, hogy a honpolgár valamennyi módszeresen beléplántált klisét hipp-hopp elfelejti. Rendkívüli helyzetre vall, hogy a csapatvezető fejtegetései órák alatt sorra amputálódnak, ő pedig nem tart makacsul ki mellettük, hanem korrigál. De anélkül, hogy legalább a karját széttárná. Olvasom a Medián felmérését, miszerint a megkérdezettek többsége megelégszik a kapott információkkal, de hogy ezekhez nem a hivatalos tájékoztatókon jutnak, az egyszer biztos. A megmondó emberek bemondókká váltak, nem most, régóta – csak most jobban kiütközik homlokukon a veríték. A kormányfő rendkívüli bejelentést ígért ma délutánra, ezt a hivatalos Facebook oldalán közölte. Blama, hogy az oldal összeomlott. A súlyosabb baki, hogy az élő adást a közszolgálati csatornára sem sikerült hanggal transzponálni. Valami olyasmit éreztem, mint amikor a primadonna a lépcsőkön érkezve belebotlik a csillámló ruhakölteménybe. A szubrett belépőjének annyi, a csodának lőttek. Ennél kínosabb malőr nem érhette volna a miniszterelnököt, de megnyugtatom, ilyenkor az sem boldog ettől, aki nézi. Az esetet felfújni, a hatalmi működés szimbólummá emelni túlzás. Frankó ugyanis azt hinni, hogy a helyzethez alkalmazkodva hamarjában digitálissá vált az ország. Lehet, hogy a főnököt is elkapta a Facebook-varázs, vagy nem akart népesebb stúdióba menni, alabárdosai mindenesetre peig nagyot akartak domborítani, személyesebbé akarták tenni a bejelentést, amely persze sejthető volt: a köznép hiteltartozásait szintén felfüggesztik az év végéig. Mindenesetre a balfogás az Orbánt építő műből letört egy márványdarabot, a figyelmes gesztus glóriaépítői csődöt mondtak.
Borús idők azok, amikor a gondosan megkonstruált előadáson azonnal átütnek a valóság fertőző gócai. A törődésről, az óvó odafigyelésről pedig csak annyit: szomorú volt látni, hogy az operatív törzs tájékoztatóin sokáig ugyanolyan szorosan ültették egymás mellé kollégáimat, mint normális időben, senki sem tisztította sűrűn a mikrofont, holott eleget olvashattak ennek elégtelenségéről és láthatták, hogy a sokszor kiátkozott Brüsszel már üres székekkel választja el egymástól az újságírókat. (Ma Budapesten is leesett a tantusz.) Mi pedig engedelmesen és szorosan fészkelődünk egymás mellett, s még akkor sem ugrunk fel a helyünkről, ha Kovács államtitkár méltóságunkba gázol. Mert a tájékoztatás előbbre való, mint az önérzet. Akkor tehát ismételjük meg: borús idők azok, amikor a gondosan megkonstruált előadáson áttörnek a valóság fertőző gócai.
(Újnépszabadság blog)
Következő cikk: Orbán Viktor az izmait fitogtatja a határon
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Elváltak haragos útjaik
A rezsim félreérthetetlenül, pont úgy viszonyul Magyar Péterhez, ahogy üldöző az üldözötthöz, miközben Gyurcsány Ferenc, aki >
Orbán ügynökei kémkedtek Ukrajnában?
Az ukrán vádakból az rajzolódik ki, hogy a magyar katonai hírszerzés a többi közt fel akarta >
A politikai újonc Magyar Péter véget vet Orbán bűvhatásának
Tavaly február óta rakétasebességgel tör előre a Tisza elnöke – állapítja meg a svájci közmédiában, az >
Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja
Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >
Még sugároz a Szabad Európa Rádió
Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >
Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország
Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >
Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut
Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >
Nagyot ment a baloldal Ausztráliában
Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >