Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Balog Zoltán emlékére
Schmitt Pál óta nem búcsúztattunk ekkora senkit. Nem siratni jöttem Balog Zoltánt, de az se volna helyénvaló, ha szó nélkül néznénk végig a bukását. Nem sok minden történik ma a politikában, ami örömet okoz, úgyhogy becsüljük meg a villanásnyi derűt. Hogy legalább ő eltakarodik. Tudjuk, nem lesz jobb ezután se, de Balog Zoltánt sosem fogjuk visszasírni. Tóta W. Árpád (hvg.hu):
Alá tartoztak az érdemi politika legfontosabb területei. Sajnos már egy egész generációnak nincs emléke arról, hogy eredetileg kormányzás alatt nem kizárólag a rémhírterjesztést, a manipulációt és az egyet nem értők eltaposását értettük. Hanem például az volt a téma, hogy mi folyik az iskolákban és a kórházakban. És legalábbis gondolkodtak azon politikusok, hogy vajon hogyan tehetnék ezeket jobbá.
Sőt, amikor reformterveik nem kapták meg a politikai támogatást, fogták magukat, és lemondtak. Ezt azért tették, mert hittek valamiben, akartak valamit, és némelyik még értett is hozzá. Balog volt az első, akinek mindegy volt, mi történik.
Igaz, előtte még nem egyetlen miniszter képviselte a kormányban a közoktatás, felsőoktatás, egészségügy, szociális háló, civil szervezetek, egyházak, kultúra és a sport ügyét. Ez a minden villanyoszlopnak szalutáló jámbor balfasz olyan portfóliót kapott a nyakába, ami alatt nála gerincesebb élőlények is rakás szerencsétlenséggé roskadnának össze. Nem is tárca, hanem vagon.
Az ősbűnt nem ez a mazsolává töppedt alak követte el, hanem Orbán Viktor. Akkor, amikor összesöpörte az őt nem érdeklő témákat egy porzsákba, ráfirkantotta, hogy „emberek”, odapasszolta Balog Zoltánnak, és röhögve elszaladt. A sokkal egyszerűbb sorsra kalibrált, karót nyelt, engedelmességre tenyésztett gyáva pap meg ott maradt a zsákkal, és hat éven át zavartan nézegette.
Érdemi döntéseket nem hozhatott. Pontosan tudta, hogy a miniszterelnök kurvára nem kíváncsi a véleményére. Szomorkás estéken nyilván belátta, hogy ez jogos, hiszen senki mást sem érdekel, mit gondol Balog Zoltán a huszonegyedik századi oktatásról, a külföldi egyetemek szerepéről, az egészségbiztosítási rendszerről vagy a Higgs-bozonról. Még őt magát sem, hiszen nem is gondolt semmit.
Mozgástere mégis volt: Orbán azért bízta rá ezeket az ügyeket, hogy csendben, csökkentett módban üzemeltesse, pacifikálja, és neki a kormányülésen ne kelljen órákig foglalkozni holmi proligyerekekkel, kórházi fertőzésekkel meg efféle bohóságokkal. Ezen belül szabad kezet kapott; milliárdok felett diszponált, és akár tehetett volna jót is. Ettől a mozgástértől meg is rettent, és igyekezett a legvulgárisabb konzervatív szamárvezető mentén kitölteni. Egyáltalán nem is próbált felzárkózni, tanulni, körülnézni a világban, képviselni gondolatokat. (Még annyira sem, mint Áder János, pedig vele nehéz nullaságban versenyezni.) Arra viszont volt esze, hogy megpróbálja elhallgattatni az összes tanárt, orvost, kórház- és iskolaigazgatókat, nehogy kiderüljön a turpisság. Balog Zoltánnak köszönhetjük a félelmet, amely a magyar értelmiség derékhadát kerékbe törte.
Senki sem kérdezte őt, amikor eldőlt, hogy nekimennek a CEU-nak. Nem kérdezték a szuperkórházról, és – noha elvileg a sport is hozzá tartozott – nem volt beleszólása sem az olimpiarendezés, sem a vizes vb, vagy az eszement stadionépítések kérdésébe. Azt intézték egymás közt tolvajok és más bűnözők. A közoktatás egyik legfontosabb problémáját, a digitalizációt a miniszterelnök kivette a kezéből, és rábízta – dobpergés – Deutsch Tamásra.
Éveken át próbálta eljátszani, hogy a helyzet magaslatán van. Államtitkárok cserélgetésével védte a seggét, amikor már szájközépig ért a szar. De mivel totál hülye volt minden részterülethez, rendre fogalmatlanokat nevezett ki. Vagy azért, hogy ne legyen a házban nála okosabb, vagy mert nem is tudta felmérni, ki kicsoda.
Közben valamit mégis kitanult. Na nem az egészségkasszákat vagy a sikeres tanítást, hanem a menekülést. Minden erejével kerülte, hogy kérdésekre kelljen válaszolni. Egyszer megpróbálta, nem sült el jól, aztán meggyőzte magát, hogy aki egyáltalán jelentkezik az ő óráján, az lázadó. Ennek csúcspontja volt, amikor közölte az újságíróval, hogy majd akkor nyilatkozik nekik, ha megtérnek. Ha volna isten, ebben a pillanatban reccsent volna rá egy égő csipkebokorból: mit képzelsz te magadról, hülyegyerek? Mit jelent szerinted az a szó, hogy miniszter?
Már csak meg akarta úszni. Tudta, hogy alkalmatlan, hogy igazából semmi keresnivalója nem volt itt, és ha egyáltalán hívő még, akkor talán megtalálta a bűntudat is. Mert bűnösök vagyunk valamennyien, de nem mindenki kúrhatja el több százezer gyerek életét, juttat a temetőbe sok ezer menthető beteget, és pusztíthatja el Magyarországon azt, amire még a határokon kívül is kíváncsi a világ.
Schmitt Pál bukása óta nem volt részünk ebben a különös, kísérteties, mégis kellemes érzésben. Amikor kimegy valaki a szobából, és többen leszünk.
Következő cikk: Mai Pásztorunk: a nemzet ügyének álhatatos szolgája elemez
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Putyin nem csak a Nyugatot próbálja figyelmeztetni
Az hangsebességnél gyorsabb rakéta kilövésével Putyin nem csupán a Nyugatot próbálta figyelmeztetni, hanem saját népének is >
A gyűlölet mint hiány
Vajon mitől lesz valaki éppen palesztinpárti a Közel-Kelettől ezer kilométerekre? És ők miért veszik készpénznek az >
Mi van, ha bukik?
Várható-e, hogy a választások eredményétől függetlenül kilenc, tizenkettő, akárhány évre kinevezett pártcselédek és -kreatúrák udvarias meghajlással >
Az EU bővítése és Oroszország
Mindebből az EU számára több következtetés adódik. Az orosz befolyás ellensúlyozása érdekében továbbra is törekednie kell >
Vizsgáznak Európában a liberális értékek, mert erősödik az antiszemitizmus
Az Economist szerint ez a legrégebbi csapás a földrészen. Sajnálatos módon visszatér az a fajta türelmetlenség, >
Elon Musk egyszerre jelent lehetőséget és veszélyt – Trump fő rombolójaként
Ezt rögzíti az Economist szerkesztőségi véleménye. Merthogy a milliárdos az amerikai kormányzatot célozta meg és így >
Hogyan készül Orbán a választásra
Magyarországon csak két év múlva lesz a választás, de Orbán Viktor már jó előre gondoskodik arról, >
Lehet, hogy Európának éppen Trumpra van szüksége
Azért, mert magának kell olyan gondokat megoldania, mint az euróövezet gazdasági stagnálása, valamint a földrész biztonsága. >
Biden döntését Putyin meg fogja torolni
Simon Tisdall u Guardianben úgy ítéli meg: igen nagy horderejű Ukrajna számára, hogy Biden az utolsó >
Rövid út vezethet keletre
Arra kell számítani, hogy Trump alatt az ország egoista birodalom lesz, ám ennélfogva szétesik a szabályokra >
Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai kapuján dörömbölnek
Simon Tisdall a Guardianben arra figyelmeztet, hogy Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai >
A tervezett kinevezésekkel Trump egyértelműen elárulja, miként akarja irányítani az országot
Ezt fejti ki a Guardian kommentátora, Jonathan Freedland. A névsort úgy válogatta össze, hogy az is >