Ma Viktória, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Srebrenica üzen
Ahogy mindig megtörténik, amikor a nacionalizmus szelleme bejárja a kontinenst. És ma megint bejárja. Nemcsak Srebrenicában, de Budapesttől Bécsen át Barcelonáig sok helyen. Ratko Mladić szellemisége velünk marad. Techet Péter (Magyar Nemzet):
Megszületett az ítélet Ratko Mladić egykori boszniai szerb főparancsnok ügyében a hágai bíróságon. A helyi haderő egykori vezetőjét, aki egyebek között a srebrenicai népirtásért felelt, életfogytiglani börtönre ítélték. A volt katona az ítéletet ugyanolyan primitív stílusban fogadta, ahogy a tárgyalások alatt is számtalanszor viselkedett. Ha nem tudnánk, hogy egy gyilkosról van szó, csak szánalmasnak, komikusnak tarthatnánk, ahogy néha protézisét kivéve köpködött, ordibált. Az ítélethirdetésre betette a fogsorát, de kalitkájában, ahol a bírákat hallgatta, üvöltözni kezdett, a hágai törvényszéket, a srebrenicai áldozatokat gyalázta. Elvezették, miközben kimondatott rá a súlyos és jól megérdemelt büntetés.
Ügye kapcsán rögtön tehetünk három észrevételt. A hágai bíróság majdnem hiábavaló fáradozásairól, a nacionalizmus minduntalan fellángoló veszélyességéről, az európai béke törékenységéről.
Ratko Mladić elítélésével lezárul a törvényszék munkája, már csak a fellebbezésekkel és az archívum gondozásával kell foglalkoznia. A nürnbergi törvényszék mintájára hozta létre az ENSZ 1993-ban: a cél az volt, hogy a nemzetközi jog ítéljen a jugoszláv háborús bűnösök felett. Nem kollektív bűnösséget keresett, nem a háborúban részt vevő népekről, hanem mindig konkrét személyekről ítélkezett. Azt remélték azonban, hogy az ügyek nyomán az egykori jugoszláv tagköztársaságokban megkezdődik a társadalmi szembenézés, a múltfeldolgozás. Most, hogy zárják a történetet, kijelenthetjük: egyik célt sem érték el.
Hiába ültek konkrét személyek a vádlottak padján, a közvélemény, különösen a Balkánon, kollektív felelősséget várt az ítéletektől. Minden ország nacionalista közélete a másik nép bűnösségét hirdette. „A szerbek” sokalták „a szerbek” elleni ítéleteket. Slobodan Milošević, Radovan Karadžić vagy Ratko Mladić a nacionalista közegben a mai napig hősnek számít. Belgrádban vagy Banja Lukában fiatalok viselik az arcképüket pólóikon. „A horvátok” vagy „a bosnyákok” meg közben kevesellték „a szerbség” elítélését. Sehol sem az egyéni tett állt a középpontban, hanem mindenütt „a másik nép” „bűnössége”. Egy ország közéletében sem vezettek az ítéletek valódi vitához, a múlt feldolgozásához, mindenütt a nacionalista düh és sérelem uralkodik a mai napig. A nemzetközileg összetákolt Bosznia-Hercegovinában mára szerb, bosnyák és horvát nacionalista vezetők is nyíltan beszélnek újabb háborúkról, területrendezésről. A daytoni egyezmény eleve helybenhagyta Karadžić és Mladić etnikai tisztogatását: mára például Srebrenica majdnem színtiszta szerb város lett, amelynek szerb nacionalista politikus a polgármestere.
Hogy a nacionalizmus hova vezet, az nagyon jól tanulmányozható Boszniában. Az oszmán időktől a Habsburg-uralmon át Jugoszláviáig multikulturális, soknyelvű, sokvallású térség a háború miatt elvesztette sokszínűségét, érdekességét, hangulatát, relatív jólétét. Etnikailag „tiszta”, de nyomorúságosan szegény, kulturálisan beszürkült, reménytelenül korrupt gettókra szakadt az ország. Amit a nacionalisták Európa-szerte akarnak – mármint: az etnikai tisztaság, a kulturális homogenitás –, az Boszniában több tízezer halálos áldozaton keresztül valósult meg. Bosznia példája azt mutatja, hogy az első nacionalista gondolatban, szónoklatban már mindig ott van a népirtás lehetősége. Amikor Radovan Karadžić még költőként emelkedett szólásra a szarajevói parlamentben, és a szerb nemzetnek követelt többletjogokat, akkor kezdődött valójában minden. Különösen a mai időkben, amikor oly sok álkeresztény védi a „keresztény Európát”, nem árt emlékezni: Karadžić és Mladić a „keresztény Európát” védendő, az „iszlamizációt” megakadályozandó gyilkolt le Srebrenicában muzulmán férfiakat. Maguk hirdették, hogy a muzulmánok halomra ölésével védik a kereszténységet. Amikor Szarajevót lőtték a hegyekből, keresztény imákat mormoltak, pópák áldották meg fegyvereiket.
Nem lehet azt mondani, hogy ez a Balkán távol van tőlünk. A Balkánon csupán hamarabb és gyorsabban jelennek meg azok a nacionalista dühök, amelyek Európában másutt is ott vannak. Ezért az Európai Uniónak sem lehet sikeres békeprojektként tekintenie önmagára. Álságos arról beszélni, hogy Európában a második világháború óta béke uralkodik. Nem Auschwitz volt ugyanis az utolsó „felvilágosult”, „keresztény”, „civilizált” hely Európában, ahol iparszerűen irtottak ki embereket nemzetiségük, vallásuk miatt. Huszonkét évvel ezelőtt, Budapesttől kevesebb mint ötszáz kilométerre újra megtörtént ez.
Ahogy mindig megtörténik, amikor a nacionalizmus szelleme bejárja a kontinenst. És ma megint bejárja. Nemcsak Srebrenicában, de Budapesttől Bécsen át Barcelonáig sok helyen. Ratko Mladić szellemisége velünk marad.
Következő cikk: Miért fél a tartományi fekete-vörös-zöld koalíció az ellenzék kérdéseitől?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pannon ég alatt
Lehet, hogy Európában alkonyul, de nálunk vaksötét van. A rendszer vezetői a vaksötétben ordítoznak, mert félnek >
Mi van, ha az oroszok győznek Ukrajnában?
Timothy Garton Ash rettentő nagy bajnak gondolja, ha az oroszok kerekednének felül a háborúban, miközben már >
Roncspártderbi
Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >
Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot
A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >
Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat
A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >
Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában
A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >
A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?
Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >
A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg
A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >
A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét
Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >
Raszputyin Romániában
Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >
Amikor a diktatúrák összeomlanak
Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >
Maradjon inkább Orbán Viktor?
Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >