Ma Ármin, Pálma, Izidor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Srebrenica, a nagyhatalmak szégyene
Az utat azzal tisztították meg végleg a szerbek előtt, hogy az ENSZ békefenntartóit irányító Robert Smith tábornokot Genfben korculai szabadságra küldték, az egyetlen embernek pedig, aki a kéksisakosokat utasíthatta volna, az ENSZ-főtitkár japán megbízottjának, Akasi Jaszusinak pedig kétnapos dubrovniki pihenést javasoltak. Vörös Szabolcs (Válasz):
Délelőtt fél 12-kor kezdődött a bosznia-hercegovinai Srebrenicában a 22 éve történt népirtásról való megemlékezés. Idén 71 áldozatot temetnek el a városka melletti Potocari emlékhelyen, szemben azzal a mezőgazdasági épülettel, ami egykor a várost védő ENSZ-katonák bázisa volt. Ezzel 6574-re emelkedik az emlékhelyen nyugvó áldozatok száma – 1995-ben összesen 8372 bosnyák férfit és fiút gyilkoltak le a Ratko Mladic vezette boszniai szerb csapatok.
Magas rangú szerb vendég idén nem lesz jelen, a 20. évfordulón megdobált Aleksandar Vucic szerb elnök azt mondta, megértették az üzenetet, hogy nemkívánatosak a megemlékezésen. A terhelt bosnyák–szerb viszonyra mi sem jellemző jobban, mint hogy Belgrád még azt a 2007-es ENSZ-döntést is vitatja, amely genocídiummá minősítette Srebrenicát, mondván, a háborús bűncselekményeket „a szerbek nevében egyes konkrét személyek követték el”.
A II. világháború utáni legsúlyosabb európai népirtás pontos körülményeinek feltárásához valószínűleg még évtizedek kellenek, de a már említett 20. évfordulón a The Observerben megjelent egy hosszú cikk, amit a délszláv háborús bűnöket kivizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) volt szóvivője írt titkosítás alól feloldott, főként CIA-dokumentumok alapján. És ami ha feloldozást nem is ad a sokszor kárhoztatott holland kéksisakosoknak, legalábbis árnyalja a felelősségüket.
*
1992 tavaszán, miután Bosznia és Hercegovinában úgy döntöttek, kiszakadnak Jugoszláviából, a boszniai szerb hadsereg ellentámadásba lendült, az etnikai tisztogatás miatt pedig tízezrek kényszerültek menekülni, főként Gorazdébe, Zepába és Srebrenicába – ezeket sikerült megtartania a bosnyák hadseregnek, vagyis relatíve biztonságosak voltak; Srebrenicában 9 ezerről 42 ezerre duzzadt a lakosság. Az embertelen állapotokat látva az ENSZ úgy döntött, kijelöl hat biztonságos körzetet, amiket kéksisakosai, az Unprofor védelme alá helyezett. Tisztában voltak ugyanis a helyzettel: egy 1993. áprilisi biztonsági tanácsi jelentés például arra figyelmeztetett, hogy akár 25 ezer áldozattal is járhat, ha Srebrenica szerb kézre kerül – Radovan Karadzic boszniai szerb elnök azt ígérte, „térdig fog érni a vér”, ha megszerzik a várost.
Miután a nemzetközi közösség érdemi megegyezést nem tudott elérni, 1995 tavaszára úgy döntött, hogy Boszniát két részre, egy szerb autonóm területre és egy muszlim–horvát többségű föderációra osztja – hasonlóan a mai állapotokhoz. Csakhogy az előzetes tervek – egy Alain Juppé akkori francia külügyminiszter által rajzolt térkép – szerint a már említett három keleti, ENSZ védte város a föderáció része lett volna, ez viszont Slobodan Milosevic szerb elnök számára elfogadhatatlan volt; ahogy egy akkori CIA-jelentés fogalmaz: a három város szálka volt a szerbek torkában.
Milosevic kifogása megértő fülekre talált Bill Clinton amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadójánál, Anthony Lake-nél, aki úgy gondolta, a három bosnyák enklávét amúgy is képtelenség megvédeni. Véleményét a franciák és a britek is osztották, főleg miután világos volt, hogy az ott tartózkodó holland ENSZ-békefenntartók a kért, de végül leszavazott erősítés nélkül nem lesznek képesek ellenállni. 1995 áprilisában ráadásul Alija Izetbegovic bosnyák elnök kivonta csapatait a városból, mondván, annak védelme a nemzetközi csapatok dolga.
Eközben azonban, 1995. március 8-án a boszniai szerb hadsereg kiadta az úgynevezett 7-es irányelvét, amelynek célja az egész Drina-völgy felszabadítása volt. Ratko Mladic, a boszniai szerb hadsereg vezérkari főnöke szerint ez úgy lehetséges, ha „teljesen eltüntetik” a bosnyákokat.
Washingtonban 1995 májusára az a vélemény alakult ki, hogy az enklávék védhetetlenek, ezért a kéksisakosok vagy kivonulnak onnan, vagy légicsapásokkal is támogatott erősítést kapnak. Május 25-én azonban a szerbek végleg átvették a kezdeményezést, miután – egy légicsapásra adott válaszként – túszul ejtettek 400 ENSZ-katonát.
Két nappal később Bill Clinton, Jacques Chirac francia elnök és John Major brit kormányfő telefonkonferencián abban állapodott meg, hogy egy időre leállítják a bombázásokat, Anthony Lake azonban azt javasolta Clintonnak, hogy erről ne tegyenek bejelentést, vagyis Srebrenicában továbbra is abban reménykedtek, hogy a szerb előrenyomulást a levegőből megakadályozzák.
A háttéralku eredményeként azonban a szerbek ekkor már – ez az ENSZ-csapatok mellett megfigyelőként dolgozó kenyai ezredes, Joseph Kingori vallomásából derül ki – annak lehetőségét vizsgálták, mi lenne az ENSZ reakciója akkor, ha Srebrenica teljes lakosságát kiűznék, kivéve a háborús bűnösöket – felfogásukban ez a harcképes férfiakat jelentette. Kingori jelentette, amit tudott, de nem vették komolyan, Mladic így június 2-án kiadta a parancsot a három enklávé muszlim erőinek megsemmisítésére. Joris Voorhoeve akkori holland védelmi miniszter szerint az ENSZ BT állandó tagjai közül legalább kettő – Nagy-Britannia és az Egyesült Államok – titkosszolgálatának volt tudomása a szerb tervekről, de ezekről a holland csapatokat sem tájékoztatták.
Mindez azt eredményezte, hogy Mladic ezután több mint egy hónapig készíthette elő Srebrenica lerohanását és a tömegmészárlást. Beszédes, hogy július 2-án, aznap, amikor a szerb tankok megindultak, az ENSZ-erőket Zágrábból irányító francia tábornok, Bernard Janvier – az amerikai felderítőgépek egyértelmű jelzései ellenére – olyan titkosszolgálati értesítést kapott Washingtonból, hogy a szerb csapatoknak „nem áll érdekükben elfoglalni Srebrenicát”.
Az utat azzal tisztították meg végleg a szerbek előtt, hogy az ENSZ békefenntartóit irányító Robert Smith tábornokot Genfben korculai szabadságra küldték, az egyetlen embernek pedig, aki a kéksisakosokat utasíthatta volna, az ENSZ-főtitkár japán megbízottjának, Akasi Jaszusinak pedig kétnapos dubrovniki pihenést javasoltak.
Srebrenica végül július 11-én került szerb kézre, a lakosság pedig hiába kért menedéket a holland békefenntartók hadiszállásán.
Sőt, a holland parancsnokot, Thom Karremanst utasították, hogy segítsen megszervezni a szerbeknek a civilek békés eltávozását, amihez 30 ezer liter üzemanyagot is biztosítottak. Ezt később a bosnyák férfiakat a vesztőhelyre szállító buszokba és tömegsírokat kiásó buldózerekbe töltötték.
*
Az elmúlt években többször jártam Boszniában, egyszer Srebrenicában is. Nem egyszerű helyzet, amikor az ember a helyiektől hallja vissza a történteket, mert mindenkinek megvan a maga verziója. Volt olyan, aki szerint Srebrenicát egyszerűen eladták, hogy könnyebben rajzolhassák meg Bosznia-Hercegovina térképét a béketárgyalásokon, az oroszok által az ENSZ-ben leszavazott nyugati beavatkozási tervek után pedig egyszerűen azt akarták demonstrálni, mi történik, ha a NATO nem cselekszik. Sőt, Srebrenica később jó indok volt arra, hogy az Egyesült Államok egyoldalúan avatkozzon be a Balkánon, mint tette azt 1999-ben Szerbiában.
Az mindenesetre szinte közmegegyezés, hogy a nagyhatalmak legalábbis sejtették, mi készül 1995 nyarán.
Következő cikk: Az ellenzéki pártok válsága és az egyetlen megoldás
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja
Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >
Még sugároz a Szabad Európa Rádió
Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >
Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország
Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >
Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut
Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >
Nagyot ment a baloldal Ausztráliában
Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >
Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?
Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >
Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába
Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >
Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet
Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >