Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Megbocsátás és feledés
Hét éve magam is ott voltam a júliusi megemlékezésen. Láttam a gyerekkoporsónyi, számokkal jelölt, zöld szövettel letakart koporsók százait. Nos, én azt a temetőt, a több ezer sírhelyet és egyforma fehér fejfát sem tudom elfelejteni. Bocsássa meg ezt nekem Őszentsége, Pál pátriárka. Németh János (Szabad Magyar Szó):
A srebrenicai tömeggyilkosság, azaz népirtás 22-ik évfordulója kapcsán nekem ismételten a néhai szerb pátriárka jut eszembe. Miközben papjai áldásával indultak a harctérre a szerb szabadcsapatokhoz tartozó martalócok, a különböző szerb bábállamok katonái, ő a jasenováci haláltábor egykori helyén álló emlékműnél imádkozott az áldozatok lelki üdvéért. Ott és akkor, tehát a kilencvenes években hangzott el híressé vált mondata is arról, hogy „meg kell bocsátani, de nem szabad feledni.”
Pál Őszentsége szavaival talán lehetne vitatkozni, bár a másmilyen keresztény sem talál bennük igazán kivetni valót. A megbocsátás ugyanis egyértelműen keresztény erény, bármelyik felekezethez is tartozzon a hívő ember. Ha azonban nem feledheti a szörnyűségeket, akkor mintha maga a megbocsátás sem lehetne teljes, illetve őszinte és teljes értékű – gondolom, és lehet, hogy tévedek.
Nem is szándékozom vitatkozni az egykori egyházfői gondolatokkal, hiszen kiművelt fő volt az egykori ipeki, tehát peći szerzetes, biztosan alaposan meggondolta, hogy az adott történelmi helyzetben azon a helyszínen mit illik, illetve mit kell mondania egy egyházfőnek.
Most azonban, az évforduló kapcsán újból fel kell idéznem a Szerbiai Népképviselőházban 1995 nyarán elhangzott egyik felszólalás ugyancsak híressé, vagy inkább hírhedtté vált mondatát: „Minden egyes meggyilkolt szerbért száz muzulmán fizet az életével” – harsogta akkor a szószékről a Szerb Radikális Párt főtitkáraként egy fiatal okleveles jogász. Az ifjú és harcias szónokot Aleksandar Vučićnak hívták.
Ugyanúgy, ahogy a Szerb Köztársaság mai elnökét.
Azt akarom mondani, hogy egy és ugyanazon személyről van szó.
Igaz, hogy közben elmúlt 22 év, sok minden történt a több mint két évtized alatt.
Sok minden változott. Az emberek egy része is, igazolva Konfuciuszt, aki szerint „Csak a legbölcsebb és a legostobább ember nem változik.”
Kétségtelen, hogy az akkori véres szájú képviselőházi szónok is változott.
Másmilyen témákkal foglalkozik, más szavakat használ, nem harsog, hanem inkább halkan beszél, amikor mikrofont és diktafont lát maga előtt.
Azt már mindenki maga döntse el, hogy a konfuciuszi definíció melyik kategóriájába sorolandó ez a változás.
A magam részéről a néhai pátriárka intelmei közül a megbocsátást – keresztény emberként – kötelezőnek érzem. Gondom csupán a feledés tilalmával van.
Nem tudom ugyanis feledni azt a valamikor tisztelt háznak tartott parlamenti felszólalásban elhangzott 22 évvel ezelőtti mondatot.
Akármennyire is szeretném.
Lehetséges, hogy teljesen egyedül vagyok ezzel, de akkor sem megy.
Itt csengenek a fülemben azok a szavak, miközben a Srebrenica körüli erdőkben valóságos hajtóvadászat folyt már az ottani férfiak után. Utólag az áldozatokról kiderült, hogy mintegy nyolcezren lehettek. A kisfiúktól a fegyverforgatásra alkalmas felnőtt férfiakon át az aggastyánokig.
Hét éve magam is ott voltam a júliusi megemlékezésen.
Láttam a gyerekkoporsónyi, számokkal jelölt, zöld szövettel letakart koporsók százait.
Az előre kiásott sírok körül a hozzátartozókat, akiknek édesapja, fia, testvére csontjait rejtette a felírt szám, hiszen a különböző tömegsírokban talált emberi maradványokat utólag már csak DNS-vizsgálatokkal lehetett azonosítani.
Nos, én azt a temetőt, a több ezer sírhelyet és egyforma fehér fejfát sem tudom elfelejteni.
Bocsássa meg ezt nekem Őszentsége, Pál pátriárka.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >