2024. április 19. péntek
Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Srebrenica, a nagyhatalmak szégyene

Az utat azzal tisztították meg végleg a szerbek előtt, hogy az ENSZ békefenntartóit irányító Robert Smith tábornokot Genfben korculai szabadságra küldték, az egyetlen embernek pedig, aki a kéksisakosokat utasíthatta volna, az ENSZ-főtitkár japán megbízottjának, Akasi Jaszusinak pedig kétnapos dubrovniki pihenést javasoltak. Vörös Szabolcs (Válasz):

Délelőtt fél 12-kor kezdődött a bosznia-hercegovinai Srebrenicában a 22 éve történt népirtásról való megemlékezés. Idén 71 áldozatot temetnek el a városka melletti Potocari emlékhelyen, szemben azzal a mezőgazdasági épülettel, ami egykor a várost védő ENSZ-katonák bázisa volt. Ezzel 6574-re emelkedik az emlékhelyen nyugvó áldozatok száma – 1995-ben összesen 8372 bosnyák férfit és fiút gyilkoltak le a Ratko Mladic vezette boszniai szerb csapatok.

Magas rangú szerb vendég idén nem lesz jelen, a 20. évfordulón megdobált Aleksandar Vucic szerb elnök azt mondta, megértették az üzenetet, hogy nemkívánatosak a megemlékezésen. A terhelt bosnyák–szerb viszonyra mi sem jellemző jobban, mint hogy Belgrád még azt a 2007-es ENSZ-döntést is vitatja, amely genocídiummá minősítette Srebrenicát, mondván, a háborús bűncselekményeket „a szerbek nevében egyes konkrét személyek követték el”.

A II. világháború utáni legsúlyosabb európai népirtás pontos körülményeinek feltárásához valószínűleg még évtizedek kellenek, de a már említett 20. évfordulón a The Observerben megjelent egy hosszú cikk, amit a délszláv háborús bűnöket kivizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) volt szóvivője írt titkosítás alól feloldott, főként CIA-dokumentumok alapján. És ami ha feloldozást nem is ad a sokszor kárhoztatott holland kéksisakosoknak, legalábbis árnyalja a felelősségüket.

*

1992 tavaszán, miután Bosznia és Hercegovinában úgy döntöttek, kiszakadnak Jugoszláviából, a boszniai szerb hadsereg ellentámadásba lendült, az etnikai tisztogatás miatt pedig tízezrek kényszerültek menekülni, főként Gorazdébe, Zepába és Srebrenicába – ezeket sikerült megtartania a bosnyák hadseregnek, vagyis relatíve biztonságosak voltak; Srebrenicában 9 ezerről 42 ezerre duzzadt a lakosság. Az embertelen állapotokat látva az ENSZ úgy döntött, kijelöl hat biztonságos körzetet, amiket kéksisakosai, az Unprofor védelme alá helyezett. Tisztában voltak ugyanis a helyzettel: egy 1993. áprilisi biztonsági tanácsi jelentés például arra figyelmeztetett, hogy akár 25 ezer áldozattal is járhat, ha Srebrenica szerb kézre kerül – Radovan Karadzic boszniai szerb elnök azt ígérte, „térdig fog érni a vér”, ha megszerzik a várost.

Miután a nemzetközi közösség érdemi megegyezést nem tudott elérni, 1995 tavaszára úgy döntött, hogy Boszniát két részre, egy szerb autonóm területre és egy muszlim–horvát többségű föderációra osztja – hasonlóan a mai állapotokhoz. Csakhogy az előzetes tervek – egy Alain Juppé akkori francia külügyminiszter által rajzolt térkép – szerint a már említett három keleti, ENSZ védte város a föderáció része lett volna, ez viszont Slobodan Milosevic szerb elnök számára elfogadhatatlan volt; ahogy egy akkori CIA-jelentés fogalmaz: a három város szálka volt a szerbek torkában.

Milosevic kifogása megértő fülekre talált Bill Clinton amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadójánál, Anthony Lake-nél, aki úgy gondolta, a három bosnyák enklávét amúgy is képtelenség megvédeni. Véleményét a franciák és a britek is osztották, főleg miután világos volt, hogy az ott tartózkodó holland ENSZ-békefenntartók a kért, de végül leszavazott erősítés nélkül nem lesznek képesek ellenállni. 1995 áprilisában ráadásul Alija Izetbegovic bosnyák elnök kivonta csapatait a városból, mondván, annak védelme a nemzetközi csapatok dolga.

Eközben azonban, 1995. március 8-án a boszniai szerb hadsereg kiadta az úgynevezett 7-es irányelvét, amelynek célja az egész Drina-völgy felszabadítása volt. Ratko Mladic, a boszniai szerb hadsereg vezérkari főnöke szerint ez úgy lehetséges, ha „teljesen eltüntetik” a bosnyákokat.

Washingtonban 1995 májusára az a vélemény alakult ki, hogy az enklávék védhetetlenek, ezért a kéksisakosok vagy kivonulnak onnan, vagy légicsapásokkal is támogatott erősítést kapnak. Május 25-én azonban a szerbek végleg átvették a kezdeményezést, miután – egy légicsapásra adott válaszként – túszul ejtettek 400 ENSZ-katonát.

Két nappal később Bill Clinton, Jacques Chirac francia elnök és John Major brit kormányfő telefonkonferencián abban állapodott meg, hogy egy időre leállítják a bombázásokat, Anthony Lake azonban azt javasolta Clintonnak, hogy erről ne tegyenek bejelentést, vagyis Srebrenicában továbbra is abban reménykedtek, hogy a szerb előrenyomulást a levegőből megakadályozzák.

A háttéralku eredményeként azonban a szerbek ekkor már – ez az ENSZ-csapatok mellett megfigyelőként dolgozó kenyai ezredes, Joseph Kingori vallomásából derül ki – annak lehetőségét vizsgálták, mi lenne az ENSZ reakciója akkor, ha Srebrenica teljes lakosságát kiűznék, kivéve a háborús bűnösöket – felfogásukban ez a harcképes férfiakat jelentette. Kingori jelentette, amit tudott, de nem vették komolyan, Mladic így június 2-án kiadta a parancsot a három enklávé muszlim erőinek megsemmisítésére. Joris Voorhoeve akkori holland védelmi miniszter szerint az ENSZ BT állandó tagjai közül legalább kettő – Nagy-Britannia és az Egyesült Államok – titkosszolgálatának volt tudomása a szerb tervekről, de ezekről a holland csapatokat sem tájékoztatták.

Mindez azt eredményezte, hogy Mladic ezután több mint egy hónapig készíthette elő Srebrenica lerohanását és a tömegmészárlást. Beszédes, hogy július 2-án, aznap, amikor a szerb tankok megindultak, az ENSZ-erőket Zágrábból irányító francia tábornok, Bernard Janvier – az amerikai felderítőgépek egyértelmű jelzései ellenére – olyan titkosszolgálati értesítést kapott Washingtonból, hogy a szerb csapatoknak „nem áll érdekükben elfoglalni Srebrenicát”.

Az utat azzal tisztították meg végleg a szerbek előtt, hogy az ENSZ békefenntartóit irányító Robert Smith tábornokot Genfben korculai szabadságra küldték, az egyetlen embernek pedig, aki a kéksisakosokat utasíthatta volna, az ENSZ-főtitkár japán megbízottjának, Akasi Jaszusinak pedig kétnapos dubrovniki pihenést javasoltak.

Srebrenica végül július 11-én került szerb kézre, a lakosság pedig hiába kért menedéket a holland békefenntartók hadiszállásán.

Sőt, a holland parancsnokot, Thom Karremanst utasították, hogy segítsen megszervezni a szerbeknek a civilek békés eltávozását, amihez 30 ezer liter üzemanyagot is biztosítottak. Ezt később a bosnyák férfiakat a vesztőhelyre szállító buszokba és tömegsírokat kiásó buldózerekbe töltötték.

*

Az elmúlt években többször jártam Boszniában, egyszer Srebrenicában is. Nem egyszerű helyzet, amikor az ember a helyiektől hallja vissza a történteket, mert mindenkinek megvan a maga verziója. Volt olyan, aki szerint Srebrenicát egyszerűen eladták, hogy könnyebben rajzolhassák meg Bosznia-Hercegovina térképét a béketárgyalásokon, az oroszok által az ENSZ-ben leszavazott nyugati beavatkozási tervek után pedig egyszerűen azt akarták demonstrálni, mi történik, ha a NATO nem cselekszik. Sőt, Srebrenica később jó indok volt arra, hogy az Egyesült Államok egyoldalúan avatkozzon be a Balkánon, mint tette azt 1999-ben Szerbiában.

Az mindenesetre szinte közmegegyezés, hogy a nagyhatalmak legalábbis sejtették, mi készül 1995 nyarán.

 

2017. július 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább

Az ember, aki kihívja Orbán Viktort

A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >

Tovább

Mi történik, ha Ukrajna veszít?

Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >

Tovább

A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort

Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >

Tovább

Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták

Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >

Tovább

Anti-Orbán jelenségnek…

… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >

Tovább

Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás

Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban  Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >

Tovább

A remény mint drog

Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >

Tovább