Ma Buda, Richárd, Hóvirág névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Hamishamu
Öreg Dezső
Hagyománnyá válik lassan Szerbiában, hogy ünnepek előtt parázs politikai viták színhelyévé válik a parlament. Karácsonyra készültünk tavaly, amikor a nemzetgyűlés a költségvetésről szavazott, és fogadta el a törvényt, pontosan annyi szavazattal, mint most a nagyhét kezdetén a Srebrenica-nyilatkozatot. Akkor is heves volt a vita, és egy kicsikét másképpen alakult a támogatók névsora, de akárcsak decemberben, most is kiderült, hogy négy-öt képviselőt mindig tud szavatolni (szerezni) a kormánykoalíció, ha fontos döntést kell hozni. Akkor, decemberben, életbevágóan fontos dologról volt szó, a kormány megmaradásáról, most húsvét előtt a jövőkép eldöntéséről.
Szóval, mint ahogyan tervezve volt, Szerbia parlamentje elítélte a srebrenicai vérengzést, részvétét nyilvánította az áldozatok hozzátartozóinak, és megismételte: meg kell találni, és le kell tartóztatni Ratko Mladićot, a boszniai szerb katonaság egykori parancsnokát. Ez eddig rendben is volna. Az már kevésbé, hogy több hónapos politikai alkudozás, a nemzeti érzelmekre való rájátszás, a rájuk való hivatkozás mögött rejlő burkolt, a kormánykoalíción belüli egymásnak feszülés előzte meg ezt a lényegében teljesen politikai határozatot. Nyakatekert politolingvisztikai bűvészmutatványokkal jutottak odáig, hogy a szövegbe kimondatlanul is belekerüljön a népirtás kifejezés. Három alkalommal hivatkoznak ugyanis a Hágai Nemzetközi Bíróság idevágó ítéletére, ahol nevén nevezik a genocídiumot. A szerbiai nyilatkozatban azonban egyszer sem említik. Mindez csupán arról tanúskodik, hogy az itteni politikum, amely –senkinek se legyen illúziója – a közvélemény gipszlenyomata, tehát a szerbiai politikai közfelfogás a 90-es évek háborúinak megítélésében még csöppet sem kiforrott, letisztult. Többször le kell még fejteni ahhoz, hogy fogyasztható legyen. Ezt tükrözte a parlamenti vita is. A háborúkat megelőző érvek, a miloševići éra félnótás politikusainak érvei keltek életre, árasztva magukból az akkori idők bűzét. A szerbiai parlamentben ismét hősként ünnepelték Mladić tábornokot, szerencsére csak Šešelj radikálisai. De 2000 októberének hőse, Vojislav Koštunica pártjának fullajtárjai még ettől is bőszebben védték a nemzet – a szerb nemzet érdekeit – egyrészt relativizálva a népirtást, kiegyenlítve minden bűntettet, másrészt azt a tézist, tételt képviselve, hogy a határozat elfogadásával a szerbek vállalják a kollektív bűnösséget és az ezzel járó anatémát.
Az a hangnem, amelyet a jobboldali ellenzék megütött, semmivel sem különbözött a nagy nemzetállamot álmodó, egymást váltogató múlt századvégi szerbiai nemzetgyűlések hangulatától. Abban sem, hogy a nemzetért és annak jövőjéért „aggódó” honatyák, akárcsak 15-20 évvel ezelőtt, most is politikai fennmaradásukért, politikájuk igazolásáért mondták a magukét, hogy egy következő választáson, választási kampányban, majd hivatkozási alapként emlegethessék. A hamis próféták érve az érzelmekkel, ez esetben a nemzeti érzelmekkel való manipulálás. Szerbiában erre még mindig van vevő. Nemcsak a szerbség körében. És nem is csak Szerbiában.
Másrészt abban sem lehet biztos az ember, hogy a nyilatkozatra szavazók mindegyikét annyira megindította volna Srebrenica 8 ezer áldozata. Hogy az őszinte bűntudat, az áldozatok és a hozzátartozók iránti részvét, emberi érzelmek irányították volna ujjukat, amikor megnyomták a szavazógép gombját. Inkább az a tudat, hogy enélkül nem lehet tovább lépni a meghirdetett európai úton. Hogy az Európai Parlament határozatát bizony Szerbiának is el kell fogadnia. Hogy a hágai bíróság ítéletéről nem lehet nem tudomást venni. Egyszóval, hogy ez – ahogy a jobboldali ellenzék is mondta – házi feladat.
Nem kellene most belemenni annak fejtegetésébe, hogy kevés volt-e a 15 esztendő ahhoz, hogy Szerbiában megváltozzon a közhangulat. Hogy a tettek elkövetői még jobbára itt vannak közöttünk. Hogy még nem nőhetett fel az a nemzedék, amely számon kérheti a szülőktől, nekik milyen szerepe volt az újabbkori balkáni háborúkban. Ott volt-e személyesen ahol gyilkoltak, vagy csak szavazatával járult hozzá a háborús politikához. Tény, hogy a szerbiai parlament, a demokraták vezette hatalmi koalíció minden pártja, még az önmagukat és korábbi eszményeiket nyilvánosan soha meg nem tagadó szocialisták is a nyilatkozatra szavaztak. Amely nem olyan amilyennek lennie kellene, kissé csámpás, kissé ferde a gerince, de a miénk. Jó diagnózissal és jó terápiával javítható. Csak kitartás és mindennapi torna kell hozzá. Meg akarat és elszántság. Hát a húsvét, nem a megújulás ünnepe is?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egyesített erővel a nemzetközi jog ellen
Netanjahunak rengeteg dolga lenne otthon, mégis – és a Nemzetközi Büntető Bíróság (ICC) körözése ellenére – >
Orbán Viktor vörös szőnyeget terít Netanjahu lábai elé
Ugyanakkor Maya Sion, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora súlyos hibának tartja a látogatást. Mert azzal mindenekelőtt >
Szerbia katonai unióról álmodik Magyarországgal
A megfigyelők a két ország együttműködését aggodalommal szemlélik. Vučić és Orbán jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. A >
Egy szokatlan barátság
A Budapestről, illetve Tel Avivból keltezett összeállítás szokatlan barátságnak nevezi Orbán és Netanjahu viszonyát, bár mint >
Vance grönlandi vendégszereplése erkölcsi szempontból téves, stratégiailag pedig katasztrofális
Timothy Snyder a Guardianben azt gondolja, hogy Vance kurta grönlandi vendégszereplése nem csupán erkölcsi szempontból volt >
Lázadnak a szerb és török fiatalok, a Nyugat sunyi módon hallgat
Paul Lendvai szerint ugyan a tömegek más és más okból fordultak szembe Ergogannal, illetve Vučić-tyal, de >
Netanjahu Budapesten
Szinte az egész világsajtó beszámol arról, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság letartóztatási parancsa ellenére a héten >
Az már fasizmus, ami most van Amerikában
Így értékeli a Die Zeitban a Yale Egyetem filozófusa, Jason Stanley, aki éppen ezért két professzor >
A hazafiság elve és gyakorlata
Aztán jött Magyar Péter. Ő ugyan senkit nem csábít el más pártoktól, sőt épp az ellenkezőjét >
A Signalgate bagatellizálása rosszabb mint maga a botrány
Hogy a Fehér Ház próbálja bagatellizálni a Signalgate-et, az rosszabb, mint az alapbotrány maga, hogy ti. >
Miért hirdeti Orbán a szerb nacionalizmust?
A magyar miniszterelnök igyekszik országát közép- és dél-európai regionális hatalomnak beállítani. Emellett az etno-nacionalista nézetek sem >
12 pontban az orosz–ukrán háborúról
„Még egy ilyen győzelem, és végképp elveszünk” – mondta állítólag az épeiroszi Pürrhosz király több mint >