2019. augusztus 20. kedd
Ma István, Bernát névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Művészportré

Zenei ihletés nélkül nem nyúl ecsethez

Egy szürrealista, ízig-vérig magyar indián meglelte önmagát

Király László
Király László
Zenei ihletés nélkül nem nyúl ecsethez
A mester torontói műtermében

Fujkin Istvánt kevesen tudják beazonosítani művei alapján. Pedig bizony az LGT (Zenevonat) nagylemez, a Skorpió, az EDDA, a Kormorán lemezborítók, számos Tolkien regény, a Búvár, az NTT, és az Interpress magazin (IPM) címlapjai, sőt a Matáv telefonkártyák is az ő festményei fémjelzik. A mester a minap „itthon” járt. Belekóstolt a bajai halászlébe, majd egy kiadós Sugó-parti séta, valamint egy hajnalig tartó zenés vetítés, beszélgetés, és borkortyolás során kiderült, hogyan lelte meg önmagát „odaát”.

Vajdaságban a Tisza-menti Horgoson kezdődött hivatásos képzőművészeti pályád 1974-ben. Budapesten, és számos európai nagyvárosban alkottál. Immár 12 éve Kanadában, Torontóban élsz. Három ország állampolgára vagy. Hol vagy igazán otthon?

– Kanadában, az indiánok, illetve a kint élő magyarok körében. Rokon lelkek vagyunk, így együtt. Hitvilágunk, hiedelmeink, szabad szellemünk meglepően hasonlít. Odakint. Ez ma már egyértelmű számomra. Időnként még bevállalom a Planetáriumban működő Lézer Színház látványterveit, a panoráma képek elkészítését. Kereken 18 év elteltével idén először térek vissza a szülőföldre. Gyökerek nélkül ugyanis nem tudok létezni. Hajdúszoboszló, Nyíregyháza és Budapest után előadásaim, bemutatóim lesznek Zentán, Kanizsán, Topolyán, talán még Szabadkán is. Ideiglenesen egy kicsit mindenütt otthon vagyok, ahol a festményeim a barátaim velem vannak.

Több mint 20 éve ugyanazt azt egyedülálló, csak rád jellemző stílust követed. Miért?

– Egyedül így érdemes. Rövid az élet. Sorsunkról nem, de a tartalmáról mi magunk döntünk. Kezdettől fogva úgy érzem, hogy nekem be kell mennem az „arénába”, és meg kell küzdenem az „oroszlánnal”. Többnyire a zene az ami először megérint. Hatására feltárul egy látomás. Mintha ébren álmodnék, megpillantom az üres vásznon a képet, melyen keresztül a zene szólni kíván hozzám. Ritkább a néma érintés. Olyankor egy vízió, vagy lény keresi a saját hangját. A zene tehát hol kívülről, hol pedig belülről jön, mélyen a múltból, vagy ki tudja milyen szférákból. Megfejthetetlen. Végül a vásznon a színek, a formák és a zene bonyolult, több rétegű, rejtett mondandóval rendelkező, megfejtésre kínálkozó harmóniává érnek össze. Misztikus dolgok ezek. Próbálom a csodát megérteni. Sok hangszer minden apró alkatrészét ismerem. Ezeket festem, rakom egymás mellé úgy, hogy új jelentést adok nekik. Mellesleg egyetlen hangszeren sem játszom. Számomra a hangszer, a hangzás, a zene metamorfózisa a fontos. Így hát valóban egyetlen korszakom, stílusom van. Nekem ez a Fujskin's music vision, amit mások techno-szürrealizmusként fogalmaznak meg.

Jól megy sorod kanadai magyarként? Boldog vagy?

– Igen, a magam módján. Amikor kellett, csöveztem, hogy megtapasztaljam azt az életformát is. Utazásaim során barátaimnál húzom meg magam. Jól érzem magam a fogadásokon, mások tárlatain, vagy a saját kiállításaimon. Még a délvidéken történt, hogy Stevanovity Zorán, (kedvenc trubadúrom) koncertjére magammal vittem egyik festményemet. Megmutattam, ő elvitte Budapestre. Presseréknek megtetszett, írtak is hozzá egy dalt. Zenevonat a címe. Így lett a képemből lemezborító – örömünkre. Se kocsim, se jogosítványom nincs. Nekem nem is kell. Műteremben élek szerényen, Torontó központjában. Kényszerből, hiszen a préri, a hegyek, a tavak körüli vadon, a szabad ég alatti lét az életelemem. Mindig keményen és sokat dolgozom. Tartalmas, érzelmekkel teli időtöltés az alkotás. Családom, a hagyományos értelemben nincs. Terhére lennék feleségnek, gyereknek egyaránt. Amíg képes vagyok beleborzongani egy érzésbe, egy villanásnyi harmónia hatására, amíg lúdbőrös vagyok egy emléktől, addig boldog vagyok. Nem a pénz számít. Abból mindig annyi van amennyire éppen szükségem van. Szinte magától jön. Arra való, hogy elköltsem.

Újabb munkáidból árad a hagyományos indián spiritualitás. Előadásaid is erről szólnak.

– Számomra ez „a” küldetés. Úgy kezdődött, hogy jött egy fülesbagoly. Meglátogatott a műtermem erkélyén. Magával ragadó, meghatározó élmény volt. Elszállt, ám hagyott nekem egy tollat. Úgy érzem, még nem fonhatom a hajamba. Majd ha kiérdemeltem. Vettem viszont az üzenetet, és megfestettem totemként. Ebből keletkezett a Kék Bagoly képsorozat. A bagoly azóta életem részévé vált. Személyes jelképem, vezetőm is. Nem tudom miért kék. Biztosan nem véletlenül az. Valahogyan azokban az időkben jutottak el hozzám az indián származású Robbie Robertson rock zenész mélyen a múltban gyökerező, ám a mához szóló szerzeményei. Megrendítő tisztelet árad a zenéjéből. Szeretet ez a maga kíméletlen valóságában, a tömény igazság kitaposott ösvénye. Régtől fürkészem ezt az ösvényt. Ma már tudatosan lépdesek rajta, kellő alázattal. Nomád magyar eleink vándorlásaik során, a sámáni időkben, a jurtákban ugyanígy tettek. Tudták mindazt, amire a préri indiánok még emlékeznek. Tudtak révületben, dobolva, táncolva gyógyítani. Tisztelték a földanyát, a velük együtt élő állatokat, melyek a mai napig szólnak hozzánk emberekhez. Jelképrendszerünk, korabeli és korhű díszítő elemeink megfejthető, értelmes, látható és hallható módon jelzi számunkra mi a dolgunk! Miért is érdemes élnünk és meghalnunk? A fiatalok képesek mindent megfejteni ha megidézik a megfelelő szellemet. Én csak ösztönzöm őket az indiánok történelmével, szokásaival, zenéjével.

Befogadtak maguk közé a kanadai indiánok?

– Kapcsolatunk mély, a kölcsönösség elvén alapszik. Ők hiszik a festményeim igazát. Jómagam is kerülöm a felszínes érintkezést, az üres látványt, a ködösítést. Kultúrájuk jeles emberei elmondták, hogy spiritualitásában valamennyi indiánokkal kapcsolatos képem, szobrom, előadásom hiteles, alkalmas az elmélyülésre. Talán ezáltal lettem érdemes arra is, hogy bekapcsolódjak a Metronom Kanada Nemzeti Zeneoktatási Központ és Múzeum kreatív csoportjának munkájába. Köztéri szobrokat terveztem, köztük egy öt emelet magas totem oszlop kompozíciót, valamint Árgust, az óriást, aki mindenre kiterjedő figyelmével felébreszti a szunnyadó tehetséget. Belső tervezőépítészként is elfogadtak. Hangszer elemekre emlékeztető bútorzatot terveztem a kávézóba, a bárba, az étterembe, a társalgóba, valamint egy szökőkutat, és a zenélő trónszékeket. Mindezt készen felajánlottam, nem erőltettem. Úgy érzem erkölcsi jogom nincs hozzá. Egyszerűen bejöttem nekik a képbe.

Fujkin mester megígérte, hogy jövőre újra eljön Bajára. Akkor már a hazai körút legfrissebb anyagát a nagy nyilvánosság előtt is szívesen bemutatja az érdeklődőknek egy előadás keretében, akár Kecskeméten, Kalocsán vagy Kiskunfélegyházán is.

Névjegy: Fujkin István

  • 1953-ban született Horgoson (Szerbia)
  • 1974 óta hivatásos képzőművész
  • 1985 óta alapítója és máig tagja a vajdasági „Q csoportnak”
  • 1985-ben felvételt nyer a Vajdasági Független Képzőművészek Egyesületének
  • 1990-ben magyar állampolgárság, multivíziós könyv illusztrátor, karikaturista
  • 1993-tól tagja a MAEO-nak, az év képregény rajzolója Nyíregyházán
  • 1997-től 2001-ig Torontóban Rófusz Ferenccel (Super Fly Films) animációs filmeket rajzol
  • 2003 óta kanadai állampolgár, tagja a Metronóm Nemzeti Zenei Múzeum kreatív csoportjának
2009. június 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább

Egy hiányzó mondat

Ezt az ominózus, „hátgerinctördelős” utolsó mondatot időközben a Pesti Srácok eltávolította. Ebben a pillanatban ez még >

Tovább

Migránsok helyett melegek

Lakmuszteszt lehet az Orbán-kabinet számára, mármint hogy ki lehet-e használni politikai célokra az LGBT-közösséggel szembeni ellenérzéseket, >

Tovább

Az EPP megszólal

Köszönöm a brutálisan őszinte beszélgetést. A szokásos ide-oda kacsingató ígérgetés helyett roppant fontos - bár kiábrándító >

Tovább