2023. január 30. hétfő
Ma Martina, Gerda, Jácinta névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Évfordulók

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Évfordulók

„A Kárpát-medencén belül Szerbiában példamutatóan jó a nemzetiségek helyzete. Örömmel tapasztalom, hogy a magyarok élnek ezzel a lehetőséggel” – mondta a magyar köztársasági elnök vajdasági látogatásának már az első napján, arra utalva, hogy a szerbiai magyar kisebbség a választói névjegyzékre való kellő számú aláírás összegyűjtése után közvetlenül választhatja meg a Magyar Nemzeti Tanácsot. Namármost vagy a messziről érkezett ember látja szebbnek a dolgokat, vagy mi keressük a kákán a csomót, de az sincs kizárva, hogy európai szemmel nézve az övé az igaz. Akkor viszont nekünk rossz a szemmértékünk. Mindegy, most ünnep van, az idén Sólyom Lászlóval együtt ünnepeltünk, ünnepelünk.

Ezúttal más programot készített a szervező – a VMSZ –, mint tavaly, amikor máig nem kellően tisztázott okok miatt elmaradt az államfő március 15-e kapcsán tervezett látogatása. Mindegy, most ünnep van. Kaptunk sok szép magyar bókot: „A délvidéki magyarságban megvan a hűség, az elszántság és az akarat arra, hogy közösen folytassuk Szent István-i örökségünket.” Tanácsot: „A hazaszeretet nincs országhatárokhoz kötve.” „Az integrálódás nem csaphat át asszimilálódásba.” „Olyan körülmények legyenek, olyan jogrend legyen, olyan európai viszonyok legyenek, amelyekben még kevésbé fontosak az országhatárok.” Bátorítást: „A magyar nemzet egysége nem attól függ, hogy hol húzódik éppen az országhatár.” „Az anyaország nem hagyja cserben azokat a magyarokat, akik az anyaországon kívül élnek.” Vallomást: „Fájdalmasan hordozom azt a sebet, amelyet a népszavazás okozott önöknek és a határon túli más nemzetrészeknek.”

Tehát ahogy ez a nemzeti ünnephez illik: büszkeség, méltóságtudat, lelki támasz, nemzeti önérzet, sőt egyeseket biztos egy icipici felsőbbrendűségi érzés is eltöltött, eltölthetett. Valahogy úgy, mint annak idején, amikor Antall József azt mondta, ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke. Szóval tele a lelkünk.

A véletlen úgy hozta, hogy a magyar államfő látogatásának kezdete egybeesett Đinđić miniszterelnök meggyilkolásának az évfordulójával. Március 12-e már évek óta alkalom arra, hogy Szerbia bizonyos formában szembe nézzen önmagával. Évek óta hallhatjuk a mi lett volna, ha... típusú fejtegetéseket főleg azoktól, akik kihullottak abból a csapatból, amelyet Zoran Đinđić gyűjtött maga köré. Többségük maradt a politikában. Vannak, akik a mostani kormányt erősítik, vannak, akik ellenzékből bírálják azt, ami a Boris Tadić vezette politikában nyilvánul meg. Ami, lehet, hogy a néhai miniszterelnök gondolatára épül, de ezt nagyon nehéz felismerni. Mert ugye, annak is már négy éve, hogy a hágai börtönből koporsóban szállították haza Slobodan Miloševićet, Đinđićnek és az akkor Szerbiában demokratikusan gondolkodóknak a legnagyobb ellenfelét. Most a szocialisták a demokraták legfontosabb koalíciós partnerei. A pillér, amelyre támaszkodnak. A mankó, amely irányít. Közben a miniszterelnök meggyilkolása óta elmúlt hét év, melynek során voltunk Európa-barátok, Európa-szkeptikusok, Amerika-ellenesek, oroszrajongók, NATO-semlegesek. Hogy a tavalyi évet azzal zárjuk, bejutottunk az Unió előszobájába. Hogy az ideit azzal kezdjük, Koszovó miatt kiléphetünk ebből a belépőből. Ez merőben eltér Zoran Đinđić határozottsától, helyzetfelmérésétől, döntéseitől. Pedig a mostani hatalom, a polgári és az egyenruhás is nagyjából egy ember kezében összpontosul. Nagyjából. Akinek a döntéseit azért döntően befolyásolhatják a szövetségesek a trónon. Akiknek követeléseik vannak meg mohó étvágyuk. Kicsiknek, nagyoknak egyaránt. Đinđićnek arra a gondolatára, hogy „a politikai döntések meghozatalakor az embert az vezérelje, jó vagy rossz-e a határozat, ne pedig az, hogy népszerű-e”, már csak az újságírók emlékeznek. Egyesek. Közülünk sem mindenkinek működik magától az esze. Vannak, akik szeretik, ha súgnak nekik. És vannak, akik szeretnek súgni. Mert úgy tartják, hogy az újságíróknál „az egyensúlyteremtés, a kidolgozatlan nemzeti- és médiastratégia nélkül rendkívül nehéz, hiszen az újságíró csak a saját tapasztalatára, szakmai felkészültségére és erkölcsi felelősségére támaszkodhat” – ahogy a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének Elnöksége fogalmazott. Bevallom, eddig én is azt hittem, hogy a sajtótörvénnyel és az újságírói kódexszel, ésszel és nyitott szerkesztéspolitikával párosítva ennyi elegendő is. Hogy a politika és az újságírás két külön szakma.

Tévedtem?

2010. március 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: doki, írta: 2010. március 15. 15:34:01

Egy gondolat ehhez a frappáns és élvezetes íráshoz.

Március 14-én azaz tegnap tartották Szabadkán a VMSZ központi ünnepségét a Népkőrben. Szüleimmel már hat előtt megjelentünk, húsz méterre voltunk a bejárattól, de csak meghívóval lehetett az épületet megközelíteni. A beharangozott "Sólyom László megkoszorúzza a Kossúth szobrot", az stimmel. Öt másodpercre láttuk is messziről az államfőt mielőtt bement, az ezekszerint zárt körű idézőjelben központi rendezvényre.

Múlt évben még a Népkőr előtt, szabad hozzáféréssel ünnepeltünk, idén zárt ajtók mögött emlékeztek meg a meghívottak.  

Hatra értünk ki, de fél hétkor már a híradót néztem, otthon.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Tankok Ukrajnának: a cél a győzelem

A Der Standard elemzése azt emeli ki, hogy a Nyugat azért ad páncélosokat Ukrajnának, mert azt >

Tovább

Orbán taktikájának kudarca a cseheknél

Ez év első fontos európai választásán, Csehországban, a politikai újonc volt tábornok 58-42 arányban legyőzte a >

Tovább

Titkosszolgálat és „dollárbaloldal”

A magyar kormány azzal vádolja az ellenzéket, hogy az törvénytelen anyagi támogatást fogadott el külföldről. A >

Tovább

Putyin visszanyúlt ahhoz, ahogyan egykor Sztálin háborúzott

Ezt írja Leon Aron, a konzervatív American Enterprise Institute vezető elemzője a Washington Postban. Abból következtet >

Tovább

Čaputová Orbánról, harckocsikról, Babišról

A szlovák elnök asszony érzékel Magyarországon olyan törekvést, hogy Putyinnak kell segíteni a háborúban. Ezzel szemben >

Tovább

A Ryanair vezére tett Orbán Viktornak egy tisztességtelen ajánlatot

Hagyja a csudába az extraprofitadót, cserében a fapados légitársaság akkora forgalmat indít be Budapestről, hogy az >

Tovább

Ismét Budapesten rendezik meg az amerikai konzervatívok ernyőszervezetének konferenciáját

A CPAC tanácskozása tavaly debütált Európában, miután az Unión belül mind inkább elszigetelődő jobboldali-populista magyar kormány >

Tovább

Nagyon gáz? Főleg Oroszországnak

A Kreml, és jelesül Vlagyimir Putyin, tavaly február után az orosz energia-mindenhatóság zsarolási potenciáljának bűvöletében vívta >

Tovább

Két zsidó vezető története

A New York Times kommentárja kiemeli, hogy mind az ukrán elnök, mind az izraeli kormányfő zsidó, >

Tovább

Scholz totojázása az utolsó időszakban már groteszk volt

A német kancellárnak a végén csak sikerült bevennie a kanyart, szó szerint az utolsó pillanatban hárította >

Tovább

Hova mentek az ukrán menekültek?

Magyarországon a háború kezdete óta mindösszesen 34 ezer ukrán menekültet regisztráltak hivatalosan menekültként - ez töredéke >

Tovább

A geopolitikai változások legügyesebb haszonélvezője

Szinte nincs senki, aki ügyesebben ki tudná használni a maga javára az ukrajnai háború okozta geopolitikai >

Tovább