2019. december 6. péntek
Ma Miklós, Csinszka, Gyopár, Gyopárka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Évfordulók

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Évfordulók

„A Kárpát-medencén belül Szerbiában példamutatóan jó a nemzetiségek helyzete. Örömmel tapasztalom, hogy a magyarok élnek ezzel a lehetőséggel” – mondta a magyar köztársasági elnök vajdasági látogatásának már az első napján, arra utalva, hogy a szerbiai magyar kisebbség a választói névjegyzékre való kellő számú aláírás összegyűjtése után közvetlenül választhatja meg a Magyar Nemzeti Tanácsot. Namármost vagy a messziről érkezett ember látja szebbnek a dolgokat, vagy mi keressük a kákán a csomót, de az sincs kizárva, hogy európai szemmel nézve az övé az igaz. Akkor viszont nekünk rossz a szemmértékünk. Mindegy, most ünnep van, az idén Sólyom Lászlóval együtt ünnepeltünk, ünnepelünk.

Ezúttal más programot készített a szervező – a VMSZ –, mint tavaly, amikor máig nem kellően tisztázott okok miatt elmaradt az államfő március 15-e kapcsán tervezett látogatása. Mindegy, most ünnep van. Kaptunk sok szép magyar bókot: „A délvidéki magyarságban megvan a hűség, az elszántság és az akarat arra, hogy közösen folytassuk Szent István-i örökségünket.” Tanácsot: „A hazaszeretet nincs országhatárokhoz kötve.” „Az integrálódás nem csaphat át asszimilálódásba.” „Olyan körülmények legyenek, olyan jogrend legyen, olyan európai viszonyok legyenek, amelyekben még kevésbé fontosak az országhatárok.” Bátorítást: „A magyar nemzet egysége nem attól függ, hogy hol húzódik éppen az országhatár.” „Az anyaország nem hagyja cserben azokat a magyarokat, akik az anyaországon kívül élnek.” Vallomást: „Fájdalmasan hordozom azt a sebet, amelyet a népszavazás okozott önöknek és a határon túli más nemzetrészeknek.”

Tehát ahogy ez a nemzeti ünnephez illik: büszkeség, méltóságtudat, lelki támasz, nemzeti önérzet, sőt egyeseket biztos egy icipici felsőbbrendűségi érzés is eltöltött, eltölthetett. Valahogy úgy, mint annak idején, amikor Antall József azt mondta, ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke. Szóval tele a lelkünk.

A véletlen úgy hozta, hogy a magyar államfő látogatásának kezdete egybeesett Đinđić miniszterelnök meggyilkolásának az évfordulójával. Március 12-e már évek óta alkalom arra, hogy Szerbia bizonyos formában szembe nézzen önmagával. Évek óta hallhatjuk a mi lett volna, ha... típusú fejtegetéseket főleg azoktól, akik kihullottak abból a csapatból, amelyet Zoran Đinđić gyűjtött maga köré. Többségük maradt a politikában. Vannak, akik a mostani kormányt erősítik, vannak, akik ellenzékből bírálják azt, ami a Boris Tadić vezette politikában nyilvánul meg. Ami, lehet, hogy a néhai miniszterelnök gondolatára épül, de ezt nagyon nehéz felismerni. Mert ugye, annak is már négy éve, hogy a hágai börtönből koporsóban szállították haza Slobodan Miloševićet, Đinđićnek és az akkor Szerbiában demokratikusan gondolkodóknak a legnagyobb ellenfelét. Most a szocialisták a demokraták legfontosabb koalíciós partnerei. A pillér, amelyre támaszkodnak. A mankó, amely irányít. Közben a miniszterelnök meggyilkolása óta elmúlt hét év, melynek során voltunk Európa-barátok, Európa-szkeptikusok, Amerika-ellenesek, oroszrajongók, NATO-semlegesek. Hogy a tavalyi évet azzal zárjuk, bejutottunk az Unió előszobájába. Hogy az ideit azzal kezdjük, Koszovó miatt kiléphetünk ebből a belépőből. Ez merőben eltér Zoran Đinđić határozottsától, helyzetfelmérésétől, döntéseitől. Pedig a mostani hatalom, a polgári és az egyenruhás is nagyjából egy ember kezében összpontosul. Nagyjából. Akinek a döntéseit azért döntően befolyásolhatják a szövetségesek a trónon. Akiknek követeléseik vannak meg mohó étvágyuk. Kicsiknek, nagyoknak egyaránt. Đinđićnek arra a gondolatára, hogy „a politikai döntések meghozatalakor az embert az vezérelje, jó vagy rossz-e a határozat, ne pedig az, hogy népszerű-e”, már csak az újságírók emlékeznek. Egyesek. Közülünk sem mindenkinek működik magától az esze. Vannak, akik szeretik, ha súgnak nekik. És vannak, akik szeretnek súgni. Mert úgy tartják, hogy az újságíróknál „az egyensúlyteremtés, a kidolgozatlan nemzeti- és médiastratégia nélkül rendkívül nehéz, hiszen az újságíró csak a saját tapasztalatára, szakmai felkészültségére és erkölcsi felelősségére támaszkodhat” – ahogy a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének Elnöksége fogalmazott. Bevallom, eddig én is azt hittem, hogy a sajtótörvénnyel és az újságírói kódexszel, ésszel és nyitott szerkesztéspolitikával párosítva ennyi elegendő is. Hogy a politika és az újságírás két külön szakma.

Tévedtem?

2010. március 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: doki, írta: 2010. március 15. 15:34:01

Egy gondolat ehhez a frappáns és élvezetes íráshoz.

Március 14-én azaz tegnap tartották Szabadkán a VMSZ központi ünnepségét a Népkőrben. Szüleimmel már hat előtt megjelentünk, húsz méterre voltunk a bejárattól, de csak meghívóval lehetett az épületet megközelíteni. A beharangozott "Sólyom László megkoszorúzza a Kossúth szobrot", az stimmel. Öt másodpercre láttuk is messziről az államfőt mielőtt bement, az ezekszerint zárt körű idézőjelben központi rendezvényre.

Múlt évben még a Népkőr előtt, szabad hozzáféréssel ünnepeltünk, idén zárt ajtók mögött emlékeztek meg a meghívottak.  

Hatra értünk ki, de fél hétkor már a híradót néztem, otthon.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbán jövőre kilép az EU-ból, az euró 375 fölé erősödik?

Megy előre a vizsgálat a 7-es paragrafus alapján. Emellett Budapest Törökország kapcsán is szembefordul az EU-val, >

Tovább

Virágzik és terjed a tekintélyelvűség az unióban

Mindent egybevéve, az unió meglepően barátságos környezetet tud kínálni a tekintélyelvűség puhább formáinak. És nemigen van >

Tovább

A hálaadás napján

Van, aki rosszallja a rektor döntését. Rasmusent ki kell rúgni, mondják, a gyűlöletbeszédet nem védi az >

Tovább

Nosztalgiapolitizálás, avagy hogyan aratott a populizmus

Trump, Farage, Orbán és a többi populista olyan embereket vonz, akik azt akarják, hogy a világ >

Tovább

Jézuska és a jógadémon

Németh Sándor most sikeresen magára húzta a közröhejt, ám ez igazságtalan. Ferenc pápa igyekszik a világi >

Tovább

Már a Budapest-Belgrád projektre vásárolhatott bányát az Orbán-családdal üzletelő cég

A Magyarország legjobb kövét adó bányát egy fiatal, de jó kapcsolatokkal bíró cég szerezte meg, amelynek >

Tovább

A szavakból épített szögesdrót

Magyarország olyan helyzetben van, mint az NDK 1961-ben: a tömegek elmennek, ezért falat kell építeni, csak >

Tovább

Soros György: A berlini faltól az új falakig

Az amerikai-magyar üzletember szerint a világ forradalmi időket él, világszerte erősödik a nacionalizmus, a jövő bizonytalan. >

Tovább

Pár méterre az ígéret földjétől

Egyesek már három éve úton vannak. De mindent elvesztenek: nemcsak a családjukat és a javaikat, hanem >

Tovább

„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba”

Ezzel a címmel közölte a Politico amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A >

Tovább

Magyarország immár nem demokrácia

Erre persze jöhet a másik oldal azzal, hogy Karácsony Gergely lett a budapesti főpolgármester. Ám Isztanbult >

Tovább

A halottak nem válaszolhatnak

Schmidt Mária egy államilag finanszírozott rendezvénysorozat kormánybiztosaként ismét azt teszi, amit Orbán Viktor 30 évvel ezelőtt, >

Tovább