2019. augusztus 22. csütörtök
Ma Menyhért, Mirjam névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (41.)

Balogh Elemér, a családapa

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (41.)
Baloghék

Hozzáfogtunk a beszélgetéshez, spontán, mint ahogyan ezt megannyiszor tettük, de most célzottan kérdéseket szegeztem barátomhoz. Nagyon érdekes, ízes a beszélőkéje, és nem szerettem volna, ha közben elvezet az erdőbe.

Sorold a gyerekek neveit időrendi sorrendben, a pontos születési dátumokkal. Egy ismert és jó jogtörténésznek, ez csak nem okoz gondot – csipkelődöm egy kicsit.

– Hát ez nem mindegyiknél megy olyan könnyen. Elemér, a legidősebb 1983, Endre 85-ben született, augusztus 21-én, a nagy ünnepi buli után. Éppen nálunk jöttünk össze, és Ági már ekkor túlhordta őt. Meg is jegyezte, elmosogat, rendet rak, és mehetünk a szülészetre. Kis híján a taxiban szülte meg a gyereket. Úgy kétévenként jöttek a porontyok, és én, ha tehettem, ott voltam a szülésnél. De Emese születésekor valami nagy front volt. Medárd napi lányként jött a világra. Mikor beértünk a szülészetre, ott olyan túlterheltség uralkodott, mindenki szülni készült, vajúdott, így engem is kizavartak a többiekkel együtt. 89-ben született Ákos, és ettől kezdve már bizonytalanabb vagyok, mert ők ketten már Freiburgban születtek. Hogy mikor is, pontosan, ezen töröm a fejem. A Vendel, a mértani közép is ott született, 91 áprilisában. Majd jönnek a lányok, Réka és Boglárka, ők már itthon születtek.

– Melyik évben?

– Hát, mint mondtam kétévenként, akkor lássuk csak pontosabban. Január és február környékén, de az évet már ne kérdezd. Az után már lelassultunk egy picit, majd jött Dénes 98-ban. Ő Münchenben született. Majd a kampány évében, 2002-ben Domonkosunk, azt már tudom. De ha már ilyen mélyen beszélgetünk, akkor el szoktam mesélni, hogy volt egy csernobili babánk is. Így kilenc és plusz egy gyerekünk van. Ági már volt ultrahangon is, és megfogant a pici, de az elvtársak ugye elhallgatták a történteket, mi meg pont akkor bevásároltunk a piacon zöldségfélékből, és ez a gyerek sajnos nem születhetett meg. De mi úgy tartjuk számon, mint ha velünk lenne. Áginak soha előtte nem volt vetélése, csak a sugárfertőzött zöldség okozhatta ezt.

– És Rózsika? Aki veletek él.

– Igen, ő a mi korosztályunk, az örökbe fogadott „lányunk”. Feleségem, aki orvos, és akkor pont Szentesen szakosodott 83-ban, az elme és idegosztályon, találkozott vele kezelőorvosként. Neki az égvilágon senkije nincs. Anyja megszülte, és bennhagyta a korházban, talán nem is ismeri. Így mi döntöttünk, hogy a családunkba befogadjuk. Azóta neki is van családja. Húszon akárhány éve él velünk, és nálunk. Előtte végig kórházban élt.

– Hogyan ismerkedtetek meg Ágival?

– Itt Szegeden tanultunk mind a ketten. A jezsuitáknál vezettek egy egyetemista hitközösséget, és itt találkoztunk. Kezdetben csak beszélgettünk, találkozgattunk…

– Volt neked egyáltalán Ági előtt valami komolyabb kapcsolatod?

– Nem, nem igazán. Én a gimnáziumban nem érdeklődtem a lányok után. Tanultam, és néha még azzal a gondolattal is foglalkoztam, hogy a papi hivatást választom. Persze, a katonaságnál valahol utóértem magamat, és már nem gondoltam a papi hivatásra. Akár édesapám, aki intellektuálisan példaképem. Őt is, mint a legeszesebb gyereket, szülei papnak szánták, de végül jogász lett. Amikor az oroszok bevonultak Zalaegerszegre, akkor, amije volt, könyvek és egyéb értékek, mind elégették.

– Te miért választottad a jogi pályát?

– Az elég hamar kiderült, hogy mérnök nem legyek. Nem voltam rossz matekos, de a humán tárgyak mindig jobban érdekeltek. Filozófia, történelem, irodalom, és édesanyám meg is jegyezte, ilyen beszélőkével, miért nem leszek jogász? Ügyvéd? Persze ezen én is komolyan elgondolkoztam és a végén, mint tudjuk jogász lettem, de úgy, hogy a történelmet is becsempésztem a jogba, mert nagyon szeretem.

– Jogtörténész vagy. Szeretnek a diákok, ez köztudott itt Szegeden, de talán szélesebb körökben is, ki a példaképed? És hogy lettél te egyáltalán jogtörténész?

– Már egyetemistaként érdekelt ez a szféra. Volt egy kis egyetemista kör, aminek azonnal tagja lettem, és amikor fejeztem, Ruszoly professzor éppen elment Miskolcra. A helyére felvettek kettőnket. Így kezdődött egyetemi karrierem. Persze, csak útközben derült ki, hogy ez a pálya nekem való, mert lehet nagyon kreatív, és a szabadság adott, de el lehet lötyögni is. De annak az eredménye nem lehetett az én választásom. Mindig szerettem tanulni, tanulmányozni a dolgokat, folyamatokat.

– Ki az a jogtörténész, aki pályád alakulását meghatározta?

– Bónis György. Sajnos személyesen nem ismertem meg, pedig jó lett volna. Ő volt itt Szegeden 56-ig a tanszékvezető, majd a forradalomban betöltött szerepe miatt, ami egyébként abból állt, hogy mentette a forrófejű fiatalokat, áthelyezték Budapestre, az Országos Levéltárba. Nagyon népszerű volt a hallgatók körében. De végezhette volna akasztófán is, mert abban az időben kevesebbért is akasztottak. Ő valahogy megúszta, és utána is publikálhatott. Igaz, ő a középkorral foglalkozott, ami kevésbé volt izgató az elvtársak számára, így hagyták dolgozni. Apai felmenőit még a Habsburgok lefejezték a Wesselényi-féle összeesküvés során, tehát lelkes Habsburg ellenes volt. A szakmának azonban használt, hogy ő a levéltárban dolgozhatott, kutathatott. A katedrától egy életre eltávolították. Mivel a középkor nem szólt bele az aktuális politika témaköreibe, így még publikálták is munkáit, ami azért fontos, mert rajta kívül szinte nincs is olyan, aki ezekkel a témákkal és korszakkal olyan behatóan együtt tudott élni. Nélküle nagy űr tátongna e témákban. Amikor bekerültem a tanszékre, az akkori vezető, Both Ödön, Székelyföldről származott, nem engedett két évig semmi mást, csak az olvasást, tanulmányozást. Reggeltől estig csak olvastunk. Írni nem írhattunk egy sort se. Nagyon szigorú volt, és én így fedeztem fel Bónist. Akkor még élt, de nem sikerült vele találkozni. Nagyon idős volt már. Csak a családtagokkal, később. 85-ben halt meg ő is, mint Both Ödön, ja és a Csizmadia Bandi bácsi, a pécsi. Szóval, mint ha lefejezték volna a jogtörténész társadalmat, a nagyok egyszerre távoztak.

– Németországban, német nyelven írtad a doktori disszertációd. Ez nem volt egy kicsit nehezebb a kelletnél?

– Ez a szakmával függ össze. Az elmúlt ötszáz év magyar jogtörténet forrásai vagy latinul, vagy németül olvashatók. 88-89-ben, a rendszerváltás előestéjén kaptam egy Friedrich Neumann-ösztöndíjat, amelyet addig a keleti országokban nem osztottak. Öten kaptuk meg, találkoztunk is elutazásunk előtt. Én voltam az egyetlen jogász. Mehettem volna, ahova akarok, és mivel Ruszoly tanár úr, aki szintén németes, Freiburgot ajánlotta, oda mentem. Családostól. Először két évet voltam kinn, majd még, vagy másfelet. Ott írtam meg a disszertációm A gyanú, mint a büntetés feltétele címmel. Közben gyerekek születtek, zajlott az élet.

– De ugorjunk egyet, mert regény az életed és sose érünk a végére. A pártba sehogyan sem tudtak beszervezni. Ezt, hogyan sikerült elkerülni?

 – Húztam egy határt, és abból nem engedtem. Mindenki tudta, hogy hívő ember vagyok, a vasárnapi szentmisére eljárok. De nem csak ez, hanem az egész értékrendem nem fért bele az akkori elképzelésekbe. Nem feszítették túl a húrt. De érdekes lenne megnézni a levéltárban, mit jegyzeteltek rólam össze az elvtársak. Látod, éppen ideje, hogy utánanézzek. Bizonyára volt dossziém.

– Volt úgy, hogy te leszel a Jogi Kar dékánja, de mert még ketten indultak, nem te lettél a befutó. Ekkor felkértek, mint függetlent, komoly fideszes és kereszténydemokrata háttértámogatással, hogy indulj el a polgármester választáson, itt, Szegeden. Az ellenfeled a szocialista színekben induló volt tanítványod, Botka László. Pikáns egy helyzet. Milyen volt a kampány? Köztetek a viszony? Miért vállaltad egyáltalán?

– Miért vállaltam? Mert kihívás volt valahol. Aki magasabb erkölcsi normákat vall, és éli azokat, ne csak pofázzon, hanem mutassa is meg, hogy képes azokat tovább adni. Valami ilyesmi motoszkált bennem. A kampány végig korrekt, tisztelettudó és kollegiális volt. Egy rossz szavam nem lehet, és a nagykönyvben is így volt megírva. Ma már én is örülök, hogy ő nyert. Így nem távolodtam el a szakmától, amit szeretek.

– Hogy kerültél a jogi pálya csúcsára? A második legfiatalabb bírája vagy az Alkotmánybíróságnak. Csak az évfolyamtársad fiatalabb két hónappal.

– Na, ez engem is meglepett. Annak ellenére, hogy a polgármester választással kapcsolatosan megismerkedtem Orbán Viktorral is személyesen, a politikától igyekeztem távol tartani magam. Egyik nap 2005-ben, pénteken felhívott a Répássy Robi, hogy hétfőig meggondolhatom magam, mert akkor alkotmánybíró választás lesz a Parlamentben. A Fidesz a soros jelölő. Elvállaltam. Hétfőn megválasztottak. Kilenc évre szól a mandátum. A bíró újra választható, de ez valahol nem jó. Benne van a megfelelni attitűd, ami nem tesz jót senkinek. Vagy hosszabb mandátummal és nem újraválasztható, vagy az életfogytiglan lenne talán a jobb megoldás. Mert nem kell itt senkinek megfelelni, csak az Alkotmánynak.

– Milyen munka ez?

– Nagyon izgalmas. Nem tanulható sehol sem, csak a Bíróságon. Egyetemen ezt nem taníthatják. Nagy kihívás, szakmailag talán ez a pálya csúcsa.

A rikkancs ismét jelenti (42.)

2010. március 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Sára, írta: 2010. március 7. 11:12:27

ezt nem ide akartam :) de nagyon jó cikk ez a Balog Családról:)
Név: Sára, írta: 2010. március 7. 11:11:19

Reméljük jól érzed magad Pabló. Szeretünk :) Mi

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Sírásóverseny

Állampolgári öntudat nélküli massza – most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész >

Tovább

A SZER akkor és azóta

Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar >

Tovább

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább