2020. július 3. péntek
Ma Kornél, Soma, Tamás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (40.)

Balogh Elemér

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (40.)
Balogh Elemér

A családapa, férj, egyetemi tanár, alkotmánybíró, hívő, a nagy családosok egyesületének aktív szerepvállalója, és még sorolhatnám, közben azon csodálkozom, hogyan fér ez mind bele egy emberbe, még ha olyan rendkívüli fából faragták is, mint amilyen csak az Őrség vidékén ereszt gyökeret, hogy később koronát növesszen, hűvöst adjon. Zalai gyerek, aki az egyetemre jött ide, Szegedre, és itt megtalálta élete párját, a rendkívüli nőt, asszonyt és anyát, Ágit, aki Nagyváradról érkezett, és itt maradtak. Mi még háború előttről ismerjük egymást, barátságunk több mint két évtizedre nyúlik vissza. Feleségeink együtt jártak az orvosi egyetemre, és összehoztak bennünket. Még mondja valaki, hogy nem a nők azok, akik minden lényeges dolgot előbb-utóbb eldöntenek a férfiak életében.

Elemér, azaz ember, akire méltán lehet büszke egy kisebb közösség, de akár egy ország is. Én, amikor kinevezték az Alkotmánybíróság bírájának, úgy gratuláltam neki, hogy üdvözlöm a következő Köztársasági Elnököt. Persze, ő ezt szerényen elhárította, és esze ágában se nincs a politikába mélyebben beleásni magát, de viccesen megjegyezte, hogy akkor végleg fel kellene költöznie Budapestre. Neki ez lenne az egyik legnagyobb problémája. Megnyugtattam, hogy majd csak elférnek valahogy a Sándor-palotában. Ugyanis nekik kilenc gyermekük van. Hat fiú, és három lány. Ági viccesen megjegyezte, amikor a következő csemete után érdeklődtem, hogy Feri, a biológiai korlátokról nem hallottál. Ő a család tengelye. Hivatásos anya, ha már nem lett hivatásos orvos, pedig az egyetemet elvégezte, és már szakosodott, amikor jött ez első, a „trónörökös”, az ifj. Elemér. Ő már kirepült a fészekből, felnőtt és saját egzisztenciát alapított. Endre, a második gyerek a sorban, hamarosan követi, halbiológusnak készül. De Emese is iparkodik, ő nyelvész a családban.

Néha viccelődve leellenőrzöm barátom, tudja-e mindegyik gyereke születésének pontos dátumát. Mivel jogtörténész a becsületes szakmája, kis gondolkodás után, csak összeszedi őket.

Mi, feleségemmel, szent családként tiszteljük őket, mert az, amit ők eddig előttünk véghezvittek, nem mindennapi. Rendhagyóan példaértékű. Egy nyolcadik emeleti panellakásban találkoztam velük először, még a nyolcvanas évek derekán, és azonnal szót értettünk, mint ahogyan gerinces emberek között szokás. Semmi sallang, semmi mellébeszélés, semmi rongyrázás, és a vele járó képmutatás. Olyan ritka embereknek véltem én őket abban az időben, ideát az anyaországban, hogy vigyáztam is rájuk, mint a legféltettebb kincsemre. Elemért megkértem, hogy minden könyvet, amit általában csak pult alatt lehetett beszerezni, mert szétkapkodták (abban az időben még olvastak itt az emberek és nem a celebek vitték a prímet), nekem is szerezze be, ha már magának megvette. Olyan filozófiai továbbképzés volt ez mindkettőnk számára, közben jókat elbeszélgettünk. Haladó és lázadó szellemisége miatt rebellisnek számított a jogi karon.

Az egyetem befejezése után tanársegédként kezdte, és Németországban folytatta. Ott írta meg doktori disszertációját is, német nyelven.

Rendkívül népszerűek az előadásai, nincs diák a jogi karon, aki ne rajongna érte. Szegeden, a boszorkányperekről tartott, többszöri, késő esti, nyitott előadásain szinte nem lehetett helyet kapni, akkora volt az érdeklődés.

Egyszer azonban nagyon megijesztett. Függetlenként, a jobboldal támogatásával, elindult a polgármester választáson, ahol ellenfeleként, volt tanítványával kellett megküzdenie, aki politikus család sarjaként a baloldalt képviselte. Ekkor nagyon szurkoltam, hogy ne nyerjen. Mondogattam is neki, hogy nagyon nem szeretném, ha a politika fertőjében ő, mint a tisztesség bajnoka, örök hátrányban, értelmetlenül pazarolná el az energiáját. Nem neki való ez. Túl sok az övön aluli ütés. Hol vannak ma már az úri emberek, akik tisztességesen, az érveiket ütköztetve, küzdenek? Ha valaha is léteztek, létezhettek ilyenek a politikában?

Nem nyert, és én rettenetesen örültem. Így lett utána alkotmánybíró, ami testhezálló, neki szabott közjogi méltóság. Meg is érdemli.

Most szabadon elbeszélgetünk, ahogyan mi általában szoktunk, és én megpróbálom azt leírni, hogy a vajdasági Napló-olvasók képet kapjanak egy rendkívüli emberről, akinél a legnagyobb erénye, talán a hibája is, a szerénysége. Ő persze, ezen a megállapításomon, csak mosolyog.

Magát az interjút, a következő jelentésben olvashatják…

A rikkancs ismét jelenti (41.)

2010. február 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az orosz bénultság

Megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, >

Tovább

Asselborn: Magyarországnak semmi keresnivalója az Európai Tanácsban

A magyar modell már nem demokratikus, élesen elüt a nyugati értékkánontól. Jean Asselborn, aki ádáz ellenfele >

Tovább

Bajban Orbán szlovén klónja

Belebukhat a szlovén kormány a vírus elleni felszerelések beszerzése körüli simlis üzletekbe. A gazdasági tárca vezetőjét >

Tovább

Az emberiség válaszúthoz közeledik

A világgazdaság már amúgy is súlyos visszaesést produkál és ehhez jön még az egyre erőteljesebb amerikai-kínai >

Tovább

A nemzet golyóstolla második fordulóra kényszerül

Arra lehet számítani, hogy Trzaskowski mozgósítani tudja a 3., illetve 4. helyen végzett jelölt szavazóinak jó >

Tovább

A rajongók köztársasága

Az ok az, hogy megosztott társadalmakban az emberek sokszor a pártos ösztöneiket követik és nem a >

Tovább

A SZER irányvonala még nem dőlt el

Pár hónap múlva ismét megkezdi működését a Szabad Európa magyar programja, hiszen nagyon kell a független >

Tovább

Az agytalanság országa

Legyen meg az ő akaratuk, csakis az övék, és bocsássa meg mindenki az ő vétkeiket, miképpen >

Tovább

A szovjet kultúra

Úgy érti, David Boriszovics, hogy nincs igazi, szovjet kultúránk? – érdeklődött hűvös hangon Sztálin elvtárs, és >

Tovább

Veszélyben a magyar független sajtó zászlóshajója?

A DW megjegyzi, hogy az aggodalmak már csak azért is jogosak, mert Orbán Viktor így darálja >

Tovább

Index jobbra

Versenytársainknak szerencsés túlélést kívánunk. De maradunk még mindig elegen. Nem lesz időtök mindannyiunkat kiirtani. Eljön a >

Tovább

A szerb demokrácia mint egy Potemkin-falu

Brüsszelnek nem kellene támogatnia az államfő pártját. A német liberálisok egyik parlamenti képviselője pedig az üzente >

Tovább