2019. október 21. hétfő
Ma Orsolya, Zsolt névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (40.)

Balogh Elemér

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (40.)
Balogh Elemér

A családapa, férj, egyetemi tanár, alkotmánybíró, hívő, a nagy családosok egyesületének aktív szerepvállalója, és még sorolhatnám, közben azon csodálkozom, hogyan fér ez mind bele egy emberbe, még ha olyan rendkívüli fából faragták is, mint amilyen csak az Őrség vidékén ereszt gyökeret, hogy később koronát növesszen, hűvöst adjon. Zalai gyerek, aki az egyetemre jött ide, Szegedre, és itt megtalálta élete párját, a rendkívüli nőt, asszonyt és anyát, Ágit, aki Nagyváradról érkezett, és itt maradtak. Mi még háború előttről ismerjük egymást, barátságunk több mint két évtizedre nyúlik vissza. Feleségeink együtt jártak az orvosi egyetemre, és összehoztak bennünket. Még mondja valaki, hogy nem a nők azok, akik minden lényeges dolgot előbb-utóbb eldöntenek a férfiak életében.

Elemér, azaz ember, akire méltán lehet büszke egy kisebb közösség, de akár egy ország is. Én, amikor kinevezték az Alkotmánybíróság bírájának, úgy gratuláltam neki, hogy üdvözlöm a következő Köztársasági Elnököt. Persze, ő ezt szerényen elhárította, és esze ágában se nincs a politikába mélyebben beleásni magát, de viccesen megjegyezte, hogy akkor végleg fel kellene költöznie Budapestre. Neki ez lenne az egyik legnagyobb problémája. Megnyugtattam, hogy majd csak elférnek valahogy a Sándor-palotában. Ugyanis nekik kilenc gyermekük van. Hat fiú, és három lány. Ági viccesen megjegyezte, amikor a következő csemete után érdeklődtem, hogy Feri, a biológiai korlátokról nem hallottál. Ő a család tengelye. Hivatásos anya, ha már nem lett hivatásos orvos, pedig az egyetemet elvégezte, és már szakosodott, amikor jött ez első, a „trónörökös”, az ifj. Elemér. Ő már kirepült a fészekből, felnőtt és saját egzisztenciát alapított. Endre, a második gyerek a sorban, hamarosan követi, halbiológusnak készül. De Emese is iparkodik, ő nyelvész a családban.

Néha viccelődve leellenőrzöm barátom, tudja-e mindegyik gyereke születésének pontos dátumát. Mivel jogtörténész a becsületes szakmája, kis gondolkodás után, csak összeszedi őket.

Mi, feleségemmel, szent családként tiszteljük őket, mert az, amit ők eddig előttünk véghezvittek, nem mindennapi. Rendhagyóan példaértékű. Egy nyolcadik emeleti panellakásban találkoztam velük először, még a nyolcvanas évek derekán, és azonnal szót értettünk, mint ahogyan gerinces emberek között szokás. Semmi sallang, semmi mellébeszélés, semmi rongyrázás, és a vele járó képmutatás. Olyan ritka embereknek véltem én őket abban az időben, ideát az anyaországban, hogy vigyáztam is rájuk, mint a legféltettebb kincsemre. Elemért megkértem, hogy minden könyvet, amit általában csak pult alatt lehetett beszerezni, mert szétkapkodták (abban az időben még olvastak itt az emberek és nem a celebek vitték a prímet), nekem is szerezze be, ha már magának megvette. Olyan filozófiai továbbképzés volt ez mindkettőnk számára, közben jókat elbeszélgettünk. Haladó és lázadó szellemisége miatt rebellisnek számított a jogi karon.

Az egyetem befejezése után tanársegédként kezdte, és Németországban folytatta. Ott írta meg doktori disszertációját is, német nyelven.

Rendkívül népszerűek az előadásai, nincs diák a jogi karon, aki ne rajongna érte. Szegeden, a boszorkányperekről tartott, többszöri, késő esti, nyitott előadásain szinte nem lehetett helyet kapni, akkora volt az érdeklődés.

Egyszer azonban nagyon megijesztett. Függetlenként, a jobboldal támogatásával, elindult a polgármester választáson, ahol ellenfeleként, volt tanítványával kellett megküzdenie, aki politikus család sarjaként a baloldalt képviselte. Ekkor nagyon szurkoltam, hogy ne nyerjen. Mondogattam is neki, hogy nagyon nem szeretném, ha a politika fertőjében ő, mint a tisztesség bajnoka, örök hátrányban, értelmetlenül pazarolná el az energiáját. Nem neki való ez. Túl sok az övön aluli ütés. Hol vannak ma már az úri emberek, akik tisztességesen, az érveiket ütköztetve, küzdenek? Ha valaha is léteztek, létezhettek ilyenek a politikában?

Nem nyert, és én rettenetesen örültem. Így lett utána alkotmánybíró, ami testhezálló, neki szabott közjogi méltóság. Meg is érdemli.

Most szabadon elbeszélgetünk, ahogyan mi általában szoktunk, és én megpróbálom azt leírni, hogy a vajdasági Napló-olvasók képet kapjanak egy rendkívüli emberről, akinél a legnagyobb erénye, talán a hibája is, a szerénysége. Ő persze, ezen a megállapításomon, csak mosolyog.

Magát az interjút, a következő jelentésben olvashatják…

A rikkancs ismét jelenti (41.)

2010. február 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az erkölcs visszanyal

A szavazás előtti héten sok millió magyar polgár kényszerült szembenézni a dilemmával, hogy Orbán Viktornak higgyen-e, >

Tovább

Miért vesztette el a Fidesz Budapestet

Amit Orbán a Fidesz közösségének titulál, ellenben az ellenzék fideszes maffiának nevez, azt a vakhűség, az >

Tovább

Ki nyert vasárnap?

Érdemes megemlíteni viszont Karácsony józan és egyben biztató nyilatkozatát: azt, hogy az együttműködés érdekében nyomban kapcsolatot >

Tovább

Bumeráng

A megtörténtekre nem azért kell emlékeznünk, mert az “történelem” hanem azért, mert ennek köszönhetjük akár pozitív >

Tovább

Érinthetetlen-e Orbán?

A szex- és korrupciós botrány megrengeti az orbáni rendszert. Normális körülmények közepette a helyi választások sokkal >

Tovább

Egy szerény javaslat

Úgyhogy azt javaslom, senki ne keressen létező és nem létező kifogásokat: ha már egyszer mi nem >

Tovább

Ritka összefogás Orbán ellen

Ritka módon összefogtak Budapesten Orbán ellenfelei és Isztanbul példája nyomán azt remélik, hogy a főváros a >

Tovább

Gyalázatunk vissza fog hullni ránk

Erdogan etnikai tisztogatást végez Szíriában, hogy a Törökországban élő hárommillió menekültet oda tudja telepíteni, és ezzel >

Tovább

A vasárnap ígérete

Nem tudom, Borkai Zsolt győri híveire kijózanító hatású volt-e mindaz a pusztító tény, amit az elmúlt >

Tovább

A magyar Ibizagate

A jobboldali politikus olyan kompromittáló helyzetben lepleződött le, hogy magyarázat aligha lehetséges. Az időzítés pedig éppen >

Tovább

Brexit, Brüsszel, Orbán...

“A magyar jelölttel való leszámolást a jobboldal rábízta a baloldalra és a szélsőbalra baloldali; a románét >

Tovább

Haverok, buli, keresztény szabadság

Az egyik hajón Fekete Pákóra rakja meg a kurvát a polgármester, a másikon ugyanakkor a Despacitóra >

Tovább