2019. augusztus 25. vasárnap
Ma Lajos, Patrícia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (35.)

Várady Tibor, a másik jó tanárom

Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (35.)
Dr. Várady Tibor

Nem szeretném őket rangsorolni. Hárman voltak azok, akik meghatározták tanulmányaim során az életem. Mindegyiknek megvolt a maga szerepe és jelentősége. Jánosról már írtam, most Tiboron a sor, akivel az egyetemen találkoztam, ott, ahol szüleim legnagyobb meglepetésére a tanulmányi eredményem, mondhatni a legjobb volt. Az elemit ne számoljuk, a gimnázium meg egyszerűen katasztrófának tűnhetett, mert mindenki leírt. Erre én egy szabad világba csöppenve, saját felelősségemre és ritmusomban kivágtam a rezet. Na, nem azért, mert valami megszállottként tanultam, hogy jó legyek, hanem azért mert nem szerettem volna édesapám tekintetét látni, midőn esetleges kudarcaimat magyarázom. Megelőztem ezt. Valamint a szabadság, az hogy három hónapon keresztül azt teszek, amihez kedvem van, mert a kötelezettségeket lerendeztem. Ez motivált engem. A többi a legkevésbé sem érdekelt. Fel sem fogtam, hogy közgazdász leszek. Lehettem volna ugyan ezzel az erővel jogász, szociológus, történész, talán még irodalmár is.

Abban az időben dúlt még a testvériség-egység eszméje a pártállamban és nekünk, szabadkai egyetemistáknak Rehák tanár úr jóvoltából, számos tárgy hallgatása természetesen már akkor és ott, anyanyelvi szinten volt biztosítva. Kis, 60-70 fős csoportunk, amit csak lehetett, magyar nyelven tanult és vizsgázott is ezekből a tárgyakból. Ez elsősorban attól függött, volt-e az országban valahol nyelvileg és szakmailag megfelelő tanár? Ha igen, az, fel lett kérve e nemes cél érdekében és jött is.

Így került Várady Tibor is Szabadkára, ahol én már vártam rá. Amikor először megjelent az órán, azonnal tudtam, hogy egy váltig úriemberrel lesz dolgom, de hogy ez a kapcsolat lassan már negyven éve tart, arra akkor nem gondoltam. Az előadásai élményszámba mentek. A jog tud nagyon száraz lenni, ha valaki nem áll feladata magaslatán, a hallgatók inkább alszanak az órán, vagy meg se jelennek, mint a párhuzamos szerb nyelvű előadásokra volt jellemző. De Tibor óráit szinte lestük. Hetente egyszer találkoztunk, de akkor még a betegek is eljöttek, ha voltak ilyenek, mert nem akartak az élvezetes buliból kimaradni. Már rég óta sejtem, hogy a tanári pályára akárki nem alkalmas, bármilyen végzettsége legyen is. Az, vagy vele születik az emberrel, vagy nem lesz jó tanár. A tapasztalat segíthet, bizonyos dolgokat lehet csiszolni, de a lényeget, sajnos, sehol sem lehet megtanulni. Az, hogy Tibor az unalmas kötelmi dolgokat nekünk úgy közelítette meg, hogy közben a hasunkat fogtuk a nevetéstől, és meg is jegyeztük azokat, ami a cél volt, nem oktatott egyetlen akadémián sem. A pöttyös vízilovak adásvétele, és közben az egyiknek a bal hátsó hatos foga szuvasodik, amiből komoly nemzetközi adás-vételi jogi kalamajka keletkezik, nem tanulható és tanítható, csak ha belülről fakad, a zsigerekből. Vagy a legszebb nőt a csoportban, a legrandább pasihoz férjhez adni, amiből szintén valamilyen különös jogi gubanc kötődik, mind olyan példák, melyek messze túlmutatnak a lehetetlen vállalkozás korlátain. Tibor megmutatta, hogy lehet ezt eredetien és hatékonyan, másként is művelni, mint az unalmas sablonok. És ezért volt ő, lehetett, mindannyiunk legjobb tanára az egyetemen.

Az, hogy nem volt szakbarbár, komoly irodalmi próbálkozásokat hagyott maga után, mint néhány megjelent könyve, csak hab volt a tortán. Esszékötete, Vagy nem maga az élet a legjobb időtöltés? Címében és tartalmában is egyszerűen zseniális. Mikor ezt a könyvét átolvastam, már nem tanított, de egy előadása után megvártam és tanácsot kértem tőle. Bennem is bugyogott valami, fészkelődtem, vakaróztam, az utazásaim után tele élményekkel. Meg szerettem volna azokat írni. Vázoltam neki ezt a problémát az ajtóban állva, a félfákat támasztva az egyik haverom társaságában, amolyan bátorító jelleggel, magammal vittem. Negyed órát töprengett, halál komolyan Tibor és a végén rám nézve ezt mondta: „Kezd el!” Nem tudom, ma sem, hogy bugyutaságomon gondolkozott el oly sokáig, vagy valóban kereste a megfelelő tanácsot? De, megtalálta. Sokszor, ha éppen írni van kedvem, mert az írás sok mindenre gyógyírként hat, eszembe jut frappáns intelme.

Egy másik eset kapcsán is felkerestük. Ismét tanút vittem magammal. Hallottam valamiről, vele kapcsolatosan, amit sehogyan sem tudtam hova tenni. Elmentem hát hozzá, hogy személyesen tisztázzuk az ügyet. Egy jóslásról volt szó, ami vele kapcsolatosan történt, még Harvard korszakából. Vagy inkább egy nyári szünetben, valahol Dél-Amerikában történt dologról, amikor egy idős indián jósnő megjósolta sorsának alakulását. Nem akartam egyszerűen elhinni a hallottakat, ezért neki szegeztem a kérdést: „Igaz-e…?” Akkor is hosszasan eltöprengett, és részleteket mesélt is a vele történtekről, amik, ha nem ő mondja, ma sem hiszem el, de a lényeget elhallgatta. Csak annyit árult el, jegyzett meg halkan, hogy azokról a dolgokról csak néhány liter bor elfogyasztása után tudna mesélni. A fene egye meg, de nem vagyok borivó, és ezt most is nagyon sajnálom. Látszott rajta, amíg mesélt, mennyire megviseli a múlt felidézése. Annyiban maradtunk, hogy egyszer majd arról is beszélünk.

Két hónapja látogattam meg Budapesten, a Közép-Európai Egyetemen, és szándékomban volt újra rákérdezni, mi az, amit még nem mondott el, de valahogy nem került rá sor, mint néhány évvel ezelőtt Szegeden sem, amikor legújabb könyvével kapcsolatosan próbáltam egy tribün jellegű összejövetelt megszervezni. Fel nem adom, de az idő, könyörtelenül ellenem, és kíváncsiságom ellen dolgozik. Ő hetven körül, én hatvan körül.

Értelmiségi lévén, a szó igaz és valós értelmében, soha nem tartozott a csordához. Sem a múlt rendszerben, sem az azt követő magyarkodós világba. Sokat szapulták is jogtalanul és érdemtelenül, amikor nem állt nagy mellénnyel a VMDK elképzelései mögé. A politikát és politizálást ő, mint a jog, erkölcs és az értelem embere, soha nem tudta úgy magáévá tenni, mint a bérpolitikusok. Egyszer el is magyarázta nekem négy szem közt, hogy az a fajta politika, amit ezek a politikai szervezetek folytatnak, legtöbbször csak árt a kisebbségi célok megvalósításának, és ezt szépen levezette egy Nagybecskereken megtörtént eset kapcsán, ahol sokkal egyszerűbben megoldható a probléma, ha a magyarság érdekeit Nebojša Popov taglalja és védi, mint ha ő maga tenné. Persze, ebből nem lehetne megélni. Főleg politikusként. Még szerencse, hogy maradt a szakmánál, ahol nemzetközi mércékkel mérve is maradandót alkotott. Én meg sokat tanultam tőle.

A rikkancs ismét jelenti (36.)

2010. január 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Sírásóverseny

Állampolgári öntudat nélküli massza – most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész >

Tovább

A SZER akkor és azóta

Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar >

Tovább

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább