2019. november 15. péntek
Ma Albert, Lipót névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (35.)

Várady Tibor, a másik jó tanárom

Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (35.)
Dr. Várady Tibor

Nem szeretném őket rangsorolni. Hárman voltak azok, akik meghatározták tanulmányaim során az életem. Mindegyiknek megvolt a maga szerepe és jelentősége. Jánosról már írtam, most Tiboron a sor, akivel az egyetemen találkoztam, ott, ahol szüleim legnagyobb meglepetésére a tanulmányi eredményem, mondhatni a legjobb volt. Az elemit ne számoljuk, a gimnázium meg egyszerűen katasztrófának tűnhetett, mert mindenki leírt. Erre én egy szabad világba csöppenve, saját felelősségemre és ritmusomban kivágtam a rezet. Na, nem azért, mert valami megszállottként tanultam, hogy jó legyek, hanem azért mert nem szerettem volna édesapám tekintetét látni, midőn esetleges kudarcaimat magyarázom. Megelőztem ezt. Valamint a szabadság, az hogy három hónapon keresztül azt teszek, amihez kedvem van, mert a kötelezettségeket lerendeztem. Ez motivált engem. A többi a legkevésbé sem érdekelt. Fel sem fogtam, hogy közgazdász leszek. Lehettem volna ugyan ezzel az erővel jogász, szociológus, történész, talán még irodalmár is.

Abban az időben dúlt még a testvériség-egység eszméje a pártállamban és nekünk, szabadkai egyetemistáknak Rehák tanár úr jóvoltából, számos tárgy hallgatása természetesen már akkor és ott, anyanyelvi szinten volt biztosítva. Kis, 60-70 fős csoportunk, amit csak lehetett, magyar nyelven tanult és vizsgázott is ezekből a tárgyakból. Ez elsősorban attól függött, volt-e az országban valahol nyelvileg és szakmailag megfelelő tanár? Ha igen, az, fel lett kérve e nemes cél érdekében és jött is.

Így került Várady Tibor is Szabadkára, ahol én már vártam rá. Amikor először megjelent az órán, azonnal tudtam, hogy egy váltig úriemberrel lesz dolgom, de hogy ez a kapcsolat lassan már negyven éve tart, arra akkor nem gondoltam. Az előadásai élményszámba mentek. A jog tud nagyon száraz lenni, ha valaki nem áll feladata magaslatán, a hallgatók inkább alszanak az órán, vagy meg se jelennek, mint a párhuzamos szerb nyelvű előadásokra volt jellemző. De Tibor óráit szinte lestük. Hetente egyszer találkoztunk, de akkor még a betegek is eljöttek, ha voltak ilyenek, mert nem akartak az élvezetes buliból kimaradni. Már rég óta sejtem, hogy a tanári pályára akárki nem alkalmas, bármilyen végzettsége legyen is. Az, vagy vele születik az emberrel, vagy nem lesz jó tanár. A tapasztalat segíthet, bizonyos dolgokat lehet csiszolni, de a lényeget, sajnos, sehol sem lehet megtanulni. Az, hogy Tibor az unalmas kötelmi dolgokat nekünk úgy közelítette meg, hogy közben a hasunkat fogtuk a nevetéstől, és meg is jegyeztük azokat, ami a cél volt, nem oktatott egyetlen akadémián sem. A pöttyös vízilovak adásvétele, és közben az egyiknek a bal hátsó hatos foga szuvasodik, amiből komoly nemzetközi adás-vételi jogi kalamajka keletkezik, nem tanulható és tanítható, csak ha belülről fakad, a zsigerekből. Vagy a legszebb nőt a csoportban, a legrandább pasihoz férjhez adni, amiből szintén valamilyen különös jogi gubanc kötődik, mind olyan példák, melyek messze túlmutatnak a lehetetlen vállalkozás korlátain. Tibor megmutatta, hogy lehet ezt eredetien és hatékonyan, másként is művelni, mint az unalmas sablonok. És ezért volt ő, lehetett, mindannyiunk legjobb tanára az egyetemen.

Az, hogy nem volt szakbarbár, komoly irodalmi próbálkozásokat hagyott maga után, mint néhány megjelent könyve, csak hab volt a tortán. Esszékötete, Vagy nem maga az élet a legjobb időtöltés? Címében és tartalmában is egyszerűen zseniális. Mikor ezt a könyvét átolvastam, már nem tanított, de egy előadása után megvártam és tanácsot kértem tőle. Bennem is bugyogott valami, fészkelődtem, vakaróztam, az utazásaim után tele élményekkel. Meg szerettem volna azokat írni. Vázoltam neki ezt a problémát az ajtóban állva, a félfákat támasztva az egyik haverom társaságában, amolyan bátorító jelleggel, magammal vittem. Negyed órát töprengett, halál komolyan Tibor és a végén rám nézve ezt mondta: „Kezd el!” Nem tudom, ma sem, hogy bugyutaságomon gondolkozott el oly sokáig, vagy valóban kereste a megfelelő tanácsot? De, megtalálta. Sokszor, ha éppen írni van kedvem, mert az írás sok mindenre gyógyírként hat, eszembe jut frappáns intelme.

Egy másik eset kapcsán is felkerestük. Ismét tanút vittem magammal. Hallottam valamiről, vele kapcsolatosan, amit sehogyan sem tudtam hova tenni. Elmentem hát hozzá, hogy személyesen tisztázzuk az ügyet. Egy jóslásról volt szó, ami vele kapcsolatosan történt, még Harvard korszakából. Vagy inkább egy nyári szünetben, valahol Dél-Amerikában történt dologról, amikor egy idős indián jósnő megjósolta sorsának alakulását. Nem akartam egyszerűen elhinni a hallottakat, ezért neki szegeztem a kérdést: „Igaz-e…?” Akkor is hosszasan eltöprengett, és részleteket mesélt is a vele történtekről, amik, ha nem ő mondja, ma sem hiszem el, de a lényeget elhallgatta. Csak annyit árult el, jegyzett meg halkan, hogy azokról a dolgokról csak néhány liter bor elfogyasztása után tudna mesélni. A fene egye meg, de nem vagyok borivó, és ezt most is nagyon sajnálom. Látszott rajta, amíg mesélt, mennyire megviseli a múlt felidézése. Annyiban maradtunk, hogy egyszer majd arról is beszélünk.

Két hónapja látogattam meg Budapesten, a Közép-Európai Egyetemen, és szándékomban volt újra rákérdezni, mi az, amit még nem mondott el, de valahogy nem került rá sor, mint néhány évvel ezelőtt Szegeden sem, amikor legújabb könyvével kapcsolatosan próbáltam egy tribün jellegű összejövetelt megszervezni. Fel nem adom, de az idő, könyörtelenül ellenem, és kíváncsiságom ellen dolgozik. Ő hetven körül, én hatvan körül.

Értelmiségi lévén, a szó igaz és valós értelmében, soha nem tartozott a csordához. Sem a múlt rendszerben, sem az azt követő magyarkodós világba. Sokat szapulták is jogtalanul és érdemtelenül, amikor nem állt nagy mellénnyel a VMDK elképzelései mögé. A politikát és politizálást ő, mint a jog, erkölcs és az értelem embere, soha nem tudta úgy magáévá tenni, mint a bérpolitikusok. Egyszer el is magyarázta nekem négy szem közt, hogy az a fajta politika, amit ezek a politikai szervezetek folytatnak, legtöbbször csak árt a kisebbségi célok megvalósításának, és ezt szépen levezette egy Nagybecskereken megtörtént eset kapcsán, ahol sokkal egyszerűbben megoldható a probléma, ha a magyarság érdekeit Nebojša Popov taglalja és védi, mint ha ő maga tenné. Persze, ebből nem lehetne megélni. Főleg politikusként. Még szerencse, hogy maradt a szakmánál, ahol nemzetközi mércékkel mérve is maradandót alkotott. Én meg sokat tanultam tőle.

A rikkancs ismét jelenti (36.)

2010. január 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Pár méterre az ígéret földjétől

Egyesek már három éve úton vannak. De mindent elvesztenek: nemcsak a családjukat és a javaikat, hanem >

Tovább

„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba”

Ezzel a címmel közölte a Politico amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A >

Tovább

Magyarország immár nem demokrácia

Erre persze jöhet a másik oldal azzal, hogy Karácsony Gergely lett a budapesti főpolgármester. Ám Isztanbult >

Tovább

A halottak nem válaszolhatnak

Schmidt Mária egy államilag finanszírozott rendezvénysorozat kormánybiztosaként ismét azt teszi, amit Orbán Viktor 30 évvel ezelőtt, >

Tovább

Erődemonstráció

A november 7-ére gondosan kitervelt és megrendezett káosz nem volt más, mint a felcsúti nemzetvezető erődemonstrációja, >

Tovább

Önök úgy humanisták, ahogy orbánék krisztusi keresztények

Gyilkolni, kedves Dobrev Klára, nem csak fegyverekkel lehet. Olykor egy-egy szavazat is elég hozzá. Hadd ne >

Tovább

A nagy vonzódás személyes okai

A török üzletember, Adnan Polat boltolt Orbán vejével és rendbe hozatta Gül baba türbéjét. Azon kívül >

Tovább

Mi lett a szabadság új hajnalából

Kína nem halad a demokrácia felé, Oroszország visszatért a tekintélyelvűséghez. Új demokráciák jöttek ugyan létre, de >

Tovább

Az ellenzék káros purifikátorai

Én azt gondolom, hogy nekünk, akik szavazatainkkal segítettük az ellenzéki összefogás győzelmét, bíznunk kell bennük mindaddig, >

Tovább

Többszázezer bevándorló a migránsellenes keleten

Magyarország főként Délkelet-Ázsiára alapoz, de emellett ösztöndíjakkal igyekszik jelentkezőket becsábítani az arab térségből. És a születések-halálozások-elvándorlások >

Tovább

Nincsenek eszközök a gengszter tagállamok megfékezésére

A New York Times pár napja még a csilivili vadonatúj magyar stadionokat állította szembe az ország >

Tovább

A halál csókja

Erdoğan a múlt héten köszönetet mondott Orbánnak a szíriai konfliktussal kapcsolatban nyújtott támogatásáért. Ez halálos csóknak >

Tovább