2019. október 21. hétfő
Ma Orsolya, Zsolt névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

2010

Öreg Dezső
Öreg Dezső
2010
2010 (Balakov fotója)

Mérsékelten bizakodóak Szerbia vezetői a 2010-ik esztendővel kapcsolatban. Bizonyára úgy vélik, egy komoly országnak, amely arra számít, hogy uniós tagjelölt lesz, így kell viselkednie. Nem vagyunk mi olyanok, hogy határtalan derűlátásunkat világgá kürtöljük. Csak óvatosan bizakodunk. Mondjuk abban, hogy Horvátország nem tudja ránk bizonyítani az agresszió tényét. Hogy Slobodan Milošević vezérlése alatt leromboltuk Vukovárt, Baranyát és fél Szlavóniát, meg a horvát tengerpartot. Ez utóbbit csak szakaszonként.

Mindenesetre az év utolsó napján ellenpert indítottunk azzal a váddal, hogy Horvátország népirtást hajtott végre az ottani szerbek felett. Mindennek ellenére a horvát kormányfő és a szerb elnök optimista. Mérsékelten. Az előbbi azt mondta: az ellenper nem befolyásolhatja Belgrád és Zágráb viszonyát. Legalábbis Horvátország politikájában nem. Az utóbbi meg úgy nyilatkozott: békésen, a bíróságon kívül kell rendezni a háborús ügyeket. Akkor mi miért pörösködünk? – kérdezem én naivan. Hát ugye, ugyanazért, amiért Koszovó esetében. Horvátországban és Szerbiában is túl erős az a jobboldal, amelyik szavazni fog a következő választáson. És olyanokra fog voksolni, akik ugyanazokra haragszanak, mint ők. Ilyen vak és süket ez a demokrácia. Tehát pörösködünk. Régi balkáni szokás. Pörösködünk az adófizetők pénzén – hogy azok örüljenek. Pedig annak kellene igazán örülniük, hogy egyáltalán túlélték ezt az évet is. Mármint a mögöttünk levőt. Mert nem volt ez olyan egyszerű dolog. Hiszen egy olyan Szerbiában kellett túlélni a válság évet, amelyben tovább rabolnak a monopolhelyzetükkel visszaélő oligarchák, amelyben a szerevezett bűnözés és a korrupció elleni harc továbbra is csak a politikai haszon reményében hangoztatott frázis, amelyben a politikusok populista nemzeti demagógiával élesztgetik egyesek lelkében a pislákoló tüzet. Amelyben a pártkönyvecske sokkal többet ér, mint a tapasztalat, a szakértelem és a tudás. Amelyben a külpolitikai avanturizmus is lélekemelő és nemzettudat-formáló tényező.

Tehát ebben a Szerbiában éltük túl 2009-et. Igazságtalanok lennénk, ha elhallgatnánk az év végét, amely olyan eredményeket hozott, amelyek – remélem – hosszútávon befolyásolják életünket. Természetesen elsősorban a vízummentességre gondolok. Mert gyermekeink már magabiztosan utazhatnak Európába. Mert nem kell szemlesütve napokig sorban állni a külföldi konzulátusok előtt. Talán az európai levegő beáramlása frissíti majd az áporodott levegőt a fejekben. Nagyon elkelne. Aztán a kereskedelmi szerződés zárlatának a feloldása is áldásos lehet az itteni embereknek. Talán enyhíti az eddigi monopolhelyzet okozta kiszolgáltatottságot. A tagjelöltségi kérelem benyújtása csak 20 évet késett, és így is egy kicsit korainak tűnik. Politika-szaga van. De milyen legyen? Itt Szerbiában mindennek politika-szaga van. Amin szerencsére egy kissé enyhít az államfő tevékenysége. Nem szokásom politikusokat dicsérni, mert meggyőződésem, hogy a sajtónak nem ez a feladata. A hibákra kell figyelni. Mert azok szeretnek megbújni, rejtőzködni. De így, év végi, év eleji összegzéskor csak ki kell mondani: Boris Tadić a körülményekhez mérten jól vezeti az országot. Leszámítva az elkerülhetetlen populizmust, illetve az abból eredő botlásokat.

Ja, igen, majd elfelejtettem az igazságügyben történteket. A bírák cseréjét az év utolsó napjaiban. Ha ez kedvezően befolyásolja az igazságszolgáltatást – azt ígérik, igen – akkor akár bizakodóbban is tekinthetünk az előttünk álló esztendőre. Mérsékelten.

2010. január 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az erkölcs visszanyal

A szavazás előtti héten sok millió magyar polgár kényszerült szembenézni a dilemmával, hogy Orbán Viktornak higgyen-e, >

Tovább

Miért vesztette el a Fidesz Budapestet

Amit Orbán a Fidesz közösségének titulál, ellenben az ellenzék fideszes maffiának nevez, azt a vakhűség, az >

Tovább

Ki nyert vasárnap?

Érdemes megemlíteni viszont Karácsony józan és egyben biztató nyilatkozatát: azt, hogy az együttműködés érdekében nyomban kapcsolatot >

Tovább

Bumeráng

A megtörténtekre nem azért kell emlékeznünk, mert az “történelem” hanem azért, mert ennek köszönhetjük akár pozitív >

Tovább

Érinthetetlen-e Orbán?

A szex- és korrupciós botrány megrengeti az orbáni rendszert. Normális körülmények közepette a helyi választások sokkal >

Tovább

Egy szerény javaslat

Úgyhogy azt javaslom, senki ne keressen létező és nem létező kifogásokat: ha már egyszer mi nem >

Tovább

Ritka összefogás Orbán ellen

Ritka módon összefogtak Budapesten Orbán ellenfelei és Isztanbul példája nyomán azt remélik, hogy a főváros a >

Tovább

Gyalázatunk vissza fog hullni ránk

Erdogan etnikai tisztogatást végez Szíriában, hogy a Törökországban élő hárommillió menekültet oda tudja telepíteni, és ezzel >

Tovább

A vasárnap ígérete

Nem tudom, Borkai Zsolt győri híveire kijózanító hatású volt-e mindaz a pusztító tény, amit az elmúlt >

Tovább

A magyar Ibizagate

A jobboldali politikus olyan kompromittáló helyzetben lepleződött le, hogy magyarázat aligha lehetséges. Az időzítés pedig éppen >

Tovább

Brexit, Brüsszel, Orbán...

“A magyar jelölttel való leszámolást a jobboldal rábízta a baloldalra és a szélsőbalra baloldali; a románét >

Tovább

Haverok, buli, keresztény szabadság

Az egyik hajón Fekete Pákóra rakja meg a kurvát a polgármester, a másikon ugyanakkor a Despacitóra >

Tovább